Pesti Napló, 1896. október (47. évfolyam, 270-300. szám)
1896-10-01 / 270. szám
2 Budapest, csütörtök PECH INAPtÍO, 1896. október 1. 270. szám Kócskü mellett, amelynek csak egy fogyatékosság®, van, hogy üdvös intézkedéseit túlzások is árnyalják. De még ezekről a túlzásokról sem beszélt és csak jelezte, hogy a részleteknél kéri azoknak kigyomlálását. Csak általánosságban beszélt, de ez a beszéd még a hosszú parlamenti harc után sem volt fölösleges és hiábavaló. A főrendek házában talán soha sem mondottak szebbet és okosabbat — és erről a nagy papról mondották még csak az imént, hogy már öregedik. Pedig több az ereje, mint az egész mostani ecclesiának. Nem is beszélt utána senki s miután gróf Keglevich István néhány szóval mégis jelezte az ő saját külön álláspontját, áltanosságban egyhangúlag elfogadták a javaslatot. Idáig tehát minden szépen ment — Zichy Nándor még nem is beszélt. Bezzeg annál többet beszélt azután és nem is hiába. Amiért a képviselőház kevéssé liberális tagjai olyan nagy erőfeszítéssel harcoltak és amiben az éppen olyan kevéssé liberális újságok olyan hangosan támogatták, Zichy Nándor az ő hűséges táborával vajmi hamar kivívta. Nincsen már a kúriai bíráskodásról szóló javaslatban semmi, ami a jó papokat bánthatná. Kihagyatott belőle Zichy Nándor mindent, ami neki nem tetszett és amilyen hatalmasság volt a mai napon, csak egy intésébe került volna és a főrendi ellenzék nem hagy meg a javaslatból egyebet, mint a címet. De Zichy Nándor nemcsak hatalmasság, hanem — bocsánat — politikus is, aki be akarja bizonyítani, hogy nem ellenzi a kúriai bíráskodást, csak a vallását nem hagyja. A javaslatot tehát szinte tüntetve fogadtatta el (szó sincs róla, ő fogadtatta el), de a részleteknél szépen kihagyatott mindent, ami bántotta. S most már olyan ártatlan az egész javaslat, mint egy ifjúsági folyóirat . .. A főrendiház ülése szeptember 30-án. Elnök: Báró Vay Béla. Jegyzők: Gaál József, Gyulai Pál és gróf Cziráky Antal. A kormány részéről jelen vannak: Báró Bánffy Dezső miniszterelnök, Dániel Ernő, Erdély Sándor, Perczel Dezső, Wlissics Gyula, Lukács László, Darányi Ignác. Éljen a király! Leászka György kalocsai érsek: Nagyméltóságu elnök ur, méltóságos főrendek ! Ő császári és apostoli, királyi felségének, legkegyelmesebb urunk és királyunknak jövő hónap 4-én üljük dicső névünnepét. Régi gyakorlatát követem ennek a magas Háznak, amely hőn szeretett felséges urunk iránti kegyeletének és legmélyebb hódolatának minden alkalommal fényes tanúbizonyságát adta, midőn indítványozom. Keressék föl a nagyméltóságú elnök úr, hogy ő felségének dicső névünnepe alkalmából, amely ezredévi ünnepségeink közepette kétszeres örömre hangolja a hálás honfiúi kebleket, tántoríthatatlan hűségünkből eredő üdv- és szerencsekívánatainkat, alattvalói legbensőbb ragaszkodásunk érzelmeit a legmagasabb királyi trón előtt kifejezésre juttatni méltóztassék. Éljen ő felsége a király! (Élénk helyeslés. A ház tagjai felállanak.) Elnök kijelenti, hogy a szerencsekivánatokat ő felsége elé fogja juttatni. A Ház feloszlatása. Báró Vécsey József a miniszterelnökhöz a következő interpellációt intézi. Tekintettel a szállongó hírekre, kérdem a nagyméltóságától: való-e, hogy a nagyméltóságú kormány az országgyűlést legközelebb feloszlatni szándékozik ? Báró Bánffy Dezső miniszterelnök: A méltóságos főrendiházi tag úr által elmondott megokolás, megvallom őszintén, olyan, amit én nem értek. Mert nem tudom, hogyan hozza kapcsolatba az országgyűlés feloszlásának kérdését a főrendiház tárgyalásainak rendszertelenségével, — amint ő mondja — amennyiben én ilyen rendszertelenséget egyáltalán nem ismerek, mert a gyakorlatnak megfelelően úgy van, mint volt a múltban is és azt hiszem, amint kizárólag csak lehet, hogy bizonyos sorban, ha a kész tárgyalandó