Pesti Napló, 1901. június (52. évfolyam, 148-177. szám)
1901-06-01 / 148. szám
Takarodó, Budapest, május 31. Takarodót fújnak Kínában az európai hadaknak. Vagyis nem maguknak a hadaknak, mert azok javarészben ott maradnak, hanem csak a fővezérnek, Walderseenek. Waldersee hazajön, mert a háborúnak vége, s a fővezérnek nincs több dolga. Egyébként pedig a békét is őrizni kell és pedig fegyveresen. Azért mindenik nagyhatalom, amely részt vett a háborúban, ott hagyja kézi zálogul fegyveres katonáit. Első felvonásnak elég volt az, ami történt. Megvan az expozíció. Most feltétlenül a «bonyodalomnak» kell következnie, azután pedig az «összeütközésnek.» Ez a törvénye minden drámának. S ezek alól a kínai Birodalom drámája sem számíthat kivételre. Csakhogy előbb pihenni és erőt szerezni kell mindazoknak, akikre a későbbi bonyodalmakban az összeütközés szerepe vár. Az expozícióban az összes európai nagyhatalmak együtt harcoltak s egymást segítették. S a mennyei birodalom felosztása megkezdődött. Látszólag minden nagyhatalom meg van elégedve azzal, amit a markában tart.Tényleg azonban egyiknek sem elég. De mélyebben egyik sem mer beleereszkedni, mert nem tudja, hogy mi következik utána? Vilmos császár örül legjobban annak, hogy a nagy obligóból, melyet vállalt, szép szerével kiszabadulhatott, úgy indult neki, mintha egész Kínát meg akarná enni haragjában , s úgy jön vissza, mint aki jól végezte dolgát. De szerencséje volt ebben is, mint mindenben. A német presztízs föléje került minden más presztízsnek. Befészkelte magát az orosz és az angol szféra közé, s míg egyfelől kezet nyújtott Franciaországnak, másfelől minket is angazsálni tudott. Mi is bent vagyunk Kínában, és ott is maradunk. De most elég volt a kínai háborúból. Mert itthon is dolog van. A Balkán-félsziget forrong. Nem lehet tudni, hogy mikor tör ki. Nekünk Magyarországnak és Ausztriának kedves dolog az, ha a világhatalmak a legkeletibb kérdésben dolgoznak, s különösen ha Oroszország koncentrálja minden gazdasági és katonai erejét a legkeletibb Ázsiában. De Angliának nem kedves ez. Anglia inkább azt kedveli, ha Oroszország a Balkán-félszigeten van elfoglalva. S ha Anglia ezt kedveli, akkor tud azon segíteni is, hogy valami ismét forrongjon a Balkán-félszigeten. Mert senki sincs annyira rászorulva, hogy «időt nyerjen», mint Anglia, aki a búr háborúban még most is vonaglik, s nemcsak pénze, hanem presztízse is apályba jutott. Az orosz pedig, hiába kötött velünk szerződést, hogy míg ő Ázsiában van elfoglalva, addig mi a Balkán-félszigeten ne engedjünk forrongásba jönni semmit, — mégsem bízik bennünk föltétlenül. Mert hátha mégis kitör valami a Balkán-félszigeten, — és mi veszszük kezünkbe az első hegedűt ! — kezünkbe veszszük, annak dacára, hogy az uj ágyuk még nincsenek beszerezve s az ujonclétszám nincs még fölemelve. És talán Golubovszki is túl nagyot kiáltott a delegáció legutóbbi albizottsági ülésében. Egyszóval, úgy látszik Oroszország is odafordult, ahonnan ez a nagy hang jött, s ő is úgy találja, hogy jobb idejekorán neki is takarodót hivatni a kínai kérdésben, nehogy elkésve érkezzen a Balkánra a netaráni riadóhoz. Hát most Kína egyelőre csak maradjon őrizet alatt, ámde a Balkán-félsziget se maradjon őrizetlenül. Hajdan az ázsiai hordák tettek úgy, hogy szabad idejükben fölkerekedtek, s rengeteg katonáikkal, lovaikkal és sátraikkal nyugat felé szálltak. Elpusztítva, s meghódítva mindent, ami utjukba esett. De mihelyt otthon valami dolguk akadt, megint fölkerekedtek, s úgy, ahogy jöttek, visszamentek. Most az európai nagyhatalmak kezdik a régi ázsiai politikát utánozni. S mint hajdan a keresztes háborúk alatt, fölkerekednek és Ázsiába rohannak. Aztán pedig, mikor elég volt a zsákmányból és a vérből, s itthon is akad dolguk, takarodót hivatnak, de csak a fővezérnek. Mert a katonák ezután is ott maradnak magnak. S várják, míg megint kapnak fővezért, hogy újra síkra szállhassanak az európai civilizációért és a megsértett becsületért. Vájjon meddig fog mindez tartani ? Vájjon meddig fognak az államok és a népek ilyen látványosságokért oly nagy árt fizetni ? — Valószínűleg még belát- A szülők. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta : Szomaházy István A család együtt ül az ebédlőben és türelmetlenül látszik várakozni valakire. Becsületes gondolkodású, megvagyonosodott nyárspolgárok, akik pedánsul hozzászoktak az egyórai ebédhez. A szobalány azonban most hiába jön jelenteni, hogy az ebéd készen van, a háziasszony egy kézlegyintéssel kiküldi. Az ebédlőben levő személyek a következők: Garay úr, a családfő, körülbelül 55 esztendős, a kereskedői körökben a legkitűnőbb hírnévnek örvend, soha sincs ébren este 9 órán túl és kereskedő létére talán sohase rövidített meg senkit egy fillérrel. A korrekt nyárspolgárok mintaképe. Újságot olvas és láthatólag haragszik. Garayné, a felesége 48 éves, a kerületi jótékonyság élén áll, a kórház-egyesület választmányi tagja, de azért a gyerekeit is kitűnően neveli. Ela, a leányuk, ez idő szerint még az angolkisasszonyok intézetébe jár, de három év múlva már kitűnő partié lesz, amennyiben ötvenezer forintnyi hozománya gyümölcsözik már a Hazai Takarékpénztárban. R .. ( két egészséges szőke kamasz, V'fj * ( akiknek ereiben úgynevezett eleven kéneső csörgedez. A férj (Az óráját nézi) : Félkettő! (Dühösen lecsapja az újságot.) A feleség: Még tíz percig várunk, aztán tálaltatok. Ella (akit az éhség szinte sápadttá tett) : Mindjárt itt lesz a francia nő! Bandi, Pálaz asztalról elcsentek egy darab kenyeret és most titokban lökdösik egymást. A feleség: Isten ments, csak nem történt valami baja ? A férjKeserűen felkacag. Majd halkabban). Fogadni mernék, hogy most is ott lebzsel annál a perszonánál. Az irodából már tizenegy órakor megszökött. A feleség (szomorúan) '■ Tönkre fogja tenni az a teremtés ... A férj : Máris tönkretette. Ella (magában): A Pista kedveséről beszélnek . .. úgy látszik igaza van Partich Erzsinek, hogy a bátyám egy félvilági nőnek udvarol . . . A feleség: Megtudtad, hogy miféle fajta az a kisasszony ? A férj: Hogy miféle ?. .. Még százszor rosszabb, mint a többi . . . Már tizenhétéves korában egy öreg gróf barátnője volt, azóta pedig fokról-fokra sülyedt . . . Céda, haszontalan, romlott teremtés, akiben még ennek a hitvány fajtának a jószívűsége sincs meg . . . Addig nem nyugszik, amíg áldozatának az utolsó csöpp vérét is ki nem szívta . . . A feleség: Szegény fiam: A férj. Ezért neveltük, ezért tanítottuk, azért voltunk oly mértéktelenül büszkék reá. Öreg napjaim támasza, az utódom, a nevem viselője . . . (keserűen bólint). A felesség . Ha talán okosan beszélnél vele ... A férj. Inkább bennünket hagy el, mint azt képes volna az életét eldobni magától,semhogy azzal a hitványnyal szakítson .. . (Összeszorítja az öklét): Ej ! A feleség: Mi jutott az eszedbe? A férj: Megtagadom, hogy valaha fiam volt! Az ebédlő ajtaja e pillanatban feltárul és Garay Hista ur megjelenik a küszöbön. Igen halavány, a szemében könyek nyoma látszik. Egy fejbiccentéssel köszön, aztán szó nélkül leül a helyére. A férjfojtott haraggal a nyakába veszi szalvétáját). A feleséggyöngéd pillantást vet a fiára). Ella {halkam): úgy látszik valami vihar volt köztük ! Istenem, de érdekes lehet ! Pál, Bandirohamlépésben elfoglalják a helyüket.) A szobalány behozza a levest, melyből csak Ella, Pál és Bandi kanalaznak. A férj, a feleség és a nagy fiú alig esznek valamit. A feleség (halkan Pistához): Nem kellene így megszomorítanod az édesapádat. Pista:a válla görcsösen megrándul és a szeme megtelik könyekkel). A feleség (ijedten): Mi bajod? Pista {csöndesen zokogni kezd): Oh, anyám ! A feleség: Valami szerencsétlenség történt veled ? Pista {nagyon halkan): A szívem úgy tele van, hogy talán megszakadna, ha neked se szólnék . . . Tudod, honnan jövök? 52-dik évfolyam, 148. szám ELŐFIZETÉS, ÁRAK: Eger: ívre _28 koz, — áll. Félévre _ 14 _ _ Negyedévre _ 7 , —, így Miu _ 240 . Egyes szám ... _ _ 8 EU. VidékenTM _ _ _. 10 ,. Szerkesztőség: VI., Teréz-körút 21. Kiadóhivatal: VI., Teréz-körut 23. Apréh ed éténeh éra' Egy szó 4 fillér vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit raímítiml, díjszabás szerint. Megjelen minden nap, ünnep ét vasárnap után is. Budapest, 1901. Főszerkesztő: ifj. Ábrányi Kornél. Főmunkatárs: Surányi József. Szombat, június 1. Mai számunk h. oldal.