Pest Megyei Hirlap, 1959. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Z ■ MS.t­M­P P­EST MEGYEI BIZOTTSÁGA 1. S A MEGYEI TA­N­ÁC­SLAP III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 80 FILLER 1959. JANUÁR 1. CSÜTÖRTÖK ! Ismét mögöttünk egy év. Sok munkával, fáradtság­ f­á Bal, gonddal és eredményekkel. Jogunk van a pihenésre, 1­ó erőgyűjtésre.­­Majdnem azt mondtam, öregebbek lettünk, s­­­de idejében visszaszívtam­... Nem is lenne igaz... A ma­­­­­­gamfajta újság: napilap, azaz napról napra születik. Nem f | öregszik, hanem másnapra elavul. Az egyéves szám vi­­­­­­szont már történelemmé válik... És ■a kedves olvasó 1 | sem öregszik, csak — hogy is mondjam — tapasztalatok- | | ban gazdagszik.) Beszélgessünk! Azt hiszem, ez nem lesz | | nehéz. Napról napra találkoztunk az elmúlt évben és re­ | | mélem, nem tekinti önhitt hencegésnek, ha viszonyún­­­ |­kát azzal jellemezném: barátokká váltunk. Nem hízelgés | | részemről, ha azt mondom: életem minden pillanatában | | a Kedves Olvasóra gondoltam. Igyekeztem válaszolni | | még kimondatlan kérdéseire is. Együtt fürkésztük a világpolitika horizontján feltűnő i | 1 árnyakat és együtt örvendeztünk, hogy a háború szaka­­­ |­déka mellett tántorgó világ nem zuhant a mélybe, mert | | a béke híveinek erős kezei megvédtek a pusztulástól a­­ | libanoni vagy a kimoji válság idején. Lelkendezve újsá­­­­­­goltam mindig: mi történt a nagyvilágban? Hűségesen i­s beszámoltam a beteg Franciaország lázas napjairól, vagy­­­s a nyugatnémet revanslovagok fenyegető mozdulatairól. I­­­­s hírt adtam a béketábor következetes, szilárd lépései­­­­­­ről, a Rapaczky-tervtől a Berlint illető szovjet javasla­ | | tokig, vagy a hétéves szovjet béketervig. Beszámoltam az | | Ázsia- és Afrika-szerte beállott lélegzetelállító változá­­­ | sokról, hogy az olvasó tudjon a folyamatról, amelynek | | kortársa, tanúja, hogyan omlik össze a gyarmati rend­ | | szer és hogyan változnak meg szinte kézzelfoghatóan az­­­­ erőviszonyok a haladás seregének javára. Elmondtam mindazt — erőmhöz képest —, ami ha­­­­­ tánkban végbement. Dicsekvés nélkül mondhatom, igye­­­­keztem sokoldalú lenni. (Sajnos, a hétköznapi hat oldal­­ bizony nem sok, ha annyi az esemény, a hír, az újság,­­ mint amennyi nálunk összezsúfolódik egy-egy napra.) Az­­ olvasó élete kitágult manapság. Ha hozzám fordul és azt­­ kérdezi, belémlapozva: mi újság? — nem illemből kérdi,­­ vagy mert társalogni akar, hanem őszintén érdeklődik­­ ezerféle dolog iránt... És én sem felelhetek azzal a frá>­­í­u­ssal: „Köszönöm kérdését, semmi különös nem tör­­­­tént”. Rengeteg különös dolog történik nálunk és az igaz­­i mondás kötelez. Az olvasót érdekli, hogyan nő a termee­­­lés, hogyan változik körülötte az érlet. Fontos számára, s hogyan dolgozik az ipar, mennyi és milyen az Am­a? ! Üzletekben. Tükör akartam lenni, amelyben visszalátja az olvasó­k saját munkáját, vágyait, gondjait és gondolatait, egy alt­i­kötő közösség gondjaiként és azzal a megnyugtató tudat­­­­tal, hogy problémáinak megoldásán egy szocializmust­­ építő társadalom munkálkodik. Közvetíteni akartam hű­­­­ségesen a párt és a munkásosztály szavát, hogy felis­­­­merje és megértse saját érdekeit és választani tudjon jó­­ és rossz között. Akár a tanácsválasztás idején, akár a kertje, földje, háza és lakása dolgában. Szerettem volna­­ tanácsot adni a család kis és nagy ügyeiben és bővíteni­­ akartam