Pesti Napló, 1907. augusztus (58. évfolyam, 182-207. szám)
1907-08-01 / 182. szám
A király arbitriuma. Budapest, július 31. A hivatalos lap ma nálunk áll, Ausztriában is legfelsőbb kéziratot közöl, itt Wekerle, ott Beck ellenjegyzésével. Az uralkodó arbitriumát tartalmazza ez írás, a két államnak a közös községekhez leendő hozzájárulása dolgában. Megállapítja, hogy a kiküldött regnikoláris bizottságok a kvóta-arány iránt egymással megegyezni most sem tudtak, s így a törvény értelmében az időleges döntés tiszte ismét az uralkodóra hárul. Érdemlegesen pedig akként rendelkezik, hogy folyó évi július 1-től évzártáig, tehát félesztendő tartamára s egy hóig visszaható erővel, a két állam kvótája ugyanaz marad, ami az utolsó időben volt: Magyarország fizet 333/1, Ausztria pedig 6646/1 százalékot (a határőrvidéki 2 százalék precipitum levonása után). E kézirat úgy alaki szempontból, mint tartalmánál fogva, objektív tükörképe akét államra nehezedő komor politikai helyzetnek s közjogi viszonyunk nagymértékben aggodalmas alakulásának. Kifogás alá esik már a dátum is. Kelt julius 28-án, tehát 13 hóval az utolsó kvótamegállapitás, s közel egy hóval az érvényességi idő lejárta után. Dokumentálja tehát azt, hogy a törvényes határidők nem tartottak tiszteletben, s a közös intézmények ez év július 1. óta törvényen kívüli állapotban voltak. Nyilvánvaló, hogy itt mulasztás történt. Tavaly a korona döntése 1906. július 1-től 1907. június 30-ig terjedő egy évre szólt. E napon túl nem terjedt, az ezután történendőkről nem rendelkezett. Hiányzott tehát minden jogalap, hogy a közös költségekre a két kormány utalványokat állíthasson ki, a közpénztárak fizethessenek s a közös hivatalok a pénzt fölvehessék. Jogalap nem létében minden utalvány, fizetés s költekezés törvénytelen volt és az alkotmányba ütközött. Gondoskodni kellett volna idején, hogy ez az eset be ne következhessék; teljesíteni kellett volna, amit a törvény előír: a kvótabizottságok jókori kiküldését, a tárgyalások jókon befejezését, s eredménytelenség esetén az uralkodói arbitriumnak kellő időben kikérését. De mindennel megkéstek. Hibát követett el már a két kormány s a két parlament, midőn a kvótakérdéssel csak június derekán kezdtek foglalkozni, vagyis oly időben, mikor azt a törvényes terminusig dűlőre többé nem vihették. Az ódium ezért főleg az osztrák kabinetet terheli, mert ez kardoskodott a mellett, hogy a kvóta-megállapítás az új népparlamentet illesse, a választásokat mégis aképp íratta ki, mintha kötelező kvóta-terminus nem is léteznék. Májusban voltak a választások, június elején alakultak meg a házak, e hó derekán került a kvótaküldöttségek választására sor, s tíz nap alatt kellett volna a két állam közt a transzakciót ez ügyben végbe vinni. Persze nem végeztek semmit, munkájuk merő formalitásból állt, hogy a nemleges eredményt megállapíthassák. De legalább ezzel július 5-ig készen voltak, s az uralkodó öt napi exlex után kimondhatta volna a döntő szót. Csakhogy most meg legfelsőbb helyen vesztegelt az ügy négy héten át. Olyasmi történt a kvótakérdéssel is, ami az alkotmánybiztosítékokkal s a vasutas törvénynyel: a kabinetiroda kényekneskedett, elheverhette az aktákat, nem terjesztette az uralkodó szignaturája alá. Mert azt föl se tételezhetni, hogy őfelsége késedelmeskednek legmagasabb névaláírásával, s várakoztatná hetekig a közös intézményeket, hadseregét, diplomáciáját, megtűrve azt, hogy azok e közben törvénytelen előlegből, úgyszólva pofra éljenek. Valóban kézi eltűnést kelt újabb időben az a sok hanyagság, mulasztás, ami az udvarnál, tehát parlamenti ellenőrzés körén kívül, a közügyek kárára végbe megy. Legfőbb ideje, hogy a kormány, mely politikailag az ott történő dolgokért is felelős, alkotmány szerint jogos befolyását teljes nyomatékkal latba vesse. Hasonló dolgoknak, melyek egyik történeti dokumentuma a mostani megkésett kvótadöntés, többé előfordulni nem volna szabad. A szó-gyógymód. Irta: Nagy Endre. (Utánnyomás tilos.)" Dr. Kiss rendszerét a legjobban jellemezte ő maga. Ezt a fejtegetést készségesen el szokta volt mondani kávéházban, vendéglőben, társaságban és mindenütt, ahol csak egy percre megállapodott. Tudniillik, ahol egy percre megállapodott, ott elmaradt egy félóráig és