Ellenzék, 1885. július-december (6. évfolyam, 149-302. szám)
1885-07-01 / 149. szám
! Egy színésznő naplója. — Az „Ellenzék“ eredeti tárczája. — Emília színésznő volt. Játszott a szini, játszott az életben, sőt a legszenérzelmeivel is nagyon jól tudott jót- Csakhogy e játék keservesen boszulta meg magát. De hadd beszéljen ő ! .. . Számtalan imádóim közül alig '‘Ülök néhány figyelemre méltót, a kik minden esetre első helyen említendő gróf, már csak azért is, mert gróf és legtöbb pénze van. Végtelen boldogérzem magamat, ha látom, mint szórja aranyait, s mint kiált fel rekedt -t ágjának egész terjedelmével asszonyom, nincs szive!“ A gróf elég gavallérok látszik, de roppant ostoba. D. Iván volna második helyen em- Rende. Egy melancholikus kedélyű sovány . Mindig azt hiszem, ha reá tekintek, jö?t ambróziát eszik és nektárt iszik. Czikcettrisz helyett virágillatot szív , pénzügyl csillagot számlál. Napfényben fúrok,holdsugárral takaródzik. Mindig émelyit ■ beszédje! Ki nem állhatom ! K. Robert épen az ellentéte. Jól m1 gtermett alak, megenne egy borjút. Tele ^ vad szenvedéllyel, lángoló szerelemről ^verekednék érteni a sátánnal; de talán még engem is megverne, ha felesége volnék. Különben rettenetes csúnya. A negyedik színész. B. Vilmos. Meg nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy tulajdonképen miért szeret. Mert, hogy szeret, bár sohasem mondja, mégis tudom. Igaz, hogy valamennyi közt ő a legszebb. De hát uram isten! Egy színész . .! Váljon mit akar . . .? Amikor lát, mindig mosolyog . . . Én persze észre sem veszem Ilyenkor aztán kipirul, egész arcza gúnyos kifejezést ölt. Nézését nem bírom elviselni. Néha megszánom és azt mondom neki, hogy szeretem. Ekkor szemében különös tűz csillan meg, de már a következő pillanatban kételkedve néz reám. Mégis elhitetem vele. Jó lesz elefántnak. A többinek soha sem mondtam, hogy szeretem. Ennek is csak tréfából. * Béla gróf egy idő óta ritkán fordul meg nálam. Azt beszélik, hogy sokat veszített a kártyán, azért nem jár sehova. Veszteségét akarja helyre pótolni. Ha kártyázott értem tette. De nem hiszem, nem hihetem. Tudakozódtam utánaa s megelégedéssel értesülök, hogy beteg volt és már lábbadozik. Szinte sajnálom a jó bolondot. Ma meglátogat , senkit sem fogadok kívüle. Türelmetlenül várem a 4 órát, most úgy is bolondos kedvem van és ritka ember érti úgy a tréfát, mint Béla gróf. .... Kopognak. Szabad! Csakugyan ő volt, borzasztó megviselt állapotban. Arcza beesett, szeme körül fekete gyűrű látszik, a szenvedés jele. Hangja reszket és alig hallható. Tán a betegség következménye. Fel se veszem és tréfálni kezdek: — Ön most olyan gróf úr, mint egy megviselt zubbony ! Vártam, hogy még ostobább hasonlattal válaszol, de nem szólt semmit. Szomorúan bólintott és hanyagul vete magát egy fotelbe. Szünet után, mialatt én azon törtem a fejemet, hogy mi baj érte a jó kedvű grófot, így szólt hozzám : — Emilia, emlékszik én mit ígértem ? — Palotát, nyaralót és szép fogatot! mondom hirtelen. — Nos . . . . ? nyögő halk hangon. — Nos . . . .! semmi sem lesz belőle, válaszoltam kissé gúnyosan. Ugyanekkor ránéztem és tekintetem találkozott az övével. Megigértem. Érzem, hogy szemem nyila nem tévesztette el czélját. Érzékeny helyen sebeztem a szivét. Sápadt arcza kigyuladt s ideges hangon mondám .— Lesz, lenni kell ! E pillanatban szobalányom egy névjegyet hozott. K. Robert kért bebocsáttatást. A névjegyre azt írtam, hogy senkinek sem vagyok itthon és visszaküldöttem. Jól hallottam, Robert miként dühöng. Valamit mormogott oda kinn, de nem értettem, aztán elsietett. A grófra jó benyomást tett Robert elutasítása és némileg visszanyerte jó kedvét. Kevés ideig beszélgettünk még, aztán távozott. Látszott rajta, hogy nagyon szórakozott.