ügyek összegyűlnek, lesz a főrendiház ülésre összehíva. Ha azt az eljárást követnők, amelyet talán következtetnem lehet abból, amit méltóztatott mondani, hogy amint egy törvényjavaslat a képviselőházban le van tárgyalva , ide átküktetik, hogy azután itt nyilvános ülésben azonnal tárgyaltassék, akkor, azt hiszem, lehetne joggal, mint sérelmet, felhozni, hogy sűrűn, feleslegesen vétetik igénybe a méltóságos főrendek ülésezése. Nem gondolom, hogy az eddigi rendszer hátrányos lett volna, sőt most e konkrét eset alkalmából, még az esetben is, ha az országgyűlés fel lesz oszlatva, semmi visszaesést, vagy amint magát kifejezni méltóztatott, semmi visszahatást a főrendiházra nézve nem látok, mert a képviselőház által letárgyalt összes törvényjavaslatok és jelentések ma a méltóságos főrendiház előtt állanak, következőleg semmi visszahatás, vagy visszamaradás veszélye, vagy eshetősége fenn nem forog, ha az országgyűlés feloszlattatik. (Helyeslés, úgy van,mifelől. Magára a kérdésre vonatkozólag válaszolhatom, miszerint igenis a kormány ama nézetben van, hogy ez országgyűlést legközelebb feloszlatássá, illetőleg eziránt a felséges urnák elhatározását kérje ki. Ebből következik, méltságos főrendek, hogy igenis lehetőnek tartom, hogy érdemleges ülést a méltóságos főrendek ez országgyűlés folyama alatt többé tartani nem fognak. Kérem méltóztassék e válaszomat tudomásul venni. (Élénk mozgás.) Báró Vécsey József és a főrendek a választ tudomásul veszik. «Nem veszszük tudomásul.» Báró Vécsey József ezután a belügyminisztert interpellálja a legutóbb lefolyt képviselőválasztások alatt fölmerült állítólagos sérelmek miatt. Kérdi tőle, miként hiszi összeegyeztethetőnek részben a törvény szellemével, részben pedig a választási szabadsággal a választásoknál a katonaság és a honvédség preventív alkalmazását. Kérdi továbbá, nem volna-e hajlandó a belügyminiszter a sérelmük orvoslása és a választási lajstromok helyes szerkesztése céljából üdvös intézkedéseket tenni ? Porozol Dezső belügyminiszter az első kérdésre azt válaszolja, hogy a katonaság alkalmazását csak úgy hiszi alkalmazhatnak, amint azt a törvények a választási jog szabadságának biztosítása szempontjából megengedik. (Helyeslés.) vagyis, hogy ez csak in extremo casu necessitatis, és akkor is csak ott és annyiban, amennyiben ezt a szükség a választási jognak biztosítása szempontjából igényli, engedhető meg. De azért éppen nemcsak a legközelebbi múlt, de már a régi múlt is megtanított arra, hogy minálunk még eme törvényes szabály alól igen gyakran vannak kivételek. Aki nem hiszi, hogy ez így áll, nézze meg az ország zárószámadásában a karhatalmi költségek összegét és meg fog győződni arról, hogy minden egyes választási kampány alkalmával akárhány kerületben szükségessé vált éppen a választási jognak mindenki részére egyenlő mértékben való szabad gyakorolhatása szempontjából, hogy a katonai karhatalom kirendeltessék. Ez a törvényes állapot az ő zsinórelve. E joggal és felelősséggel a választási elnökök vannak felruházva. Éppen a múltban, egy esetre vonatkozólag, amely talán kiindulási pontját képezte az interpellációnak, maga is túlságosnak tartotta és a költségekben az előrebocsátott vizsgálat után az illető kirendelőket el is marasztalta. Ami a másik kérdést illeti, nem mehet túl azon a rendelkezésen, amelyet a törvény megszab. A törvény a választási névlajstromok összeállítására a központi választmányt ruházza fel hatáskörrel, a központi választmányok által elkészített összeírási lajstromok ellen akár a kihagyás, akár a jogosulatlan felvétel tárgyában a panaszok elbírálása független bírói testületet, a magyar királyi Kúriát illeti. Szóló csak arra ügyelhet, hogy ez megtartassák, de az ítélkezés a Kúriát illeti. Hogy az 1848 . V. törvénycikk módosítását magában foglaló 