Nő, 1968 (17. évfolyam, 23-31. szám)

1968-06-07 / 23. szám

Címlapunkon: Sunyovszky Szilvia, a nép- és táncdalénekesek első orszá­gos vetélkedője döntőjének konferansziéja. Spácil felvétele NO. Megjelenik halanként. Kiadja a Csehszlovák NSszövetség Szlovákiai Bi­zottsága, Bratislava, Oktábrovi nám. 12. Falctól: Szarkáné Lévay Ernőből, főszer­­kesztő. Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina Szerkesztőség: Bratislava, Oktábrové nám. 12. Telefon: 344-21, 374-21. Nyomja a Vychodoslovenské t­aíiame­n. p. Kóficé. Előfizetési díj: negyedévre 19,30 Kis, egyes szám ára 1,50 Kis. Ter­jeszti a Posta Hirlapszolgálata. Megren­delhető minden postahivatalnál és kéz­besítőnél. A külföldi megrendeléseket a posta sajtókiviteli szolgálata: PNS, Ústred­­ná expedícia d­ate, Bratislava, Gottwal­­dovo nám. 43/VII — Intézi el. Magyarországon terjeszti a Magyar pos­ta. Előfizethető a posta Központi Hírlap­ Irodájánál (Budapest V­. József nádor tér 1.) és bármely postahivatalnál. Elő­fizetési díj: egy évre 144.—Frt. Egyes szám ára 3.— Frt. Csekkszámlaszám: egyéni <1.270, közületi <1,0« (vagy átutalás az MNB 8. sz. folyószámlájára). 7­ 12*81291 PÁRIZSNAK is megvan a maga Dutschke-ja Párizsban a hatalmas tömegeket megmozgató tüntetések következtében — melyek a város diáknegyedét, a híres Quartier Latin-t sem kímélték — bezárták a Sorbonne kapuit. A francia diákok megszállták az egyetem épületének egyik szárnyát, hogy ezzel tüntessenek a Párizs egyik külvárosában levő teológiai fakultás bezárása ellen. Ugyanis ez a nanterre-i fakultás lett a francia diákok agitációs központja. Mind a bal- mind a jobboldal felé hajló diákcsoportok egyesültek szociális követeléseik­ben, s abban, hogy egyöntetűen bizalmatlanságot szavaztak a kormánynak. A nan­­terre-i tanszék dékánjának tanácstalanságában nem jutott egyéb az eszébe, mint hogy bezárassa ezt az új, modern iskolát —­ éppen most, közvetlenül a vizsgák előtt. De a diákokat ezzel ugyan nem „szerelték" le. Egyesültek sorbonne-i kollégáikkal, s a szó szoros értelmében megrengették Párizst. Súlyos összetűzésekre került sor a diákok és a rendőrség között; mindkét oldalon sok volt a sebesült. A fiatal francia munkások és hivatalnokok szintén csatlakoztak a diákokhoz. Párizs ifjúsága éppen olyan, mint a világ más városaiban, éppen úgy megvannak az álmaik, vágyaik, problémáik, kétségeik és reményeik, bíráló szemléletük, mint bárhol másutt a világon. Kérdéseket tesznek föl, s olyan fontos politikai erőt jelentenek, amellyel számolni kell. Ez az ifjú nemzedék nem azonosítja magát azzal a világgal, amelyben él, s nyíltan elveti az apák örökét. — Mi mindenre képesek vagyunk — mondják a francia fiatalok, — hogy ne legyünk olyanok, mint a szüleink. Mi nem fogadjuk el ezt a társadalmat, mert azok az emberek irányítják, akiknek nem hiszünk. A francia fiatalság bekapcsolódott a nagy oppozíciós mozgalomba de Gaulle rendszere ellen. Ez a mozgalom szembehelyezkedik a kispolgári, kizsákmányoló társadalommal, s aggódik a jövőért. A fiatalok féltik a jövőjüket, az egzisztenciáju­kat, mert közülük nagyon sokan az iskola elvégzése után nem találnak az elképzelé­seiknek megfelelő munkát, és az élet egyre többe kerül. S bejutni az egyetemre? Ehhez nemcsak protekció kell, hanem pénz, sok pénz is. Harcolni kell ez ellen a társadalom ellen, mondják a diákok. S az utolsó napok eseményei bebizonyították, hogy ezt nagyon komolyan gondolják. összeállította: Kata Krausová A párizsi Dutschke neve Daniel Bendit. Hívei a „Vörös Dany“-nak hívják A francia diáklányok is lelkesen forradalmiak ... Párizs egyik külvárosában, a nyomor­tanyák