* Ma beszélte a szobalányom, hogy K. Róbert nem valami hízelkedő megjegyzéseket tett rám. Oh a nyomorult nyers tömeg! Azért sem lépi át többé küszöbömet. Valaki jó. Ha ő volna — összeszidnám, kikergetném, arczal ütném. Kerüljön ezentúl, nincs szükségem ismeretségére. Az ajtó nyílik se B. Vilmos mosolygó arczcal lő felém. Éhez a fiúhoz mindig hideg voltam, de most úgy érzem, hogy jól esik jelenléte. Legalább panaszkodom neki. Mindjárt elő is adtam a Robert viselt dolgait. Egy ideig mosolyogva hallgatta, de midőn gyalázó szavait említem, arcza elborult, szemei vérben forogtak s dühösen morzsolta a fogai között : „Miért is nem voltam itt!?“ Soha se hittem volna, hogy ez a szelíden mosolygó arcz olyan kegyetlen alakot ölthet. * Ma jól mulattam. D. Iván keresett fel. Épen jókor! Úgy is szórakozást óhajtottam. Majdnem egy kötetre menő verset hozott. Egytől-egyig hozzám volt írva. Tekintetem a vers szerint olyan mint a napé: megvakul, aki bele néz. Szemem : nefelejcs, mert senki sem felejti el, aki egyszer látta. Fogam: gyöngysor; termetem: liliom; hajam: hullámzó tenger; arczom : rózsapár, mit tudom én, mi mindennek elmondott ez a holdvilágfaló. Azt hiszem nem nagyon hizelgtett vele. Én mulattam rajta, ő gyönyörködött benne. Most úgy tetszett, mintha valaki sietve közelednék ajtóm felé. Hirtelen félbeszakadt az olvasás s mindketten vártuk az érkezőt. K. Robert jött. Én azon szándékkal siettem eléje, hogy izgalom nélkül visszautasítom, de minden bátorságom elhagyott, midőn dúlt vonásaira tekintettem. Csak úgy fújta reám a borszagot. — Végre egyedül van ön — szólt — észre sem véve Ivánt, aki meglehetősen remegett. Zavaromban azt feleltem, hogy igen! Mire Robert vad hangon tévé utánna. — Ne is találjak itt senkit mert megölöm ; hallotta, megölöm ! Szándékát bebizonyítandó, éles tört vont elő zsebéből s azt dühösen villogtatta. D. Iván a mint észrevette, ijedt hangon kiálltott fel: segítség. Robert csak most vette észre. Mint egy vadállat ugrott mellém, torkon ragadott s fogvicsoritva kiáltá: — Mégis! ? Többre nem emlékszem. Áléivá rogytam össze, de félálomban érzem, hogy iszonyú küzdelem foly körülöttem. (Vége köv.) Kede. Hatodik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belkiriljzntcia 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva m évre ..... 16 írt. | | Negyedévre ... 4 írt. Félévre..................... 8 írt. |] Egy hóra helyben . 1 írt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Jegelóik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár és ünnepnapok kivételével. Köziratok nem adatnak vissza. 149. szám. Kolozsvár, szerda, julius I, 1885. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Lapunk mai számának tartalma : Az olvasóhoz. . ., elmaradt nullák, irányczikk. — Politikai hírek. Magyar kulturegylet kimutatásai. — Levelek a kiillitisról. Tanügy: A II.-szebeni iskolák. — Irodalom és művészet. — Sport. — Vihar és felhőszabidis. — Mindenféle. — Közgazdaság. Tárczák:Egy színésznő naplója. — Csak névleg feleség, angol regény. Az olvasóhoz. Előfizetést nyitunk az 1885-dik év második felére. Nem teszünk ígéretet a jövőre, hanem hivatkozónk a múltra. Azok leszünk, a kik költőnk. A jónak őszinte elismerői ; a rosznak gáncsolói, az igazságnak védői ; a gonosz cselekedetek üldözői. Munkásságunknak kitartást ad az a meggyőződés, hogy midőn elveinkért sorompóba szállnak , hazánknak teszünk szolgálatot. Épen ezért a békés küzdelem minden tisztességes tegyvérét fölhasználjuk azon elvek győzelméért, melyek Magyarország gazdasági, törvényhozási és katonai függetlenségét jelentik. Czélunkat öntudatosan követjük. Meg akarjuk és meg fogjuk magyarázni olvasólóknak, hogy a politika mai iránya téves, működése meddő s az csak akkor jön a korszak törekvéseivel és a nemzet érdekeivel harmóniába, ha követi az életnek azon önczélú útját, melyet az őstermészet minden lénynek s a történelem