“A Kritikai Lapok a világirodalom álláspontjából elfogulatlan, nyilványos szemlét akarnak tartani nemzeti míveltségünk jelen összállapota fölött. E végett törekedni fognak alapos, de lehetőleg népszerű értekezésekben az egyetemes műveltség jelentékenyebb ágainak legújabb fejlődését s jelen állását fejtegetni, az ekkép tisztába hozott elvek szerint a hazai irodalom és művészet kitünőbb irányait s képviselőit méltányolni, a magyar tudományos, drámai és tanügyi irodalom termékeit épúgy nemzeti, mint világirodalmi szempontból birálni, a hazai művészet mozgalmait, a tudományos intézetek s egyleteknek, szóval mindazon tényezőknek tevékenységét figyelemmel kísérni, mellyek a nemzet szellemi haladását előmozdítani vagy gátolni képesek.
A valódi kritika épolly távol esik a gyalázás és személyes sértegetésektől, mint a magasztalás és bálványozástól, mert lényegét inkább a méltánylás és pedig azon igazságos méltánylás képezi, melly az egyes szellemi tüneményeknek az igaz, szép és jó egyetemes törvényeivel való elfogulatlan egybevetéséből keletkezik.”
(Előszó, 1862. 1. szám)
