Pesti Napló, 1907. április (58. évfolyam, 79-103. szám)
1907-04-02 / 79. szám
é Sirmnének. Irta: Henryk Pontoppydon. Szélcsendes nyári estén egy hölgyekből s urakból álló társaság verődött össze és elhatározta, hogy kievez a nyilt tengerre, onnan nézendő végig azt a fejedelmien szép látványt, amelyet a naplemente nyújt. Elhatározásukat csakhamar valóra is váltották és vagy egy órahosszat ringott hajójuk a tengeren, miközben a társaság a tengernek színváltozásait nézte, figyelte. A színjáték gyönyörű volt, változatos és tartott még azután is, hogy a nap vörös golyója már régen lebukott a szemhatárról a mélybe. Mint a vörösbornak, olyan volt a színe előbb a tengernek. Aztán lilára változott s olyan volt, mint az a szövet, amelyből a bíboros ruha készül. Későbben barna lett a tenger, ám ez nem tartott sokáig és kisvártatva eltűnt a felületről minden szin, elpihent minden mozgás, a víz óriási síkban pihent és olyan volt, akár a színtelen üveg. Későre járt és a kirándulók járművén bizony el-elakadt néha a társalgás. A csónak közepén ősrégi sajkás ült, torzonborz ember és nem tett semmit. Karja a súlyos evezőlapátpáron pihent. A társaság tagjai szanaszéjjel egymásáét ülték a csónakban, egyeseknek tekintete a távolba meredt, mintha onnan várná meg a káprázatos színváltozások folytatását. A csónak orránál két fiatal leány ült, nyárias öltözékben, elábrándozón és álmatagon nézték a felbukkanó holdnak még sápadt korongját. És a hold is álmatagon, sápadt szégyenlősséggel bámult vissza a két leányra... Azokkal szemben a padon egy fiatal házaspár ült, kéz a kézben és mind a kettő, fázósan összebújva, egyazon takaróba burkolózott. Noha a tengerár a csónakot már jó meszszire elsodorta a parttól, mégis, a társaságban még senki sem beszélt visszatérésről. Mindnyájan álmodozásban merültek és ez úgy elhatalmasodott fölöttük, hogy egyiknek sem volt ereje kitépni magát az édes ábránd bubájából. Csendes volt közöttük minden. Az imént még sirályraj röpködött köröttük és lármázott, vijjogott, de most már ez is elmúlt, a tenger fehér szárnyasai elpihentek a parton. A menyboltnak szegélyén, a ködben bíbor fellegek szállottak alá és ezeknek közepette olyan volt a tenger fehér simasága, mintha valami óriási varázstükör volna. Most egyszerre a tenger felől bűbájos hang, halk, lágy, melodikus zene ütötte meg a kirándulók fülét... Férfiak és nők egyszeriben felütötték a fejüket. És elragadtatással, mosolyogva kiáltottak fel, majdnem egyhangúlag: — Hallga!... Zene! De abban a pillanatban elhallgatott a zengő hang. Eltompult. A társaság pedig hegyezte a fülét, hallgatózott és várt, mikor hangzik tovább a melódia. Nem kellett sokáig várniok. Csendesen, panaszosan, mint valami távoli hárfának hangja megpendült megint a muzsika. — Mégis csak furcsa, — mondotta valaki. És mindahányan összenéztek most. Ameddig szem ellátott, nem volt sehol csónak, hajó, vagy más egyéb, ami arra vallott volna, hogy emberi lélek jár erre. És távol volt a part is, olyan távol, hogy onnan bizonyára nem hatolhatott ide a kirándulókhoz a hang. A kirándulók most már csodálkozva néztek össze. — Várjon mi lehet ez a zümmögő muzsika? — kérdezték egymásután többen is. A zene pedig hangzott, zsongott tovább is. Sőt úgy tetszett, mintha mind közelebb jönne, és a hölgyek önkénytelenül is összébb szorultak egymás között. Kéz a kézbe fonódott ... Romantikus hangulattal töltött ki mindenkit ez az éjszakai zene. A sajkásuk elaludt, de az egyik kiránduló úr most felköltötte és megkérdezte tőle, mi lehet várjon ez? De az öreg sajkás süket volt, a muzsikáiból nem hallott semmit, az evezés egyébként is elárasztotta, azért aztán alig, hogy felkötötték, megint elszenderült és inkább csak álmában dünnyögött valamit. Hogy micsodát, azt ugyan nem érthette meg emberi fül. Az öreg most már hortyogva aludt tovább. — Pszt! — mondotta most az egyik ki- ránduló, egy fiatal orvos. Azzal felkelt helyéről és így folytatta: — Legyünk csendben, hogy tisztán halljuk a hangot... Akkor aztáns talán megfejthetjük ezt a rejtélyt. ’ A javaslatot tetszéssel fogadták. S amikor megint hallatszott a rejtelmes hang, az egész társaság lélekzetét visszafojtva fülelt, hallgatódzott. — Az ördögbe is — szakította félbe a csendet az orvos — egy másik csónaknak kell a közelünkben lennie ... Azzal a padkáva, állt, tölcsért csinált a kezéből és elkiáltotta magát: — Halló!... Ki van itt? ... Halló! Nem kapott választ. Sehonnan semmi ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 58-dik évfolyam Egész évre____28 kor. — fill. Félévre______. — , negyedévre — 7 Egy hóra 40 Egyes szám_________10 fill.PESTI NAX Apró hirdetéss & óra: Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számbán*sal, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kitételével naponkint, ünnep után is. Budapest, 1907. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Andrássy út 27. Kedd, április 2. Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése március végén lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalial szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. A szociáldemokraták új vezérei: Budapest, április 1. A magyarországi szociáldemokrata párt tosvét két napján tartott országos gyűlése ma azzal a meglepő és hozzátehetjük mindjárt: jelentőségteljes feseménynyel végződött, hogy az eddigi pártvezetőség legtöbb tagját, a pártnak legismertebb nevű eddigi vezéreit nem választották megtöbbé, hanem helyettük túlnyomóan ismeretlen, új és kevésbbé gyakorlott emberek kerültek a pártvezetőségbe. Annál a nagy súlynál fogva, amely a szociáldemokrata pártitól hazánk politikai, de főleg gazdasági mozgalmaiban el nem tagadható, nem lehet megjegyzés nélkül elhaladni e figyelemreméltó esemény előtt, és azoknak, akiknek — mint nekünk — mindenkor ,rokonszenves volt az olyan szociális mozgalom, amely hangjában és céljaiban nem tévesztette szem elől a lehetőség határait, fel kell tenniök a kérdést, előnyére vagy hátrányára lesz-e ez a személyi kart munkás megbízhatósá-változás a magyarországi szociális mozgalmaknak? A kérdésre válaszolni nehéz, mert a pártfegyelem sűrű fátyolt borít az esemény igazi okaira és a kívülállók a hallomáson kivül egyéb forrásból nem szerezhetnek információt. Magától kínálkozik az a feltevés, hogy az országos gyűlésit talán politikai okok vezérelték,mikor a régi embereket kibuktatta. Ezt a feltevést azonban nyomban megsemmisíti az a tagadhatatlan tény, hogy tavaly, amikor a politikai helyzet a jelenleginél sokkal válságosabb és kényesebb volt és a párt magatartása sokkal erősebb ellenhatást teremtett, a pártvezetőségnek bizalmat szavazott a pártgyűlés és a régi embereket a helyükön hagyta. Személyes differenciákban kellene talán másodsorban keresni a változás okát. Mert személyes differenciáktól a szociáldemokrata párt épp oly kevéssé, sőt talán sokkal kevésbbé ment, mint bármely más pártja a világnak, amelyet szintén emberek igazgatnak. Ilyen információink azonban nincsenek. Ellenben úgy halljuk, hogy valami sajátságos és éppen a szocialisták részéről meglepő okoskodás tette ki a régi emberek szűrét a pártvezetőségből. Ez az okoskodás azt hirdeti, hogy a párt fizetett emberei nem lehetnek tagjai a pártvezetőségnek. Ez ugyan ferde logigá-t Ivei a munkások pártja nagyolacsonyítja, de elvégre belső ügye a pártnak, amelyet jól vagy rosszul, maga a párt végez el. A párt pedig úgy végzett, hogy Garamit, Weltnert, Buchingert, Kardost, kik részben a párt lapjainak szerkesztői, részben pedig a pártiroda alkalmazottai, nem választotta be többé a pártvezetőségbe. Helyüket csupa ismeretlen egyéniség foglalja el. És ez az, ami a változást sokak szemében sajnálatossá és a jövőt illetőleg talán veszedelmessé is teszi. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vezetőségből kimaradt férfiak között nagyműveltségű, intelligens, európai látókörű egyéniségek vannak, míg ellenben az új emberek még csak meg sem közelítik a régieknek értelmi nívóját. Sem általános politikai, sem gazdasági okokból nem lehet közömbös, hogy a legaggresszívebb országos pártnak milyen egyéniségek a vezetői. A szociális mozgalmaknak legnagyobb veszedelme a terror, amely azokat, akik alkalmazzák, épp úgy fenyegeti, mint azokat, akik ellen irányul. A terrorizmus végletei, szertelen érvényesülési vágyai ellen csak fegyelmezett erő és nagy intelligencia képes síkra szállani. Tudjuk, hogy még a jelenlegi pártvezetőség is gyakran képtelennek bizonyult, olyan mozgalmak elcsitítására, ame- Mai számunk IS oldal.