1874. és 1876. évi törvénycikk még mindig hagynak fenn bizonyos hézagokat és tökéletesbitésre szorulnak, ezt mutatja az a törvényjavaslat, amely a mai napirend utolsó tárgyát fogja képezni. Ami javítást szükségesnek tartott, az úgy az előkészítő, mint a bizottsági tárgyalás folyamán a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatba már felvétetett. Ha ez törvényerőre emelkedik, a legtöbb panasz tárgytalanná fog válni. Kéri a válasz tudomásul vételét. (Helyeslés balról.) Báró Vécsey József nem veszi tudomásul a választ. Porozol Dezső belügyminiszter nagyon rövid viszonválaszra szorítkozik. A választási jog szabad gyakorlását meg kell védeni és pedig mindenkire nézve egyaránt. Méltóztassék például visszaemlékezni a bánffihunyadi vérengzésre. Azt nem jelentheti ki, hogy egyáltalán nem tartja megengedhetőnek a katonai asszisztencia alkalmazását. Mindenkinek élénk emlékében van az a koncolás, amit Bánffy-Hunyadon műveltek, vagy ott van egy másik, az, amidőn az elnök kezéből vették ki és tépték össze a választási jegyzőkönyvet, mert nem úgy ütött ki a dolog, amint az illetők akarták. Az ő irányelve, amint jelezte az, hogy csak végszükség esetében és ott alkalmazandó a karhatalom, ahol erre a választási jog gyakorolhatásának biztosítására okvetlenül szükség van; önként értetik, hogy csak olyan fokban, amelyben a szükséghez képest megkívántatik és nem olyan mértékben, mint amilyenben Nyitrán is alkalmaztatott, ahol az illetőt a költségekben el is marasztalták, mert az ilyet szóló is túlságosnak tartja. Kéri válaszát tudomásul venni. Báró Vécsey József: Nem veszem tudomásul. Elnök: Méltóztassanak azok, akik a választ tudomásul veszik, felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Kissebbség!) A választ a főrendiház nem veszi tudomásul, hanem annak tárgyalását kívánja. Elnök: A Ház a választ érdemleges tárgyalás végét a legközelebbi ülés napirendjére tűzi ki. (Derültség.) A napirend. Ezután vita nélkül elfogadják: a svájci szövetséggel Bernben 1896. évi március 10-én a bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés becikkelyezéséről; a Magyarország és Ausztria közt Szepes , vármegye és Gácsország szélén az úgynevezett Halastó körüli területen, az országos határvonalnak választott biróság által leendő megállapításáról; az 1892—97-iki országgyűlés tartama alatt a főrendiházban örökös tagsági jogot nyert családok névjegyzékének törvénybe iktatásáról; az 1886. évi VIII. törvénycikk kiegészítéséről szóló törvényjavaslatokat; a Nagyküküllő vármegyében fekvő Alsó-Rákos községhez tartozó és Zsombor község tulajdonát képező 566 hold erdő és kaszálóterületnek az Udvarhely vármegyéhez tartozó Zsombor községhez való átkebelezése tárgyában; és Heves vármegyebeli Bessenyő község területéből a Laska-folyó bal partján levő területrészeknek Borsod vármegyébe és viszont a Borsod vármegyebeli Eger-Farmos község területéből a Laska folyó jobb partján levő területrészeknek Heves vármegyébe való átkebelezése tárgyában a magyar királyi belügyminiszter által az országgyűlés elé terjesztett jelentésre hozott képviselőházi határozatokat; a szeged-karlovai helyiérdekű gőzmozdonyú vasút engedélyezéséről; a sopronpozsonyi helyiérdekű vasút és séreszt.-margiti szárnyvonalának engedélyezéséről; a fertővidéki helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatok; a zalatona-kénesdi helyiérdekű vasút engedélyezése tárgyában; a budapest—esztergomi helyiérdekű vasút doroghi állomásától a Drasche-féle kőszénbánya-telephez vezetendő szárnyvonal engedélyezéséről, a szegzárdbáttaszéki helyiérdekű vasút engedélyezésének megtörténte tárgyában és a viljevo-kapelna-noskovcei helyiérdekű vasút engedélyezésének megtörténte tárgyában; és a Fejér és Tolna vármegyei helyiérdekű vasutak székesfehérvár-sárbogárdi vonalának