Pécsi Napló, 1895. július (4. évfolyam, 157-183. szám)
1895-07-01 / 157. szám
t a vártemplom körül is. A Pálokat és Pétereket szerencsekivonatokkal keresték föl a jó ismerősök, barátok és alárendelt hivatalnokok. Víg volt a nap, keresettek a kiránduló helyek, és ami ez évben ritkaságszámba megy, sem a szombati, sem a vasárnapi napot semminemű zivatar nem zavarta meg. — A milléniumi diszmenet és a Pécsi Dalárda." A „Pécsi Napló“nak egyik állandó munkatársa Vágó Pálhoz, a kiváló festőhöz a milléniumra tervezett diszmenet tárgyában egy kérdést intézett, mely levélre festőművészünk bennünket köztiről érdeklő következő választ irta: Tisztelt uram ! Az általam tervezett történeti menetben, ott, ahol a kereszténység kezdődik Magyarországban, Szt. István előtt egy csoport zaravidok és hittérítő megy. Ezeknek száma számításom szerint megközelíti a négyszázat. Mert én a csoportnak ábrázolására a dalárdistákat kérem fel, kik erre az alkalomra szerzett oratóriumot fognak menydörögni. A dalárdisták lelkes, vállalkozó emberek, kiknek szíve-lelke fogékony nagy eszmék iránt. Én tudom, hisz én is voltam dalárdista, hogy a történeti diszmenet a dalnak minden emberére számíthat az elsőtől az utolsóig. Annál inkább, mert még soha kecsegtetőbb feladata s nagyobb sikere egy énekkarnak sem volt, mint e monstrekarnak lesz . Felsége előtt, hol a helyőrség énekesei fogják támogatni, féljen a „Pécsi Dalárda", amely az eszme zászlóvivője lesz ! Ezt reméli és hiszi Vágó Pál Ahoz nem fér kétség, hogy a mi dalosaink, ily felszólításnak a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fognak eleget tenni. — Lobkovitz Reasse herczeg táborszernagy, a 4. hadtest parancsnoka, vasárnap este a gyorsvonattal Bartholy Lajos vezérkari alezredes és Vay Béla gróf főhadnagy szárnysegéd kíséretében csapatszemlére Pécsre érkezett. A „Hajó" vendéglőben, ahol megszállt, Rózsa Bertalan vezérőrnagy és Ivinger Károly ezredes fogadták a herczeget, de megjelent a Pécsett állomásozó egész tisztikar is és a herczeg társaságában megvacsorált. Ma reggel fél 7 órakor a hadtestparancsnok és kísérete a szigeti külvárosi gyakorlótérre ment, hol szemlét tartott a 44. gyárezred zászlóalja fölött. Délután a kaszárnyákat szemléli meg, kedden délelőtt 1l óra 40 perckor pedig Kaposvár felé folytatja szemleútját. — A győri dalosünnepély. Győrből telegrafálják lapunknak . Szombaton és vasárnapon dalosünnepe volt Győrnek, melyen a dunántúli dalosegyesületek részben testületileg, részben küldöttségileg jelentek meg. A Pécsi Dalárda az elsők között érkezett meg szombaton délelőtt Győrre, és rendkívül rokonszenves fogadtatásban részesült. A vasútnál a rendezőbizottság elnöksége fogadta és szállásolta el a győri vendégszerető polgároknál. Ha a versenyben a pécsi dalosok nem is vettek részt, mégis közfigyelem tárgyát képezik minden oldalról és sajnálkoznak afölött, hogy nem nagyobb számmal jöttek el Győrre. A dalversenyre ide érkeztek a szombathelyi, soproni, komáromi, budapesti, pinkafői, kismarti, sárvári dalosegyesületek. Az ünnepély szombaton este a „Lövész“-egylet kertihelyiségeiben megtartott ismerkedési estélylyel vette kezdetét, melynél a katonazenekar játszott, a dalos egyesületek pedig szabadon választott dalokkal énekeltek. Vasárnapon reggel 11 órakor a katonazenekar ébresztette föl a győrieket álmukból, majd 8 órakor a sétatéri kioszkban volt a találkozó, 11 órakor pedig az összkarok próbára gyűltek egybe a színházban. 