Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)
1842-09-01 / 174. szám
Csütörtök , September. 1842 Megjelenik e’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Kétévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban itt, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni belyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok tránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek,s egy-egy halálserért péti* betűkkel 5 pengő krajezír számittatik. Lapjaink jelen félévi folyamából teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. HTATAI.OM. Halálozás. 107.crcz.ikk (Ipar in a k iá 1- litát*). IparegyenQleki kölgyük*. Hírlapi hirtsenzett v. Pov. ujdonk. Erdélyi ors/aggy. Megyei dolgok: Nógrád (Ipolyez.abalyo/.sa. Turopolya, Dereg magyar egyháza , egybé körlevelek). Daru (t.biró választás, nézet a'titkos Szavazatról, Turopolya ’ti ejryéb körlevelek, eldöfatok eltörlére). Vas (az ujonan választott tiszlikar névsora). I* est (Hr.biró választás én esküit—urroga'io, scontrók). Magyar onosok és termés,'-(vizsgálók közgyűlése Steszterczebányán (folyt.) Külföldi napló, Nagybritannia és Izland. Frank- és Xémethon. Értekező: Adalék a' vasút fölötti kérdéshez, 'a néhány szó a' kereskedésről, lliv. tudós. Uird. BIACZARDESZAQ ég ERDELY. Halálozás. Scheyer József, cs kir. főhadnagy, életének 3-1-ik évében, Pesten, napnyitásból eredt hevenyagysírkórságban hirtelen elhunyt augustus 25-kén reggeli 6 órakor. Édes anyján ’s testvérein kívül kesergik őt sok jó baráti, kiket életében jeles és ritka tulajdoninál lógva megnyert.rzérrziLt. (Iparmű kiállítás.) Hete 1 napja, hogy az iparműkiállitás nyitva van , ’s a’ közönség által kitűnő részvéttel látogattatik. Múlt vasárnapon, a’ hétnek azon napján, mellyen a’ kézmunkás megpihen munkától ’s fáradalomtól, mintegy 1200 ember látogatá meg a’kiállítási teremeket, miknek szem élete úgy a’ felületes szemjártatónak, mint annak, a’ ki mélyebbre lát, egy uj, szokatlan érdeket nyújt, ’s bú vegyes gyönyört a’hazafinak okát adjuk, uraim'búnak gyönyörnek. E’ hon tölibe kiönté a’ gondviselés sokféle termék bőségszaruját. A’ nyers anyagnak legkülönszerűbb vegyülete mintegy felhíni látszik az embererőt, hogy az iparnak tág mezején megkísértené tehetségeit. E ’se’ honnak 15 millió lakosa van, megannyi főnyi vásár, melly keretet igér a’ szükségek különféle nemeiben vállalkozandó műiparnak; ’s e’ termékbe hon, e’ 15 millió ember fölött 27 éves béke vonult el; pedig a’ békéről mondani szokták, hogy mint tavaszévszakba’ növényvilágot, úgy idéz elő ipart, szorgalmat.— Ha már most valaki olly várakozással lépne kiállítási teremeinkbe, hogy egy nagyszerű látvány területid el szemei előtt, —így látvány, melly a’ hon termékbősége felőli fogalomnak megfeleljen, és megfeleljen a’ kiállító erő azon eszméjének, mellyet e’ szóban: 15 millió ember! rejteni ösztönszerüleg érzünk; ’s az, ki illy várakozással lépne teremeinkbe, a’ 27 éves béke emlékezetével szemei előtt kérdené: ’s ez minden, mit 15 millió ember, ez áldott honban , illy hosszú béke után képes mutatni?