Soproni Napló, 1907. július-szeptember (11. évfolyam, 53-78. szám)
1907-07-04 / 53. szám
XL évfolyam. Sopron, 1907. csütörtök, junius 4 53. szám. így évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Megjelenik cafkörtököném Taalnupon. M. kir. pertatakarttpinittri mámit erearín-ferfalom 1716. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: RÁBEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal Várkerület 72. sz. Hirdetések ezzelség szerint. Távbezélő : Sierknitflés bt. — Kiadóhatal 19. szám. A kivándorlás. Budapest, junius 3. Az ankettek évek óta foglalkoznak a kivándorlással. Legutóbb a magyar gyáriparosok szövetsége foglalkozott ezzel a borzasztó csapással és több napig tartó tanácskozásuk eredményeként megállapítható, hogy az összes tényezők elismerték a kivándorlás okozta óriási vesztességet. Sok napi vándorlásom, mely Vasmegye mintegy harminc községébe vezetett, ismét meggyőzött, hogy az eddig kivándorlástól mentes vidékeken is a népben egyre jobban érik a tengeren túlra való vándorlás eszméje. Az általam bejárt és tüzetesen tanulmányozott vidéken, melynek területe a Szombathely, Bük, Kőszeg által alakított háromszögnek felel meg, 07 kataszteri hold terület jut átlagosan egy főre. Ezen 07 fejenkénti területben utak, terméketlen, árkok, határok, mesgyék stb. is benfoglaltatnak úgy, hogy szántó és kertterület 0 3 rét, legelő terület 0 2 összesen 0,5 k. hold termő föld jut egy egy lakosra, illetőleg egy egy élő emberi lényre. Számtalan község van, a melynek határa 6 — 800, 3—400 kataszteri holdat tesz ki; minden községben van 5, 8, 13, 20, 30, 60, 90 olyan gazda ki 6, 8, 12, 16, 20 és még több fertályt mond a magáénak s igy a már említett 07 földbirtok csak elméletileg igaz; tényleg a községek lakosainak 30, 40 sőt 7000 teljesen föld nélkül van. Ezen földnélküli Jánosok egy jó része eddig úgy segített magán, hogy a módos gazdáktól 1000 öles szántó területeket bérelt 50—70 korona évi bért fizetvén értük. Azok, kik nincsenek abban a helyzetben, hogy ezeket az uzsorabérleteket maguknak megengedhetik, napszámba járnak a környék nagy uradalmaiba, amelyekben legnagyobb részt belterjes a gazdasági üzem, főleg a cukorrépa termelés. Ez az állapot az említett vidék lakosságát egész a mai napig kielégítette, sőt továbbra is kielégítené, ha a létért való küzdelem színpadán váratlanul szcenikai változás be nem áll. Az utóbbi két évben az általános drágaság következtében a napszámárak nagyban emelkedtek, másrészt a cukorárak állandóan oly alacsonyak, hogy a gyárak a répáért a szokásos árakat sem tudják megadni. A gazdák az üzemköltségek erős emelkedése miatt pedig erősen redukálták a cukorrépa termelést. Mindezek következménye az, hogy a nép kereseti forrása hirtelen megapadt. S így biztosra vehető, hogy az eddig szórványos kivándorlás az említett háromszögből a közeljövőben tömegessé fog átalakulni. Ahány ház, annyi szokás, mondja a magyar közmondás. Ahány vidék, annyiféle az ok, amely népünket kivándorlásra készteti. Minél jobban kifejlődik az orvosi tudomány, annál több okot lehet egy és ugyanazon betegség előidézője gyanánt megállapítani. A hátgerince sorvadásnak például sok oka lehet; a magyar nemzet gerincének sorvadását is számos lokális baj okozza, mely lokális bajok összesége katasztrófával fenyegeti államiságunkat. Ankettek, röpiratok, újságcikkek nem alkalmasak, arra hogy e nehéz problémát megoldják. A helyszínen kell esetről esetre azt az arkánumot megtalálni, amely gyógyulást szerez. Annyi azonban tény, hogy a legtöbb esetben népünkön úgy tudunk segíteni, hogy részükre örökös földet juttatunk. Gyönyörű mozaik munkát végzett a földmivelési minisztérium azzal a kiadmányával, amely egy térképen sok sok színnel jelképezi, hogy hazánk mely részén, területén vidékén, községében illetőleg annak határában milyen ércek, kőzetek találhatók milyen minőségű a föld, hány és milyen gyógyhatású forrásunk stb. van. Ett is nappallá téve kellene azt a térképet is megrajzolni, amely rikító színekben hirdetné, hogy hazánk mely vidékén mik a kivándorlás okai. Tévedünk, mikor azt mondjuk, hogy Magyarországnak 20 millió lakosa van s ha e számból évről évre ennyi és ennyi kivándorol, az nem baj. Igen, a nemzet összesége 20 millió volt, de itt nem erről van szó, hanem arról, hogy az összlakosságból hány ember 16—30 éves akik a kivándorlók számának 80°/0-át képezik. Tegyük vizsgálat tárgyává azt is, hogy mely néprétegekből kerül ki a kivándorlók 90°/,,■-a, úgy azt látjuk, hogy a földműves munkások azok, akik legnagyobbrészt Amerikába menekülnek, ugyancsak a mezőgazdaság munkások szolgáltatják azt a kontingenst is, amely ki nem vándorol, hanem a fővárosban és a vidéki gócpontokban talál állandó foglalkozást. Ezek, ha a városokban megtelepülnek, gyermekeiket már úgy nevelik, hogy azokból minden lesz, csak földműves nem. Országunk lakosainak 6000-a agrárnép, ez 20 millióból 12 millió. Osszuk ezeket 6 tagú családokba, úgy 2 millió családot kapunk. Ezen családokban van országos átlagban két 16—30 éves egyén, kik legyenek azok férfiak, vagy nők, a legértékesebb, a nemzetfentartó elemet alkotják. A két millió családnak tehát 4 millió olyan tagja van, akikből évente Amerikába 160—180 ezer, hazánk területén lévő városokba pedig 20—40 ezer megy. Az utóbbi években a 16-30 éves agrárnépből évente Amerika, és az itthoni goncpontok 200 ezer lakost szívnak fel a 4 millió közül Nagyon méltányos számítás szerint ha ezt a 200 ezer agrármunkást évről-évre születés és fejlődés által 10—15 ezerrel pótoljuk, még mindig marad 185— 190 ezer tényleges vesztesség. Ez a közel 200 ezer lelket számláló tömeg okozza máris az élelmiszerek abnormális drágaságát, okozza a mezeimunkások és cselédek napszámának napról-napra való emelkedését, viszont a síkföldeken való tartós béremelkedések visszahatnak a városi cselédekre is, a TEARUM, csmnu as 1...WI UIW\U1 uuoati tabáni raktárit i|ái|U tinit IH JÁNOS - - SOPRON, • fafinékia Jtk* tetjüu* Mikifüll 51 sfe