168óra, 2009. január-március (21. évfolyam, 1-13. szám)
2009-02-19 / 8. szám
Levélhullás SNECINEK LENNI KIS HAZÁNKBAN Az átlagéletkor emelkedésével az öregedés fogalma is megváltozott. Nem mindenki szeret nyugdíjba menni, ha úgy érzi, hogy szellemileg, fizikailag alkalmas a hasznos munkára. Nem vagyunk egyformák. Genetikai adottságaink, életvitelünk, a környezeti hatások mindenkire másképp hatnak. Amerikai ismerőseim között vannak, akik hetvenéves koruk után is műtéti szakmában osztályvezető főorvosok. Más kolléga 72 évesen röntgenfőorvos teljes állásban - ahogy ott mondják: full time-ban. Szlovéniai barátom 73 évesen főorvosként dolgozik, teniszezik és síel. Itthoni legközelebbi barátom elérte a nyugdíjkorhatárt - állása megszűnt. Megértette: ez a törvény. Szeretett volna régi munkahelyén részállásban dolgozni, ott, ahol 27 évig vezető volt. A máshonnan jött utód nem kívánt vele együtt dolgozni. Barátom másnaptól az egyetem klinikáján kapott lehetőséget, hogy részmunkaidőben dolgozhasson. A klinika igazgatójának humánus és kollegiális gesztusa tette lehetővé, hogy továbbra is aktív maradjon, dolgozzon, ne süllyedjen el a semmittevés depresszióhoz vezető posványában. Jó kondícióban van, sportol, kerékpározik, fut a folyó menti erdőben. Egy nagy baja van: mindig szerette a munkáját, még most is szereti. Van tudományos minősítése, számos dolgozatot írt szaklapokba, itthon és külföldön sok tudományos előadást tartott. Előző munkahelyén munkatársaival együtt néhány új gyógymódot vezetett be az országban elsőként. Egyetemi titulust is kapott oktatói és vizsgáztatói tevékenysége miatt. Új munkahelyén továbbra is oktatta a hozzá beosztott hallgatókat, vizsgáztatott, az Egyetem Doktori Tanácsának megbízása szerint részt vett a tudományos minősítési eljárásokban. Vezetői felterjesztették egy címzetes elismerésre. Az egyetem orvosi karának dékánja visszautasította a felterjesztést azzal az indokkal, hogy a karnak nem áll módjában 70 év felettiek számára címet adományozni. Egyébként a cím nem jár pénzzel. A fejfán jól mutatott volna az egyetemi magántanári jelölés. Popper Péter írta (168 Óra, 4. szám, Mire kellenek az öregek?), hogy vannak aranyhalak, akik nyugdíjaskorukban az akvárium üvegfala mögött biztonságban élnek, és vannak snecik, akik a szabad, öntevékeny életet szeretik. A sneci, más néven szélhajtó büsz dacol a hullámokkal, az időjárással, élelmét maga szerzi. Ügyességén és adottságán múlik, hogy egy kóbor ragadozó támadása elől ki tud-e térni. A snecit ha akváriumba teszik, csak néhány óráig él. Igaz, az aranyhal meg a szabad vízben pusztul el hamarosan. Aztán a snecinek is eljön az ideje. Megöregszik vagy beteg lesz, és áldozatul esik a ragadozónak. Amíg jól tud úszni, és önálló életet él, senki sem kérdezi meg a snecitől, hogy melyik tavasszal jött a világra. Na, de ő egy sneci. Veszelovszky Iván Szeged /Oré^k^ólássz^edsági^ f Finra yeoKotu uisagiro bejetentttte: I / I 1 M, álasicíkkében tagadta a visszavonulás forsosságát, és szót emelt :'■*“""•**" \ Mester Akaiwlauchkirben ■» É¥» toiyuna elwo uamonhban a dinwlal. ^a^**-*- ZW : 1 a/ Idősek siolátszabsdMQaW . Szecwtvi pieMWtjek “wf»' >** » \ Mire kellenek az öregek? i \ c»» ££*»■«» To.,« ui „«I« «otMIW» •*» "NK’ “ZX. »^«uk'U^auoe«^- **>»• \ jg 58 ■ 168 Óra Küldjön egy képaláírást! „Az első állásinterjú ” (Beküldte Farkas Tibor, e-mail) Ezúttal a fenti fotóhoz várunk olvasóinktól szellemes, találó aláírást. A legjobbakat közöljük. A beküldők között minden negyedév végén lapunk egy esztendőre szóló előfizetését sorsoljuk ki. A javasolt képaláírás beküldésének határideje: a 168 Óra megjelenését követő hetedik nap, mindig csütörtök. Címünk: 168 Óra szerkesztősége: 1023 Budapest, Bécsi út 3-5. A szövegeket fogadjuk e-mailként is (szerk@ 168ora.hu), ugyanezen a határidőn belül. A borítékra (e-mailre) írják rá: Fotópályázat.