-----mondanék ugyan, hogy ez nem minden,mondanék, hogy ez két hónap alatt rögtönzött gyűjtemény, mellynek időrövidséggel, a’kezdet nehézségeivel ’s a’ szokatlan eszme újdonságával kellett küzdeni, és megkérnék, várakozzék ítéletével csak esztendeig, mikorra — reméljük—az egész honi műipar állapotjának tükörképét állil halandjuk fel szemei előtt: — azonban mind e’ nyugtatna mellett is nem lehetne nem sóhajtanunk; mert minél szebb, minél kitűnőbb, minél váratlanabb bizonyitványait látjuk e’ kiállításban a’ közöttünk rejlő manufacturalis tehetségeknek, mellyek olly kitűnők, olly meglepők, hogy egy kis buzdítás, ólalom és méltánylat mellett, versenyre léphetnének akárkivel , annál fájdalmasabban kell éreznünk mind azon conjuncturok mostohaságát, mellyek okozók, hogy ez áldotthon 15 millió lakosa , mellynek körében annyi kitűnő kézműves talentum van , 27 éves léke alatt csak annyira sem volt képes sejteni, miszerint önerejét ismerve, önmagának szeresse köszönni, mit mástól vészén, ’s ne veszítsen évenkint a’ kereskedésben (it) milliót, többnyire olly művekért, miket maga is előállíthat. — És ez a’ bánatos rész a' dologban, mellyben találó satyra fekszik, hiresztelt patriarchalis atyáskodnátok ellenében, mellynek csak ennyi eredménye van; és ha e’ bánatos érzéssel keblünkben végigtekintjük a’ kiállítási teremeket, lehetetlen ösztönt nem éreznünk , hogy meleg kézszomlással rázzuk meg munkás jobbjait azon derék hazafitársainknak, kik eltemetve az ismeretlenség homályában, visszataszítva a’ honit megvető, külföldhez sziló divatrohamó, felejtve törvényhozástól, nyomatva nem kedvező conjuncturoktól, küzdve ’s védtelenül küzdve haladottabbak, pártfogoltabbak versenyzésével, nem ótalmazva, nem buzdittatva, nem méltányoltatva, nem becsültetve, törtek előre csüggedetlenül az iparűzés nehéz ösvényén; ’s most a’legelső felszólításra, mellyel az ébredő nemzeti figyelem kétes relvénynyel feléjük fordult, összesiettek mint a’ fürge méh, felmutogatni a’ nemzet előtt szorgalmuk rögtönzött tanujeleit, mellyeknek szemléletére ürömtül tágul a’ honfi kebel, mint örül, ki kertje dudvái között reá bukkan egy csodavirágra, mellynek leírását nem is sejdité. Mi legalább akiint valónk vele, mint a’ szegény fogoly, kinek tömlycze fölött egy évszak múlt el észrevétlenül, ’s ki midőn először a’szabadba lép, a’ tavasz csírázó zöld világát látja elterülni szemei előtt, hol kopár rögöket vélt csak találni. A’ honi műipar tavasz csirázatát gondolok mi is itt észrevenni, mellyet csak a’ részvétlenség derétől kellene megóvnunk, hogy belőle a’ nemzeti figyelem, a’ közös érdek öneszméletének napsugarával gazdag gyümölcsöket érleljen.— Ma iparűző polgártársaink, felejtett, magára hagyott derék néposztály i tt,kikért ez önerejébe nem bízott hon még olly keveset, csaknem—mondhatnék semmit sem tőn, legyen megáldott bizodalmátok a’jövendőhöz; — mig publicistáink osztályzatokat keresgetének a’ nép között, kiket honoratiuok nevezete alatt, a’ lenézett tömegből kiszemeljenek, mintha mondanák, hogy a’ künkagyottak,’s azok közt ti is, nem méltók. A’ névre. ..honoratior“, addig ti szerény műhelyeitekben iparkodástokkal honoráltátok a’ nemzetet, ’s készitgetétek a’ dicsőséget, mellyet ma holnap a’nemzet büszkén sajátjának mond; mig mi megvetők kezeitek művét, mivel honi