168óra, 2003. április-június (15. évfolyam, 14-26. szám)
2003-04-30 / 18. szám
Kultúra Soó Rezső botanikusprofesszor születésének 100. évfordulójára bélyeget adott ki a Magyar Posta. Hamar kiderült: hibás a jubileumi bélyeg. Azon nem Soó Rezső arcképe van, hanem tanítványáé, Újvárosi Miklósé. A honi filatéliatörténetben még nem volt példa efféle csereberére. Sokan találgatták, mennyit érhet a tévnyomat a piacon. SÁNDOR ZSUZSANNA A Kossuth-díjas botanikus, Soó Rezső Debrecenben alapított növénytani tanszéket, így a bélyegbemutató a debreceni Déri Múzeumban volt. Aztán különös levél érkezett a városi postaigazgatóságra, amelyben Galántai Miklós, az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének munkatársa állította: hibás a jubileumi bélyeg. Azon nem Soó Rezső arcképe van, hanem tanítványáé, Újvárosi Miklósé. (Ő is Kossuth-díjas botanikus volt, s húsz évig Galántai főnöke.) Mivel Galántai nem kapott választ a postától, úgy döntött: médiabombát robbant. Az „elcserélt fejekről” értesítette a Hajdú-Bihar Megyei Naplót, amely cikket közölt a bélyegbotrányról. Majd találgatni kezdett a sajtó: vajon mennyit érhet most a „soórezső” a filatéliai piacon. Akadt, aki egymillióra tippelt. A Vácrátóti Botanikus Kert honlapján Galántai megmutatta nekünk a Kossuth-díjasok fényképeit. Kétségtelen: a bélyegen látható férfiú Újvárosi. Mesélte, éjjel-nappal hívták az ismerősei: a bélyeg már sehol sem kapható, próbáljon szerezni pár darabot a becses portékából. Egy őrző-védő szolgálat pedig felajánlotta, ha a bélyegzár miatt bármi baja esnék, rájuk mindig számíthat. Ő azonban az ominózus fotókkal „fölfegyverkezve” harcba indult igazáért. Március elején beállított a fővárosi postaközpontba. Kérte a vezetőket, azonnal állítsák le a hibás bélyeg forgalmazását. A postavezérkar vizsgálatot indított, hetekig tartottak a kutakodások. Érthető. Minél előbb visszavonják a bélyegeket, annál nagyobb az anyagi káruk. A postát felkereste az elhunyt Újvárosi professzor fia, Huba is. Kijelentette: testvérével beperlik a postát, s kártérítést követelnek, hiszen hozzájárulásuk nélkül került édesapjuk képe a bélyegre. A bírósági tortúráról csak akkor mondanak le, ha nyilvánosan bocsánatot kérnek tőlük, és sürgősen megszüntetik a bélyegeladást. A posta kénytelen volt az alkura. Három napilapban is megjelentették - az apróhirdetések közt - a közleményt: „A 100 éve született Soó Rezső tárgyú bélyegen szereplő arckép rendkívüli hasonlóságot mutat és ezért összetéveszthető az 1981-ben elhunyt Dr. Újvárosi Miklós professzor arcképével. A Magyar Posta Rt. ezen sajnálatos hasonlóságból eredendően az elhunyt hozzátartozóitól nyilvánosan elnézést kér.” A forgalomba nem került példányok árusítását március 31-étől megszüntették. A közleménnyel kapcsolatban Csegerei Tamásné, a Magyar Posta Bélyegmenedzsmenti Osztályának vezetője elmondta: „A vizsgálatban részt vevő független szakemberek szerint nem bizonyítható, hogy a bélyegen Újvárosi Miklós lenne. A grafika csupán hasonlít rá.” (A talányos véletlenről kérdeztük volna a bélyeget tervező Kertész Dánielt is, ám semmit nem akart a postai kommünikéhez hozzáfűzni.) A bélyegkiadás hosszú, bonyolult procedúra, a tévedés lehetősége - elvileg - kizárt. Mindig előre két évre határoznak a gyűjtőknek szánt, alkalmi bélyegekről. Minisztériumok, múzeumok, tudományos szervezetek tesznek ajánlatot, kiről, miről érdemes bélyeget megjelentetni. A javaslatokat a posta „témakijelölő” testülete értékeli. A szakemberekből, filatélistákból álló grémium afféle „tématoplistát” terjeszt be a posta vezérigazgatójának, az informatikai minisztériumnak, és a tárcavezető dönt a listáról. A posta a bélyegek kivitelezésére meghívásos pályázatot ír ki: három művészt kérnek föl vázlatkészítésre. A Soó-bélyeg esetében a grafikusoknak kellett fotót keresniük a tudósról. Mivel az intézmény művészeti zsűrije Kertész Dániel vázlatát tartotta a legjobbnak, a tervezéssel őt bízták meg. Az összecserélt tudósok senkinek sem tűntek föl. S bár a honi filatéliatörténetben nincs példa efféle csereberére, mégis korai volt a gyűjtők öröme. A Soó-bélyegből senki sem fog meggazdagodni. Az a 40 forintos névértékénél fillérrel sem ér többet. „Ha a kiadás után gyorsan leállítják a forgalmazást, emelkedhetett volna az ára. Csakhogy a több százezer példányos bélyeget másfél hónapig árulták, ennyi idő alatt már minden gyűjtő hozzájuthatott” - mondja Kurdics Sándor, a Magyar Bé írása. Ujvárosi Miklós Soó Rezső"