minden népnek megjelölt. A közlelkiismeretre súlyosan nehezedik az a bizalmatlanság, melylyel minden iszmét fogad, ha nem jár vele a rögtönös siker látszata. Kötelességünk tehát megemleni a hitet, serkenteni a kitartás elemeit, s fölvilágosítani az iránt, hogy embernek és hazafinak nemcsak a mai nappal kell számolni, hanem komoly tartozásai vannak a jövendő iránt is. Balfogalmakat fogunk lerombolni, midőn a kormánypárt divatos jelszavait megcáfolandjuk. A közélet igazságait juttatjuk érvényre, midőn valakit meggyőzünk nézeteink helyességéről. Cselekedetek és cselekvők megítélésében tollunkat a kötelességérzet őszintesége vezérli. E téren senkinek sem vagyunk sem lekötelezettjei, sem alárendeltjei. Hajóiknak az elvekben biztos iránytűje van, melytől sem a szélvész, sem a zápor, sem nap heve el nem szakíthat — s ha akár a közönyösség zátonya állítaná meg min! Újságunkat, akár a közélet egy előre nem látható vihara törné össze hajónkat, az iránytűnek meg kell maradni, hogy a zátonyon is tanúságot tegyen czéljainkról, s a vétdarabolt roncsokat is tovább vezethesse a megkezdett után. A bajok nem változnak, de sokasodtak , munkánk sem változik tehát az irányban, de megszaporodik az akaratban. Az idő nem kedvezett a nemzeti aspirácziók- mik — mi sem kedvezhetünk magunknak a pihenés által. Saját önérzetünknek tartozunk azzal, hogy ne izlésrontó és idegingerlő olvasmányokkal tegyük lapunkat „érdekessé“, haitvn minden rovatunkban figyelemmel legyünk a komoly tartalomra és az erkölcseímesítő elemekre. Ennyi a mondanivalónk. Az olvasó közönségtől függ annak megítélése, hogy szükségesek vagyunk-e ? Az „ELLENZÉK“ szerkesztősége. Az „ELLENZÉK“ előfizetési feltételei : Egész évre ..........................16 frt Háromnegyed évre ... 12 frt Fél évre................................8 frtf m Negyedévre ...........................4 frt Egy hónapra...........................1 frt 50 kr. A lap megjelenik mindennap, ünnep és vasárnap után következő napokat kivéve. Az előfizetések az „ELLENZÉK“ kiadóhivatalához (Kolozsvár, belközép utcza 33. sz) küldendők. Az „ELLENÍZÉSI“ kiadóhivatala. AZ „ELLENZÉK" TÁRCZAJA 1885. Julius 1. Az elmaradt nullák. Az Ellenzék tegnapi czikke kissé nagyon is szőrmentiben bánt el egy fontos ténynyel. Haynald Lajos bibornok érsek ezer forintot adott az Erdélyi Kultur Egyletnek, s ebben az Ellenzék czikke — bár kevesli az összeget, nagy horderejű eseményt üdvözül, mert ezen adomány által mintegy megállapítva látja az Erdélyi Kultur Egylet és a magyar főpapság között levő szolidáris érzelmeket. Felfogásom eltér az Ellenzékben hangsúlyozott nézettől, s az a körülmény, hogy az Ellenzék már tegnap „fehért“ mondott, nem tart vissza attól, hogy most „feketét“ mondjak. Úgy is olyan tér a kultúregylet, mely a meghatározott czél egységén kívül, befogadhatja a legkülönbözőbb véleményeket. Az Ellenzék pedig nem tenné jól, ha akár személyek, akár melléktekintetek, akár udvarias formák kedvéért, nyíltan és őszintén nem adna kifejezést saját érzelmeinek. E nyíltságnak és ez őszinteségnek hódolok, midőn kifejezem, hogy a Haynala Lajos érsek ezer forintos adománya, együtt a Baruch Adolf úr száz forintos adományával, nem örömet, hanem megütközést keltett mindenfelé. Mindenki úgy fogja föl, hogy mindkét összegnél egy-egy nulla elmaradt. Haynald Lajos egyike a leggazdagabb főpapoknak. A pestmegyei virilisták sorába hatvanezer forint évi adóval van bejegyezve. Baruch Adolf egyike az erdélyi részek legpénzesebb embereinek; ezenfelül zsidó, kinek jó alkalma nyílt, hazafias érzületét és magyarságát minden kételyen felül helyezni. Mondják, „ajándék marhának nem kell a szőrét vizsgálni“ ; mondják, hogy a jótékonyságot nem szabad erőszakolni. Jól van. De hát ajándékról, jótékonyságról van-e itt szó? A haza veszélyben volt 1848-ban. Az apák fiaikkal fegyvert