Pesti Napló, 1902. november (53. évfolyam, 300-329. szám)
1902-11-01 / 300. szám
Elmúlás. Budapest, október 31. (k. t.) Ma éjfélkor a temető csöndjében, fehér leplekben végigvonulnak a holtak szellemei. Politikai halottakról szólok. Menjen ki Széll Kálmán a temetőbe és holt elődei sorában meg fogja látni önnönmagát is. Ha nem akarja kitenni magát ennek a náthás kísérletnek, enélkül is tisztában lehet az iránt, hogy nemsokára vége lesz, meghal, megbukik. Ha tetszik, olvassák e cikket nekrológnak. Én nem annak irom. A Széll Kálmán rendszerének kezdettől fogva ellene voltam s egyre tanulmányoztam. Nagyon érdekes tanulmány volt, sok keserűséggel, még több haszonnal. Egy képtelen jelenség bontakozott ki előttem: milyen gyerekek a komoly emberek. Micsoda játékszer ez ország és milyen virtuóz ez a Széll Kálmán. Amolyan megfordított ezermester volt minden dolgában. Varázslatai titkába mindenki beleláthatott és mind ordította : milyen nagy varázsló ! Ha valamit el akart tüntetni egyszerűen zsebrevágta, ha valamit elő akart varázsolni, kipakolta a táskájából. És tele volt az ország az ő csodatéteivel, pedig az egyetlen csodatét, amit valóban mivelt, az volt, hogy tettei csodaszámba mentek. Korunk Tükre. Irta: Szomaházy István. (Utánnyomás tilos.) A nagyváros, a küzködő, forrongó, kegyetlen, örökké rohanó nagyváros fantáziája menynyivel túltesz a regényírókén, akik szobájuk négy fala között szegényes történeteiket kieszelik ! Ezer és ezer ember él körülöttünk, hajszolja egymást hajnaltól napestig, csakhogy szomorú életét biztosítsa. Mennyi ötlet a csalásban, a szédelgésben, a látszat csillogtatásában, mennyi hazugság, mennyi bűn, csakhogy a céltalan tengődés tovább tartson. íme, most újra elibém kerül Keszy Lénárt, volt iskolatársam a piaristák gimnáziumában, az egykori eminens, akitől a derék atyák oly sokat vártak, s aki vagy tizenöt éve az emberek ostobaságából tengeti szégyenletes egzisztenciáját. Most is gorokkot visel, amely a legvénebb tükröket megszégyeníti s még mindig a vak véletlent várja, mely egyszerre hírnévhez és pozícióhoz juttatja. E közben adós marad a kapucinerek árával ,— csak a múlt héten itta meg hitelbe a százezredik kapucinerjét — s ott húzódik meg az agglegénybarátai kanapéján, már t. i. abban a négy vagy öt hajnali órában, melyet fénytelen-kelletlen az alvásnak szentel. Mindenkinek volt egy Keszy Lénárthoz hasonló iskolatársa, aki rövid harminc- vagy negyven esztendeig a barátaiból él, aki fél életét mint gibic tölti el a kártyaasztalok mellett, szakavatattan füttyent éjjel a frakkórosnak, melynek árát a barátai fizetik, megrendeli a pezsgőt a pincérnél, s az éjszaka skeptikusabb női csillagai előtt hevülő mecénás barátját földicséri. De Bénártot, fantázia dolgában, aligha múlta fölül egyik is e lovagok, kömöst persze ez a nimbusz elmúlt. Nem azért, mivel az emberek rájöttek volna a trikjére, hanem azért, mivel megszokták. A tulajdon fegyverétől halt meg a népszerűsége. Addig bámulták, amíg népszerűtlenné lett. Addig hittek benne, amíg hitetlenekké váltak. Széll Kálmánnak egyetlen ellensége nem volt, ennélfogva egyetlen barátja sincsen. Az ország alatta vágódott hasra, a szervilizmus ellen föllázadván, az új rendszer létrehozta a szervilizmust. Az égig bűzlik a Széll Kálmán dicsérete, az az alantas, prostituált bizantinizmus, amit alatta kapott lábra sajtóban, parlamentben és bürókban egyaránt. Magyarország, ez az elnyomott, gőgös ország Széll Kálmán alatt a reptiliák nívójára sülyedt. A politikától a jó ízlés riasztja vissza az embereket, a kormány jótetteinek a támogatásától az önérzete. Sajtója sohasem a tetteit nézte, csak az egyéniségét. Soha intézményeket és intézkedéseket nem dicsért, hanem őt. Aki csak a zenithez hasonlította, az aljas fronder volt. Egyszerűen derék embernek tartani őt: ellenzékeskedés volt. Kritizálni őt pedig : szentségtöréssel elegy hazaárulás. Ha a magyar nemzet egét teleaggatta volna nagybőgőkkel és kétszer élne azóta a búza kalásza, a magyar önérzetnek ez a teljes kiirtása, a hízelgésnek ez zül, akik a legfőbb bíró előtt állva némi büszkeséggel mondhatják el egykor, hogy a munkát, földi vándorlásaik közben, nem ismerték meg. Lénárt immár búcsút mondott a negyedik X-nek, de a pénzkeresés silány módjait még sohase gyakorolta. Húsz év óta mint vendég él a rövidebb-hosszabb kanapékon, húsz éve hordja az iskolatársa hálóingeit s ugyanennyi ideje, hogy a jó fiukkal az étkezés fáradságát megosztja. Délben keveset és hallgatagon eszik, mert a csillagok feljövetelével kezdődik tulajdonképp az ő napja. Lénárt ilyenkor vidám és