Szőlőszeti és Borászati Lap, 1894 (15. évfolyam, 1-18. szám)
1894-01-01 / 1. szám
Szőlészeti és Borászati Lap, Kassa, 2. oldal, 1. szám. Szőlőkulturánk lendülete annál rohamosabb lesz, minél többen olvassák lapunkat, azért legyen szabad t. olvasóinkat arra kérnünk, hogy lapunkat ismerőseik széles körében ismertetni s terjeszteni ne terheltessenek. Ha minden előfizetőnk csak egy új előfizetőt toborz, — mi talán csekély fáradsággal sikerülhet is, — akkor nemcsak nekünk, de mindnyájunknak „Boldog uj év“ jut osztályrészül. Legyen úgy ! Szívből kívánunk „Boldog uj évet!“ Maurer János, szerkesztő-kiadó. A fásoltás szálvesszőbe. r Évszázadokon keresztül nem esett a szőlőkultúra annyi változásokon keresztül, mint jelenben egy év alatt. Az uj szőlőkultúra terén léptennyomon találkozunk új műveletekkel, új módokkal, eszmékkel, új találmányokkal, szóval újításokkal. Mi mindezekről a „Szőlészeti és Borászati Lap“ban hűen, tárgyilagosan — vagy ajánlva, vagy figyelmeztetve — mindig beszámoltunk *. olvasóinknak, így a jelen esetben is egy újabb oltási módot fogunk ismertetni, melyre t. olvasóink figyelmét előre felhívjuk, s melyet nem tudunk eléggé melegen ajánlani, legalább nem oly melegen, mint azt ezen művelet megérdemli, mert ez először is könnyen keresztülvihető, másodszor oly időszakra esik, midőn máskép nem oltunk, s végre az eredmény meglepő s biztos. Magában véve az eszme nem új, mert már évekkel azelőtt ismertettük a szálvesszőbe való fásoltást, de itt ennek alkalmazásának és keresztülvitelének egy új módjával van dolgunk. Oltottunk hosszú és rövid szálvesszőbe, az oltványt a tőkén hagytuk TÁRCZA. Tudomány és tapasztalatiság a szőlőművelésben. Ősi szokás szerint a mezei birtokokon és uradalmakban a bortermeléshez két tényező volt szükséges : először a szőlőtermés, másodszor a pincze- vagy jószágkezelő. Régóta ez volt a szokás és a birtokosok más szokásról nem is tudtak. Mai nap azonban bizonyos helyeken bor-, pincze- és jószágigazgató, sőt , szőlőfürtök nélkül is állítanak elő bort. E tekintetben azonban elengedhetetlen ama nagyszerű, alkalmazásában persze elágazó eredményeket teremtő tudomány: a vegytan, amely az iskolázott borász komoly szolgálatában rendszerint bámulatos és jutalmazó eredményeket képes feltüntetni, de emellett, mint a békáiból kiszabadult hatásaiban borzasztóvá is válhat, hozzá nem értő kezek között. Vastag tudatlanság fel szokta cserélni e kettős hatást egymással és azoknak lelkiismeretlen kiforgatása szülte meg azon később általánossá vált előítéletet, hogy a borkezelésben alkalmazásba vett vegytan a bort csak elrontja, míg a tiszta természetes bor csak a hagyományos szokás útján állítható elő. Ez pedig nagy tévedés, mert ha meg kell is engednünk, hogy a vegytan képes nagybecsű gyógyszereket gyakran értéktelen porokká, vagy ellenkezőleg veszélyes mérgeket áldásos gyógyszerekké változtatni, avagy tápszereket hamisítani, de épen oly jól hamisításokat felfedezni is képes, egyszóval alkalmazásában egyaránt válhatik károssá és jótékonnyá is, és úgy kétségbe-