Pesti Hírlap, 1915. június (37. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-23 / 173. szám

i­s Újra a mienk. 1914 június 22. „Holnap" — súgtak össze Belgrádban és Pétervárott. Holnap indul útjára az a férfiú, aki két állam trón­jának várományosa. „Holnap" — járt száj­ról-szájra a cári vezérkarban, amely akkor titokban már az egész orosz hadsereget moz­gósította Galicia határain. „Holnap" — mondták egymásnak Princip és társai. Holnap indul Boszniába az a férfiú, akinek még a trónralépése előtt akarta megcsinálni számadását a pánszlávizmus, mert erős akaratúnak tudta őt, aki rajongással csüg­gött két állama hadseregén, fejlesztette, tisztogatta, nagyobbította, nem azért, mert hóditó céljai voltak vele, csak azért, hogy megvédje államai területi integritását. Jó lesz hát eltenni az útból s aztán, még az agg király életében, nekilátni a munkának. 1914 junius 22-ikén nagyott dobbant a Stobrinszkyak szive: holnap kezdődik! Egy évre, rá, 1915 június 22-ikén, Lem­berg újra a mienk. Szeptember másodikán, amikor át kellett engednünk az orosznak, még egyedül álltuk a világ legnagyobb had­seregének irtózatos ránkzúdulását. Akkor német szövetségesünket is védtük Lemberg alatt, most német szövetségesünkkel együtt hódítottuk vissza. Igazi hódítás, mert Lemberg földjét az orosz még a saját földjénél is elkeseredettebben védte, elsza­kíthatatlanul a magáénak vallotta, oroszszá tette, azzal az eltökéltséggel, hogy soha többé a kezéből ki nem adja. S most újra a mienk, most újra visszavívtuk Ausztriá­nak, Galíciának, a lengyeleknek s akik kö­zöttük kétszázkilencvenkét napi orosz ura­lom alatt is tántoríthatatlan hűséggel a szi­vükben várták a fölszabadulás boldog órá­ját, most Lemberg utcáin könnyes arccal borulhatnak egymásra s elmondhatják föl­szabaditóiknak orosz rabságuk minden gyötrelmét. Lemberg újra a mienk, újra az övék, mennyit lehet erről beszélni nekik s majd nekünk is, akik némán tudták elvi­selni minden megpróbáltatását a háború­nak, de ma ellenségeink ajkára fagy a szó és ma az ő szivükben üt tanyát a végső két­ségbeesés a holnap gondolatára. Nekünk ma ennél nem lehet többet mondani, csak egyre a dátumot hajtogatni: június 22. A sors kezéből ma kicsavartuk a diadalt, ma Lemberg is a mienk lett újra, ma szenvedte el Oroszország a legnagyobb vereséget, ma bukott el végleg a pánszlá­vizmus, amely egy esztendővel ezelőtt súgva dugta össze a hydrafejét a gondolatra, hogy holnap kezdődik, holnap indul útjára az a férfiú, akit, ha sikerül eltenni az útból, Ausztriának és Magyarországnak sem lesz több holnapja. Lemberget visszaszereztük és a rendületlen hitet, a föltartózhatatlan diadal bizodalmát is visszaszereztük vele. Lemberg újra a mienk. Ezt a napot vártuk még. S most már a holnap is a mienk. Budapest, 1914. imv. évfolyam, m. (12./4b.) szám. Szerda, prms 23. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár­ út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár­ út 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon József 52—96. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 32 h — f Félévre 16 „— „ Negyedévre — 8 „ — „ Egy Lóra 2 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apró­hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 22-ik oldalon olvasható. Böhm-Ermolli hadserege heves harcok után vonult be Galicia fővárosába. — Tegnap a várostól délre levő orosz védelmi állást törtük át és birtokunkba kerültek Lemberg nyugati és északnyugati egyes erődművei. — Német csapatok rohammal elfoglalták a Kulikovtól nyugatra emelkedő magaslatokat és visszaverték az oroszok összes ellentámadásait. — Mackensen hadserege június 12-ike óta 58.800 foglyot ejtett, 9 ágyút és 136 gépfegyvert zsákmányolt. — Pflanzer-Baltin hadserege visszaverte az oroszok támadásait.