engedélyezéséről a kereskedelmi magyar királyi miniszter által az országgyűlés elé terjesztett jelentéseire hozott képviselőházi határozatokat, továbbá a függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság jelentése tárgyában hozott képviselőházi határozatot. A kúriai bíráskodás. Gáli József előadó felolvassa a bizottsági jelentést és a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Erdély Sándor igazságügyminiszter arra utal, hogy a törvényjavaslat nagy fontossága szükségessé teszi, hogy a kormány álláspontját néhány kardinális kérdésben jelezze. A részletekre nem térve ki, csupán két fontos kérdéssel foglalkozik: a diforgáció elvének érvényesítésével s a javaslat 169. és 170. §-aiban foglalt rendelkezésekkel. E javaslat feladata az 1874. XXX. és XXXIII. törvénycikkben általánosságban ki-,mondott elvnek részletes kifejtése és érvényesítése Megalkotásánál tekintettel volt a kormány arra, hogy olyan intézkedéseket vegyen fel e javaslatba, amelyek a nemzet kulturális és etnográfiai igényeinek megfelelők. A politikai tisztviselőknek, a nemzet politikai vezéreinek e térről való leszorítására, valamint a választási elnökök ellen irányuló indítványokat, amelyek az előzetes tárgyalások folyamán merültek fel, elfogadni az ügy érdekében nem lehetett. A tudománynak s a gyakorlati élet tapasztalatainak segítségével jött létre a törvényjavaslat jelen alakjában. A javaslat megalkotásánál arra törekedtek, hogy a parlamentek ama joga, hogy önösszetétele felett maga bíráskodhassék, ne csorbuljon, de hogy módfelett a bíró az objektivitás hiányának gyanújával ne illettettessék; ezt pedig csak a bifurkáció elveinek a keresztülvitelével lehetett elérni. Ekként biztosíttatik a parlament függetlensége, az alkotmányban gyökerező joga . Csak így érhető el az is, hogy a bíró biztosítva lehessen a részrehajlás vádja ellen. Ezek a momentumok vezették a javaslat tervezőit s a képviselőházat akkor, midőn azt a diforgáció elvére fektették. A másik fontos kérdés a 169. és 170. §§-okban összefoglalt rendelkezésekben nyerte megoldását. Az a nézet, hogy ezek a rendelkezések egy felekezet ellen irányulnak, hogy azok a római katolikus papság gyanúsítására alapul fognak szolgálni, hogy ezzel akarják a katolikus papságot abban megakadályozni, hogy az egyházpolitikai törvények revíziója érdekében érvényesítsék a választások alkalmával befolyásukat, nézete szerint a rendelkezések félreértésén alapuló merőben téves nézet. Ennek igazolására a miniszter felolvassa a törvényjavaslat 169. és 170. §-ait. Ebből világosan megérthető, hogy az nem irányul egy egyház papsága ellen s nem tiltja meg a katolikus egyház papjainak, hogy a törvény által megengedett korlátok közt harcoljanak az egyházpolitikai törvények revideálása mellett. Ez a törvényjavaslat nem tilt egyebet, mint a korteskedést az imaházban, az oltár előtt, a felszentelt egyházi kegyszerekkel és az egyházi fenyítékkel. Nézete szerint ezt a tilalmat nem szabad ellenezni, mert ha a nép előbb-utóbb reájönne arra hogy az Isten igéjének hirdetője a szent helyről olyant is mond, ami nem igaz, az teljes vallástalanságra, nihilizmusra vezetne. Az állam fennállásának a létalapja polgárainak vallásossága, s ezt biztosítani vannak e javaslat rendelkezései hivatva. Aki az ezekben szabott határvonalakat át nem lépi, az üldözésnek nem lehet kitéve. E kormánynak különben is mindig az volt a törekvése, hogy a vallásfelekezetek közötti békét helyreállítsa s ennek a törekvésnek sikerre juttatásában nagy része lesz e törvényjavaslatnak. Meg van győződve arról, hogy a nemzet fiainak évszázadokon át tanúsított hazaszeretete meg fogja adni a módot az egyes felekezetek közti béke helyreállítására. Kéri a Házat, hogy fogadja el általánosságban és részleteiben a törvényjavaslatot. (Helyeslés balfelöl.)