Nő, 1968 (17. évfolyam, 23-31. szám)
1968-06-07 / 23. szám
Címlapunkon: Sunyovszky Szilvia, a nép- és táncdalénekesek első országos vetélkedője döntőjének konferansziéja. Spácil felvétele NO. Megjelenik halanként. Kiadja a Csehszlovák NSszövetség Szlovákiai Bizottsága, Bratislava, Oktábrovi nám. 12. Falctól: Szarkáné Lévay Ernőből, főszerkesztő. Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina Szerkesztőség: Bratislava, Oktábrové nám. 12. Telefon: 344-21, 374-21. Nyomja a Vychodoslovenské taíiamen. p. Kóficé. Előfizetési díj: negyedévre 19,30 Kis, egyes szám ára 1,50 Kis. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A külföldi megrendeléseket a posta sajtókiviteli szolgálata: PNS, Ústredná expedícia date, Bratislava, Gottwaldovo nám. 43/VII — Intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar posta. Előfizethető a posta Központi Hírlap Irodájánál (Budapest V. József nádor tér 1.) és bármely postahivatalnál. Előfizetési díj: egy évre 144.—Frt. Egyes szám ára 3.— Frt. Csekkszámlaszám: egyéni <1.270, közületi <1,0« (vagy átutalás az MNB 8. sz. folyószámlájára). 7 12*81291 PÁRIZSNAK is megvan a maga Dutschke-ja Párizsban a hatalmas tömegeket megmozgató tüntetések következtében — melyek a város diáknegyedét, a híres Quartier Latin-t sem kímélték — bezárták a Sorbonne kapuit. A francia diákok megszállták az egyetem épületének egyik szárnyát, hogy ezzel tüntessenek a Párizs egyik külvárosában levő teológiai fakultás bezárása ellen. Ugyanis ez a nanterre-i fakultás lett a francia diákok agitációs központja. Mind a bal- mind a jobboldal felé hajló diákcsoportok egyesültek szociális követeléseikben, s abban, hogy egyöntetűen bizalmatlanságot szavaztak a kormánynak. A nanterre-i tanszék dékánjának tanácstalanságában nem jutott egyéb az eszébe, mint hogy bezárassa ezt az új, modern iskolát — éppen most, közvetlenül a vizsgák előtt. De a diákokat ezzel ugyan nem „szerelték" le. Egyesültek sorbonne-i kollégáikkal, s a szó szoros értelmében megrengették Párizst. Súlyos összetűzésekre került sor a diákok és a rendőrség között; mindkét oldalon sok volt a sebesült. A fiatal francia munkások és hivatalnokok szintén csatlakoztak a diákokhoz. Párizs ifjúsága éppen olyan, mint a világ más városaiban, éppen úgy megvannak az álmaik, vágyaik, problémáik, kétségeik és reményeik, bíráló szemléletük, mint bárhol másutt a világon. Kérdéseket tesznek föl, s olyan fontos politikai erőt jelentenek, amellyel számolni kell. Ez az ifjú nemzedék nem azonosítja magát azzal a világgal, amelyben él, s nyíltan elveti az apák örökét. — Mi mindenre képesek vagyunk — mondják a francia fiatalok, — hogy ne legyünk olyanok, mint a szüleink. Mi nem fogadjuk el ezt a társadalmat, mert azok az emberek irányítják, akiknek nem hiszünk. A francia fiatalság bekapcsolódott a nagy oppozíciós mozgalomba de Gaulle rendszere ellen. Ez a mozgalom szembehelyezkedik a kispolgári, kizsákmányoló társadalommal, s aggódik a jövőért. A fiatalok féltik a jövőjüket, az egzisztenciájukat, mert közülük nagyon sokan az iskola elvégzése után nem találnak az elképzeléseiknek megfelelő munkát, és az élet egyre többe kerül. S bejutni az egyetemre? Ehhez nemcsak protekció kell, hanem pénz, sok pénz is. Harcolni kell ez ellen a társadalom ellen, mondják a diákok. S az utolsó napok eseményei bebizonyították, hogy ezt nagyon komolyan gondolják. összeállította: Kata Krausová A párizsi Dutschke neve Daniel Bendit. Hívei a „Vörös Dany“-nak hívják A francia diáklányok is lelkesen forradalmiak ... Párizs egyik külvárosában, a