Pécsi Napló, 1909. október (18. évfolyam, 223-248. szám)
1909-10-01 / 223. szám
recsi XVIII. évfolyam*K .fentek, 1901) október I. 223 (4983). PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza, telefon 109. sz. — Kiadóhivatali telefon 87. o. szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt tér sora 60 fillér. Hol a békeszerző ? !Pécs, szeptember 30. Tud a véletlen olykor nagyon érthető jelekkel beszélni. Fájdalmas, mint esemény és fájdalmas, mint szimbólum, hogy épen most halt meg Thaly Kálmán, az a rajongó, poétalelkű, érzéseiben kuruc, cselekedeteiben higgadtan bölcs férfiú, aki hetven esztendőre nyúlt emberi életében és félszázados nyilvános szereplésében két gyönyörű példával szolgált nemzetének. Mi ez a két gyönyörű példa? Az egyik az, hogy az igazi, mély és soha ki nem hűlő rajongás egy ideál iránt meghozza a valósulást, mint ahogy Thaly Kálmán sem hiába rajongott és álmodott egy életen át az ő nagy fejedelmének hazajöveteléről, nagyságos Rákóczi urunk hamvainak behozataláról. A másik ragyogó példa pedig az, hogy nincs az a forró, indulatos, pattanásig feszült atmoszféra, melyben egy szívből fakadt, meleg és okos szó békét ne tudna teremteni, mint ahogy Thaly Kálmán öt esztendővel ezelőtt egy lelkes szóval el tudta oltani a legvadabb parlamenti tüzet. Az a nevezetes érem, melyet akkor a parlament összes pártjai, a megbékélt ellenfelek, vezettek Thaly Kálmánnak megtisztelésül: koszorút és babért jelentett a «harcok írójának — a béke szerzőjének.» Elköltözött, mikor mindkét példaadását égő betűkkel kellene fölírni a magyar politika égboltjára, hogy olvassa és remélni tudjon a nemzet minden munkás vezetője. Íme, glédába állnak a nemzet öszszes ellenségei, hogy megöljék azokat az álmokat, azokat a rajongásokat, melyekből a magyarság századok óta táplálkozik. Függetlenségének rajongója ez a nemzet és ebben a rajongásában megpróbálkozott már a harc, meg a békés rábeszélés fegyvereivel. Hiába. Mikor harcolt, letörték, mikor kapacitál, gőgösen elutasítják. A nemzet legjobbjai járultak és járulnak a király elé, föltárják ennek a rajongó magyarságnak egész lelkét, becsületes magyar lelkük és a trónhoz való hűségük frigye szerint olyan tanácsokkal szolgálnak, hogy egymásra találhasson és egymással is maradhasson a nemzet és uralkodója, de közvetítő szavuk elhal a pusztában és Ausztria gőgjében eltelve azt képzeli, hogy egyszers mindenkorra leszámolhat a magyar nemzet függetlenségi rajongásával. Mintha meg lehetne ölni álmokat! Mintha el lehetne gázolni rajongásokat! Thaly Kálmán csak egy ember volt és amiről álmodott, amiért rajongott, még tíz esztendővel ezelőtt is olybá tetszhetett mindenkinek, hogy örökké csak álom és rajongás fog maradni. Aztán fordult egyet a világ s amit a rajongó aggastyán egy törhetetlen lélek energiájával óhajtott: máról-hol- s napra szinte játszi könnyűséggel valósult meg. Hát még amiért egy egész nemzet rajong. Nincs az a gőgös akarat, nincs az a hatalmi elbizakodottság, mely egy nemzet ősi rajongását elfojthatná. És a Thaly Kálmán példaadásából megtanulhatja a nemzet, de megtanulhatják a nemzet ellenségei is, hogy a nagy rajongásokban olyan halhatatlan energia van, mely előbb, vagy utóbb célhoz viszi a nemzetet. Kinevethetik, kigúnyolhatják, le is sajnálhatják a rajongó nemzetet, de ha ez függetlenségéért rajong, független is lesz. A jelenlegi pillanatnyi béke, melyet csak a vezérek bölcsesége és higgadtsága tudott az újabb bécsi tárgyalások idejére