volt, ’s külföldre költve elszegényedénk, és velünk a’ hon ti tűritek vala a’ hátratétel méltatlanságát, ’s azon voltatok, hogy szorgalmatok termékink értékét megsokszorozza; mig mi nem gondoskodónk, hogy fedve legyetek a’ haladott külföld vetélkedésének verőfényétől, mig műipartok fiatal növénye megerősödendik , addig ti védtelenül sem rettenétek el a’ versenytől, ’s példát adtatok, hogy mellyik út az, mellyen e’ pénztelen hon a’ millókat megkímélheti; de nekünk úgy tetszik, hogy az iparműkiállitással, legyen bár tökéletlen , mint illy kedvetlen körülmények között, időrövidség , kezdetnehézség tökéletesbet nem is engedő, minden esetre igénylevelet mutattatok be, hogypártfogást, becsülést és óraimat a’ nemzettől kivánni jogotok van; ’s nagyon roszul ismernek c’ hont, ha nem hihetnők, hogy a’ nemzet ez igénylevelet megbecsülendi;’s nemcsak értendi, hanem teljesitendi is a’kötelességet, mellyel nemes szorgalmatok irányában , isten és ember előtt tartozik. És pedig kettős — nézetünk szerint — e’ kötelesség. Egyik (hogy úgy nevezzük) a’ socialis polgármorált , másik a’ törvényhozást illeti. Amannak teljesítését Tolnának százharminczkilenczei immár egy részben megkezdették; deilyesminek sem 139-nél, sem csak az ipar egyik ágánál nem szabad maradni; hanem oda kell jőni a’dolognak, hogy divattá legyen, dicsőségnek tartani a’honi gyártmányt, avvagy kézmüvet; valamint most divat és salonszabály csak ollyat venni,a’ mi külföldi. — Ilonánk hölgyei!jusson eszetökbe a’ hatalom,mellyet a’ gondviselés kezetekbe tön, hogy jót tegyetek e' szegény honnal! az nem lehet, hogy a’ kedelyes asszonykebelben piperevágy győzzön, a’ honszerelem igénye fölött, — és különben is nem nélkülözés, miért esdeklőnk, hanem a’ honi mű méltánylata, — és ne mondja senki, hogy ez vagy amaz még a’honban nincs; lesz, mihelyt tudva lesz, hogy nektek kell, ,csak tegyétek, hogy a’ honi mű divattá legyen; mert ismét mondjuk mit már mondottunk, divat hatalmasabb, mint 1 o g ica. — Éteriem! minő lökést adhatna a' honi műiparnak, ha csak két-három száz hőlg határozná is magát ollyanra, mint Tolna 139 férfia. — De nézetünk szerint, már csak azon kis tapasztalás után is, mellyet az első magyar iparműkiállitás nyújt, igen szembetűnő, hogy a’honi műipar azon fokon van, mellyen már a’ törvényhozás utalmát is nem csak megérdemli, hanem azt méltán kívánhatja is; és szerencsére itt is teljesedhetik, mit a’ statusintézkedési bölcseség criteriumának mondottunk: t.i. hogy az a’jó eszköz, melly által többféle közczélok éretnek el. — Emlékezni fognak talán tisztelt olvasóink, miképen a’ közpénztár nélkül egyáltalában nem eszközölhető közlekedési eszközökre pénzforrást keresvén, több másokkal is egyetértőleg, védvámokat bátorkodónk javaslani, melylyek a’ mellett hogy országos fi vedél mi forrásul szolgálandanak, egyszersmind a’ honi műipar megerősödését, kifejtését is eszközlendik, ’s ez által ma csak a’ most nagy részben heverő munkatőkét teendik gyümölcsözővé, hanem a’ földművelési nyers termékek biztos és állandó keretét is előmozditandják; mert tudva van, hogy a’ virágzó gyár- és kézmüvesipar sokkal terjedtebb, biztosabb, állandóbb vásárt nyújt a’ termesztőnek, mint