Soproni Napló, 1915. április-június (19. évfolyam, 75-147. szám)

1915-06-07 / 128. szám

2 SQPEONI IsfAPLO — SOPEONMEGX1 Junius 7. A sajtófőhadiszállásról jelentik, hogy­ a Sah szögletéből kiindult és Przemiysl győzelmes elfoglalására vezetett támadás, mint az előre­­átható volt, Przemysltől keletre hatalmas csatává fejlődött ki. A tűzdelem során az utolsó 24 óra alatt az eredmény megfelel a szö­vetségesek várakozásainak. Ma­­kensen seregei és a velük együtt harcoló magyar-osztrák csapatok támadása győzelmesen halad előre. Keletgaliciából is megnyugtató hírek érkeznek. Bukovinában csend van. Csendőrök hadakozása. Abban az időbeli, amelyben az oroszok először törtek be Keletgalicia határvidékére s mialatt derék csendőrségünk­ kemény szo­­rongattatásban is kötelességtudóan maradt­­helyén, történt egyebek közt, hogy a 13. tar­tományi csendőrparancsnoksághoz beosztott Trobel Ferenc főhadnagy arra kapott pa­rancsot, hogy több csendőrőrsöt gyűjtsön össze, alakítson belőlük egy nagyobb csapa­tot, amellyel az ellenség oldalsó és hátsó csapatait azért nyugtalanítsa, h­ogy ekként n­agyobb ellenséges erőt szabad mozgásában akadályozván leköthessen. Trobel főhad­nagy csapata nemsokára egy hadi létszámú Századra növekedett s augusztus végén más csapatrészek kisebb vállalkozásaiba a Szeret közelében több esetben sikeresen beavatko­­zott. i . i Önálló tevékenysége szeptember elején kezdődött s Delatynból indult k­i.­­l­tt egy fél zászlóalj került parancsnoksága alá. Emberei csendőrökből, pénzügyőrségi határőrökből és a csendőrség támogatására kirendelt népfel­kelőkből kerültek ki. Ezekkel kellett neki ál­talában operálnia az ellenséges hadtápvonal ellen. A véletlen eset azonban egészen külön feladatot rótt reá. Egyik nap két polgári puhába öltözött férfit vezetnek elébe Jablonovban kémkedés gyanúja miatt. Letartóztatták és az ottani csendőrőrs meg átadta őket a delatyni ka­tonai parancsnokságnak. A főhadnagy a két állítólagos kém egyikében a sinkovi­­csendőr­őrs egyik próbacsendőrét ismeri fel. Ennek kísérő­je pedig egy népfelkelőnk volt. Mind a ketten önként vállalkoztak fontos híveik hoz­­zánk juttatására. Az oroszoktól megszállott területen keresztül csak ily ruhába öltözve juthattak. Ám mi történt? 16 csendőrőrs, mintegy 700 ember, csendőrök, pénzügyőrök és népfelkelők a Dnyeszter mellékén nagyon szorult helyzetbe jutottak. Az ellenség a fo­lyótól­ úgy észak, mint dél felé teljesen el­vágta­­az útjukat. Utasításokat és segítséget kértek. Trobel főhadnagy mindjárt­­ólhatá­­rozta, hogy a megszorultak­on segít. A két hírnököt Sinkó­bá az ottani őrs parancsnoká­nak szóló azon meghagyással küldi vissza hogy valamennyi bekerített őrsnek egyesül­nie és Zalucze irányában áttörve,, ki kell ma­gát vágnia az ellenséges gyűrűből, ott a fő­hadnagy osztagára fognak találni. Még két küldöncöt meneszt azon embereinkhez, akik köré az ellenség a Dnyeszter partján a hurkot fonta, tudtukra adja a napot, amelyen a Dnyeszteren át kell kelniök és h­ozzávetően­­az utat is, amelyre térniük kell. Most már, az előkészületek végeztével, Trobel főhadnagy a tulajdonképeni