Pesti Hírlap, 1915. június (37. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-23 / 173. szám
mentén állottak, már nem tarthatják magukat. Ezt az orosz vonalat, amelylyel párhuzamosan Linsingen és Szurmay hadseregei állanak és amelyre merőlegesen kapcsolódik rá Bőhm-Ermolli frontja, a fölgöngyölítés veszedelme fenyegeti. Lemberg eleste után az oroszok kénytelenek az általános visszavonulást megkezdeni. Lembergtől keletre nincs olyan stratégiai terület, ahol a többszörösen megvert orosz hadseregek ellenállást kísérelhetnének meg. Az ellenségnek arra kell törekednie, hogy visszavonulása gyorsan történjék meg és olyan alkalmas területet keressen, ahol szétbomlott csapatait újra rendbe szedhesse. Természetes, hogy a lembergi vereség után ez nem mehet simán és a visszavonulás újabb, igen súlyos áldozatokat fog követelni az oroszoktól. Az az idő, amikor az oroszok a Dnyeszter-vonalon ellenoffenzívát fejthettek ki Linsingen, Szurmay, és Pflanzer-Baltin hadseregei ellen, a múlté. A szövetséges seregek eddig nagyrészt defenzívában voltak kénytelenek maradni, de győzelmes védekezésük, amelylyel a támadó ellenség sorait erősen megritkították, most fog kamatozni. »— A magierov—grodeki és a lembergi győzelmes csaták után az oroszok galiciai uralma leáldozófélben van. Természetes azonban, hogy a rendkivüli szivósságú ellenség a végletekig fog védekezni, hogy a katasztrófát elhárítsa. Nem szabad arra számítanunk, hogy hadseregeink munkája könnyű munka lesz. Még nagy feladatokat kell megoldanunk, amíg a végső célt, az ellenség teljes megsemmisítését elérhetjük. Teljes bizalommal várhatjuk az eseményeket, de türelmetlenetek nem szabad lennünk.A most következő napokban figyelmünket nemcsak Kelet-Galicia kell, hogy foglalkoztassa; a Tanev-régió, a dél-lengyelországi harctér is érdekes és nagy eseményeket hozhat annyival is inkább, mert a döntő harc fejleményei során az orosz hadvezetőség, amely, az egész háború során elvitazhatatlanul ügyesen dolgozott, ellenakciókkal is meg fog próbálkozni, aminthogy az ellenrendszabályok alkalmazását a gorlicei áttörés, a Szan-vonal kierőszakolása, a jaroslavi áttörés és Przemysl eleste után is mindig és állhatatosan megkísérelte. Haderőink azonban eddig is mindig keresztülhúzták az orosz számításokat; bizakodva várhatjuk tehát, hogy ezentúl is igy lesz, hiszen az ellenséget a legutóbbi vereségek még alaposabban meggyöngítették. Megnehezíti az orosz hadvezetőség munkáját ezenetteji. Mígkint egy félroblematikusabb, mint eddig volt és mert trz egész galiciai harctéren egyetlen intakt orosz hadsereg sincs. Lemberg elestének morális hatása még kiszámíthatatlan jelentőségű lehet. Ezt a véleményünket arra is alapíthatnók, hogy már a gorlicei áttörés, az oroszok nyugatgaliciai veresége és Przemysl elvesztése is elegendő volt ahhoz, hogy meginduljon a forradalmi mozgalom, amelyet hosszú hónapokig el tudott nyomni az oroszországi katonai uralom. De támogatják ezt a véleményt semleges lapok közlései is, amelyek mindkét oldalról megvilágítva látják a helyzetet. Hozzájuk az oroszországi belső állapotokról mégis több pozitívum szivároghat át, mint hozzánk. Egy ma este érkezett távirat szerint az egyik ottani lap arról ír, milyen következménye lehet Lemberg elestének. Akkor, mikor ezeket a sorokat ott írták, ennek a problémának a fölvetését már aktuálisnak tartották. A konklúzió, amit a semleges vélekedés levon, az, hogy a morális hatás még talán a harctéri következményeknél is jelentősebb. Oroszországra presztizskérdés volt Lemberg. Hogyne lett volna az, hiszen — mint haditudósítónk épen ma jelenti, — május elsején, közvetlenül a gorlicei áttörés "előtt való napon, az oroszok nagy győzelmi körmenetet tartottak Lembergben és a hírhedt Bobrinszky, Galicia fővárosának akkori kormányzója, azt ígérte a lembergieknek, hogy ahová az orosz hódító fegyverek egyszer elérkeztek, azt a területet nem lehet tőlük többé elragadni. Bizonyos, hogy erről a győzelmi körmenetről az oroszországi lapok bő tudósításokat közöltek, s május elsejétől június 22-ikéig az orosz közvélemény nem feledhette el a