bohó, könnyűnek érzi magát, miként a fákon szökellő mókus, s ezer változatát ismeri a módoknak, melyekkel az ember az éjszakát átvirraszthatja. Néven bírja szólítani az éjjel valamennyi alakját: a frakkos ifjakat és véneket, akik az italok iránt intézkednek, a komoly vagy házisapkás kávést, Gotsche hazárd vállalkozóit, akik cukrozott mandulával, kőkemény cukrokkal és szemetes diák-ablakkal házalnak, az úri osztályt, mely elvileg nem tér nyugalomra, amíg a kakas háromszor nem kukorékolt, s a lángvörös, halványkék, hófehér és narancsszin blúzokat, melyek a világos helyiségeket benépesítik. Lénárt harmincezer férfiút tegez a székesfőváros vámsorompóin belül — ( grófokat, köznemeseket, Mózes hitét követő ifjakat, pincéreket és cigányokat is a vidék úri házaiban és nem egy jó emberrel ápol baráti kapcsolatot. Néha hirtelen eltűnik a nagyváros horizontjáról, hogy egy kényelmes kúria ebédlőjében derítse kedvre a tanyai urakat. Bizvást elmondhatjuk, hogy a magyar szent korona országaiban testi-lelki jó pajtásai száma okvetetlen meghaladja a százezret, s nincs cigány, akit ő valamely viharos éjszakán meg ne hallgatott volna. Húsz év óta minden nap lehorgasztott fővel, busul a cigány nótája mellett, bár voltaképp nincs sok oka a búslakodásra, a fölburjánoztatása örök időkre szégyenfoltja maradna az ő kormányzásának. Férfiatlanná tenni egy országot, ennél nagyobb vétek nincs, és ezt a vétket Széll Kálmán elkövette. De akár átok, akár nem , kormányzásának, számtalan sikereinek egyetlen eredménye csak ez. Ezen fészkel a magyar parlament úgynevezett munkaképessége, mert a bizantinizmus tartja vissza még elleneit is a kritikától, vagy pláne az ellenzéstől. A paktum megkötése óta nincs ellenzék Magyarországon és nincs kormánypárt. Mert az ellenzéken vannak leghívebb követői, a kormánypártban ülnek legnagyobb ellenfelei. Nem is lehet tudni, hogy a többség szavaz-e meg törvényeket, vagy a kisebbség engedi őket megszavazni. Abban a híres paktumban van egy passzus, mely így szól: «Ennek ellenében az ellenzék nem gátolja meg a következő javaslat megszavazását.» Nem gátolja meg — a későbbi parlamenti események, a mai napok e formulára vallanak. A többség csak akkor dönthet, mint a nemzet akarata, ha a kisebbség meg nem gátolja. Azaz: a kormány támaszkodik a többségre, de rászorul minden egyes tényében a kisebbség engedelmére. Tessék végignézni a negyedféléves Széll-érán, sehol sem találni nyomát a kormánytámogató számért még eddig mindig megtalálta az áldozatkész honfit, aki egy-két-kilenc üveg pezsgőt (ahogy ő mondani szokta) felbontat. Lénárt joggal viselheti a pezsgőkirály nevét, bár a maga pénzén még sohase húzatta ki a dugót Rheims gyöngyöző italából. A minap ismét összetalálkoztam Lénárttal, az úri klubban, ahol nagyságos barátainak gibicelt, s otromba szivarrudak mellett itta egész délután a pointeket. Meghízott, tokát eresztett, s jóságosan a keblére szorított, mikor a zöld asztalnál viszontláttuk egymást. Hozatott a számlámra két cointreaut, aztán büszkén elmesélte, hogy ő is áttért a nyárspolgári életre. — Negyvenévesnél több vagyok, — mondta, — itt az ideje, hogy az öregségemről gondoskodjam. Igaz, hogy a cimboráim szívesen látnak, egy pohár pezsgő mindig akad számomra, s jó dohány is elég van még a nemesi udvarházakban. De az előrelátó ember a jövendőkre is gondol, ama szomorú időkre, melyekben majd a reuma kikezdi, s odakünn hosszú, hideg, unalmas őszi esők hullanak. Hátha megroppan a derekam, hátha nyilallás áll be a térdembe, s nem lesz meg többé a rugalmas kedvem, amelylyel most az országot végigjárom. " Nekem is jól esik egyszer, ha a nagy cserépkályha mellett ülhetek, s pokróccal a térdemennézhetem a pattogó hasábokat, amíg odakünn az öreg gazdasszony a levesemmel bajmolódik. Ideje, hogy a magam jövendőjéről gondoskodjam, s vidám, derűs öregségemet előkészítsem. Nem marad az ember mindörökké fiatal, neked is — ugyebár ez a nézeted ? — Csak nem vállaltál valami hivatalt ? — kérdeztem ijedten. •— Nem éppen, bár ha akarnám, hát hivatalnak is nevezhetném. Arra a mesterségre 53-dik évfolyam. 300. szám. Apróhirdetések árt: Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések petit számítással, díjszabás szárat. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész érte _ 38 kor. — fill. Félévre ... TM 14 . — „ • Negyedévre ... 7 » — „ Egy hóra......... 2 » 40 „ Egyes szám ..........— 8 fill-Vidéken—..........— 10 „ Budapest, 1902. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-út 27. Szombat, november 1. Mai számunk 24 oldal. 11 ■■ ■ - ■ ■■ ■' 1.......... — ' —■ ■ ■ ——