had­művelethez­­fog. Mindenekelőtt annak szük­ségességét látja be, hogy az oroszoktól meg­szállott Kotzman városát megtisztítsa az el­lenségtől. A város azonnali meglepet­ésszerű megtámadását határozza el. Fél zászlóalját felsorakoztatja, a teljesítendő feladat fontos­ságát megértelmezi és embereit önkéntes je­lentkezésre hívja fel. 53-an jelentkeztek, ezek azután derekasan hozzáláttak. Negyven kilot­­méter a távolság, déltájban már ott is van­nak. Kotzman elé érve a főhadnagy emberei felőtt feltárja azon szándékát, hogy a városba akar velük behatolni. Ezek lelkesen veszik tudomásul parancsnokuk kijelentését. Kotzmanban az orosz teljes biztonság­ban érezte magát. A gimnázium előtti téren körülbelül 100 szekerészkocsi állott, azok­­ mellett tábort ütött csapatok ebédeltek. Hir­­telenében a mi derék harcosaink golyói poty­­tyantak a fazekukba. A mieink észrevétlenül mintegy­ 150 lépésnyire közeledtek­ hozzájuk s mindenikök vagy 30 lövést adhatott le ,gyorstüzeléssel, mielőtt az oroszok ámula­tukból felocsúdva csak valamit s tehetnének. Leírhatatlan összevisszaság támad köztük. A vonatcsapat szekerei minden irányba sietve gördülnek el, az ellenséges katonák is szerte­szét­illannak el. Sok elesett orosz és tömér­dek ló teteme borítja a teret, csak kevés orosz menekülhetett a gimnáziumba, ahon­nan gyönge tüzelést kezdenek, amely ben­nünk édes kevés kárt tett. T­e­b­e­j főhad­nagy az eredménnyel megelégedetten sm­ost már kivonul a városból, hogy övéihez vis­­­szatérjen. Embereit a­ községen kívül a te­mető mellett gyülekezteti. Ekkor látja, hogy egyik szakaszvezetője hiányzik. Egyetlen de­rék embere híjával se akar lenni, biztosat kell minden egyes harcosa sorsáról tudnia. Nyomban újra behatol a városba, azt az ál­lást, amelyből csapata először támadott, fel­­kutatja, de fájdalmára a szakasz­vezetőnek sehol semmi nyoma. Ám a második benyo­mulásnak is meg volt a maga üdvös ered­ménye. A szétugrasztott oroszok a gimná­ziumba menekült társaikkal egy csapatba ol­vadtak össze, amelyet most a mieink heve­sen megtámadtak. Aki közülök most még életben marad, hamarosan fut, ahogy csak a lába bírja. Kotzman ezzel teljesen meg­tisztult az orosz megszálló csapattól. Ez a fényesen sikerült haditett a bekerí­­tett csendőrőrsök útját nyitotta meg, úgy, hogy szeptember 15-én és 16-án Trobel főhadnagy fél zászlóaljával egyesülhettek. Ám a főhadnagy nem pihent. Csupán három népfölkelő tiszt közreműködésével 1200 em­berre gyrapodott osztagát oly kitűnően’ Smer­­t verte, hogy ez heteken át, az ellenséggel állandóan harcban állva, súlyos helyzetekben is kiválóan megállta a helyét. A főhadnagy ezenfelül kisebb előőrs­összeütközések eredményes vezérlésével az ilyfajta hadviselésben megkívánt azon képes­séget, mely önálló cselekvésre való reáter­­mettséget követel a tiszttől, fényesen beiga­zolta és legénységének személyes bátorsá­gával is mindenkor példaképül szolgált. Így például a kosovi ütközet alatt egyes-egyedül lovagolt végig a községen, ámbár tudta, hogy már több kozákjárőr is bejárta a falut. Saját életének ez a merész kockára tétele egye­nesen döntő hatású volt az