biztosítani, nem téveszthet meg senkit. Ez a csönd a nagy viharok féjlelmes bevezetője. A lelkekben már fegyverek csörgése, mikor az ajkak még némán szorulnak össze. Érzi és tudja mindenki, hogy a harc kitörése csak percek, vagy napok kérdése és ettől a harctól egyaránt volna okat tartani az uralkodónak is, a nemzetnek is. Vájjon fog-e akadni az ismétlődő történelmi pillanatnak olyan ihletett és szerencsés hőse, amilyen egyszer Thaly Kálmán tudott lenni? Vájjon megtaláltatja-e a gondviselés a nemzet vezéreivel azokat a szerencsés és győzedelmes szavakat, a Thaly Kálmán egykori szavainak rokonait, melyek úgy tudják a tizenkettedik órában elhárítani a legnagyobb veszedelmet, mint ahogy elhárították egykor Thaly Kálmán szavai? Várjon nyújthat-e a nemzet valakinek olyan babért és koszorút, mint nyújtotta a «harcok írójának, béke szerzőjének» ? A nemzetnek vannak vezérei, akikben szive szerint bízik. Ezek a férfiak hazafias szivükre hallgatva, harcba vitték a nemzetet, mikor más út nem mutatkozott és békére vezették, mikor azt szégyen és megalázás nélkül tehették. Harcban erősek, békében megfontoltak voltak. Indulhat utánuk a nemzet és indulhatna utánuk a korona is. És mégis megtelt a levegő forrósággal, izgalommal. De azért még nincs vége minden reménynek. A korona még nem égette föl a hidakat. A nemzet legjobb vezérei ott fognak állani megint a király előtt. És talán megihleti őket az a rajongás, mely egykoron hőssé avatta a szegény Thaly Kálmánt, azt a példás embert, aki már nem volt ott a keddi ülésen. Kik kapnak még királyi meghívót ? Beavatott politikusok alig mernek abban bizakodni, hogy Kossuth Ferencnek szombatra várható királyi kihallgatása meghozza a várva várt végleges megoldást és valószínűnek tartják, hogy a közeljövőben Andrássy Gyula gróf belügyminiszter és utána Tisza István gróf nyernek meghívást a király elé, akiket arra fog fölkérni, tegyenek kísérletet, hogy újból erős 67-es alapon álló pártot szervezzenek. Andrássy Gyula gróf hír szerint azért vonult most vissza több napra, hogy kihallgatása előtt nem kormányzási, hanem szervezési munkaprogrammot dolgozzon ki. Nehezen ellenőrizhetők a mostanában felröppenő hírek, de a két ifjúkori barát, majd ellenfél, akiket most pedig a szükség parancsoló szava hozott ismét egymáshoz közelebb, bizonyos, hogy szívesen maradnának a háttérben, tartalékos sorban, de jobb hazafiak, semhogy a mai nehéz helyzetben kizárólag egyéni hajlamaikra volnának tekintettel. Mint politikai érdekesség mindenesetre figyelemre méltó, hogy most a bécsi köröknek figyelme feléjük fordul, de bizonyosra vehető, hogy Bécsben minden körülmények között a nemzet jogos követelményeinek álláspontjára fognak helyezkedni. A műkedvelő fényképészet. írta Techlár Ernő. Pécs, szeptember 30 Az emberiségnek életfeladata, éltető eleme és ösztöne a haladás. A természet a szellemekbe a folytonos tökéletesülés, a nyughatatlan előretörekvés vágyát oltotta, hogy a föld ura pihenés nélkül haladjon előre a felvilágosodás ösvényén. E vágy alakíttatá meg őseinkkel a társadalmat, e csodálatos gépezetet, melynek minden részecskéje egy-egy rugója, eszköze és ellenállhatatlan fegyvere az örökös haladásnak, melynek jegyében született a fényképészet is. Kevés hijján száz esztendeje, hogy Daguerre rájött a fényképezés elemi titkára, de hazánkba csak mintegy hatvan esztendővel ezelőtt vonult be az első, természetesen kezdetleges fényképezőgép. A folytonosan előrehaladó tudomány jegyében született