168óra, 1991. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1991-04-02 / 13. szám
A pályaelhagyó tetőfedőjelölt Honecker keresztkérdések alatt Az utolsó interjú német földön ! - Herzberg úr, a családtagokon kívül ön és kollégái voltak talán az utolsók, akik Erich Honeckerrel német földön beszélgettek. Hogyan került sor erre, és miért épp önökkel állt szóba a bukott pártfőtitkár, államfő? - Az egész ügyről a véletlen tehet, ugyanis Reinhold Andert kollégámnak Berlinben véletlenül Honecker lánya, Sonja volt a szomszédja. Neki chilei a férje, Reinhold pedig dalosként néhányszor összejött vele, gitározni. Laza szomszédi kapcsolat volt közöttük, aztán egyszer - már a fordulat után -, amikor Reinhold felment hozzájuk, véletlenül találkozott Margot Honeckerrel, Erich Honecker feleségével. Beszélgetni kezdtek, és Honeckerné rögtön hevesen cáfolni kezdte a bukás után ellenük felhozott vádakat, így született az ötlet, hogy jó lenne interjút készíteni velük. A család közvetített, Erich Honecker pedig beleegyezett. Addig senkinek sem nyilatkozott, de a mi esetünkben belátta, hogy ez számára is fontos. Véleményt akart mondani, hogy védekezhessen a vádak ellen. Engem Reinhold Andert hívott segítségül, mivel tíz éve foglalkozom dokumentumirodalommal, életútinterjúk készítésével, és vannak bizonyos szakmai fogások, amelyeket nem árt ismerni. A bukás törvényszerű volt Az az érzésem, hogy ez a könyv nem anynyira a történelemről mond sokat, mint inkább egy politikusréteg gondolkodásmódjáról és pszichológiájáról. Szerintem mindkét szempontból érdekes, mert egy életrajzra maga a történelem is rányomja a bélyegét, és kiderül belőle, ki miért került abba a helyzetbe, hogy alakítsa is a történelmet. Lehet elemezni például, hogy egy ilyen politikai elittel miért volt törvényszerű a szocializmus bukása, és arról is sok minden kiderül, hogy milyen hallatlanul primitív módon működött ez a centralizált rendszer. Én arra gondoltam az előbb, hogy Honecker, még amikor érezhetően indulatos vagy elkeseredett, akkor is a legtisztább „vezércikknyelven” fogalmaz. Próbál őszinte lenni, de egyszerűen nem jön ki más a száján, mint frázis. Ez bizony így igaz, és ez következik az életrajzából is, amely szinte jelképes. Az ilyen vezetők többnyire szegény családokból jöttek. Kevés iskolát végeztek. Honecker még a tetőfedőtanonc-képzést sem fejezte be, amit legföljebb sztálinista pártiskolával egészített ki 1933 előtt és 1945 után. Ezeknek az embereknek naiv, hívő világképük volt, és az ilyen naiv hívők általában akkor is ragaszkodnak ehhez a világképhez, ha a valóság alapján jobbat is kialakíthatnának. Elvont ideológiában élnek, nem képesek feldolgozni a világ és a valóság közti eltéréseket. Megmaradnak ennél a kvázi vallásos tudatnál. Tehát ön - másoktól eltérően - ezeket az embereket, legalábbis szubjektíve, nem tartja bűnözőknek? - Igen, ez pontosan így van. A szocializmusban természetesen voltak bűnök, és ezeket elemezni kell. Az emberi jogok megsértését például nem szabad a szőnyeg alá söpörni, ahogy ezt Honeckerék próbálják. De az az igazság, hogy tőlük és elvtársaiktól, akik annak idején elkezdték egy szocialista társadalom építését, nem lehet elvitatni bizonyos idealizmust. Ezért nem lehet ezeket a bűnöket a nácik bűneivel összehasonlítani, hiszen ezzel a náci népirtás súlyát kisebbítenénk. Honeckerék idealisták voltak. Egy igazságosabb társadalmat akartak létrehozni, ami azonban saját hiányosságaik miatt nem sikerülhetett. Önök igyekeztek feltenni számos kritikus kérdést is, de a volt főtitkár mindent visszautasított. Szerinte volt demokrácia, volt igazi választás, a pártkongresszuson lehetett vitatkozni és így tovább... Taktika ez, vagy ő ezt tényleg hiszi? Még mindig egyszerű puccsnak tartja a leváltását, vagy már érti, hogy az egy történelmi folyamat volt? Hát most már sejti, hogy történelmi folyamat volt, bár azt is mondták, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió összebeszélt a fal lebontása érdekében. Sőt úgy vélte, hogy megbuktatásában a KGB is közreműködött, a Stasival együtt. Honecker nem érti az összefüggéseket. Ami a demokráciát illeti, ő komolyan hiszi, hogy a szocializmus maga a tiszta demokrácia, és elutasítja a polgári demokráciát, mert szerinte az csupán a pénz diktatúrája. Azt elismeri ugyan, hogy esetleg szükség lett volna óvatos reformokra, ugyanakkor hozzáteszi, hogy lám, Gorbacsov is micsoda zűrzavart csinált ezzel. - Önök egy helyen megkérdezték őt, nem sajnálja-e azokat, akik a falnál menekülés közben meghaltak. A válasz elég megdöbbentő: ő az NDK-katonákat sajnálja, akik közül néhányan szintén meghaltak. Furcsa könyv jelent meg Németországban, immár harmadik kiadásban. Szerzői talán utolsóként kaptak lehetőséget arra, hogy interjúsorozatot készítsenek a hajdani NDK volt első emberével, Erich Honeckerrel. A kötet egyik szerzőjével, Wolfgang Herzberggel Domány András beszélgetett. II . Három kiadás, 140 ezer példány