Pécsi Napló, 1902. március (11. évfolyam, 50-74. szám)
1902-03-01 / 50. szám
XI. évfolyam. Szamba!, 1901. manoziua I. SO. (3002.) szám. PÉCSI NAPLÓ Serkesztőség: Munkácsy Mihály utcza 25. (Szakváry-féle ház.) Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. ■MMUratal (Részvénynyomda): Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési ink: Egész évre 24 korona. Fél évre 12 korona. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Ugyan számára 10 fillér. — Nyílt térben 1 sor 60 fillér. tavaszi újdonságok női felöltőkben, ruhakelmékben, selymekben a legnagyobb választékban raktárra érkeztek. Stosenberg Jajos 1896 divat üzlete Pécs, Király-utcza 6. Tagosítás. — Második és befejező közlemény. — Pécs, február 28. (E. Sz.) Nagyon jól ismerjük a mi földmivelésből élő népünket, mert hisz avval folyton érintkezünk ; nagyon jól ismerjük annak hajlamait, — merev előszeretetét az ősihez — és bizalmatlanságát minden újításhoz. — Ezen vele született, benne meggyökeresedett conservatismussal le kell számolnunk és a tagosítás üdvös voltának és előnyeinek mindennapi tapasztalatait nem szabad az által lerontanunk, vagy lerontani engednünk, hogy a hozandó a alkotandó törvény elé ezen szócskát »kötelezőt ragaszszuk és ilykép a földmivelő népre előzőleg, minden bevezetés nélkül, nyomást, erőszakot akarnánk gyakorolni, hanem ellenkezőleg a tagosítás „kötelező" erejét és hatályát már a priori oly formába kell öntenünk, hogy a földmivelők a törvényhozásnak és a kormánynak ezen törvény alkotásában rejlő hasznos és jó atyai intenzióját és gondoskodását abból ki a fölismervén: örömmel üdvözöljék a tagosítás eszméjét nem csak egy lemúlott emberélet után, midőn annak hasznosságáról, előnyeiről tapasztalatilag már meggyőződtek, hanem ma, midőn még igen sok kételkedő, sőt állíthatjuk, izgató ellenese lesz ezen üdvhozó eszmének. Amint a szellemívelés, méhtenyésztés terjesztése, népszerűvé tétele végett a kormány vándortanítókat küld ki apostoloskodni, éppen úgy a tagosítás, mégpedig a kötelező tagosítás eszméjének, fogalmának, gyakorlati érvényének meg és kimagyarázása czéljából nem csak lehet, de kell országszerte a nép közé apostolokat szétbocsájtani. A tagosítási törvény végrehajtása amúgy sem történhetik az egész országban egyezerre s egyidejűleg. A végrehajtás körülbelül oly alakban fog keresztül vitetni, mint annak idején a hitel telekkönyveknél a betétszerkesztés. A vándortanárok ennélfogva vármegyénként működhetnek, és ha a tanárok eltávoztával csak néhány község tért karokkal fogadja a tagosítást végrehajtó küldöttséget: nyert a csata, mert a többi, mint raj, követni fogja a példát. Csak a kezdet nehézségeit kell higgadt észszel és nyugodtsággal leküzdeni. Nézetünk és tapasztalatilag nyert meggyőződésünk szerint ugyanakkor, midőn a törvényhozó testület a kötelező taghsitást dekretálja, törvényileg kimondania kell azt is, hogy a kötelező tagosítás végrehajtását az állam saját kezelésében az általa kinevezendő s alkalmazandó szakértőkkel és tisztviselőkkel fogja keresztül vinni, és a tagosítással párosult költségeket teljesen az állam köteles viselni s fidezni. Szükséges pedig e két föltételnek törvényileg való kimondása s biztosítása először az okból, mert ellenkező esetben a tagosításnál alkalmazandó mérnök és gazda szakértőknek tág tér nyittatnék arra, hogy szakértői tudományukat dobra verjék és árverésre bocsájtják, mely eljárás — igen természetesen — a tagosilandó birtok tulajdonosainak rovására történnék és az üdvös eszmét népszerűtlenné tévén, végrehajtását talán évtizedekre visszadobná; minthogy