Pannonia, 1900. július-szeptember (29. évfolyam, 149-214. szám)

1900-07-01 / 149. szám

2. oldal. PANNÓNIA iyO6. julius 1. kell s törekedni kell a nyomort enyhíteni, hogy ez által a halandó­ság nagy arányát s a járvány terje­dését sikeresen meg lehessen aka­dályozni. Kassa városában is igen-igen sok a tennivaló, hogy a közegészségi viszonyok alaposan megjavuljanak s hogy az itt élni kényszerült családok a járványtól megóva legyenek. A­hol a gyatra kövezet miatt oly nagy az éjszaki szél által felvert por, a­hol nyitott árkok terjesztik a bűzt és termelik a baczillust; a­hol még egy olyan közkórházunk sincs, mely a szegény, szerencsétlen elmebetegek­nek csak rövid időre is ápolást nyúj­tani s elhelyezést adni képes volna, ott — azt hisszük — a közegészség­­ügy még igen alacsony fokon áll. Kassa város lakosságának is a legfőbb kincse az egészsége, e fölött első sorban a városi hatóságnak kell őrködni, de a társadalom minden számbavehető tagja is kövessen el mindent városunk közegészségügyé­nek emelésére, mert ebben van kü­lönben is a saját legfőbb életérdeke, életöröme és jövője is. A közegészségügy felsorolt leg­fontosabb kívánalmainak keresztül­vitelét, főleg a napjainkban mind nagyobb mérveket öltő tífuszmeg­­betegedések kétszeres kötelességgé teszik. Ezt hangsúlyozta a tegnapi közgyűlés is, nehogy a bekövetkező melegebb időjárás még jobban el­­hatalmasítsa a bajt. A tisztaság mellett a legfőbb kí­vánság a jó ivóvíz, a csatornázás, melyeket mi sajnosan nélkülözünk. A fenyegető bajjal szemben nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hogy e két dolgot bármily áldozatok is, minél gyorsabban meg kell valósítani, mert e kettőnek hiánya többet árt a város­nak, mint a­mennyit használ színház, múzeum s egyéb közintézmény. A trónörökös házassága. Ferencz Ferdinánd főherczeg folyó hó 28-án, — mint előre jeleztük, — Ő Felsége előtt, valamint a nagykorú főherczegek és az erre meghívott titkos tanácsosok és mi­niszterek jelenlétében ünnepélyes nyilat­kozatot tett, hogy a Chotek Zsófia gróf­nővel kötendő házasság morganatikus há­zasság és hogy az ezen házasságból szár­mazó gyermekeket és utódokat nem ille­tik meg a jogok, amelyek a főherczegek egyenjogú nejeit és egyenjogú gyermekeit s utódait általában és különösen a trónt utódlás tekintetéban illetik. Az oklevelet a külügyminiszer olvasta fel, mire Ferencz Ferdinánd főherczeg a következő esküt tette le : Esküszöm a mindenható és mindent­­tudó Istenre, hogy az előttem felolvasott és általam aláirt nyilatkozatot tökéletesen megértettem, s hogy a benn­efoglaltakat elfogadom s kötelezőnek ismerem el, va­lamint a jövendőben is változatlanul és­­ hűségesen meg fogom mindazokat tartani és semmi olyat soha tenni nem fogok, ami akár az e nyilatkozatban foglaltakat, akár legfelsőbb uralkodóházunk házitörvé­­nyeit megváltoztatná. Isten engem úgy segéljen !­­ c A főherczeg nyilatkozata két példány­ban állíttatott ki és íratott alá. Az okira­tot azután az állami levéltárban helyezték el. Háború Kínában Az idegen csapa­tok alig szabadították fel T­ien-Csint, nyomban utána Seymour tengernagyot is kimentették veszedelmes helyzetéből. A rend helyreállítására irányuló törekvések nehézségei azonban még távolról sincse­nek legyőzve. A pekingi követek és követ­ségek, valamint az ottani idegenek sorsáról még most sem tudnak bizonyosat. Helyzetük mindenesetre nagy aggodalomra ad okot, de még a birodalom egyéb részeiben elő­forduló zavargások is súlyosbítják a hely­zetet. Shanghaiból jött jelentés szerint Pekingben a lázadó kínai csapatok e hó 16 án felgyújtották és megtámadták pekingi császári palotát. A hatalmasság ok a a világ előtt mintha egyetértően járnának el a rend helyreállítása körül, tényleg azonban a legtöbb Oroszország, Anglia, Németország és Japán között nagy versen­gés folyik, hogy a vezérlő szerepet ma­gukhoz ragadják. Különösen Oroszország fejt ki óriási erőlködést, a­mit legjobban bizonyít folytonos nagyszabású hadi ké­szülődése. A város közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Kassa, június 30. Előző számunkban megírtuk a tör­vényhatósági bizottság e hó 28-án tartott közgyűlésének lefolyását, de a­mennyiben a közgyűlés lefolyása sokkal több időt vett igénybe, semhogy lapunk