168óra, 1995. június-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1995-07-11 / 27. szám

hajlamos arra, hogy elzárkózzon másfajta poli­tikai érvelésektől, hogy kőkeményen higgyen abban, amit gondol, és hogy az eltérő nézetet vallóból politikai ellenfelet kreáljon. Azért ne­héz erről sok „de, ha” nélkül beszélni, mert a politikai események logikája gyakran vezet oda, hogy polarizálódnak az álláspontok. Na­gyon nehéz eldönteni, hogy általában mi a célra­vezetőbb és szimpatikusabb: egy hozzám köze­lebb álló kompromisszumkereső attitűd vagy a Kövér László-féle konfrontáló politizálás, így utólag biztos, hogy a Fidesz szempontjából ésszerűbb lett volna a kompro­misszumkereső politizálás a Demokra­tikus Chartával, de Kövérék érzelmi okokból a konfrontáció mellett döntöt­tek, ami katasztrofális következmé­nyekkel járt. Szerintem az erőpolitikára való hajlam egy politikus számára a professzionalizmus szempontjából kor­lát. Orbán és Kövér - főleg Kövér - a konfrontáció mellett döntött szinte minden lényeges kérdésben. Érdekes például, hogy a hivatalos fideszes ver­zió szerint Kövér László túlzott MDF- barátsággal és a jobboldal iránti enge­dékenységgel azért nem vádolható, mert a parlamentben kőkemény beszé­det mondott Csurka István nézeteit bí­rálva. Ez igaz és méltánylandó - a baj csak az, hogy Kövér mindig és minden helyzetben kérlelhetetlen beszédet mond. - Ön hogyan látja, sikert hoz­hat-e a következő választáson a Fidesz politikai fordulata? Az eredmények igazolhatják-e majd a jobbratolódás ideológiá­ját, mely szerint a Fidesz felada­ta a modern politikai jobbközép létrehozása Magyarországon? - Ez nagyon is lehetséges. A Fidesz nem omlott össze, népszerűsége nő, és abban a versenyben, amelynek az a tét­je, hogy melyik párt és melyik politikus lesz a legerősebb a jobboldalon, a Fi­desznek és Orbán Viktornak nem rosszak az esélyei. Abban már nem va­gyok biztos, hogy Orbánék modernizál­ni is tudják a jobboldalt, mivel a pártve­zetésen belül megerősödött a baloldallal — most ideértve az SZDSZ-t is - szembeni érzel­mi, szimbolikus, az ellenségképre épülő doktri­ner gondolkodás. Ha ezen nem tudnak változtat­ni, akkor nem tudom, mit fognak megújítani a jobboldalon. Persze, ha a Fidesz hatalomra kerül - és ezt a szöveget már most meg tudnám írni a hivatalos pártideológia szerint az eredmény visszamenően minden lépésüket igazolná. Ettől azonban még nem lesz igaz abban az értelem­ben, hogy csak ez a politikai kanyar lehetett a Fi­desz egyetlen lehetséges útja. A történetnek len­ne egy nem hivatalos verziója is, amely arról szólna: nem szükségszerű, hogy egy alternatív, radikális liberális pártból jobbközép, nemzeti konzervatív liberális párt alakuljon ki.­­ - A hivatalos Fidesz-alapvetést biztos, hogy nem ön írja majd, mondjuk, nyolc év múlva. De ezt a másik verziót megírja-e majd Hegedűs István politológus? - Szeretném megírni. A Fidesz-történet­­ rö­vid­­ változatát nyújtom be most egyetemi szak­­dolgozatként.­­ - Nem furcsa, hogy az ember a saját életét írja meg tudományos formulák között? - Két érvet mondanék saját álláspontom mel­lett. Nagyon sok fontos történeti-politológiai munka született már „sértett”, „kizárt”, partvo­nalon kívülre számlt politikusok tollából. Más­részt a Fidesz történetét szerintem csak az tudja igazán jól megírni, aki benne volt a sűrűjében; a legtöbb belső vitáról egyáltalán nincsenek jegyzőkönyvek, írásos források. Persze nem csak ezek a kérdések foglalkoz­tatnak. Elvégeztem a Közép-európai Egyetem politológia szakát, állást kell keresnem, mivel ebben a hónapban kaptam utoljára ösztöndíjat. De ha sikerül pénzt szereznem rá, akkor minél hamarabb meg akarom írni a Fidesz-sztorit, még mielőtt más megírná. ■ 1 Fokozatosan kialakult a „mi és ti”-viszony a Fideszen belül bukás után is ők ketten voltak, akik vállvetve magyarázták­idesz bizonyítványát 13 A FIDESZRŐL MONDJAK A görcsösség kifelé sugárzik rólunk. FODOR GÁBOR Fidesz Press, 1993. október 15. Mi a szüzességünket a választásokkor veszí­tettük el, és az aktusnál jelen volt 412 ezer em­ber. ORBÁN VIKTOR Kinn,­padon - Nap TV, 1993. november 25. Földcsuszamlásszerű elmozdulás történt a közvéleményben, amely a fennálló kormánnyal szemben nyilvánított véleményt. Azt hiszem, minket is a kormányhoz soroltak. KÖVÉR LÁSZLÓ Napló, 1994. május 11. Be kell látni, hogy szavazatok nélkül nem lehet választásokat nyerni. VÁRHEGYI ATTILA, a Fidesz-választmány elnöke Magyar Nemzet, 1995. június 10. Ahol ’90-ben megbuktunk, ott ’94-ben sem arattunk sikereket a választásokon. ORBÁN VIKTOR Tolnai Népújság, 1995. június 28.

Next