ütközet kimene­telére nézve, mert sikerült a mieinknek egy Zabicból előrehaladó menetzászlóaljával ta­lálkoznia, amelynek parancsnokát néhány szóval az ütközet állásáról teljes mértékbel­ tájékoztathatta. A menetzászlóalj így abba a helyzetbe jutott, hogy gyorsan és célirá­nyosan avatkozzék be a küzdelembe, aminek az az örvendetes eredménye mutatkozott, hogy az oroszoknak mihamarább céljuk el­érése nélkül kellett odább állniuk. A merész és tettrekész tiszt a hadiékit­­ményes III. oszt. katonai érdemkeresztet kapta teljesítményei jutalmául. Előnyomulás Budapest, június 6. Orosz hadszíntér: A szövetséges csapatok tegnap Prze­­mysltől keletre Mosclska közelébe jutottak és rohammal elfoglalták Szaraznát. Orosz-Lengyelországban a helyzet változatlan. 1. A szövetséges csapatok, amelyek az üldözést Stryj vidékéről kelet felé folytat­ják, elfoglalták a zurawnoi Dnyester-hídfőt és újból megverték az ellenséget Kalusz­­tól északra. A Pruth mentén tovább harcolunk. Olasz hadszíntér: A tiroli és karinthiai határterületen az ellenség eredménytelen tüzérségi tüze­lésre szorítkozott. Állásaink közelebbi körletét kerüli. Lavarone—Folgaria területén nehéz ágyúink most már megkezdték az ellen­séges haderőkre való tüzelést. A partvidéki arcvonalon a tüzérségi harc hevessé kezd válni. A Kun-magaslaton folyó harcokban az olaszok jelentékeny veszteségeket szen­vedtek. A hegy déli lejtőjén háromszáz ellenséges holttest hevert. Véresen visszavertük az ellenségnek azt a kísérletét is, hogy Sagradonál át­keljen az Isonzó folyón. H­ö­f­e­r altábornagy, a vezérkari főnök­e , helyettese..?1 L Orosz vereségek. Berlin,­ június 6. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: A Loretto-magnslát keleti lejtőféri Elá­sunk ellen intézett támadást az ellenségi sú­­lyos veszteségei mellett visszavertük. Csak kevés előreugró árokrészért folyik még a harc. " A Souchez melletti cukorgyár maradvá­nyai még a franciák birtokában vannak. Neuville helységben két házcsoportot el­vesztettünk.­­ •" Az ellenség aknarobbantásai a Cham­­pagneban teljesen hatástalanok maradtak. Calais várára és St.-Clement repülőgép­­állomásra, Luneville mellett, tegnap bombá­kat hajítottunk­. Keleti hadszíntér: Savdynski környékén offenzívánk, amely­hez az északra és délre álló csapatok is csat­lakoztak, kelet felé további tért nyert. A foglyok száma 3650-re emelkedett. Odább délre, Ugrany mellett, egy orosz hadosztály támadását visszautasították. A Nyementől délre német csapatok el­lenséges osztagokat a Sapyczyszki—Wilki­­voralra űzték vissza. Délkeleti hadszíntér: Német és osztrák-magyar csapatok Prze­­mysltől keletre az ellenséget egészen a Mos­­ciskától északnyugatra és délnyugatra­­eső, vidékig vetették vissza. Linsingen tábornok hadserege a zurav­­nói ellenséges hídfőt rohammal elfoglalta és a Dinyeszter átkelést ennél a helységnél kikül­­deni készül. Tovább délre előrehalad az üldözés, mely ezideig 10.900 foglyot, staz ágyút­­és 14 gépfegyvert eredményezett. A legfőbb hadvezetőség. (Miniszterelnökségi sajtóosztály.) Minden dohánytőzsdében kapható a Soproni Napló. Egyes szám ára 8 fillér.

Next