Pesti Napló, 1906. augusztus (57. évfolyam, 209-238. szám)
1906-08-01 / 209. szám
Fogalomzavar, Budapest, július 31. A politika úgy alakult, hogy a helyzetet, nem tisztázta, hanem csakis a helyzet tisztázásának előkészítésére vállalkozott.. A működő erőknek nem alakult ki az eredőjük, a jelszavak nem vágnak egybe azokkal a törekvésekkel, amelyeket jeleznek. A változott viszonyokkal együtt meg kellett volna változnia a politikai munkának is. De nemváltozott meg. A politikusok más szükségek nyomása alatt fogadkoztak, mint amelyek most szólítják őket síkra, mégsem tartják szükségesnek, hogy a változás következményeit levonják. Vádlók és védekezők csoportjaiba oszlottak volt a közélet, a politika, a kormányzat, a törvényhozás alakjai, s az idők változásával a vádlókból védekezők, a védekezőkből vádlók lettek, de egyikük sem ragaszkodik a maga álláspontjához, hanem a másiknak elhagyott eszejárását annektálja. Végig a politikán, a kormányzaton, a közszellemen fogalomzavar uralkodik. Minden kavarodik. Kavarognak a felfogások, az elvek, a meggyőződések. És zavaros a kötelességtudat is. íme, az átmeneti korszak képe, a közszellem híres kialakulásának folyamata.. Mindenki másutt van, mint ahol lennie kellene, mindenki máshonnan támad, és máshol védekezik, mint ahová a politika logikája utalja. És majd mindenki mást képvisel, másért áll helyet, mint ami az ő politikai természetének megfelel. Vájjon hogyan alakul ki majd ebből a zűrzavarból az az állandóság, amelyre a nemzetnek a nagy hadviselés, a lelkeket feldúló szenvedelmesség után szüksége van, s amelynek megteremtésére ez a sajátságos átmeneti korszak vállalkozott? Csodálkoznak azon a fogalomzavaron, amely a honvédelmi miniszter viselkedésében és szavaiban nyilvánul, pedig a fogalmak helyes felfogásától való ez az idegenkedés csakis része az általános nagy fogalomzavarnak. A tábornok úr nem tudja, hogy mi a törvény, nem tudja, hogy mi a jog és mi a szabadság. De hiszen olyan politikusok, akik nem a kaszárnyából és a hadseregből kerültek a fórumra, ugyancsak nem tudják, hogy mi a kötelesség. Mégpedig a legszentebb, az erkölcsi kötelesség. A generális úr csak az ispánja jogi helyzetével és a maga jogkörének határaival és tartalmával nincs tisztában, de az edzett politikusok a maguk igazán szent kötelességeinek határait és tartalmát nem ismerik. Vezető és vezetett politikusok a maguk kényelme, tetszése vagy impressziói szerint tágítják, szűkítik azokat a határokat és hígítják, lazítják azt a tartalmat. A törvényhozás az átmenet vállalt kötelességei közt, csakúgy a kénye-kedve szerint distingvál, mint akár a nemzet iránt vállalt kötelességei közt. A kormányzat a még minap szenvedelmesen megtámadott és kíméletlenül elítélt szokásokat, formákat, módokat a maga érdekében lelkiismereti furdalás nélkül alkalmazza. Az ellenzék pedig a maga dühből és boszúból támadt fogalomzavarában a legszemérmetlenebben támadja azt, amit, amíg uralmon volt, a legkíméletlenebbül érvényesített. Az általános zavarban a törvényhozás lelkiismeretlennek, a kormányzat következetlennek, az ellenzék pedig erkölcstelennek mutatkozik. Előre volt látható, hogy az átmeneti korszak, amelyben azok a politikusok kormányoznak, akik a nemzet vérmes reménykedésének megtestesülései, s akiknek e reménykedéseket kielégíteniök nem szabad , igen alkalmas lesz rá, hogy a közvéleményen csalódottságot uralkodhasson el. A levert szabadelvű pártiak és a kivert haladó pártiak ezzel tisztában voltak és kárörvendve néztek a kötöttkezű nemzeti kormányzat elé. Jól tudták, hogy az átmeneti korszak az ő keserves kényszerűségével meg fogja őrölni a nemzeti kormányzat nimbuszának jórészét. De azt nem lehetett elvárni, hogy ezek a lesből leselkedők a kormányzatot támadni fogják azért, amiért rákényszerített magatartása az övékéhez közelebb van, mint a harci programaiban vallott magatartáshoz. Az erkölcstelenségnek ekkora sze- Meghalt a gácsi. Irta: Nagy, Endre. (Utánnyomás tilos.) Tegnap a vén kotlós még hátul a fészerben költötte ki a csirkéket, de ma már újabb szolgálattételre berendelték a konyhába. Tudniillik alája tettek öt tucatojást és szigorúan meghagyták neki: — No, most ülj rá és várd meg, mikor lesz belőlük kis gácsi! És a vén bolond megtette ezt is. Olyan komolyan ült a szakajtókosárban, mintha ez lett volna az ő legszentebb élethivatása és amikor a macska ott settenkedett körülötte, oly kétségbeesetten kotkodácsolt, hogy fölverte az egész házat: — Eredj innen! Ne zavarj a munkámban! A macska visszahúzódott és filozofikus nyugalommal nyalogatta a szája szélét: — Hát csak költsd ki őket! Majd jó lesz nekem! — Hohó! Csakhogy ebből nem eszel ám! Megvédem őket a testemmel is! Az udvaron szinte táncolva tobzódott a nyár, amely — abg oly rövid és annyi szomorúság után szokott beköszönteni. A kert minden növénye mámoros tékozlással tárta elő kincseit. A mulatság zenitje volt ez, az érés delelőpontja, amikor magától kipattan a toboz és az útra szórja magjait és mikor a fákon a tulpiros gyümölcs szinte remegve várja, hogy leszakaszszák. Élt, vigadott az egész udvar és a bokrok között, mintha Rubens túlságosan jóllakott amorettjei nevetgéltek volna. Csak a vén kotlós ült szigorú kötelességtudással a szakajtóban. Ha elébe tették a köleskását, megette, de ha nem tették volna, bizonyosan akár éhezett volna is, de el nem mozdult volna helyéről. Az öt ruhatojásból három kis gácsi kelt ki. Lapátcsőrük volt, citromsárga pihéjük és lőcslábuk. Szóval semmiképpen sem hasonlítottak a csibékhez, amilyeneket a vén kotlós joggal várt hosszas anyai fáradozása jutalmául. Valami egészen idegen fajzai voltak. A kotlós megbámulta őket és talán meg is lepődött egy kissé: — Nini! Hogy kerülnek ezek én hozzám ? Nem hasonlítanak sem a papájukhoz, sem a mamájukhoz! De ez az illanó gyanú nem zavarta meg anyai szeretetét. Gondosan a szárnya alá fogta a remegő apró jószágokat és szemhunyorítás nélkül tűrte, hogy csipdessék testét, megbolygassák tollait. Három napig őrizte őket — mondhatnám — mintaszerű anyai szeretettel. Folyton rajtuk volt a szeme és ha vészt sejtett a közelben, gyorsan a teste alá bujtatta őket. Igazán nem volt üres frázis, amit a macskának mondott a minap: — Megvédem őket a testemmel is! Főtt tojást és apróra vagdalt salátát kaptak a kis gácsik. Persze ő is evett belőle, de mintha csak azért evett volna, hogy példát adjon nekik. Mikor azok a csipegetéshez fogtak, ő szerényen félre állott és szemmelláthatólag jól esett neki a falat, amit ők esznek meg. Nos és e háromnapos csöndes családi boldogság után a gazdasszony megfogta a kotlóst a szárnyánál: — No, most hagyd itt a gácsikat. Ezek fölnőnek már maguktól is. Gyere vissza a fészerbe, ott csirkéket kell kikölteni. És tudják-e mi történt? A kotlós egyetlen bucsu pillantást se vetett a gácsikra. Minden érzelgősség nélkül, fagyos közönynyel vált el tőlük és ment át kötelességeinek újabb színhelyére, a fészerbe. Ott ráült a tyúktojásokra azzal a rezignált elszántsággal, hogy föl nem kél onnan, amíg csirkék nem lesznek belőlük. E pillanatban valósággal megutáltam a vén kotlóst: — Fuj! Hiszen kegyed bérbe adja az állati hőjét! Kegyed ipanszerűleg űzi a legszentebb anyai ösztönöket. Kegyed, hogy úgy mondjam, egy közönséges — bér-mama! A vén kotlós patetikusan kotkodácsolt vissza: — Ne közeledj a kicsikéimhez! Megvédem őket a testemmel is!... * Mindazonáltal a három kis ruca vígan élt tovább a konyhaajtóban. Mindig együtt voltak, egész kis külön társadalmat alkottak. Szorosan összebújva feküdtek a földön, vagy pedig szép sorjában tipegtek fölfedező útra, de egymástól meg nem váltak volna sohasem. Vízzel telt cseréptányér állott a földön. Amint reszkető csőrrel iszogattak belőle, olykor beléje is másztak és amint vizet ért gyönge testük, egyszerre örökölt ősi hajlamok ébredtek föl bennük. 57-dik évfolyam. 209. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre____28 hor. — fill. Félévre_______14 . — . Negyedévre — 7 . — » Egy hóra-------2 . 40 , Egyes sz&ra____________8 fill. Vidéken_____________10 . 7—1 "W ' ■ '----«3 Apróhirdetések ára: Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint* Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Budapest, 1906. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI, Andrássy-ut 27. Szerda, augusztus 1. Mai számunk 20 oldal.