168óra, 1996. június-december (8. évfolyam, 26-52. szám)
1996-10-01 / 39. szám
nárok története is - gondolom magamban. Sokat köszönhetnek azoknak a ,,’68-asoknak”, akikkel 1988-ban már nem lehetett kirúgatni őket. Amikor beidézték a rendőrségre a fiúkat, utána mindössze annyit mondtak nekik: átestetek a tűzkeresztségen. Hallunk néhány szép jelszót Orbán Viktortól. Hogy minél szegényebb vagy, annál többet fordít a kultúrára, hogy az oktatás az egyetlen esély a felzárkózásra, és hogy meg kell állítani a középosztály zsugorodását. És ígéretet, hogy a Fideszre számíthatnak a jelenlévők, hiszen őnekik is vannak gyerekeik, a jelenlévőknek meg főleg unokáik. Kurucos mentalitás Az írók sokfélék, nincs is könnyű dolga az elnöküknek, aki De Gaulle kesergését idézi: hogyan lehet kormányozni egy országot, ahol háromszázféle sajtot gyártanak. De itt a teremben a sajtkészítőknek csak egyik céhe van jelen. Például a Kortárs című folyóirat szerkesztői, igaz, ők a szövetség székházában szerkesztenek. Jelen vannak az Európai Utas liberális szerkesztői is, köztük egy volt fideszes. Ők szintén a ház lakói. Egy másik céh talán az övéké, de ez itt nem derül ki, mert némák maradnak, kéretik olvasni folyóiratukat. Kis Pintér Imre, a Kortárs főszerkesztője kérdez csak. (A Kortársat is kéretik olvasni.) Azt tudakolja, miért nem válaszolt Orbán Viktor Esterházy támadó glosszájára. Az előzmény a jelenlevők előtt ismeretlen, maga a megtámadott ismerteti a hallgatókkal. A Magyar Hírlapban Orbán azzal vádolta meg a koalíciót, hogy tudatosan akarja megsemmisíteni a magyarság szellemi, erkölcsi és fizikai erejét. Esterházy figyelmeztette, Európában így nem beszélnek az emberek. A harminchárom esztendős politikusnak ma is meggyőződése, hogy igaza volt. Egy hetet gondolkodott azon, benne hagyja-e ezt a mondatot az interjúban, aztán „kurucos mentalitással” és „Kövér László bajuszpödrésével megerősítve” úgy döntött, maradjon. Tények vannak a listáján, Esterházy csak stílbravúrokkal győzheti le, érvei nincsenek. Mégis úgy gondolta Orbán, jobb kihátrálni ebből az éppen csak megkezdett vitából. „Tartok Esterházy Pétertől, könnyen bohócot csinálhat belőlem” - teszi hozzá, s elismeri, hogy minden elvi fenntartása ellenére, imponált neki Esterházy. S azt mondja, van ideje kivárni, s előbb-utóbb meg fog felelni a Kossuth-díjas írónak, ez biztosra vehető, ha kell, éveket is képes várni. „Időnként az ő harcmodorukból is át kell venni fegyvert” - kacsint a jelenlévőkre. Kartal Zsuzsa, az SZDSZ egyik alapítója és ma is segítője - akinek legnagyobb gondja az, miből fizeti ki felgyülemlett közüzemi adósságait, az est végén megy csak oda Orbán Viktorhoz. Ismerik egymást régről, nem veszi magára nyilvánosan az „ők” jelzőt, csak azt jegyzi meg, hogy szívesen hallott volna konkrétumokat a Fidesz kulturális koncepciójáról. Orbán elhárítja érdeklődését, mondván: a délutáni beszélgetést a kérdések irányították, neki azokra kellett válaszolnia. A dolgok érdemi megbeszélésére itt nincs mód, mondja Kartal, le kellene ülni, ahogy egykoron a Kisrablóban tették, akkor kifejtené, miért nincs igaza Orbánnak a magyarság elleni tudatos merényletről szóló mondatban. Az a mondat — állítja Kartal — nem azt akarta jelenteni, amit a szélsőjobb szónokainál. De ugyanazokból a szavakból áll. Tapsot kap a kérdező (?), aki annyit mond csak: „Hányinger, amit itt az emberek egymásnak csinálnak.” Sőt, közbekiabálás is van: „Ez a tartalmas hozzászólás.” Tapsot kap az is, aki azt kérdezi, gondolnak-e a törvényalkotásban az erkölcs, az erény, a jellem és a lélek fogalmaira. Az ilyen kérdéseket többnyire azok teszik fel, akiknek a vadkapitalizmusban nem jut tér, papír. Jókai Anna nem tartozik közéjük. Ő azért a „fénylő pillanatért” tiszteli a Fideszt, amikor erkölcs és politika találkozott döntésükben. Kormányon kívül maradásukban a meggyőződés diadalát