ismereteit. Az volt a vágyam, hogy útbaigazít­­­­sam­, ha szórakozni indul. Társa akartam lenni, nemcsak­­ útitársa. Krónikás és újság, irodalom és fegyver szeret­­­­tem volna lenni. Harcostárs és jóbarát. Végigtekintve egy esztendő lappéldányain, egyszerre­­ lehetünk büszkék és elégedetlenek. A jó szándékot nem­­ , mindig sikerült valóra váltani. Néha ügyetlen volt a kéz, s i homályos a szem, öröm helyett néha talán bosszúságot 1­­ is okoztam. Hiába kereste hasábjaimon az olvasó azt,­­ ■ amire leginkább kíváncsi volt, máskor meg kibicsaklott­a a hangom, mint a mutáló kamaszé. Az új esztendőben — mint mondani szokták — tiszta 1­­ z wppal indulunk.. Ugye, kedves olvasó, megkapjuk a biz­­­­­­tatást: „csak így tovább, előre a megkezdett úton!” Ugye,­­ jogosan kérhetjük a további bizalmat, hiszen az er­ed­mé­­­­nyek dominálnak, felfelé ível az út. I­i kérhetek még valamit? Olyan jólesne, ha beszédes­­ kapcsolatunk párbeszédes kapcsolattá bővülne egyre in­­­­kább. Ha az olvasó gyakrabban írna és én is olvashatnék, s Elárulom, nagyon kíváncsi vagyok (ez az egyik hivatá­­­ som) és mindig szeretném tudni: mi újság az olvasó háza­­s táján?­­ Elnézést kérek, amiért személyesebb térre terelem a kapcsolatunkat és kiléptem kissé a kötelező személyie­­t­lenségből. Újév van és egyszer egy évben nekem is sza­­­­bad kirúgni a hámból. Kívánok eredményes munkát, sok örömet és boldog­ l |­ságot.­­ Igaz barátjuk, a megjjel­­ék­lap 1 Cedms óhajá!_Ma lépnek életbe az új termelői árak Néhány kiskereskedelmi ár korrekciója évi 320 millió forint megtakarítást biztosít a lakosságnak A kormány Tájékoztatása Hivatala közli: A párt és a kormány hatá­rozata alapján 1959. január 1- től új ipari termelői áraik, új építőipari egységárak, új áru­­szállítási díjtételek és kereske­delmi haszonkulcsok lépnek élet­be.­­ Az árrendezés révén meg­változnak a vállalatok egy­más közötti forgalomban érvényesülő árak. A cél az, hogy az alapanyag­­termelő iparágak — a bányá­szat, a kohászat, az építő­anyagipar — együttesen több milliárd forintos állami támo­gatására ne legyen többé szük­ség, s hogy a termelői árak jobban tükrözzék a termékek önköltségét. Azok az iparágak, amelyeket eddig az államnak támogatnia kellett, a tényleges önköltsé­gen aluli árakon adták el ter­mékeiket a feldolgozó ipar­ágaknak. Az állami ártámoga­tásnak az volt a következmé­nye, hogy a feldolgozó ipar­ágak önköltségében az alap­anyagok alacsony összeggel szerepeltek, ezért az ezeken alapuló termelői árak a feldol­gozó iparágakban sem tükröz­ték a tényleges önköltséget. Egyes gyártmányok termelői ára tehát jelentékenyen eltért­­ az előállítás tényleges költsé­­­­geitől.­­ Az új árrendszer a gazda­­­­ságosabb termelést szol­­­­gálja, mert megszünteti­k ezeket a visszásságokat. A termelői árrendezés foly­­­­­tán szükségessé vált egyes fo­­­gyasztói árak emelése, ez | azonban a áruforgalomnak kiskereskedelmi | rendkívül | szűk körét, mindössze fél szá­­­­zalékát érinti és az áremelést­­ bőségesen ellensúlyozza az­­ egyes fogyasztási cikkeknél | végrehajtott kiskereskedelmi | (Folytatás a 2. oldalon.) I Az 1959-es év terve: A Hold Új­holdkor induló rakéta — Mintavevő Sinka József, a Magyar Űrhajó­­­si Bizottság titkára nyilatkozott űrhajózás elmúlt évi eredmé­­yeiről és idei terveiről. Elmon­dotta, hogy a felettünk keringő és átható szovjet mesterséges holdak ez első lépést jelentik az űr meg­hódításában. Most