Együtt, 1998 (8. évfolyam, 72-76. szám)
1998-06-01 / 75-76. szám
Tisztelt Hajdú Győző úr! Hallottam Önről és remélem, alkalmam lesz személyesen is megismerni. Nagy érdeklődéssel és rendkívüli örömmel olvastam cikkét: „Mit tesznek a románok az 1848-as forradalom II0. évfordulója köszöntésére?" Ha minden magyar származású román állampolgár Önhöz hasonlóan gondolkodna, a románok és a magyarok között nem léteznének olyan konfliktusos kapcsolatok, mint amilyenek Erdély egyes helységeiben jelentkeznek. Több mint ezer éve élünk egymás mellett. Néhány éven át egyik is, másik is megismerte a hitlerista csizma zsarnokoskodását, később pedig a kommunista diktatúra hosszas - csaknem fél évszázados - kálváriáját. Mindkét helyzetben románok és magyarok egyformán szenvedtünk, minthogy a diktatúra minden állampolgárt sújtott, kivéve azokat, akik holmi robotként vagy igavonó állatként szívvel - lélekkel mellette állottak. A honpolgárok jogai és szabadságjogai, az emberi személyiség szabad kiteljesedése, az igazság és a politikai pluralizmus csak a demokratikus államokban, a jogállamokban számít értéknek. Nem menne - e jobban a románoknak és magyaroknak - akiket a sors évszázadokon át egymás mellett helyezett el s ugyanaz a nap égette - sütötte, ugyanaz a fergeteg és hóvihar verte őket -, ha példát vennének azoktól, akik az Egyesült Államokban vagy Ausztráliában vállvetve dolgoznak, és nem vetik egymás szemére etnikai eredetüket, noha tucatnyi nemzetiségből tevődnek össze? Megannyi okot ad az egymáshoz közeledésre a territórium, amely menedéket nyújt számunkra, a közös óhaj, hogy minél magasabb éleszínvonalat érjünk el, hogy gazdagítsuk kultúránkat és erősítsük egészségünket, hogy nyugodt légkörben éljünk és közösen szálljunk szembe a megpróbáltatásokkal, hogy bármilyen körülmények között segítsük egymást. (...) Az amerikai és az ausztráliai miért tekinti magát csakis amerikainak és csakis ausztráliainak? Alig két évszázada, hogy együtt vannak. A románok és a magyarok pedig gyakran helyezkednek szemben álló álláspontra annak ellenére, hogy a románokkal való tíz évszázados együttlét áll a hátuk mögött. Az egymásra uszítás szélsőséges elemek által hirdetett szerencsétlen és értelmetlen politikája bizalmatlanságot és gyűlöletes sovinizmust szül. (Folytatása a 2. oldalon) Vaslle Glonea akadémikus ff'nMWWWMilii'WimiiHiH'Idill Nyílt levél Hajdú Győző úrnak Kiadja az EGYÜTT - ÎMPREUNA Művelődési és Baráti Társaság Vili. évfolyam, 6-7. (75-76.) szám, 8 oldal, 1998. JÚNIUS-JÚLIUS ára 500 lej MIHAI EMINESCU: Néhány nap múlva kijön a nyomdából Vitéz Mihály vajda története Nicolae Balcescutól. Bálcescu nyelve a legmagasabb csúcs, melyet a románság úgy 1560-tól napjainkig elért; az írásban Alecsandri, C. Negruzzi, Donici által használt nyelv, amely ma kis híján feledésbe merült, átengedve helyét az újságírók „madárnyelvének”. Habár Balcescu mindenütt forrásokra támaszkodik s írása hosszas, apróékos megmunkálás eredménye, sehol nem tűnik szembe a kemény munka, mint ahogy mesterek ikonjain sem látható az aprólékos színkeverés és vonásról vonásra készült alaprajz. Szokatlan lelki melegség - mely az egész műre kiterjed - olvasztja egybe a számtalan árnyalatot, s hasonlóan a régi szerzőkhöz, Balcescu tényleg látja s hallja beszélni hőseit, miközben ésszel felfogja és vázolja jellemüket; annyira, hogy a személyek és események leírása véges-végig drámai, anélkül, hogy az író költői fikciókat engedett volna meg magának. Az Isten könyörületes volt és magához szólította, még mielőtt tulajdon szemével láthatta volna az álmát, még mielőtt tapasztalhatta volna, hogy a kortársak -akik vele és az ő eszmekörében nőttek fel - mint