akárminő külkereskedés; föltevén természetesen, hogy e’ szóban: „virágzó műipar“ a’ honi műiparczikkek belföldi keretében foglaltatik; mert hiszen különben lehetten volna virágoznia, ’s igy, csak így áll azon thesis, hogy műipar mozdítja elő legsikeresebben a’ földművelést: t.i. ha a’földmíves azon pénzen, melylyet termekeiért a’ gyámoktól, kézművestől kapott, honi kézműczikkeket részén, miszerint a’ gyámoknak és kézművesnek legyen min a’ földművelő termékét megvenni, így vág ez egymásba, mint az óramű kerekei. — A’ javaslott védvántok ellen alig is lehetett volna mást felhozni mint talán azt, hogy a’hol honi műipar még épen nincs, ott nem tanácsos véd vámhoz nyúlni, nehogy üvegházi növényt teremtsünk, melly soha sem erősödendik meg annyira, hogy istennek szabad egét kiállja. — Ámde ha ki ezen elméletileg igen is alapos ellenvetésre hajlani készült, legyen szíves meglátogatni az első magyar iparműkiállitást, és látni fogja, miképen itt e’honban műipar már van, ’s csak éjjeli fagytól, déli verőfénytől kell a’ növénynek megavatni, hogy erősödve szétterjedhessen. — Szerencsénk leszen kevés napok múlva az iparműkiállitásról részletes jelentést juttatni a’ közönség tudomására, ’s általa derék műiparos polgártársainkat közelebb hozni a’ közméltányláshoz*); most legyen szabad csak egyetlen czikket említenünk, mellyet szándékosan a’ kevesbbé ismert kevesb figyelmet ébresztő iparművek közül választánk. —Vegyük föl például a’ sziksót (soda). — Tudva van, mikint a’ sziksónak külnféle nemes fehérítésnél, szappanfőzésnél, üveggyártásnál , szövetfestésnél, gyapotkelme-szinezésnél , gyógyszerészetben ’s vegytani preparátumoknál használtatnak , ’s az egész ausztriai monarchiában sehol, hanem csak Spanyolországban (az úgynevezett Barilla, mellyet a’ La Isoa soda növény hamvából készítenek) Teneriffa szigetén , a’ jó reménység fokán , egyiptusban, Siciliában, a’ Caspi tengernél, Nagybritanniában (az úgynevezett Kelp), déli Francziaországban és honunkban találtatik. — A’ kerekegyházi soda-gyár tulajdonosai (Hakker Rudolf, Baky Ignácz és Planczert József ut ) beküldettek az iparműkiállitásba sodát, úgy nyers, mint égetett, jegesztett, tiszta és porlott állapotban; nézze meg akárki, ’s kénytelen leend elismerni, hogy illy soda mellett a’ franczia sodát nem csak mi a’ honban , hanem az egész ausztriai monarchia is nélkülözhetné; pedig kétséget nem szenved, hogy ha ezen iparág kissé védetnék, mig jobban kiterjed ’s megerősödik, honunk az egész monarchia e’ részbeni szükségét képes fedezni; de így, a’mint van, a’ sejlésnek indult iparágnak mondhatlan nehézséggel kell küzdenie, mert a’ Franczia országból behozott soda, mázsánkint csupán 12 Viki vámot fizet, holoott ha a’ magyar soda 2—3 frt védvám által némileg biztosíttatnék, ezen iparág minden bizonynyal nagyszerű fejlődést nyerne honunkban,’s ama’ nevezetes pénzöszveg, mi most Francziaországba megy, megmaradna a’ monarchiában! — Van, uraim! tömérdek *) Ha kivel a’ kiailito urak közül még nem volt volna szerencsém összejöni, ’s valamely különös adatot kívánnának a’ jelentés utján köztudomásra hozni,szívesen kérem, hogy arra nézve mihamarabb tudósítani véltóttassanak.—Kossuth, 139