látta, azt, hogy nem hataloméhesek. Jókai Anna árnyaltan és a terem hangulatához képest higgadtan elemzi a kultúra ellehetetlenülésének tényeit. Megkönnyebbülten veszi tudomásul a krónikás, hogy az ő tapsa nagyobb, mint az előtte szólóaké. Megtapsolják a jelenlévők Zsille Zoltánt is, aki nem kevesebbet állít, mint hogy 1994-ben „két bolsevik típusú párt, nem választás útján került hatalomra”. Ezt persze Orbán sem hagyhatja annyiban, barátjaként szólítja Zsillét, de ezt az állítását visszautasítja. „Bár nem gusztusom szerint való a parlament összetétele, a választási kódex szempontjából korrekt volt, ami történt - mondja. - Sajnos nem találtunk kék cédulás szavazókat” - teszi hozzá, aztán egy kérdésre felelve a fiatalokkal kapcsolatos gondokról beszél. Olyan embereket szavazott be az ifjúság a parlamentbe, akik az ő távlataikat elvették. A 18 és 35 év közöttiek 21%-a szavazott a szocialistákra, 22%-uk a kisebbik kormányzó pártra, s egy százalékkal kapott többet az ő pártja. „Stílusban és viselkedésben is távolodunk tőlük, az öt évvel fiatalabbakkal már csak a máról tudok beszélgetni” - mondja Orbán. A fiatalok leváltásáról azonban nem esik szó. Kihez kell igazodni? A szövetség józan elnöke szóba hozza, hogy sok tiszta meggyőződésű író másképpen gondolkodik, mint Orbán Viktor. Példaként Mészöly Miklóst, Orbán Ottót és Nádas Pétert említi. Ahhoz, hogy Orbánnak képe legyen az írótársadalomról, velük is vállalnia kell a vitát. Hátulról egy elégedetlen kérdés hallatszik:,Azokhoz kell mindig igazodnunk?” Sajt van ilyen is, olyan is. Franciaországban azért nem olyan borzasztó vacsorázni. ■ Obersovszkyt Orbán éveken át nem hívta vissza TURNÉ MONDATOK A VIDÉKI SAJTÓBÓL A mai magyar politikusok gyakran hagyják el a fővárost, találkoznak a párttagtársakkal vagy a választókkal. Ilyenkor mondanak is valamit. Mi pedig beszámolunk róla. íme: FÜR LAJOS A KOALÍCIÓ KÜLPOLITIKÁJÁRÓL A mostani szocialista-liberális politika csupán a nyugati elvárásnak akar megfelelni. Ezt „integrációs elvárásnak” kiáltják ki. Ez az idomulás Horn Gyulának és csapatának nem esik nehezére, mert ők már megszokták, hogy mindig valamilyen külső elváráshoz kell idomítani a magyar politikát. Csak a szavakat kell helyenként kicserélni, és a dolgok ugyanazok maradnak továbbra is. (Vas Népe, Szombathely, szeptember 24.) ■ LATORCAI JÁNOS AZ ENERGIAPOLITIKÁRÓL A gazdaság semmit sem kapott az energiaszektor privatizációjából származó 453 milliárd forintból, viszont a tavalyi költségvetési hiány és a külső adósságállomány tekintélyes lyukainak betömését próbálták elvégezni belőle, s 100 milliárd forint még a mai napig nem került felhasználásra. Többek szerint a 100 milliárdot közérzetjavító bázisként kívánják felhasználni. (Nógrád Megyei Hírlap, Salgótarján, szeptember 23.) GICZY GYÖRGY A GAZDASÁGRÓL Nem szabad, hogy pénzügyi folyamatoknak rendeljük alá az országot. Létre kell hozni egy gazdasági csúcsminisztériumot, meg kell szüntetni a Pénzügyminisztérium mindenhatóságát. Ez az elképzelés benne van a KDNP ’94-es gazdasági programjában, mint ahogy az MSZP is magáénak vallotta. Mind ez ideig nem sikerült belőle semmit sem megvalósítani, mert a kisebbik kormányzó párt megakadályozta. (Új Kelet, Nyíregyháza, szeptember 23.) ■ TORGYÁN JÓZSEF A KERESZTÉNYDEMOKRATÁKRÓL A KDNP elnökével, Giczy György barátommal legutóbb kölcsönösen megállapítottuk, hogy mi annyira testvérpártjai, természetes szövetségesei vagyunk egymásnak, hogy nem is kell egyeztetni programjainkat. (Fejér Megyei Hírlap, Székesfehérvár, szeptember 23.) ■ SZÖRÉNYI LEVENTE A SZABADDEMOKRATÁKRÓL A kibontakozást illetően nem vagyok optimista. Sok minden elképzelhető. A legfurcsább az, hogy szerintem a kisebbik kormánypárt indít majd el egy elégedetlenségi mozgalmat. Hogy ez hová vezet, azt már láthattuk a taxisblokád idején. (Vas Népe, Szombathely, szeptember 25.) 23