Pesti Hírlap, 1915. június (37. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-23 / 173. szám
is Újra a mienk. 1914 június 22. „Holnap" — súgtak össze Belgrádban és Pétervárott. Holnap indul útjára az a férfiú, aki két állam trónjának várományosa. „Holnap" — járt szájról-szájra a cári vezérkarban, amely akkor titokban már az egész orosz hadsereget mozgósította Galicia határain. „Holnap" — mondták egymásnak Princip és társai. Holnap indul Boszniába az a férfiú, akinek még a trónralépése előtt akarta megcsinálni számadását a pánszlávizmus, mert erős akaratúnak tudta őt, aki rajongással csüggött két állama hadseregén, fejlesztette, tisztogatta, nagyobbította, nem azért, mert hóditó céljai voltak vele, csak azért, hogy megvédje államai területi integritását. Jó lesz hát eltenni az útból s aztán, még az agg király életében, nekilátni a munkának. 1914 junius 22-ikén nagyott dobbant a Stobrinszkyak szive: holnap kezdődik! Egy évre, rá, 1915 június 22-ikén, Lemberg újra a mienk. Szeptember másodikán, amikor át kellett engednünk az orosznak, még egyedül álltuk a világ legnagyobb hadseregének irtózatos ránkzúdulását. Akkor német szövetségesünket is védtük Lemberg alatt, most német szövetségesünkkel együtt hódítottuk vissza. Igazi hódítás, mert Lemberg földjét az orosz még a saját földjénél is elkeseredettebben védte, elszakíthatatlanul a magáénak vallotta, oroszszá tette, azzal az eltökéltséggel, hogy soha többé a kezéből ki nem adja. S most újra a mienk, most újra visszavívtuk Ausztriának, Galíciának, a lengyeleknek s akik közöttük kétszázkilencvenkét napi orosz uralom alatt is tántoríthatatlan hűséggel a szivükben várták a fölszabadulás boldog óráját, most Lemberg utcáin könnyes arccal borulhatnak egymásra s elmondhatják fölszabaditóiknak orosz rabságuk minden gyötrelmét. Lemberg újra a mienk, újra az övék, mennyit lehet erről beszélni nekik s majd nekünk is, akik némán tudták elviselni minden megpróbáltatását a háborúnak, de ma ellenségeink ajkára fagy a szó és ma az ő szivükben üt tanyát a végső kétségbeesés a holnap gondolatára. Nekünk ma ennél nem lehet többet mondani, csak egyre a dátumot hajtogatni: június 22. A sors kezéből ma kicsavartuk a diadalt, ma Lemberg is a mienk lett újra, ma szenvedte el Oroszország a legnagyobb vereséget, ma bukott el végleg a pánszlávizmus, amely egy esztendővel ezelőtt súgva dugta össze a hydrafejét a gondolatra, hogy holnap kezdődik, holnap indul útjára az a férfiú, akit, ha sikerül eltenni az útból, Ausztriának és Magyarországnak sem lesz több holnapja. Lemberget visszaszereztük és a rendületlen hitet, a föltartózhatatlan diadal bizodalmát is visszaszereztük vele. Lemberg újra a mienk. Ezt a napot vártuk még. S most már a holnap is a mienk. Budapest, 1914. imv. évfolyam, m. (12./4b.) szám. Szerda, prms 23. SZERKESZTŐSÉG: Budapest,Vilmos császár út 78. Telefon 26—45. KIADÓHIVATAL: Budapest,Vilmos császár út 78. Telefon 26-40. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 1. Telefon József 52—96. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 32 h — f Félévre 16 „— „ Negyedévre — 8 „ — „ Egy Lóra 2 „80„ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 12 f. Az apróhirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 22-ik oldalon olvasható. Böhm-Ermolli hadserege heves harcok után vonult be Galicia fővárosába. — Tegnap a várostól délre levő orosz védelmi állást törtük át és birtokunkba kerültek Lemberg nyugati és északnyugati egyes erődművei. — Német csapatok rohammal elfoglalták a Kulikovtól nyugatra emelkedő magaslatokat és visszaverték az oroszok összes ellentámadásait. — Mackensen hadserege június 12-ike óta 58.800 foglyot ejtett, 9 ágyút és 136 gépfegyvert zsákmányolt. — Pflanzer-Baltin hadserege visszaverte az oroszok támadásait. Egy német tengeralattjáró az Északi tengeren megtorpedózott egy angol páncéloscirkálót. „Második hadseregünk ma heves küzdelem után Lemberget elfoglaltaKedden este fél nyolckor ez a rövid hivatalos jelentés