már a tudományos vilá­got a második lépés, a Holdba­­jutás foglalkoztatja. Ez a jövő terveinek magva. A Hold másodpercenként 1 km-es sebességgel halad, éppen ezért a rakéta indításának idejét rend­kívül pontosan kell megállapítani. Ez a rohanó céltábla azonban egyéb nehézségeket is támaszt. Így például nem abban a síkban kering a Föld körül, mint a Föld • Nap körül. Ezért minden hónapban mindössze S—3 olyan nap van, amikor adott fényről el lehet végezni­­ a kísérletet. A Hold megközelítése csak úgy biztosítható, ha az elindított rakéta a Hold pályájának síkjában mozog. A szakemberek idei kutatási ter­veiben szerepel a holdrakéta indí­­tásidejének megállapítása is. Té­ves közlések folytán általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a holdrakétát ezért indítják az Új­­hold körüli időpontban, mert ilyen­­kor van a Hold a Földhöz a­­ leg­közelebb és ekkor eléréséhez ki­sebb sebesség is elegendő. A való­ságban a kísérletet azért kell Újhold­­kor végrehajtani, mert ilyen­ megismerése bombák a Holdra­ kor világítja meg a Nap a Holdnak tőlünk elfordult fél­gömbjét. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy ha a Hold közelében rakéta­­hajtóművet üzemeltetnek, a ki­áramló gáztermékek megváltoztat­ják a ritka légkör összetételét és így lehetetlenné válik az eredeti összetétel meghatározása. Éppen ezért először légmentesen záró, úgy­nevezett „mintavevő bombá­kat” kívánnak eljuttatni a Holdra, amelyek a vizsgálatok számára eredeti összetételű holdlégköri „mintát” őriznek meg. Dobi István elvtárs kitüntetése Az Központi MSZMP Bizott­ság a dalmi és a forra­munkás­paraszt kormány javaslatára a Nép­­köztársaság El­nöki Tanácsa Dobi társnak, István elv­az El­nöki Tanács El­nökének letésnapja 60. szü­alkal­mából az állami és társadalmi élet vezető szerzett posztjain kiemel­kedő érdemei el­ismeréséül a Ma­gyar saság Népköztár­Érdem­rendje kitünte­tést adományoz­ta. A kitüntetést Kiss Károly, az Elnöki Tanács el­nökhelyettese, az MSZMP Politi­kai Bizottságá­nak tagja szer­dán délben, 12 órakor az Or­szágház Munkácsy-termében nyújtotta át. A kitüntetés átadásánál je­len voltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, tiszter, dr. Münnich állammi­Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, a kormány első elnökhelyettese, Kállai Gyula és Marosán György államminiszterek, Biszku Béla belügyminiszter, Fock Jenő, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke, Somogyi Miklós, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, Nagy Dániel, az El­nöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Ta­nács titkára, az Elnöki Ta­nács több tagja, a forradal­mi munkás-paraszt kormány tagjai, Vass Istvánná és Dinnyés Lajos, a országgyűlés alelnökei és más párt- és ál­lami vezetők. Dobi István elvtárs tiszte­letére 60. születésnapja alkal­mából a Magyar Szocialista Munkáspárt­sága szűkkörű Politikai Bizott­baráti ebédet adott. Az ebéden Kádár Já­nos, az MSZMP Központi­­ Bi­zottságának első titkára kö­szöntötte Dobi Istvánt, majd Dobi István elvtárs válaszolt a pohárköszöntőre. p'­MA JÓ MUNKÁT, ÖRÖMTELJES, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! Dobi István új évi köszöntője a rádióban — Kedves hallgatóim! El­hangzott a­ Himnusz, összecsen­dülnek a poharak. Szeretetet, barátságot és bizakodást fejez­nek ki a szavak, amelyeket egymáshoz intézünk, amikor 1959 megérkezését ünnepeljük. Az éjfélnek