fogtak. Oda adták vérüket, életüket. Ajándék volt ez tőlük ? Jótékonyságot gyakoroltak ? Nem. Kötelességet teljesítettek. Védni kívántak egy örökséget, hogy átadhassák utódaiknak. Küzdöttek önmagukért, szomszédaikért, a jövőért. A legtöbbet adták abból, amijök volt s még sem adtak igen sokat. A helyzet változott s, ezzel együtt a taktika is. Nem fegyverrel van Magyarország megtámadva, hanem a koreszmék egy óriási betegségével. A veszély nem kisebb, mint akkor volt. Akkor ki akartak forgatni intézményeinkből, most el akarják darabolni hazánkat. Külön Tótországot, külön Romániát, külön Szászországot akarnak csinálni a magyar állam kebelében. És főleg: külön Erdélyt. Az unió Inában alaptörvény. A nemzetiségek érzik, hogy az unió által számbeli túlsúlyuk inhilálódik, ennélfogva meg akarják maguknak szerezni e túlsúlyt s meg akarják rontani az unió vívmányát. Éhez járul a másik nagy baj. Leányaink nem kapnak sem nemzeties sem hazafias nevelést. Csodálatos közönyük a Kultur egylet iránt ebben leli magyarázatát. Félmüvelt anyák félmüvelt gouvernante-okra bízzák leányaikat. S ezek — anyákká lévén, ugyanezt a botorságot folytatják. Úgy hogy a magyar közélet be tudott férkőzni a műhelyekbe, a középiskolákba, a férfiszobákba—de a „nappali szobában“ nincsen annak helye. A magyar szalon falai jóformán soha sem viszhangoznak a közkérdésektől. Nyavalyás testű és nyavalyás lelkű gouvernanteok, divatot csináltak abból, hogy a közügyek iránt érdeklődő nők nevetségesnek tartassák; hogy magyaros műveltségre a nők ne törekedjenek; hogy a grammatikai nevelés az élet legfőbb java; hogy amit a franczia vagy a német alkot, az minden jobb és külömb mint a magyar alkotás. Kettős ellenséggel kell tehát a Kultur egyletnek megküzdeni. A nemzetiségi áramlattal és a nők helytelen irányú nevelésével. A veszély imminens. Karddal nem lehet kettévágni, puskaporral nem lehet szertelőni. És ha lehetne, úgy sem tenné meg nekünk az osztrák hadsereg, mely maga is németül beszél és osztrákul gondolkozik. A kultúra békés eszközeit kell tehát segítségül hívni. Ez is hadjárat, mely azonban nem pusztít, hanem termékenyít. De hadjárat, mely sok pénzbe kerül. A közveszély idején előtérbe nyomul a hazafi kötelesség. Minden magyar ember legyen a Kultur egylet katonája és minden magyar ember tartozik nem csak fáradalmakban, de vagyonilag is meghozni a szükséges és tőle kitelhető áldozatot. A nemzet javarésze megértette ezt a kötelességet. A katholikus klérus és a zsidóság nem értette meg. Szembetűnő ölelkezés: Haynald Lajos — Baruch Adolffal. — A munkások összezsugorgatnak néhány fillért; gyermek tanulók megtakarítják az almára és kiflire valót; alapító tagok lesznek olyanok, kik nem képesek egyszerre száz forintot lefizetni, hanem beosztják maguknak öt évre e kötelezettséget. A művelt társadalom legszegényebb rétegei sietnek meggyűjtött vagy meggyűjtendő filléreiket az oltárhoz vinni. Ily körülmények között fölösleges az ujjongás, ha Haynald és Baruch alamizsnát adnak. A megrovás hangja illik ide és nem a dicséreté. Haynaldhoz külön küldöttség ment. Pénze bőven van. Évi jövedelme bizonyára megüti a félmilliót. Népszerűségét főleg azon ünnepeltetésnek köszönheti, melylyel az erdélyi magyarság körül vette. Tehát Haynaldtól — midőn a magyar állameszmét akarjuk társadalmilag megszilárdítani — nem ezer forintot várhat a nemzet. Midőn látom, hogy Erdély katholikus püspöke, kinek nyolcvanezer forintra teszik évi jövedelmét, ötszáz forintot ad; Haynald Lajos bibornokérsek ezer forintot, a többi főpap épen semmit, akkor eszembe jut, hogy nagy vagyonukat, királyainktól honvédelmi és kulturális czélokra kapták; eszembe jut, hogy honvédelmi czélokat ma már épen nem teljesítenek, kulturális czéljaikat pedig majdnem kizárólag az egyház szűkebb keretébe szorították be; és végre eszembe