­­ Egy német tengeralattjáró az Északi tengeren megtorpedózott egy angol páncéloscirkálót. „Második hadseregünk ma heves küz­delem után Lemberget elfoglaltaKedden este fél nyolckor ez a rövid hivatalos jelen­tés érkezett Budapestre, amely már a máso­dik volt ezen a napon. E pillanatban még ennél többet nem tudunk; Lemberg vissza­foglalásának részletei egyelőre ismeretle­nek. Csak azt tudjuk, hogy a második had­seregnek Böhm-Ermolli a parancsnoka és hogy e hadsereg kötelékében harcol Mar­witz német tábornok hadtestje is. Böhm-Ermolli, akinek Bardolff a vezérkari főnö­ke, már a szeptemberi grodeki csatában is részt vett. Akkor Boroevics parancsnoksá­ga alatt a gráci és lembergi hadtest, közé­pütt Böhm alatt az erdélyi, odább délre pedig a temesvári és budapesti hadtest küz­dött Galicia fővárosáért, amelyet szeptem­ber másodikán nagyobb harc nélkül enged­tünk át az orosznak. Przemyslt az éhség vette el tőlünk, Lemberget a túlerő elől kel­lett kiürítenünk, most mind a kettőt fegy­verrel szereztük vissza. A hivatalos jelen­tés szerint Lemberg heves küzdelem után jutott a kezünkre. Hogy nyugatról vagy délről nyomultunk-e előbb Lembergbe, ar­ról még nem kaptunk jelentést. A második hadsereg nyugat és dél felől egyszerre tá­madott. Az első vezérkari jelentésből sem kö­vetkeztethetünk arra, hogy melyik oldalon pattant szét az utolsó orosz védelmi gyűrű. Ez a vezérkari jelentés, amely délután 3 óra után érkezett Budapestre, még csak arról adott hírt, hogy a Lembergtől északra, dél­re és nyugatra folyó támadásaink újabb sikereket értek el. A nyugati arcvonalon egyes erődművek heves harcok után a bir­tokunkba kerültek. Hogy ezek az erődmű­vek milyen távolságban vannak Lemberg­től, azt nem közölte a hivatalos jelentés, de a sajtóhadiszállásról érkezett információk­ból tudjuk, hogy repülőink a várostól nyu­gatra tizenöt kilométerre bukkantak egy erősen kiépített új védelmi vonalra. A várostól északra eső arcvonalon az ott emelkedő magaslatok révén természeti védelem­ is kínálkozott az oroszok számára. A mai német jelentés szerint Zolkievtől nyugatra az oroszokat állásukból való visz­szavonulásra kényszerítettük, Höfer első jelentése szerint pedig a Kulikovtól nyu­gatra eső magaslatokat vettük be. Ez a két adat nyilván egyet jelent: a szóban levő magaslatok Zolkievtől és Kulikovtól egy­aránt nyugatra húzódnak s legmagasabb pontjaikon a négyszáz métert is elérik. Hogy az oroszok számára milyen jelentős bázis voltak e magaslatok, azt az bizonyít­ja, hogy a visszafoglalalásukért ellentáma­dásokkal próbálkoztak, de mindannyit igen súlyos veszteségeik mellett vertük vissza. E magaslatok birtokbavételével már Zol­kiev és Kulikov sorsa is eldőltnek volt te­kinthető. Kulikov tizenegy kilométerre van Zolkievtől délkeletre, Kulikovtól délre pe­dig tizenöt kilométert tesz ki a távolság Lembergig. Míg így észak felől Mackensen német csapatai kiverték állásaikból az oroszokat, dél felől a Szcerzek patak átjáróit több he­lyen birtokukba vették Böhm-Ermolli csa­patai és Dornfeldtől nyugatra áttörték az orosz védelmi állást. Dornfeld huszonhárom kilométerre van Lembergtől délre, már túl a Szcerzek-patakon és a lemberg—mikolajovi úttól már nem is egészen négy kilométerre. Mindössze ennyi az, amit a vezérkar első jelentéséhez fűzhetünk s amiből Lem­berg eleste után azt a következtetést von­hatjuk le, hogy a Lemberget észak, nyugat és dél felől szorongató gyűrű kiegyenese­dett s a Zolkiev—Lemberg—Mikolajov kö­zött álló mintegy hatvan kilométeres orosz frontot végig hátranyomtuk. Hogy ez a front Lemberg mögött hol fog megkisérelni egy új ellenállást s hogy egyáltalán meg fog-e kísérelni, az fölötte kétséges, mert Lembergtől keletre nem kínálkozik többé a védelemre oly természeti bázis, mint ami­nőn Przemysltől keletre az oroszok még egyszer össze tudták szedni vert hadaikat. * Lemberg eleste nemcsak morális szem­pontból rendkívüli jelentőségű, hanem stra­tégiailag is. Hatásának elsősorban a Dnyesz­ter-fronton kell mutatkoznia. Mackensen és Bőhm-Ennolli hadseregei merőlegesen ál­lanak a Dnyeszter-frontra, minthogy Ivo­marno után most nyilván Dornfeld is a bir­tokunkban van, azok az orosz erők, amelyek Mikolajov és Zydacov között a Dnyeszter A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal » *

Next