168óra, 1995. június-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1995-07-11 / 27. szám
hajlamos arra, hogy elzárkózzon másfajta politikai érvelésektől, hogy kőkeményen higgyen abban, amit gondol, és hogy az eltérő nézetet vallóból politikai ellenfelet kreáljon. Azért nehéz erről sok „de, ha” nélkül beszélni, mert a politikai események logikája gyakran vezet oda, hogy polarizálódnak az álláspontok. Nagyon nehéz eldönteni, hogy általában mi a célravezetőbb és szimpatikusabb: egy hozzám közelebb álló kompromisszumkereső attitűd vagy a Kövér László-féle konfrontáló politizálás, így utólag biztos, hogy a Fidesz szempontjából ésszerűbb lett volna a kompromisszumkereső politizálás a Demokratikus Chartával, de Kövérék érzelmi okokból a konfrontáció mellett döntöttek, ami katasztrofális következményekkel járt. Szerintem az erőpolitikára való hajlam egy politikus számára a professzionalizmus szempontjából korlát. Orbán és Kövér - főleg Kövér - a konfrontáció mellett döntött szinte minden lényeges kérdésben. Érdekes például, hogy a hivatalos fideszes verzió szerint Kövér László túlzott MDF- barátsággal és a jobboldal iránti engedékenységgel azért nem vádolható, mert a parlamentben kőkemény beszédet mondott Csurka István nézeteit bírálva. Ez igaz és méltánylandó - a baj csak az, hogy Kövér mindig és minden helyzetben kérlelhetetlen beszédet mond. - Ön hogyan látja, sikert hozhat-e a következő választáson a Fidesz politikai fordulata? Az eredmények igazolhatják-e majd a jobbratolódás ideológiáját, mely szerint a Fidesz feladata a modern politikai jobbközép létrehozása Magyarországon? - Ez nagyon is lehetséges. A Fidesz nem omlott össze, népszerűsége nő, és abban a versenyben, amelynek az a tétje, hogy melyik párt és melyik politikus lesz a legerősebb a jobboldalon, a Fidesznek és Orbán Viktornak nem rosszak az esélyei. Abban már nem vagyok biztos, hogy Orbánék modernizálni is tudják a jobboldalt, mivel a pártvezetésen belül megerősödött a baloldallal — most ideértve az SZDSZ-t is - szembeni érzelmi, szimbolikus, az ellenségképre épülő doktriner gondolkodás. Ha ezen nem tudnak változtatni, akkor nem tudom, mit fognak megújítani a jobboldalon. Persze, ha a Fidesz hatalomra kerül - és ezt a szöveget már most meg tudnám írni a hivatalos pártideológia szerint az eredmény visszamenően minden lépésüket igazolná. Ettől azonban még nem lesz igaz abban az értelemben, hogy csak ez a politikai kanyar lehetett a Fidesz egyetlen lehetséges útja. A történetnek lenne egy nem hivatalos verziója is, amely arról szólna: nem szükségszerű, hogy egy alternatív, radikális liberális pártból jobbközép, nemzeti konzervatív liberális párt alakuljon ki. - A hivatalos Fidesz-alapvetést biztos, hogy nem ön írja majd, mondjuk, nyolc év múlva. De ezt a másik verziót megírja-e majd Hegedűs István politológus? - Szeretném megírni. A Fidesz-történet rövid változatát nyújtom be most egyetemi szakdolgozatként. - Nem furcsa, hogy az ember a saját életét írja meg tudományos formulák között? - Két érvet mondanék saját álláspontom mellett. Nagyon sok fontos történeti-politológiai munka született már „sértett”, „kizárt”, partvonalon kívülre számlt politikusok tollából. Másrészt a Fidesz történetét szerintem csak az tudja igazán jól megírni, aki benne volt a sűrűjében; a legtöbb belső vitáról egyáltalán nincsenek jegyzőkönyvek, írásos források. Persze nem csak ezek a kérdések foglalkoztatnak. Elvégeztem a Közép-európai Egyetem politológia szakát, állást kell keresnem, mivel ebben a hónapban kaptam utoljára ösztöndíjat. De ha sikerül pénzt szereznem rá, akkor minél hamarabb meg akarom írni a Fidesz-sztorit, még mielőtt más megírná. ■ 1 Fokozatosan kialakult a „mi és ti”-viszony a Fideszen belül bukás után is ők ketten voltak, akik vállvetve magyaráztákidesz bizonyítványát 13 A FIDESZRŐL MONDJAK A görcsösség kifelé sugárzik rólunk. FODOR GÁBOR Fidesz Press, 1993. október 15. Mi a szüzességünket a választásokkor veszítettük el, és az aktusnál jelen volt 412 ezer ember. ORBÁN VIKTOR Kinn,padon - Nap TV, 1993. november 25. Földcsuszamlásszerű elmozdulás történt a közvéleményben, amely a fennálló kormánnyal szemben nyilvánított véleményt. Azt hiszem, minket is a kormányhoz soroltak. KÖVÉR LÁSZLÓ Napló, 1994. május 11. Be kell látni, hogy szavazatok nélkül nem lehet választásokat nyerni. VÁRHEGYI ATTILA, a Fidesz-választmány elnöke Magyar Nemzet, 1995. június 10. Ahol ’90-ben megbuktunk, ott ’94-ben sem arattunk sikereket a választásokon. ORBÁN VIKTOR Tolnai Népújság, 1995. június 28.