168óra, 1997. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-24 / 25. szám
Szent György és a sárkány gyes tisztújítás törvényességét. Márpedig Budapesten, az agglomerációban és Bácsban - ki ne tudná - sok kereszténydemokrata él és dolgozik. A választmányon csak vitathatatlan mandátumú küldöttek vehetnek részt. Giczyék tehát „helyből” veszítettek volna ötven-hatvan szavazatot, nem is szólva arról, hogy három megye távolmaradása mennyire rontotta volna a hangulat fenségét. Giczyék tehát összejöttek maguk, a maguk szakállára. Az idős exelnököt, Keresztest a Giczy fanklub elszánt tagsága kitapsolta a teremből, amikor „áthidaló megoldással” hozakodott elő. Az öregúr távozott, a küldöttek pedig totális győzelemre segítették a Giczy-gárdát. Minden poszton taroltak. Taposóaknák Isépy pedig jól beperelte őket. És meg is nyerte, általános gyűlöletet és ellenszenvet keltve a póttagok között. Giczyék alaposan elszámították magukat, amikor úgy gondolták: a bíróság nemigen mer „belenyúlni a nagypolitikába”. A korábbi gyakorlat - Torgyán esetében - valóban ez volt. De ahhoz Torgyánnak kell lenni. A lázadók ezzel haladékot kaptak. Elbarikádozták magukat a Legfelsőbb Bíróság ítélete mögé, s onnan tüzeltek. Ráadásul hátrahagytak néhány taposóaknát. Az egyik a frakció ügye. Ha kilépnek a képviselőcsoportból, a pártelnök kisebbségben marad, egy fő hiányzik a komplett frakcióalapításhoz szükséges parlamenti létszámhoz, és a KDNP országgyűlési képviselete gyakorlatilag megszűnik. Ezzel lényegében likvidálják a pártot. Az ítéletet követően hosszas csűréscsavarás után kellett megválaszolni a kérdést: van-e egyáltalán vezetése a pártnak. Merthogy mind Latorcai, mind az elnökség, mind Giczy mandátuma visszamenőleges hatállyal, január 27-én lejárt. Ha tehát összehívják a választmányt immár törvényesen, Latorcai által ismét olyasvalaki teszi ezt, akinek nincs hozzá jogköre. Ezt pedig újra perre lehet vinni. Patt. Végül közös erővel „jogértelmezték” az alapszabályt s kiderítették: a régi vezetőség addig van hivatalban, ameddig újat nem választanak. A lázadók közé sodródó idős pártpátriárka, Keresztes Sándor békítési kísérletei sorra zátonyra futottak. S mivel a háborúban mindig a békefenntartó ENSZ-katonát éri az első golyó, valaki az egyik napilap szerint azt is kiszivárogtatta, hogy Keresztes - elutasítva az országos elnökség kérését - nem hajlandó a KDNP-nek bemutatni a parlamenti képviselők múltját vizsgáló átvilágítóbizottság dokumentumát. A nyomasztó helyzetben, a frakció feloszlásának határán, „baráti gesztusként” érkezett Lezsák Sándor „kisegítő javaslata”: alakítsanak az MDF-fel közös képviselőcsoportot. Ez mentőöv lett volna Giczyéknek, mivel a frakció felbomlása után a házszabály szerint hat hónapig legföljebb a függetlenek soraiban ülhetnének. A dolog politikai buktatóit azonban könnyű volt belátni. A hét végén összeült tehát a megtépázott, táborát veszített KDNP ezúttal állítólag törvényes választmánya: e formájában lehet, hogy az utolsó, Latorcai mérlegelt és visszalépett a jelöltségtől. A párt Benjáminja, a Fidesz-korú Semjén Zsolt, többheti rábeszélés után vállalta az „integrátor” szerepét. Erre mondják a fogadóirodákban: ha befut, százszoros pénzt fizet. (Mellesleg: talán nem véletlenül pendítette meg az örök újraalapító Keresztes Sándor: ideje lenne létrehozni „egy igazi kereszténydemokrata pártot”.) A hírek szerint néhány lázadó „hajlik a jó szóra”, s ezért azért, jó kis listás helyért cserébe hajlandó „megtépi”, elvből, ha látja, kit akar a nép. Ám egy elszánt kisebbség a legmegátalkodottabbak, Isépyvel Rapcsákkal és Latorcaival az élen, állítólag már új vizeken hajózik. Sokan mondták: nem véletlen, hogy a