közvetlen közelében épült az új, csodaszép egyetem. Elég csak kitekinteni az előadótermek ablakain ahhoz, hogy a diákok akcióba lépjenek ... A Sorbonne előtt nemegyszer véres összetűzésekre került sor . . . Kedves Olvasóink! Megjelent a „Nyár" című mellékletünk, melyet ebben az évben még két melléklet követ. A „Nyár“ című kézikönyv tanácsot ad hogyan viselked­jünk az emberek között, mi illik s mi nem illik, a szexuális élet problémáiban, a fogamzásgátlást illetően, a szépségápolásban, segít varrni, kötni, horgolni, sütni, főzni, befőzni, nyári vacsorákat elkészíteni, gyümölcsborok és más italkülönleges­­ségek készítésében, a nyárilakot berendezni, a virágápolásban és még sok más jó tanáccsal, ötlettel szolgál az Ön nélkülözhetetlen barát­nője, a „NO" kézikönyvei Kérje a kézbesítőtől. Kapható minden hírlapárusítónál. Ára S.— Kfss. India párizsi a tüzet tiszte­lik templomaikban, mint az élet istentől származó szikrá­n­ját. De otthonaikban is hűek tűz istenéhez. Gyertyát, lámpát soha nem fújnak el durván, hanem lágy kézmoz­dulattal oltják ki fényüket. De lassacskán már a tűz­­imádók közössége is elham­vad; ők a perzsa származású Zarathustrát tartják prófétá­juknak, aki hatszáz évvel idő­számításunk előtt élt. E vala­ha legnagyobb szekta kihaló­félben van. Ma már alig 100 000 párszs él Indiában, legtöbbjük Bom­­bayban. Bár a hétmilliós ki­kötővárosban elenyésző ki­sebbségben vannak, mégis ve­zető szerepet töltenek be a gazdasági életben, a művé­szetben és a politikában. De nemcsak Bombayban. Például India legjobb acélöntője, Tata, párszi. India leghatalmasabb bankárja, sir Horni Mody szintén Zarathustra követője. S India legszebb asszonyai — közöttük a legutóbbi három „miss India“ ugyancsak tűzimádók törzséből származ­a­nak. Istenük neve­t Ahuru Mazda. Földi helytartója, Za­rathustra nyilvánította isten­né. IV. Artaxerxes király hi­vatalos perzsa vallássá tette a párszizmust. Amikor a mo­hamedán kalifák a hetedik évszázadban leigázták Per­zsiát, sok ezer párszi (per­zsa) menekült Indiába. A világos bőrű, tehetséges és jó gazdasági érzékkel meg­áldott párszik az angolok által alapított Nyugat-Indiai Tár­saság irodáiban kezdték kar­rierjüket. Immár háromezer éve ragaszkodnak sajátos szertartásaikhoz és szokásaik­hoz. Zarathustra követői saját naptáruk szerint igazodnak. Náluk az évnek csak 360 napja van, a többi öt ünnep­nap, s ezért a naptár nem vesz tudomást róluk. A párszi nő csak párszihoz mehet férjhez, s ha idegent választ élettársául, szektája kiközösíti. A tűzimádók halá­luk után a Bombay elegáns negyedének szélén levő „Hall­gatás Tornyába“ kerülnek. Ebben a tető nélküli, kör alakban épült halottasházban levetkőztetik az elhunytat — s abban a pillanatban már meg is jelennek a falakon gubbasztó keselyűk . . . Har­minc perc múlva a papok a csontvázat egy aknába dob­ják, amely egyenesen a ten­gerbe torkollik. Mert a párszi szentírás, a Vandidad sze­rint: „A halottat a keselyű gyomrában kell eltemetni . . .“ — Így hirdeté ezt Zarathustra. De ezek a szokások nap­jainkban a szekta végét is jelentik. Miután náluk is többségben vannak a nők, egyre több lány köt vegyes házasságot, miáltal automati­kusan kizárják őket a közös­ségből. Viszont a férfiak sem tarta­nak már ki őseik hite mel­lett,­­ csak azért, hogy ha­láluk után elkerüljék a kese­lyűkkel való találkozást. A régi hindu temetési szo­kást, a tűzhalált, vagy a ham­­­vasztást a papság nem akar­ja megengedni. Véleményük szerint szentségtörés lenne a lángot ilyen célra felhasznál­ni. (se) Kihalóban Zarathustra kései hívei Párszi főpap hívei között Zarathustra, a próféta

Next