Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-07-02 / 149. szám
Negyedik évfolyam_____________ SZERKESZTŐI IRODA: Bilkisálicza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre...................16 frt. II Negyedévre ... 4 frt. Félévre........................8 frt. || Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. 241&» Skirlfd* POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, hétfő, julius 2, 1883. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyilttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. A zsidók. Kezdetben, kuriózumnak, később hóbortnak tekintette Magyarország gondolkodó része az Istóczy féle izgatást. Oda tartozik e jelenség is a vedlés korszakához, gondoló minden ember, s azzal napirendre tért fölötte. Majd ha megállapodunk, ha túl esünk az átmeneti állapot válságain, ha a pénzfolyam rendes medret váj magának, ha a forgalom kielégíti a termelés és fogyasztás szükségleteit, ha a törvénykezés gyors eljárása megnyitja a vállalatok számára eldugott tőkék vasajtait — szóval ha jobb vagyoni viszonyok közé jutunk, s ezáltal emanczipálja magát a keresztény társadalom a zsidó tőke nyomása alól, majd akkor úgy fogunk visszaemlékezni az Istóczy irányára, mint a Tóti Dorka elitéltetésére. Mert akármenynyit tépelődtünk e kérdéssel, akármely részletét vettük elemzés alá, akármennyire megforgattuk azt elménkben jobbról és balról, még öt évvel ezelőtt — s az antiszemitizmus szervezettnek látszó föllépése arra az időre esik — a zsidókérdés nem volt egyéb, mint gazdasági kérdés. A zsidók élvezték mind azt az előnyt, melyet az ingó tőke az ingatlan tőkével szemben, a világ minden közgazdasági életében megteremt. A kereszténynek földje és háza volt; a zsidónak pénze és áruja volt. A pénz és áru megjelenik minden piaczon, vagy mint vevő, vagy mint eladó s a pénznek, minden egyéb anyagtól eltérőleg az a tulajdonsága van, hogy a forgalom súrlódásában nem veszít, hanem növekedik. A föld és ház nem jelenhetik meg a piaczon, mert azt nem lehet sem kocsira rakni, sem a bugyellárisba tenni, ahol megjelent, ott a tulajdonos dobszó mellett ment a piacz felé s ekként abban az áldás talán és aránytalan erejű versenyben, mely a mozgó és álló tőke között fejlődött, mindig a zsidó pénze győzött. Nagy baj volt ez, de a segítség nem volt lehetetlen. Hitelszervezet, mely ne csak a kereskedelem, de a földbirtok szükségleteit is kielégítse; czélszerű tarifarendszer és vasútpolitika, mely terményeinket olcsón és hamar vigye a vevőpiaczra; a fiumei tengeri hajózás megteremtése, hogy így nyitva álljon előttünk az egész világ; az uzsorának hivatalból való üldözése; a kisebb királyi haszonvételek megváltása; iparunk emelése a kötelező társulás, a qualifikáczió és az új ipartelepeknek adandó kedvezmények által; külön vámterület; a kocsmahitel megszorítása, ime csak odavetve, azon gazdasági teendők, melyek által ki lett volna verve a fegyver a zsidókézből, s meglett volna szüntetve azon küzdelem, mely sok nemesi kúriának és sok parasztteleknek elárvereztetésével végződött. De kormányunk nem tett e téren annak idején semmit, mikor pedig már tett , akkor a betegség új stádiumba lépett. A gazdasági kérdésből társad al©lmi kérdés lett. Az izgatók kutatni kezdtek a társadalom mezején, s úgy találták, hogy" Magyarországon két társadalom van, egy keresztény és egy zsidó társadalom. Külön központokkal, külön szokásokkal, külön felfogással. E két test közé beékelte magát a lelketlen izgatás. Minél nagyobb volt az izgatás, annál nagyobb lett az árok, mely a két testet elválasztja. Utoljára annyira ment ez, hogy az áthidalás lehetősége fölött a legelfogulatlanabbak is kételyeket kezdtek táplálni. Mi nem szűntünk meg soha, vádolni az izgatókat, de