senki sem akarja megát — különösen a mai mostoha gazdasági viszonyok közt — kiszolgáltatni engedni; másodszor az okból, mert a tagosítás keresztülvitele a birtok értékének nevezetes emelése által az állam hitelét, a tagosítás folytán helyt foglalandó intenzívebb gazdálkodás által az adóképességet növelné; márpedig, midőn arról van szó, hogy valamely intézmény az ország hitelét minden irányban emeli, consolidálja, biztos alaprafekteti és ilykér magát az országot gazdagítja , értékesebbé teszi; annak keresztülviteléhez megkívántató költségeket nem az egyes állampolgárok, hanem maga az állam köteles viselni. Népünk szegény! ettől azt kívánni nem lehet és nem szabad, hogy adósságokkal túlterhelt birtokának bármily észszerű, sőt szükséges rendezését saját zsebéből. Saját terhére azért eszközölje, mert ezen rendezés által az ország gazdasági viszonyait emelni, ilykép nemcsak a mezőgazdaságot fejleszteni és az azzal foglalkozóknak anyagi jobblétüket biztosítani, hanem közvetve az egész ország értékének emelésével az állam hitelképességét a külföld előtt is fejleszteni fogja. Példakép szolgál ez irányban Bajorország, mely a tagosítás összes költségeit az állam által fedeztette. E példa annál inkább utánzandó, mert megjön azidő, midőn az állam oly helyzetbe kerül, hogy az általa ily ezéra előlegezett költségeket kamatostól vissza s beszedheti. Ezenfölüli költségkímélés szempontjából is kívánatos, hogy a tagosítás költségeit az állam viselje, mert: A jelzett tagosítási eljárás végrehajtásához az állam nyilvános pályázat kiírás által a szükséges szakértői erőket sokkal előnyösebben és olcsóbban fogja tudni összetoborzani, mint a magukra hagyott községek, illetőleg azokban lakó birtokosok, — és a munkára való felügyelet ■ kormány kezében összpontosítva lévén, sokkal inkább várható bizonyos egyöntetű, minden irányban megfelelő, a kielégítő munkálat, mintha az szétszórtan „quot capita — tot sensus" elv szerént hajtatik végre. Ezen most tárgyalt két föltétel azonban még nem elégséges arra, hogy a „kötelező tagosítás" eszméjét népszerűvé tegye. Kerülve minden hosszadalmas körülírást és indokolást, teljes rövidséggel kijelentjük, hogy a „kötelező tagosítás" végrehajtását a királyi bíróságok kezéből kivenni és a közigazgatási hatóságok hatáskörébe kell átutalni. — Ezen átutalás, mondjuk átruházás föltétlenül szükséges, ha a törvényhozás a tagosítás eszméjével összekötött országos fontosságú ezért elérni óhajtja. Aki a magyar viszonyokat, — a magyar népet, — ennek hajlamait, szokásait ismeri, az kijelentésünkön nem fog megütközni és azt teljesen indokoltnak fogja találni, mert csekély utángondolkodás és az uralgó viszonyok mérlegelése mellett kijelentésünknek helyességét önmaga is megfejteni képes lesz. A törvény, mely elrendelni fogja, hogy minden község határában tagosítani kell, mindenesetre szigorúan körülírni, meghatározni fogja a módozatokat is, melyek szerint a kötelezővé tett tagoitán végrehajtassák. Nem merülhetnek fel tehát oly esetek, oly kérdések, melyek elintézéséhez és kiegyenlítéséhez bölcs juris prudentia és magasabb jogi qualificatio szükségeltetnék. — Okos erélyre, észszerű, de mégis szigorú bánásmódra a népszerűségre lesz a törvény végrehajtójának szüksége. Magyar ember járásában csak egy urat ismer, és ez: — a főbíró. Bármi a baja, bárhol és bármi fájjon neki, vagy bántsa őt, elsősorban a főbírójához siet. És ez a simulási, ez a ragaszkodási viszony nagyon természetes is. A főbíró — a népnek választott tisztviselője — a főbíró — a községben megalkotja az elüljáróságot, fölebbvalókat.