lembergi ünnepet. Egyre-másra érkeznek a táviratok arról, hogy a most még lappangó orosz forradalom mindinkább tovább terjed. Nem ringatjuk magunkat abban a vérmes reményben, hogy a közeljövőben tombolva és mindent összezúzva csakugyan ki fog törni. A reális keretek között maradunk és talán neon oktalan a hitünk, hogy a békevágy egyre inkább erőt fog venni az orosz közvéleményen és a vezető politikai körökön. Hiszen a nagyherceg megpróbált minden lehetőt Lemberg védelmére, az erőfeszítése megtörött fegyvereink erején és az útjukból mindent elsöprő ágyúink fölényén. A politikai pártok a duma sürgős összehívását követelik, semmi esetre sem azért, hogy a háborúnak a végletekig való folytatását mondassák ki. Az orosz lapok nyíltan heves szemrehányást tesznek a franciáknak és angoloknak, az angol lapok pedig azt üzenik, hogy ha Lemberg elesik és az oroszoknak ki kell vonulniuk Galíciából, az entente már nem számíthat újabb orosz offenzívára, ami virágnyelven annyit jelent, hogy az entente tisztában van azzal, hogy az orosz hadsereg végleg megtörött. Oroszországban, Franciaországban, Angliában, a Balkánon, végig az egész világon mindenütt nagyjelentőségű hatásokat kell, hogy Lemberg eleste kiváltson. Ami Oroszország szövetségeseit illeti: Anglia és Franciaország már néhány nap óta borzonganak, ha a jövőre kell gondolniuk. Az entente-lapok nagyon kellemetlenül érzik magukat, amikor azon elmélkednek, mi lesz, hol az orosz vereségek következtében félelmetes német csapatok és félelmetes német ágyul fölszabadulnak és a nyugati frontra vonulnak. Ma, Lemberg elestének napján, jelentik: egy angol katonai író kiszámította, hogy az orosz vereség következtében egy millió kitűnő német katona szabadul föl és dobható át a francia harctérre. Az angol katonai szakíró megjósolja az entente legrettenetesebb három hónapját. Három hónap? Vajon Lemberg eleste után is három hónapra fogják-e becsülni Londonban és Párisban a nyugati harctér sorsának eldőltét. Gorlicétől Lembergig hétszer hét nap alatt jutottunk el. A francia front helyzete pedig még sokkal exponáltabb, sokkal megsebezhetőbb, mint amilyen az orosz arcvonal Gorlice előtt volt. Nem kell hát nagy fantázia annak az elképzeléséhez, milyen érzéseket fog ébreszteni Lemberg eleste Londonban, Párisban és Rómában. PESTI HÍRLAP 1915. június 23., szerda. • Az orosz harctér. A vezérkar Jelentései. 1. (Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 jun. 22-én délben, érkezett délután 4 órakor.)" Lemberg körül a harcok tovább tartanak". A várostól délre levő orosz védelmi állást tegnap Dornfeldtől nyugatra csapataink áttörték és a Szcerek patak átjáróit több helyen birtokukba vették. Lemberg nyugati és északnyugati arcvonalán egyes erődművek heves harcok után, amelyekben a bécsi landwehr különösen vitézül verekedett, birtokunkba kerültek. Német csapatok bevették a Kulikovtól nyugatra emelkedő magaslatokat és az oroszok összes ellentámadásait az ellenség igen súlyos veszteségei mellett visszaverték. A Dnyesztertől délre az általános helyzet változatlan. A Pflanzer-hadsereg csapatai tegnap is mindenütt, ahol megtámadták őket, az oroszokat ezeknek nagy veszteségei mellett visszaverték. A Tanév mentén és Lengyelországban a helyzet nem változott. Hüber altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. II. (Hivatalos jelentés, kiadatott 1915 jan. 22-én délután. Érkezett este 17 óra 30 perckor.)' II. hadseregünk ma heves küzdelem után Ledberget elfoglalta. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Német hivatalos jelentés. Berlin, jun. 22. I' A nagy főhadiszállás közli jun. 22-ig." A keleti hadszíntéren a helyzet változatlan. A délkeleti hadszíntéren Lembergtől északra és nyugatra a harc tovább tart. Zolkievtől nyugatra az oroszokat ma éjjel állásukból való visszavonulásra kényszerítettük. A német csapatok és a köztük harcoló osztrák-magyar hadtest június 12-ike óta a Przemysl és Taroslau vidékéről kiindult legutóbbi támadásuk óta 237 tisztet és 58.800 főnyi legénységet fogtak el, 9 ágyút és 136 géppuskát zsákmányoltak. r * ' , 14 legtebbe hadvezetösügy ) » .