nem késünk megmondani, hogy e bajt a zsidók fokozták a végletekig. Maguk a zsidók kívánják, hogy ne tekintessenek ők más szempontból mint felekezeti szempontból, s alkalmazza a magyar velük szemben is azt a történelmileg kifejlett türelmi erényt, melyet minden felekezette szemben alkalmazni szokott. Helyesen van. Csakhogy maradjanak aztán ők is a felekezeti különbségek természetes körében, amelynek a templom kerítésénél van a legszélsőbb határa. De ők nem maradnak meg ott. Nekik külön árvaházuk, külön siketnéma intézetük, külön nőegyletük, külön rokkantházuk van. Hallottunk koldusról általában s a jó ember nem kérdezi tőle, hogy kálvinista, unitárius, katholikus vagy lutheránus koldus-e az, aki éhezik, hanem a zsidó megkérdezi, mert neki külön speciális koldusa van. Nincsen felekezeti nőegylet vagy árvaház, vagy szeretetház vagy kóroda a keresztény társadalomban. Felvesznek oda mindenkit aki szerencsétlen, legyen az római vagy görög katholikus, kálvinista vagy anabaptista egyaránt. De a zsidóknak izrealita menházuk izrealita kórodájuk van, ahonnan ki van zárva minden más felekezet. Ki itt a hibás? Szabad-e az emberszeretetet felekezeti korlátok közé szorítani? — Nem esznek velünk egy tálból. Hát ez mi? Hát rondábbak vagyunk mi, mint ők?! Nem temetkeznek velünk egy helyre. Az egyenlőség eszméje megteremtette a közös temetőket, Kolozsvárott is közös a temető, és sem a halottak nyugalmát, sem az élők kegyeletét nem bántja az, hogy kálvinista és katholikus és unitárius egymás mellett porladoznak. De a zsidó, a miként külön válva élt életében, külön válva akar pihenni halálában is. Őt nem hatja meg a természet szava, mely ékesen beszél, midőn egyforma füvet és egyforma virágot fakaszt zsidók és keresztények sirkantjain. Még halott porában sem akar velünk öszszevegyülni. Neki külön temető kellett. Gondoltak-e erre a zsidók? Jut-e eszükbe, hogy egyetlen lépést sem akarnak tenni a társadalmi összeolvadás terén, hogy feltűnően kivonják magukat a magyar társadalom terhei alól ? — A bukaresti osztrák magyar követ, hit szerint, már utasíttatott, hogy a Bukarestbe visszatért román külügyminisztertől haladéktalanul felvilágosítást kérjen a Jassyban történt tüntetés , illetőleg Gradistean szenátor nyilatkozata tárgyában. Midőn e hírt megelégedéssel konstatáljuk, egyúttal fölemlítjük, hogy Gradisteano egy román laphoz, a Romania Liberához intézett levelében helyreigazítani igyekszik hírhedt beszédének végső passzusát, de ezen helyreigazítás nagyon ügyetlen. Azt mondja ugyanis Gradisteano, hogy a Bánságról, Bukovináról és Erdélyről az ő felküszöntőjében szó sem volt s ő csak a következőket monda : „Vannak még mások, akik szívesen eljöttek volna ezen ünnepélyhez, ha tehették volna , reánk tekintenek e pillanatban, vagy mit is mondok ? Szíveikkel körünkben időznek, szeretik önt, Felség, miként mi szeretjük, mert én felségedben nemcsak Románia királyát, hanem a románok királyát látom és az ő közreműködésükkel Felséged vissza fogja hódítani azon ékköveket, melyek Nagy István koronájából még hiányzanak.“ Ezen Gradisteanu által korrigált passzus nem sokkal különbözik az első közleményben említettől s igy a mentegetődzés nagyon is roszszul sikerült. Van AZ „ELLENZÉK" TÁRCZÁJA. 1883. julius 2. Siciliai levelek. G. A.