érkezett Budapestre, amely már a második volt ezen a napon. E pillanatban még ennél többet nem tudunk; Lemberg visszafoglalásának részletei egyelőre ismeretlenek. Csak azt tudjuk, hogy a második hadseregnek Böhm-Ermolli a parancsnoka és hogy e hadsereg kötelékében harcol Marwitz német tábornok hadtestje is. Böhm-Ermolli, akinek Bardolff a vezérkari főnöke, már a szeptemberi grodeki csatában is részt vett. Akkor Boroevics parancsnoksága alatt a gráci és lembergi hadtest, középütt Böhm alatt az erdélyi, odább délre pedig a temesvári és budapesti hadtest küzdött Galicia fővárosáért, amelyet szeptember másodikán nagyobb harc nélkül engedtünk át az orosznak. Przemyslt az éhség vette el tőlünk, Lemberget a túlerő elől kellett kiürítenünk, most mind a kettőt fegyverrel szereztük vissza. A hivatalos jelentés szerint Lemberg heves küzdelem után jutott a kezünkre. Hogy nyugatról vagy délről nyomultunk-e előbb Lembergbe, arról még nem kaptunk jelentést. A második hadsereg nyugat és dél felől egyszerre támadott. Az első vezérkari jelentésből sem következtethetünk arra, hogy melyik oldalon pattant szét az utolsó orosz védelmi gyűrű. Ez a vezérkari jelentés, amely délután 3 óra után érkezett Budapestre, még csak arról adott hírt, hogy a Lembergtől északra, délre és nyugatra folyó támadásaink újabb sikereket értek el. A nyugati arcvonalon egyes erődművek heves harcok után a birtokunkba kerültek. Hogy ezek az erődművek milyen távolságban vannak Lembergtől, azt nem közölte a hivatalos jelentés, de a sajtóhadiszállásról érkezett információkból tudjuk, hogy repülőink a várostól nyugatra tizenöt kilométerre bukkantak egy erősen kiépített új védelmi vonalra. A várostól északra eső arcvonalon az ott emelkedő magaslatok révén természeti védelem is kínálkozott az oroszok számára. A mai német jelentés szerint Zolkievtől nyugatra az oroszokat állásukból való viszszavonulásra kényszerítettük, Höfer első jelentése szerint pedig a Kulikovtól nyugatra eső magaslatokat vettük be. Ez a két adat nyilván egyet jelent: a szóban levő magaslatok Zolkievtől és Kulikovtól egyaránt nyugatra húzódnak s legmagasabb pontjaikon a négyszáz métert is elérik. Hogy az oroszok számára milyen jelentős bázis voltak e magaslatok, azt az bizonyítja, hogy a visszafoglalalásukért ellentámadásokkal próbálkoztak, de mindannyit igen súlyos veszteségeik mellett vertük vissza. E magaslatok birtokbavételével már Zolkiev és Kulikov sorsa is eldőltnek volt tekinthető. Kulikov tizenegy kilométerre van Zolkievtől délkeletre, Kulikovtól délre pedig tizenöt kilométert tesz ki a távolság Lembergig. Míg így észak felől Mackensen német csapatai kiverték állásaikból az oroszokat, dél felől a Szcerzek patak átjáróit több helyen birtokukba vették Böhm-Ermolli csapatai és Dornfeldtől nyugatra áttörték az orosz védelmi állást. Dornfeld huszonhárom kilométerre van Lembergtől délre, már túl a Szcerzek-patakon és a lemberg—mikolajovi úttól már nem is egészen négy kilométerre. Mindössze ennyi az, amit a vezérkar első jelentéséhez fűzhetünk s amiből Lemberg eleste után azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Lemberget észak, nyugat és dél felől szorongató gyűrű kiegyenesedett s a Zolkiev—Lemberg—Mikolajov között álló mintegy hatvan kilométeres orosz frontot végig hátranyomtuk. Hogy ez a front Lemberg mögött hol fog megkisérelni egy új ellenállást s hogy egyáltalán meg fog-e kísérelni, az fölötte kétséges, mert Lembergtől keletre nem kínálkozik többé a védelemre oly természeti bázis, mint aminőn Przemysltől keletre az oroszok még egyszer össze tudták szedni vert hadaikat. * Lemberg eleste nemcsak morális szempontból rendkívüli jelentőségű, hanem stratégiailag is. Hatásának elsősorban a Dnyeszter-fronton kell mutatkoznia. Mackensen és Bőhm-Ennolli hadseregei merőlegesen állanak a Dnyeszter-frontra, minthogy Ivomarno után most nyilván Dornfeld is a birtokunkban van, azok az orosz erők, amelyek Mikolajov és Zydacov között a Dnyeszter A Pesti Hírlap mai száma 28 oldal » *