168óra, 1996. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1996-03-05 / 9. szám
„Evita csak egy van!”, „Madonna, takarodj!” és „Le Webberrel!” feliratok tarkítják ősz óta Buenos Aires utcáit és aluljáróit. A baj akkor kezdődött, amikor Alan Parker brit rendező és Andrew Vajna, a magyar származású hollywoodi producer elhatározta, hogy Madonna főszereplésével filmesítik meg Andrew Lloyd Webber világsikerű Broadwaymusicaljét Éva Perónról, az argentinok szeretve gyűlölt asszonyáról. SZENTGYÖRGYI RITA és JÓKAI GÉZA összeállítása. Menem argentin elnök magánemberként fölöttébb szívélyes volt a filmesekhez, vacsorán is vendégül látta őket. A nyilvánosság előtt azonban hangsúlyozott megvetéssel nyilatkozott Webber darabjáról s Madonnáról, akit méltatlannak talált a nemzeti hősként tisztelt Evita filmbeli megformálására. Az argentinok fő kifogása: a musical és Madonna könnyűvérű nőcskének ábrázolja Éva Perónt; perverz önkénnyel hamisítják meg Argentína történelmét, valamint Evita élettörténetét. A „szent életű” Éva Perón például, szerintük, sohasem találkozott Ernesto Che Guevarával, Latin-Amerika szélsőbaloldali fenegyerekével és mártírjával. Menem végül nem adott engedélyt arra, hogy a csupa zene film történelmi jeleneteit ott forgassák, ahol történtek, a Buenos Aires-i elnöki palotában. A Casa Rosata tehát zárva maradt a produkció előtt. Evita csak egy van? Ekkor dőlt el végleg, hogy a filmet javarészt Londonban és Budapesten kell elkészíteni. Noha a stáb mindent megpróbált az argentin radikálisok megbékítésére, s Madonna talán még soha nem volt olyan disztingvált és szűkszavú, mint a február 6-án megtartott Buenos Aires-i sajtóértekezleten, a peronistákat és az argentin kulturális élet nemzeti reprezentánsait nem sikerült lecsillapítani. A katolikus egyház tiltakozik, s állami, valamint vállalkozói pénzen egyszerre három (!) új argentin ellenfilm forgatását kezdték meg Evitáról. Alan Parker rendező, Madonna, a narrátor szerepében többek közt Che Guevarát alakító Antonio Banderas, valamint Jonathan Price, aki Perón ezredest játssza a filmben, valószínűleg március közepén, jóval az eredetileg kitűzött időpont előtt Budapestre érkezik, s a négy hétre tervezett magyarországi forgatás másfél hónapig is elhúzódhat. A machók megbélyegzett, védtelen áldozatából lett az „ingnélküliek” vezérévé, az árvák oltalmazójává, a szegények szentjévé Argentína első asszonya, Éva Perón. Ő tette vallássá a peronizmust hazájában egyszerű hitet prédikálva hatalomról, igazságról, bosszúról, a gazdagok gyűlöletéről. „Evita hay una sola - Evita csak egy van” - ezt a jelszót tűzték zászlójukra a peronisták, akiknek a lelkében ma is nosztalgia lakozik a nincstelenek istenített vezére iránt. Evita legendája túlélte Juan Domingo Perón tábornok-elnök uralmát, a diktátor-népvezér hatalmának megdöntését, a trónfosztott politikus száműzetését csakúgy, mint visszatérését, a harmadik feleség, Isabel Perón hatalomra jutását, a katonai junta terroruralmát, az ország demokratizálódását Raul Alfonsin kormányzása alatt, a peronista Juszticialista párt győzelmét. Egyszóval, az argentin nagypolitikai tangót, amelyben sokszor egymással szélsőségesen szemben álló erők hivatkoztak a militarista, egyszemélyi uralmat megteremtő Perónra. Az argentin nemzet bálvány-védőszentje, akinek szentté avatására komolytalan kísérletek történtek az egyház részéről, bebalzsamozva, márvány- és üvegmauzóleumban nyugszik Buenos Aires előkelőségeinek végső nyugvóhelyén, a Recoleta temetőben, a Duarte család sírboltjában. Hívei mind a mai napig áldozati ajándékokat helyeznek a sírjára, fehér liliomokat, vörös rózsacsokrokat. Evita azonossá vált kultuszával, még azokban az években is, amikor nem volt szabad kiejteni a nevét, retusált fotóit szentképként őrizték. Az ortodox peronisták dühe mostanában a musicalkirály, Andrew Lloyd Webber és a botrányhősnő szerepét is szívesen vállaló Madonna ellen fordult. Ki volt ez az asszony? Maria Eva Duarte Los Todosban született 1919-ben, a legsivárabb pampán. Donna Juana Ibarguren és egy részeges farmer, Juan Duarta ötödik, törvénytelen gyermekeként. A környékbelieknek megtiltották, hogy játsszanak a kis fattyúval. Maria Éva Amerika menyasszonyának, Mary Pickfordnak a képét tűzte egyszobás lakásuk falára a Szűzanya képe mellé. Hétéves volt ekkor. Később Jean Harlow-ért, a végzet platinaszőke asszonyáért rajongott, hasonlítani akart hozzá, ezért festette szalmaszőkére a haját. Egy napon Maria Éva fogadalmat tett az első férfival, aki megcsókolja, Buenos Airesbe megy. A tizenöt éves, 157 cm magas, márvány fehér bőrű, kis mellű, vastag bokájú lány életének abban a korszakában nem ismert gátlásokat. Az a bizonyos első férfi egy népdalénekes volt. A fővárosba érkező Evita statisztálással kezdte színészi pályafutását. 1936-ban a Halálos csók című darab azért volt emlékezetes számára, mert ennek kapcsán jelent meg róla az első sztárfotó. Vérpiros szája, szexepilje megbűvölte a férfiakat. A jelentéktelen szerepeket, harmadrangú Buenos Aires-i társulatokat maga mögött hagyva, hamarosan a hangjával érvényesült, a Radio Belgrano énekesnőjeként és bemondójaként. A dél-amerikai Piaf az egyetemes történelem leghíresebb hősnőinek kölcsönözte hangját a Sarah Bernhard, Angliai Erzsébet, Kasztíliai Izabella életéről szóló hangjátékokban. Ezzel vált a nemzeti rádió első számú sztárjává. Madonna Evitája Perón, Evita és Che Guevara 27