-nak ajálva. Catania, ápril 21-én. Leszabván a mennyei magaslatról, fájó szívvel mondtunk búcsút az örökre feledhetetlen Taorminának. Az indóháznál véletlenül összetalálkozva Fraknói akadémiai titkárral, együtt tettük meg az utat Cataniába, ritka kellemes útitársat találván fel benne. Megérkezésünkkor nagy volt meglepetésünk, midőn a vendéglő kapussal hallón, hogy magyarul beszélünk, a legtisz- tibb magyarsággal szólít meg ! — Elkezdte később, hogy baranyamegyei szüle- 1680 s mint honvédkapitány jött Siciliába; megházasodván, elébb mint lovaglómester öt Palermóban és most gyöngélkedő egészke miatt Cataniában kellő szolgálatot vállalnia. Nagyon becsületes magyar ember: mindnyájan megszerettük és õ is egészen « van szellemülve az örömtől, hogy honfitársakra talált és magyarul beszélhet. I Falragaszokon olvasván, hogy Rubiu■4adein hangversenyt ad, mindjárt helyekről gondoskodtunk és feledve útifáradalmainkat, várakozással néztünk elébe az estnek. Ebédnél Fraknóival az adandó hangversenyről beszélgettünk, midőn szomszédim súgja, hogy épen ő az, a művész Rubinstein, ki velünk átellenben ül. Ez Rubinstein, a híres ? ez a szőke, sima arczu ifjú? Lehetetlen! hisz Budapesten, Bécsben elégszer láttam, hallottam őt, akkor bozontos barna haja volt és nem is fiatalodhatott meg ennyire. . . . Pedig bizony mégis Rubinstein volt, csakhogy egy más, a híresnek egy névrokona, ki szintén zongoraművész s a kinek e névrokonság inkább hasznára van mint kárára. Lehetetlen volt észre nem vennie e töprenkedéseink közepette, hogy ki vagyunk ábrándulva személye felől, no de hiszen ez gyakran megtörténhetett rajta. A hangverseny végre is szépen sikerült, az ál Rubinstein művészileg adta elő Liszt gyönyörű Magyar Rhapsodiáit, melyeket a közönség lelkesedéssel fogadott. Később megismerkedvén a fiatal művészszel sok érdekest hallottunk tőle Wagner Rikhárd magánélete felől, kinek mint hű famulussa és rajongó híve, végórájában is jelen volt. Catania még eddig nem nyerte meg rokonszenvünket, Taormina után nagyon veszt, annyival inkább, hogy az idő sem kedvező, valóságos esőfészekbe jutottunk. Kis magyar coloniánk is immár megcsökken, mert Fraknói, ki a legszeretetreméltóbb társalgók egyike indul Athénbe Hampelékkel akarván találkozni, kik mint tudod arra vették nászútjukat. Mi holnap Syrakusba teszünk kirándulást. Leveledet czimezd Palermóba, hová pár nap folytán érkezünk. Isten óvjon. Catania, április 22-én. Syrakus nagy képe ma reggel nyolc órakor tárult fel előttem, gyönyörű időben, (mert Syrakusban mindig süt a nap) a siciliai ég izzó lángfényben. A vasúti állomásnál leszállván, kocsi és vezető várt reánk s igy egész kényelemmel jártuk meg az egykori nagy város végtelenségbe nyúló halottas mezejét. Kimondhatatlan komoly, méltóságteljes kép, melyet a maga nagyságában valóban csak a római Campagnához tudnék hasonlítani. A barnás kőtalajon helyenként elszórt ezüstös olajfák adnak a classicus sivatagnak némi kis életet. Mértföldek hosszán sehol egy élőlény, csak olykor talán egy sötét szárnyú sólyom, (falco maritimo) ki nesztelen és váratlanul száll fel valamely sárgás szikladomb tetejéről az átlátszó jégbe. . . . Beljebb a kikötő felé már kerti culturát és szöllöket látunk, itt terem Syrakus hires bora, a nektár, mely egykor Pindar szivét bevitette dalra. Egy barnult oszlop, melyet egymagában látunk itt állam, mind az, a mi e romokból fenmaradt. Mintha a halál démona remetének öltözve állnia ért e sik sivatag felett, gúnyosan tekintve le reánk, kiknek lelki szemeink előtt ama város képe lebeg, ama nagy és hírneves Syrakus képe, mely egykor a tenger felett uralkodott s a melynek lakossága száma egy milliónál több vala! És most : „Hol van az egykori fény ? hol van az egykori zaj ?