jut, hogy a kizárólag kath. jellegű Francziaország szekularizálta a papi javakat, államilag fizeti a papokat s magának a párisi érseknek alig van húszezer frank évi jövedelme. A főpapok saját érdekükben roszszul teszik, ha ilyesmiket juttatnak a közvélemény eszébe. ZONGORA miniszter óvintézkedéseket tenni, habár bennünket még egyátalán nem fenyeget veszélyes közrendeletben, személyes felelősség terhe alatt utasítja a hatóságokat az idevágó rendeletek pontos megtartására. A rendelet többi között ezeket mondja : Szükségesnek tartom e részben a törvényhatóság különös figyelmét az utczák és lakházak tisztántartása, a vásári rendőrség szigorú foganatosítása, a nyilvános helyek kellő fertőtlenítésére, az előkészületeknek, mint járványbizottságok megalakítása, járványkerületek felosztása, járványkórházak kijelölésére, gyógyszerek beszerzési módozatáról, továbbá hullaházak és jégkészletről való gondoskodásra felhívni. A törvényhatóság kötelességévé teszem továbbá, hogy az üresedésben levő közegészségi körök kitelhetőleg orvosokkal betöltessenek, hogy továbbá a folyókból és kutakból nyert ivóvíz megjavítása, illetve megtisztítása megejtessék, és hogy a netán felmerülendő cholera nostras esetében megszabott eljárás foganatosíttassák. Egyeltalában utasítom a törvényhatóságot, hogy az ázsiai kolera tárgyában 44382—1884. szabályzatban foglaltak, szükség felmerülte esetén, azonnal a legnagyobb erélylyel végrehajtassanak. Politikai hirek. A dunántúli ev. ref. egyházkerület jun. 29-én Pápán Tisza Kálmán főgondnok elnöklete alatt tartott közgyűlésén vita nélkül elfogadta a konvent ismeretes határozatát a protestáns felekezetnek főrendiházi képviselési ügyében. Ezzel a közgyűlés véget ért. A kolera ellen máris szüksc°*“9nek tartja a belügy magyar kulturegylet. Izraelita polgártársaiul* előtt követésreméltó szép példával indult meg Szolnok-Doboka megye izraelita polgársága. Alább mondja el a deési választmány jegyzőkönyve, miként: Nagyságos Elnök úr ! Addig is, mig a f. évi junius 15-én kelt 1.1885. számú jelentésünkben tett ígéretünkhöz képest a városunk területén folyamatban levő taggyűjtésekre egy teljes jelentést mutathatnánk be, ideiglenes választmányunknak. évi június 28-án tartott ülése 5-ik jévi számú határozata értelmében, de anélkül is a tagsági aláírások terén mint örvendetes tüneményt van szerencsénk Nagyságodnak becses tudomására hozni , hogy a deési izraelita orthodox hitközség 100 írttal (5 évi 20 frtos részletekben fizetendőig) alapító tagnak iratkozott be a közművelődési egyesület adóés városi választmánynál, s hogy e közgyűlés kifolyásakép 21-en rendes és 6 on pártoló tagul léptek be ugyanakkor az egylet kebelébe. Egyszersmind az orthodox izraelita hitközség e közgyűlésből felhívásokat bocsátott ki a Szolnok-Doboka megye területén levő összes hittársakhoz, lelkesen buzdítván őket az egylet czéljának hathatós anyagi és erkölcsi pártolására. Midőn Deés városa orthodox izraelita hitközségének választmányunk köszönetét ezúttal is a legnagyobb készséggel is kifejeztük, egyszersmind azon reményünknek vagyunk bátrak kifejezést adni, amit már az izraelita hitközség oly szépen hangoztatott lelkes átiratában, hogy úgy részéről, mint aláiratkozott tagjai részéről ezt csak kezdeményezésnek tekinti, s továbbra sem szűnik és szűnnek meg tagjai az egylet működését hazafias áldozatkészséggel támogatni Vajha minél nagyobb számmal csatlakoznának hazarészünk úgy orthodox, mint neológ hitközségei a Deés városi orthodox hitközség örvendetes elhatározásához! A vonatkozó aláírási iv és jegyzőkönyvi határozat másolatát .1- alatt van szerencsénk csatolni. Végre egyúttal a megküldött 5 drb. 10 frtos tárczakönyv vételét is van szerencsénk nyugtázni azzal a megjegyzéssel, hogy azokból 1 drb a deési társalkodási egyletnek, 1 drb a polgári Casinónak, 1 drb a