kalmárkodtak eme eszmékkel, akár valami portékával, mint vezették be a liberális Nyugat üres formáit, hogy semmirevaló emberek öltsék magukra. Ő megrémülne, ha láthatná, hogyan valósult meg földünkön a szabadság és világosság. Oktalan bábuk parlamentjeit látná, látna egyetemeket, ahol a professzorok képtelenek helyesen leírni egy mondatot; négy elemit végzett újságírókat; egyszóval embereket, akik abbeli kínjukban, hogy nem támad egy gondolatuk sem, új szavakat gyártanak, szétdúlják a román nyelv ősi építményét, csakhogy azt a látszatot keltsék, hogy mégis mondanak valamit, és színleljenek egy kultúrát, amellyel nem rendelkeznek, és a hozzáértést, melytől őket megfosztotta a természet. Legyen ez a mű a nemzet evangéliuma, legyen eszményünk az igazi szabadság, a mukával kivívott szabadság. (1877.nov.24. Részlet) Balcescu és utódai „Az én igazi vezéreszmém: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérréválásé minden háborúság és minden viszály ellenére.“ MBBMBMBHMEEE 1843 - a román nép hajnalcsillaga Ez év március 9.-én, a bukaresti Nemzeti Színház Atelier termében az Együtt-Impreuna Művelődési és Baráti Társaság és Bukarest Municípium Kulturális Főigazgatósága által közösen megrendezett irodalmiművészeti műsor, illetve kétnyelvű lapunk előző számai a 150 évvel ezelőtti, 1848-as, március 15-ikével induló magyar forradalomra emlékeztek. Amagyar március hősei, a budapesti márciusi ifjak költővezére, a világszabadság 175 éve született lírikusa, Petőfi Sándor forradalmi szelleme előtti tisztelgésünk, a történelmi igazságnak megfelelően, összefonódott a Moldovában és Havasalföldön lezajlott forradalmi események, Nicolae Balcescu és Avram láncú forradalmának a felidézésével. Az Együtt-impreuna jelenlegi számában a román nép "hajnalcsillagára", Románia újkori történelmének két kiemelkedő eseményére, a 150 évvel ezelőtt, 1848 május 15-én megtartott balázsfalvi nemzeti gyűlésre és a havasalföldi forradalom százlebontására, a 150 évvel ezelőtti június 21-én megszületett Islazi Kiáltványra emlékezünk. Egyszóval: ,Európa tavaszának", a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség eszméje által lelkesített forradalomnak Moldovában, Havasalföldön, a román fővárosban és Erdélyben végigsöprő, a szabadság rügyeit fakasztó, tisztító viharára. Bár az ellenforradalmat támogató külföldi túlerő mind a román, mind a magyar 48-as forradalmat leverte, s bár a magyar kormány hibájából tragikus elkésettséggel íratott alá Szegeden Kossuth kormányzó, illetve Balcescu és Bolliac által A megbékélési Tervezet (Projet de pacification), a magyar nép és a román nép "hajnalcsillaga", az 1848-as forradalom története és tanulsága a népeink közötti testvéri összefogásra örökre intő példa marad. Amiként Szemere Bertalan magyar miniszterelnök ugyancsak tragikus elkésettséggel, a magyar forradalom végnapja előtti szakaszban, 1849. július 28-án mondott beszédében a román forradalommal kapcsolatosan megfogalmazta: .Adja Isten, hogy a nép Moldovában és Havasalföldön belássa, hogy a magas portának oltalma alatt figyre kell velünk állnia... Adja Isten, hogy tanulják meg a világ apró népei, miként az apró népeknek a sorsa az, hogy ha nem szövetkeznek egymással, a nagyobb nemzetek által vagy elfelejtetnek, vagy eltiportatnak." Júniusban - a román költészet legnagyobbja, Mihai Eminescu halála, és júliusban - a magyar költészet legnagyobbja, Petőfi Sándor halála (az 1849-es segesvári csatában) hónapjában népeink egykori hajnalcsillaga különös erővel világítja meg ezt az igazságot. Mihai Eminescu r — — — 1 Lapuunk támogatója ^ Dei/IN DELFIN CONSTRUCTI**»« virgil becheru mérnök . E lapszámunk támogatója A ROMÁN KERESKEDELMI BANK