“.... A szinházak és templomok, melyek egymással nagyságban, művészetben versenyeztek ? ! . . . Düledező omladvány minden! Megtekintettük az Arethasa hires forrását is, mely két régi boltozatos grottából csordul ki: a hely hol egykor Diana nymphái fürödtek, most borzasfejű mosónők és félmeztelen koldusnépség gyülhelye....... Mélyen elszomorító benyomást teszen ez emlékezetes helyek látása, a pezsgő élet helyett siri sivatag, nyomor torzalakok a szépség megtestesített eszményképei helyett!.... A régi Syrakus építményeinek legfelségesebb maradványa a Minerva temploma: csodás hatású még most is az előcsarnok megmaradt 22 oszlopa, melynek gyönyörű arckitravja most, fájdalom, egy füstös, dísztelen templom falaiba vannak beékelve. Az egykori, Latomiáknak nevezett kőbányák, a fentebb leirtakon kívül kétség felett a legérdekesebb és legfestőibb látványok egyike Syrakusban, ezek minden képzeten felül valók. Leereszkedvén egy ilyen bányába, melyet emberi kezek véstek a sziklatalajba be, egyszerre csak egy más világba véljük átvarázsolva magunkat. Magas, fantastikus, időbarnította sziklafalak közt, melyeknek tetejök beszakadt, egy kis paradicsomszerü vadont találunk, narancs és czitromfákkal, myrtusz és gránát sövényekkel, melyek itt eme sajátságos kőkeretjekben, oly békén, bizton tenyésznek, gyümölcsöznek, nem is sejtve, hogy felettük még egy más világ is van.... E félig nyitott, félig ívezett agg sziklafalakról kúszó vadnövények csüngnek füzéralakban le reánk, enyelegve a szellővel és kábító illattal töltve el a légkört. A Latomiák hajdan be voltak boltozva, de földingások és az idő romboló hatalma ledöntötték támoszlopaikat és most, e grotta alakú kőhalmazok közt, 60—80 lábnyi mélységben a föld alatt, kertek diszlenek !! Szerzetesek mivelik és valóban nincs szó, mely e látvány mesés nagyszerűségét kifejezte. De most búcsút mondok neked. Még egy tekintet Arethusára hol a papyrus cserjés bokra merengve hajlik a forrás kék vize felé! Még egy tekintet Syrakusra hol — úgymond Ciceró — nincsen nap a mélyen, habár csak egy órára is napfény ne lenne ... és aztán viszsza a vasút füstös birodalmába ! Isten veled. Holnap folytatom levelemet Cataniából. AV. Tanking. Ez a chinai nyelvű ország már sok vizet zavart Francziaországban. Már hetek óta lázas izgatottságban miatta az egész franczia kormány és közvélemény. S ez a láz a nagy politikai szélcsendben is, mely ez idő szerint Európában uralt, visszahatással van az európai nemzetközi politikára; nem közvetlen a viszszahatás, csak közvetett s csak abban az értelemben hirjelentőséggel,amennyiben a francia nemzet politikájának még mindig nagy befolyása van arra, hogy miként alakul Európában a nemzetközi helyzet. Ha a franczia köztársaság nem lép is föl kezdeményezőleg valamely actióval Európában, hanem valahol távol keleten foglalja el magát, mint most, azért ez mégis érezhető visszahatással van az összes európai nemzetközi viszonyokra Mert ha a műveltségénél, vagyonosságánál és hadierejénél fogva még mindig legelső rangú franczia állam Európán kívül egyébütt köti le óriási erejét, akkor a vezérszerepre emelkedett Németország is más fordulatot adhat politikájának. Ezért érdemel kiváló figyelmet az ifjú franczia köztársaságnak nemcsak belső helyzete és nemcsak az európai internationális kérdésekben követett iránya, de még gyarmati politikája is. Most egy idő óta ez a jelszó a francziáknál : a gyarmati politika. A gyarmati terjeszkedés politikája, mint ők nevezik. Úgy látszik, a franczia nemzet vagy ami ez idő szerint ezzel egy jelentőségű : a franczia polgári középosztály, mely a köztársaságot megalapította és a hatalmat kezében tartja, lemondott arról, hogy egyhamar Európában döntő szerepet játszók vagy hogy boszúl álljon Németországon. Gambetta és az ő nyomdokain haladó államférfiak minden alkalmat megragadtak és megragadnak most is, hogy a világnak és Németországnak tudtára adják, hogy a franczia nemzet elégtételt fog szerezni magának előbb, vagy utóbb, de kimaradhatlanul, Elszász és Lotharingiáért. Készítik is elő a nemzetet minden irányban a leszámolás nagy napjára; hadseregük vetekedik a legnagyobb hatalmak haderejével, a katonai nevelést már az iskolákban