legutóbbi Fidesz-kongresszus egyetlen fontos hangsúlymódosítása az volt, hogy nyitni kell a keresztény értékek felé. Talán születne egy új platform? Nem rossz ötlet: kiművelt, harcok tüzében edzett kereszténydemokrata kádereket kapnak szinte ingyen. Komplett ügyosztályt. Ismervén a Fidesz - Magyar Polgári Párt létszám- és szervezési problémáit, Isépyék, ha megérkeznek, komoly erőt jelenthetnek majd. ■ Isépy: Le Pen vagy Chirac, ez a tét 14 Arcváltás vagy arculatváltás? / Új arc, új karakter, a vidék képviselője, az ajkai SZDSZ-csoport ügyvivője. Vajon Mádai Péter lesz tizenegyből a tizenegyedik? Vagy egy sajátos nézőpont karakteres // képviselője a liberálisok közt? / a vidék hangja? Több műveltségi verseny győztesét, az SZDSZ új ügyvivőjét TOMPA IMRE kérdezte. - Számos új arcot látni az SZDSZ-ben. Tudatos stratégiát jelent-e az, hogy a kormányzásban elkopott, a népszerűtlen politika által megviselt arcokat „cseréli le” a párt, ráadásul nem afféle (hogy a néhai Antall József sajátos kifejezésével éljek) „nagykörúton belüli” arcokra, hanem „egészséges vidéki gyerekekre” (hogy egyúttal egy „másik klasszikust” is megidézzünk)? Tehát arccal a vidék felé fordul a párt, hogy a földből merítsen erőt? Miután padlót fogott, úgy érzem, néha szinte megérintette a bűvös ötszázalékos parlamenti küszöböt... - A közhittel ellentétben - bármit mondtak is Antall és társai - a vidék mindig erős volt az SZDSZ- ben. ’94-ben a szavazatok 80 százalékát az úgynevezett vidéki Magyarországról gyűjtöttük be. Tizenöt egyéni képviselő jutott be a Házba, a dunántúli megyékből tizenegy. Én abból a Veszprémből jöttem, ahol négy képviselőből három szabaddemokrata. Ennek a vonalnak a megerősödését jelenti, hogy például a Vas megyei Rácskay Jenő frakcióvezető-helyettes lett, vagy hogy Hankó Faragó Miklós a frakció szóvivője. - Mennyire tudatos politika ez? Az arcváltás jelent-e arculatváltást? - Azt akartuk igazolni, hogy az SZDSZ-ben a közismertnél több jó képességű, elfogadható ember dolgozik. És igazolni is fogjuk. - Ön tehát olyan ember, aki a választókerületében népszerű, hisz egyéni képviselőként került be a Házba ’94-ben. A helyi ismertségben mennyire játszott szerepet az, hogy nemcsak a kerületben lett első, hanem különféle televíziós műveltségi versenyeken is? Ha jól tudom, huszonkétszer nyert a Szó, Zene, Kép, az Irodalmi Klub és az Elmebajnokság című vetélkedőkön. - Huszonháromszor. Mert a Mindent vagy semmit-nek volt egy szuperdöntője, azt is „hoztam”. Először a Tizenkét széket nyertem meg, még 1967-ben. - Honnan ez a szenvedélyes vetélkedhetnék? - Ez a sikeres és apolitikus közéleti szereplésnek az a formája volt, amelyben kiélhettem meg nem valósult pedagógusi hajlamaimat. Leginkább az Elmebajnokságban, ahol én állíthattam össze az egyik témakört. A nyilvánosság előtt beszélhettem kedves témáimról, a 13 aradi vértanúról, Károlyi Mihályról, Görgeyről és Széchenyiről. S ez nem volt hiábavaló dolog. Hadd Azel dicsekedjem el vele: van egy ereklyém. Az aradi vértanúkról szóló vetélkedő után a család leszármazottai megajándékoztak Kiss Ernő altábornagynak a kivégzésen viselt borostyán melltűjével. Azt képzelem, a melltű által valami közöm van ahhoz a múlthoz, amelyet nagyon szeretek. Kár, hogy ma túltengenek a kevésbé kultúracentrikus vetélkedők. A tévé nagyon is alkalmas lenne arra, hogy a magamfajta hétköznapi embereknek kedvet csináljon a kultúrához. - Volt-e módszere? Hogyan tudta felfalni az adathegyeket? - Keveset kell aludni. A jó memória adottság. A legfontosabb, hogy élveztem az olvasást. Középiskolás kollégistaként igazgatói engedéllyel éjfélig olvashattam Szerb Antalt, és ötkor keltem. Aki tud, fogjon szavamon, én mindent elol-