nyomortanyák közvetlen közelében épült az új, csodaszép egyetem. Elég csak kitekinteni az előadótermek ablakain ahhoz, hogy a diákok akcióba lépjenek ... A Sorbonne előtt nemegyszer véres összetűzésekre került sor . . . Kedves Olvasóink! Megjelent a „Nyár" című mellékletünk, melyet ebben az évben még két melléklet követ. A „Nyár“ című kézikönyv tanácsot ad hogyan viselkedjünk az emberek között, mi illik s mi nem illik, a szexuális élet problémáiban, a fogamzásgátlást illetően, a szépségápolásban, segít varrni, kötni, horgolni, sütni, főzni, befőzni, nyári vacsorákat elkészíteni, gyümölcsborok és más italkülönlegességek készítésében, a nyárilakot berendezni, a virágápolásban és még sok más jó tanáccsal, ötlettel szolgál az Ön nélkülözhetetlen barátnője, a „NO" kézikönyvei Kérje a kézbesítőtől. Kapható minden hírlapárusítónál. Ára S.— Kfss. India párizsi a tüzet tisztelik templomaikban, mint az élet istentől származó szikránját. De otthonaikban is hűek tűz istenéhez. Gyertyát, lámpát soha nem fújnak el durván, hanem lágy kézmozdulattal oltják ki fényüket. De lassacskán már a tűzimádók közössége is elhamvad; ők a perzsa származású Zarathustrát tartják prófétájuknak, aki hatszáz évvel időszámításunk előtt élt. E valaha legnagyobb szekta kihalófélben van. Ma már alig 100 000 párszs él Indiában, legtöbbjük Bombayban. Bár a hétmilliós kikötővárosban elenyésző kisebbségben vannak, mégis vezető szerepet töltenek be a gazdasági életben, a művészetben és a politikában. De nemcsak Bombayban. Például India legjobb acélöntője, Tata, párszi. India leghatalmasabb bankárja, sir Horni Mody szintén Zarathustra követője. S India legszebb asszonyai — közöttük a legutóbbi három „miss India“ ugyancsak tűzimádók törzséből származanak. Istenük nevet Ahuru Mazda. Földi helytartója, Zarathustra nyilvánította istenné. IV. Artaxerxes király hivatalos perzsa vallássá tette a párszizmust. Amikor a mohamedán kalifák a hetedik évszázadban leigázták Perzsiát, sok ezer párszi (perzsa) menekült Indiába. A világos bőrű, tehetséges és jó gazdasági érzékkel megáldott párszik az angolok által alapított Nyugat-Indiai Társaság irodáiban kezdték karrierjüket. Immár háromezer éve ragaszkodnak sajátos szertartásaikhoz és szokásaikhoz. Zarathustra követői saját naptáruk szerint igazodnak. Náluk az évnek csak 360 napja van, a többi öt ünnepnap, s ezért a naptár nem vesz tudomást róluk. A párszi nő csak párszihoz mehet férjhez, s ha idegent választ élettársául, szektája kiközösíti. A tűzimádók haláluk után a Bombay elegáns negyedének szélén levő „Hallgatás Tornyába“ kerülnek. Ebben a tető nélküli, kör alakban épült halottasházban levetkőztetik az elhunytat — s abban a pillanatban már meg is jelennek a falakon gubbasztó keselyűk . . . Harminc perc múlva a papok a csontvázat egy aknába dobják, amely egyenesen a tengerbe torkollik. Mert a párszi szentírás, a Vandidad szerint: „A halottat a keselyű gyomrában kell eltemetni . . .“ — Így hirdeté ezt Zarathustra. De ezek a szokások napjainkban a szekta végét is jelentik. Miután náluk is többségben vannak a nők, egyre több lány köt vegyes házasságot, miáltal automatikusan kizárják őket a közösségből. Viszont a férfiak sem tartanak már ki őseik hite mellett, csak azért, hogy haláluk után elkerüljék a keselyűkkel való találkozást. A régi hindu temetési szokást, a tűzhalált, vagy a hamvasztást a papság nem akarja megengedni. Véleményük szerint szentségtörés lenne a lángot ilyen célra felhasználni. (se) Kihalóban Zarathustra kései hívei Párszi főpap hívei között Zarathustra, a próféta