megkezdetik a gyermekekkel és ifjakkal, a német nyelvet szorgalmasan tanítják a legutolsó közkatonának is s hadi költségvetésük talán a legnagyobb az összes európai államok között. Ám azért egyelőre nem gondolnak a revanche-sal.Sőt elfoglalják magukat messze Európától, hol Afrikában hol Ázsiában. Tavaly Tuniszt hódították meg véglegesen, mintegy ellensúlyozásául Anglia egyiptomi foglalásának ; az idén Madagascar szigetén készülnek gazdag gyarmataik számát egygyel szaporítni, egyidejűleg pedig China közvetlen szomszédságában indított meg egy hadi actiót. E havi actió máris összeütközésbe hozta a franczia köztársaságot az óriási chinai birodalommal. China fenhatóságot akar gyakorolni Tonkingra és Annámra s nem akar e két tartomány fölötti souverainitásáról lemondani; ellenben Francziaország valóságos tartományokká szeretné tenni azokat. Innen az összeütközés mely már szinte kitörőfélben volt már a franczia köztársaság és a mennyei birodalom között, midőn egyszerre csak miniszerválságról és békés kiegyenlítésről kezdettek beszélni Párizsban. A miniszerválság áldozatául Challemeu-Latour, a franczia külügyminister volna kiszemelve, legújabb hírek szerint pedig a haditengerészeti minister. A franczia hivatalos és félhivatalos lapok cáfolgatják ugyan e hirletéseket, de kétségtelen, hogy Francziaország kétszer is meggondolja magát, mielőtt Chinának hadat üzenne. Nem magáért a mennyei birodalomért vonul vissza, hanem azért mert annak a háta mögött Anglia áll. A brittek pedig gyarmatosításban és kereskedelmi politikában és idők óta ellenlábasai a francziáknak. Francziaországnak szüksége van kereskedelmének európán kívüli piaczokat keresni, de Angliának még nagyobb szüksége van erre, mert Anglia csak addig lesz nagyhatalom, míg a tengereken az ő kereskedelmi hajói vannak túlsúlyban. Francziaország tehát Chinával nem fog háborúba keveredni. De akkor ismét más felé kell körülnéznie. Ez az újabb fiasco azonban alighanem fogja megingatni a köztársaságot, melynek benn és künn annyi halálos ellensége van. Már az angolok tavalyi egyptomi hódítása nagy kudarcz volt a franczia külpolitikára s e kudarczért monarchisták és socialisták egyaránt a köztársaságot tették felelőssé. Félős, hogy a most küszöbön álló chinai affaire nemcsak egyik vagy másik miniszter állását, hanem az egész kormányt megingatja s az aztán erős visszahatással lenne a köztársaságra. Francziaország kormánytomájának változása pedig végzetes fordulatot adna az összes európai államok nemzetközi politikájának végzetes fordulatot, mely beláthatatlan bonyodalmaknak és következményeknek vetné el magvait. Ugron Ákos beszámoló beszéde : Tisztelt polgártársak ! Mielőtt az 1881/4. országgyűlés első és Második ülésszakábani fontosabb törvényhozási intézkedésekről szóllanék és azokkal szemben álláspontom jelezném, — melyet az országgyűlésen elfoglaltam — melyek azt hiszem önöknek véleményeivel is teljesen megegyeznek, — engedtessék meg őszinte fájdalmam kifejezése elhalt kedves barátunk és elvtársunk Szabó Dániel felett, ki pártunk egyik legtevékenyebb, legáldozatkészebb tagja vala. Már tavaly óhajtottam volna önök társaságában megjelenni és a fontosabb politikai kérdések felett véleményemet önökkel megismertetni, de családi körülményeim ebben megakadályoztak. Éppen azért jelen alkalommal az országgyűlés mindkét ülésszakában történt fontosabb törvényhozási intézkedésekre beszédemben kiterjeszkedem és iparkodni fogok ezáltal az elmulasztottakat kipótolni. Ő felsége által 1881. szept. 18-án megnyitott országgyűlés kezdetén a politikai helyzetet Bosznia és Herczegovinában kiütött felkelés dominálta, melynek nagy fontossága az 1882. évi államköltségvetés tárgyalásakor is élénken a tárgyhalmaz miatt késett idáig.