zárta meg­engedhette volna a tárgyalás némely fon­tosabb pontjával részletesebben foglalkozni, ezúttal pótoljuk a hiányt. A 28-iki közgyűlés is, mint rendesen, interpellácziókkal kezdődött s az első in­terpelláló, mint közönségesen, ezúttal is Kosztka József dr. volt. Az uj muzeum hibái. Első­sorban az uj múzeumban tapasz­talható hibákat szellőzteti, így felemlíti, hogy ez a díszes középület, mely a vá­rosnak tetemes áldozatába került, oly hi­básan van építve, hogy azokkal lehetetlen lesz átvenni az épületet. Rosszak az abla­kok, minden kritikán aluli a padlózat és rossz a felülvilágító is. Ezeket a hiányokat már régebben felemlítették, de azokon még máig sem változtattak, legalább ő mindent a régi állapotban talált ott. Különösen fel­hívja a figyelmet a padlózatra, mely an­­­nyira rossz, hogy nem egy díszes középü­letben, de egy közönséges házban sem temt el a napsugárral szívemben bánato­mat s az is elmúlt ! Álmodozva tekintett a tengerbe. Szen­vedés, honnan hideg szellő kelt s ködben hableányok lebegtek tova. Ekkor pirosló fényt látott a tengerbe hullani, nagyobbat és fénytöbbet a csilla­goknál, mely az éjben tündöklött. A mint szemeit felemelte, észrevette, hogy a világosság egy házból, mely sűrűn volt repkén­nyel befutva a nyitva álló góth­ivezetű ablakból hullott a tengerbe. — Csodálatos ! — gondolta szenve­dés - „itt még soha sem jártam, s pedig valaki viraszt oda benn !“ Az ablakhoz lopódzott. Egy csodaszép, nő, hófehér hajjal, hosszú, puha öltönyben, egy finom kendővel fején ült ott. Szorgal­matosan, biztos kézzel irt egy nagy könyvbe és komoran, szigorúan vésődött egy mély redő szemöldökei közt. De finom orra és ajkai körül a leggyöngédebb nőies­ség, s a legnemesebb szívjóság feküdt. Szenvedés elmerülve nézte, a midőn két csodálatos szürke szem nyugodtan, mély­séggel tekintett reá s egy zengzetes hang így szólt: — Jöjj csak, gyermekem , régen várlak ! Elbámulva lépett be szenvedés, ezt még sohasem hallotta. S íme, puha karok ölelték át, ölbe vonták, s csókokat érzett, mialatt a csodálatos asszony szólt: — Kedves Szenvedés ! Te meg kellett, hogy engem találj, de nekem nem volt szabad téged keresnem, mert én sohasem jövök hívatlanul! Én a Türelem vagyok, s itt ülve figyelek és őrködöm ! A tenger elhozza nekem mindazok hangjait, kik en­gem hívnak ! Gyakran, igen gyakran jártam lépted nyomán, de fájdalom, még sem­­ mindig ! A homlok redője mélyebb lett Szen­vedés az anyai kebelre­ rejtette fejét. „Oh, jöjj mindig, mindig velem !“ — kérte halkan. — Nem gyermek ! Midőn szólítasz, jövök és ha fáradt vagy, térj be hozzám ! Nekem az élet „könyvét"1­e kell írnom, ezzel sok dolgom van ! A szegény kis Szenvedés egész éjje­len a bölcs anyánál maradt s reggel ujult erővel vándorolt tovább. Odakünn zöldült és virágzott az egész természet; épen aratás ideje volt. Szenvedés a mák és búzavirágot látva, gondolá: »Ti szegények ! Most oly vidáman, napsugaraktól megaranyozva vi­rágoztok és még ma le fognak titeket tarolni!« állt És ime egy gyönyörű leány egyedül a mezőn, s mint három férfi, oly gyorsan aratott. — Jó reggelt, fehér Lizinka ! — kiál­tott tréfásan — »jöjj és segíts!“ E szavakkal hozzá ugrott, mialatt fürtei repültek s két nagy szeme, mint a kedves napsugár, nevetett. — Ki vagy te ? — kérdé elcsodál­kozva, a mint Szenvedés sötét szemeit megpillantotta. — Én a Szenvedés vagyok, s örökké vándorolnom kell, — de ki vagy te ! — Én a Munka vagyok, hát nem látod ? Nem látod, mily egészséges vagyok és mily erős karjaim vannak ? E szavakra felkapta Szenvedést kar­jaira, s az egész mezőn nevetve, trillázva körül futott vele. Szenvedés arczára gyönge pir­kelt és mosolyogva szólt: „Jöjj mindig velem ! Nekem nem szabad pihennem soha és néha oly fáradt vagyok!« — Az nem lehet testvérkém, mert nekem aludni kell, hogy nappal ismét friss legyek ! Nekem is ott kell lennem min­denütt s ha folyton szemeidbe néznék, a nevetés torkomon akadna! De, ha szólítasz, jövök, s ahonnan távozol, én ott maradok, hogy az arczokat ismét felvidítsam !“ És szenvedés tovább haladt a csillogó reggelen a nagy világba ki. Türelem és Munka azonban szavukat tartották s hű társai maradtak Néha a tenger melletti házban gyűltek össze s olvastak, vagy írtak az „élet könyveiben.

Next