11 órakor a megyeház széktermében tartották meg Lassberg gróf főispán díszelnöklete alatt a közgyűlést, melyet a Lloyd nagytermében társasebéd követett. Délután 5 órakor a szövetségi dalegyletek a szedres kertben találkoztak, honnét zászlóikkal az ünnepély színhelyére a sétatérre vonultak föl, hol 11 órakor a IIj. gyalogezred zenekara adott sétahangversenyt. 7 órakor a dalcsarnokban kezdődött a hangverseny, melyen az összkarokon és filharmonikus előadáson kívül résztvettek a komáromi, sárvári, soproni, két szombathelyi, győri dalos egyesületek. A hangverseny után a győri csolnakázó egyletek lampionos felvonulást rendeztek, mely felvonulást tűzijáték, majd a bírálóbizottság határozatának kihirdetése követte. Az ünnepély részleteiről még külön fog beszámolni tudósítónk, most sebtiben csak arról értesít még, hogy az minden tekintetben fényesen sikerült. Alakuló közgyűlés. Mint lapunknak Budapestről telegrafálják, a győr-veszprém-dombóvári vasút ma délelőtt 10 órakor tartotta meg alakuló közgyűlését, melyen az alapszabályokat állapították meg, megválasztották az igazgatóságot és leszámítottak az állami, községi és törvényhatósági hozzájárulásokkal. — Katonai hírek, Iványos Gyula joghallgató Budapesten, az 52. gyal.ezred tartalékos hadnagya, tiszti rangjáról való lemondását elfogadták. — Fürdős Kálmán, a 19. honv. gyalogezred századosa szabadságoltatott. — A kiéli csatorna és aszfaltot Siklósnak. Szép, okos és helyes dolog a lokálpatriotizmus. Aki nem emeli maga azt a rögöt, melyhez hivatásánál fogva odatapadt, az nem teljesíti kötelességét. Siklós azon helysége Baranyavármegyének, mely mostoha viszonyok közepette is haladni, emelkedni tudott annyira, hogy Siklós ma tényleg második helye Baranyavármegyének. Mint a haladás hívei, a siklósiak most azon fáradoznak, hogy új burkolattal lássák el az utczát, ami magában véve is igen helyes és bölcs dolog. A „Siklós és Vidéke" képviseli az aszfalt pártot, teljes odaadással kardoskodva az aszfaltnak előnyeiről, azt is felhozva érvül, hogy Pécsnek két szép sétatere van (hol van a második ?) és a közönség mégis a beaszfaltozott utczán hemzseg oly sűrű tömegekben, hogy azokon a kocsiközlekedést be kellett szüntetni. Az aszfalt előnyei fölött fölösleges minden vitatkozás, amennyiben a burkolási módszerek között az aszfalt tényleg előnyben részesül. Elfogadjuk még a pécsi sétaterek szépségéről és az aszfaltos utcza túlzsúfoltságáról szóló állítást is, de hogy jön a kiéli csatorna a siklósi aszfaltba , azt már nem tudjuk. Pedig a siklósi újság a kiéli csatorna megnyitása alkalmából teljes elismeréssel adózik a németeknek, a görögöknek, kik a korinthusi, a francziáknak, kik a suezi csatornát megépítették és „kik a Panamát is a franczia köszörű globjába fogják fonni.