ezekben a percei­ben — amelyek az én, sok fá­radsággal és megpróbáltatás­sal teljes egyéni emberi éle­temben is évfordulót jelente­nek — meleg testvéri köszön­téssel üdvözlöm Magyarország népét, s azokat is, akiknek a határokon túl magyar érzések élnek a szívükben, de valami okból nem lehetnek közöttünk. — Köszöntöm népünknek az elmúlt évben végzett sok jó munkáját és — ami ebből kö­vetkezett — hogy ezt az évfor­dulót fejlődésünkkel és ered­ményeinkkel elégedetten ünne­pelhetjük. A sok baj után, amely bennünket ért, igen megnyugtató és felemelő tudat volt, hogy megint erősnek, egységesnek, politikai értelem­ben, emberi érzésekben és bi­z­­alomban összeforrottnak érez­tük és érezhetjük a nemzetet. Ennek hatása életünk minden területén megmutatkozott, újabb és újabb, bátor kezde­ményezésekre ösztönzött mind­­annyiunkat, összefogtunk a népi hatalom megszilárdításá­ban, a termelésben, az építke­zésekben és a jövő öntudatos munkálatában. Szép sikerek jártak erőfeszítéseink nyomá­ban, kinek-kinek az egyéni életében és az ország általá­nos helyzetében. Mikor az óra éjfélt ütött, virágzó életünk kalendáriumá­ban új lapot nyitottunk. Töre­kedjünk, hogy a lap tartal­mában még szebb és gazda­gabb legyen, mint amit most lezártunk. Tőlünk függ, hogy ebből az elhatározásból nagy tettek szülessenek. Szorgal­munk, népünk tehetsége, or­szágunk gazdag adottságai, belső testvéri, emberi egyet­értésünk vezesse tovább fel­­emelkedése útján a nemzetet a szocializmus csillaga felé, amely már szinte kézzelfogható közelségben ragyog előttünk. Ehhez kívánok mindannyiunk­nak jó munkát, friss egészsé­get, örömteljes, boldog új esz­tendőt. Az MSZMP Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány üdvözlete Dobi István elvtárshoz — A H­n­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kor­mánya őszinte szeretettel és tisztelettel köszöntik Önt 60. szü­letésnapján, mint a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnökét, a dolgozó parasztság hű fiát és népünk kiváló képviselőjét, a­­ kommunisták hűséges harcostársát — így kez­dődik az az üdvözlet, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága és a forradalomi munkás-paraszt kormány intézett Dobi István elvtárshoz, az Elnöki Tanács elnökéhez. — Az Ön életének dolgos és harcos évtizedeire a meg­becsülés és tisztelet érzésével tekint népünk minden igaz fia. Ez a harcos élet szocialista építő munkánk egyik legfontosabb alapjának igazát példázza: a harcot vezető munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság összeforrottságát. A magyar dolgozók a nép felszabadulásának és fel­­emelkedésének ügyéért tántoríthatatlanul küzdő igaz embert ismertek meg önben, aki életét kora ifjúságától kezdve a nép szolgálatának szentelte. — Ma, 60. születésnapján megérdemelten irányul ön felé az egész dolgozó nép szeretete és ragaszkodása, a kommunis­ták teljes testvéri bizalma és mély megbecsülése. Engedje meg, kedves barátunk és harcostársunk, hogy születésnapján a Magyar Szocialista Magyar Népköztársaság Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt körmán­nya, valamint egész dolgozó népünk nevében szívből köszönt­­sük önt. Kívánjuk, hogy sok-sok éven át jó egészségben, vál­tozatlanul töretlen lelkesedéssel végezze egész népünk javát szolgáló munkáját. •k Üdvözlő táviratot küldtek Dobi elvtárshoz 60. születés­napja alkalmából Hruscsov, Vorosilov és Mao Ce-tung elv­­társak is-

Next