épen azért, hogy rendszerét elég bőven kifejthesse. Úgyszólván mindenki ismerte tehát már, aki csak egyszer összetalálkozott vele. Körülbelül ebből állott az egész. — Köztudomás szerint az egészség relatív dolog, tehát többé-kevésbé minden ember beteg. És hogy az egyik betegségi állapot szembeötlőbb, mint a másik, e differenciálódásban nagy szerepe van az autoszuggeszciónak. És mi az autoszuggeszciónak a leghatásosabb ellenszere, hogy ne mondjam: ellenmérge? Nemde a meggyőző beszéd. Ergo valahányszor az orvos az autoszuggeszció egy mérgezési esetével áll szemben, gyorsan alkalmaznia kell az ellenmérget. Vagyis sokat és meggyőzően kell beszélnie. Föl kell ébresztenie mindenekelőtt a páciens bizalmát és aztán úgy alakíthatja beszédével annak a telkét, mint a szobrász az agyagot. Körülbelül ebből állott dr. Kiss rendszere, ámbár ő azt ennél sokkal bővebben szokta fejtegetni. De e rövid, vázlatos ismertetésből is kitűnik, hogy ez a rendszer nem volt egészen új, valamint hogy dr. Kiss sem volt valami nagyszabású, korszakos férfiú. Sőt akadt egy orvostársa, aki maliciózusan megjegyezte egyszer: — Kiss kollégának azon állítása, hogy az ő beszéde ellenméreg, tökéletesen igaz. Csakhogy a saját betegségével szemben ellenméreg. A kolléga ugyanis gyógyíthatatlan, bőbeszédűségben szenved . . . Ha valamelyik páciens elhivatta, mert a kisgyerek nyűgös volt, Kiss doktor úr letelepedett és egész előadást tartott arról a szörnyűségesen komplikált lényről, amit általában gyermeknek nevezünk. Föltárta a fejlődő szervezet összes titkait, analizálta a gyermek-peziche együgyü rejtelmeit és elmondta mindama nézeteket, amiket valaha német proffesszorok a gyermekápolás terén vallottak. Ez idő alatt rendszerint a gyermek is megszűnt nyafogni és az anya legalább sok olyan becses ismeret birtokába jutott, amit majd a legközelebbi szülésnél nagyon praktikusan fölhasználhatott. De természetes, hogy így persze nem valami virágzó volt Kiss doktor mestersége. A napnak csak huszonnégy órája van és ilyen módszerrel nagyon kevés beteget kezelhetett tehát csak. De ez őt nem befolyásolta. A kis városban mindössze csak három orvos volt, tehát rá is jutott annyi beteg, amennyiből épen megélhetett. E célra pedig vajmi kevés páciens kellett, mert Kiss doktor szerény igényű ember volt. E kevésszámú betege közé tartozott Wild úr a takarékpénztár főkönyvelője is. Roppantul elhizott ember volt és amellett nagyon vinyenc, a jó, finom falatért élő hajó. Amióta a felesége meghalt és özvegységre maradt, gazdasszonyt tartott, aki éjjel-nappal egyebet se tett, csak főzött neki. És e mellett folyton beteg volt Wild úr. Mindig szédülésről, idegességről és nehéz lélegzésről panaszkodott. Egyszer — éppen ronnant forró nyári nap volt — a segédkönyveiének dolga akadt a szomszédos Beregszászon. Mielőtt elutazott, a főkönyvelő széles mosolygással mondta neki: — Nézze, Vermes úr, maga tehetne nekem egy kis szívességet. — Parancsoljon, főkönyvelő úr! Szolgálatára állok! — Nézze . . . már olyan régen nem ettem fagylaltot és itt, ebben a rongyfészekben nem lehet kapni ... Ön megtehetné azt a szívességet és Beregszászról hozhatna nekem. Délre ön úgyis vissza lesz. — De hisz elolvad! — Nem olvad el. Majd a cukrász beleteszi egy zsömle bójába és akkor eláll. Vagy mondja meg neki, hogy tegye egy egész cipóba. Akkor még biztosabb a dolog. Vaníliát hozzon és kávét, ezt szeretem a legjobban. — Igenis, főkönyvelő úr. Wild úr egész délelőtt vidáman dolgozott a takarékpénztárban és boldogan cseretintett kövér nyelvével, ha a fagylalt eszébe jutott. A világért se szólt róla senkinek sem. Ő a gurmék ama fajtájához tartozott, amely ibolya-szerénységgel, a világtól elhúzódva szeret áldozni passziójának. A fagylalt délre valóban meg is érkezett és amint Wilder elismeréssel megjegyezte 58-dik évfolyam. 182. szám. Apróhird.tA.ak itt) Egy azó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számitáa* val, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ünnep után is. ELŐFIZETÉSI AR&Ks Ff4»z évre_ _ 28 kor. — fin. Ftl*ne_ _ _ 14 . — , Kened*1'TM — 7 . — , Err bér» — _ 2 , 40 , Egyes fíim_______10 dl. Budapest, 1907. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-ut 27. Csütörtök, augusztus 1. Mai számunk 24 oldal. i