“ A csatornából tér át a nevezett lap azon helyes érvelésre, hogy tegye meg mindenki a maga községe, vagy városa érdekében a saját kötelességét. A „Siklós és Vidékeinek ezen thesis fölállításához csatornára volt szüksége, pedig ezt mindenki közvetlenül is tudja. De megesik olykor, hogy messze csapong a siklósi hírlapíró fantáziája is, és a siklósiak részben okos dolgot cselekszenek, ha a lokálpatriotizmus ezen magas Indiám verését megszívlelik és mielőbb aszfalttal burkolják járdáikat. — Az eszékiek érzékenysége. Már ismét haragusznak az eszékiek Baranya vármegyére, illetőleg a dárdai főszolgabíróra, Antal Pálra. Antal átiratban arról értesítette az eszéki tanácsot, hogy a vegyileg, közegegészségi szempontból meg nem vizsgált, és élvezhetőnek nem talált reiktív behozatalát a magyar területre megtiltja. Amely szikviz nélkülözi a közegészségi hatóság bárczáját, itt el nem adható. Ezen rendelet az eszéki szikviz gyárosokra terheket ró, amiért is elhatározzák, hogy gyűlést hívnak egybe, melyben ezen újabb rendelet ellen, melynek jogosultságához a közegészség érdekében nézetünk szerint kétség nem fér, tiltakozzanak. — Bucsubankett. Mint lapunkat Szegszárdról értesítik szombaton este a szegszárdi kaszinó kerti helyiségében egybegyűlt Tolna vármegye különösen Szegszárd intelligencziája, hogy bankettel búcsúzzék el volt alispánjától Simontsits Bélától, ki szerdán útnak indul Szatmár vármegyébe, melynek főispánjául nevezte ki a király. A bankett lefolyása igen élénk volt, egyik felköszöntő érte a másikat, és csak a késő éjjeli órában oszlott szét a társaság. Simontsitsot Tolna vármegyéből Széchenyi Sándor gróf főispán vezetése alatt 15 tagú küldöttség kíséri Szatmár vármegyébe. Zeneestély. A barcsi intelligens zeneértő közönség ritka műélvezetet nyújtó estélynek volt részese. Mint barcsi tudósítónk írja, Sterneck Zsigmond zenetanár június 26-ikán a barcstelepi olvasó és társaskör dísztermében nagy közönség előtt tartott zeneestélyén sokoldalúságával ragadta magával a barcsi közönséget. A zongorán ritka technikával előadott : „Rubin : „Souvenir de Wagner“-ja után az ő mesteri hangszerén, a csellón mély érzelemmel eljátszott darabjaival. Dávidov: „Gyászinduló“, „Spanyol szerenád“ s saját szerzeményei „Csellósoló ábránd“ frenetikus tapsokat aratott. Ráadásul zongora játékát gyönyörű — fütytvel is kisérte. — Tűzoltók mulatsága. A pécsi önkéntes tűzoltó egylet kitűnően sikerült nyári népmulatságot rendezett tegnap az „Abbáziában.“ Az idén ez volt az első nyári mulatság, mikor a égbolton egész nap nem mutatkozott a legkisebb szürke jelleg. Barátságosan biztató bárányfelhők úszkáltak az égen, 1 nap melegen sütött és a nép ezrével tolult a szabadba. Magánfogatok, bérkocsik, nehéz omnibuszok gördültek és töméntelen gyalog nép rándult ki az uj sörgyár felé- A mulató helyiség szépen és tűzoltó szerelvényekkel és képekkel ízlésesen volt földiszitve. Napszálltakor, mikor fellobbantak a mindenféle' szinűi lampionok, nagy érdeklődés melletti megkezdődött a tombolajáték. A végtelen magasságba kisebb-nagyobb színes lég- ’ gömböket eresztettek, melyek vígan szállottak feljebb, feljebb mindig szédítőbb magasba, míg nem eltűntek a fürkésző szemek elől. Felette szépen sikerültek a tűzijátékok is. Aztán jó zene mellett megkezdődött a kedélyes fesztelen táncz, mely mélyen belenyúlt a késő hajnali órákba. — A részegség ölte meg. Rendőrség és csendőrség előtt nagyon ismert alak volt Krizsán Mária, ki ha csak szerét tehette berúgott. Hasztalan igyekeztek hozzátartozói őt e rossz szokásától leszoktatni, mert bármily erős fogadást tett, ,Pécsi Napló“ lsfie. julius 1