2000, 1994 (6.évfolyam) március
Lengyel László: Szép új világ (második rész)
2000 Mgyarországot is. Ennek lehetnek valóságos okai, vagy találhatnak ürügyeket is. Az „elhagyott kedves" változatban Magyarország először légüres térbe kerül - némileg a század húszas és harmincas éveihez hasonlóan -, amikor az önerőre támaszkodás, a teljes provincializálódás következik be. Ez az elhagyás, szerelmi csalódás, Európa-ellenes dühöket vált ki, amelyekre Európa még elutasítóbban felel, ami csak növeli az ellenérzéseket. A kis keleteurópai országok közé szorult Magyarország ismét az orosz hatalmi övezetbe jut, demokráciája széthullik vagy kiürül. A liberálisok hivatkozási pontja megszűnik - az európai piacgazdaságok és tömegdemokráciák hűtlen és megközelíthetetlen szeretőnek bizonyulnak. A nemzeti konzervatívok táborában a népi fundamentalista elemek jutnak túlsúlyra, a modernizációs, européer konzervativizmus fölött. A rózsaszínű, szociáldemokratizálódó baloldal egyre vörösebb, antiliberálisabb, antiimperialistább, antikapitalistább lesz. A tekintélyelvűségnek világos hivatkozási és támogatási pontjává válik Oroszország. A katasztrófa-forgatókönyv esélyei a kilencvenes évek közepén Feltevésem szerint Oroszország inkább a birodalmi egységesülés, mint a teljes széthullás felé tart. Még a viszonylag demokratizált, vagyis enyhített diktatúrában élő Oroszországnak is lesznek európai vágyai, még ha kezdetben saját egységéért és Szibéria újrafelfedezéséért, megtartásáért kell is küzdenie. Ma még nem lehet előre tudni, hogy a világ nagyhatalmai minden feltétel nélkül visszaszolgáltatják-e a térség döntő részét a tekintélyelvű Oroszországnak, vagy valamiféle ellenállást tanúsítanak. Nem lehet még látni, hogy Oroszországnak elegendő lesz-e blokádokkal, nyomással, katonai fenyegetésekkel élnie, vagy szüksége lesz „büntető akciókra", netán háborúra. Csak reménykedhetünk, hogy a katasztrófa nem következik be. A kelet-európai káosz jelentős mértékben le fog csillapodni a kilencvenes években. A viszályok egy részén már túl vagyunk, a továbbiakat éppen az orosz csendőr fogja a helyére tenni. A szlovák-román-szerb blokk kevéssé valószínű. Sok tekintetben a magyar külpolitikától és a nagyhatalmaktól fog függeni, hogy beleesünk-e a konfliktusokba. Valószínűleg Magyarország kimarad a mindenki harca mindenki ellenvilágából, s ez a katasztrófa nem fog fenyegetni. Az „elhagyásból", a nyugat-európai „ittfelejtésből" bekövetkező káosz bármikor lehetséges. Az Európai Közösség a maga belső ellentétei, kiérleletlen politikája miatt taszította tovább Jugoszláviát a káoszba, és hagyta ott a Szlovénián túli részeket. (Horvátországnak gazdasági kultúrája, a német-olasz-osztrák világgal való történeti és modernizációs összefonódottsága alapján legalább akkora esélye lett volna az „átjutásra", mint Szlovéniának, Magyarországnak vagy Csehországnak. Belezuhanása a háborúba ezt az átjutást szinte lehetetlenné tette. Példáján láthatjuk, hogy mivé válhatna Magyarország egy kelet-európai konfliktus esetén.) Feltevésem szerint az Európai Közösségnek, illetve a benne ilyen vagy olyan módon integrálódott országoknak a kilencvenes években továbbra sem lesz összehangolt Kelet-Európa politikájuk, ezért a véletlennek, a vakszerencsének nagy szerepe lesz abban, hogy mi történik Európa keleti végein. Meglepetés-forgatókönyv A meglepetést okozó forgatókönyvet és változatait a nemkívánatos kategóriába kell sorolnunk. Olyan eseményekről van szó, amelyek ugyan nem katasztrofálisak, de nem is tartoznak a békés és pozitív fejlődéshez. Közép-európai nagyhatalom-szcenárió A kelet-közép-európai események egyik meglepetése lenne, ha Magyarország vagy Lengyelország, Kis-Jugoszlávia vagy Románia közép-európai nagyhatalommá, illetve európai középhatalommá próbálna válni. Tekintettel az általános gazdasági lesüllyedésre és a térségben kialakult átmeneti vákuumra, ezeknek az országoknak a politikusi köreiben felmerülhet, hogy hazájuk békés úton, határmódosításokkal megnövekedne, vagy együttműködési alapon egy gazdasági-politikai integráció középhatalmává válna." A német egyesítés, a Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia szétesése után elvileg nincs meglepetés az európai határokat illetően, mégis teljesen új, meglepő helyzet lenne, ha az ezredfordulón egy középhatalmi Magyarország jelenne meg. Ennek egyik lehetősége, hogy Szerbiát, Szlovákiát, Romániát vagy Ukrajnát a nemzetközi közvélemény, az európai közösségi intézmények, a nagyhatalmak valamilyen rendkívüli helyzetben arra kényszerítik, hogy nemzetiségi területük egészén vagy egy részén népszavazást tartsanak a terület önkormányzatáról, illetve esetleges elcsatolásáról." Elképzelhető, hogy Szerbia horvátországi és boszniai területi követelései ellenében rákényszerül, hogy népszavazást kérjen, amelyeket csak a koszovói és vajdasági népszavazások ellenében tarthat meg. Ugyanígy Szlovákia rendkívüli állapotban „önkéntes" területmódosításra késztethető, akár Ukrajna vagy Románia. Ezek a területi módosítások, vagy Magyarországnak mint anyaországnak jelentős autonóm önkormányzatú területekkel való együttélése „területi középhatalommá" tehetik az országot. Másrészt Magyarország a gazdasági fejlettsége, a Nyugattal való jó kapcsolatai következtében lehet egy magyarhorvát, egy magyar-román vagy egy magyar-szlovák integráció vezetője. Ezek az országok ma önerejükre kénytelenek támaszkodni, nyugati támogatáshoz nem jutnak az ezredfordulóig, és ki vannak szolgáltatva Oroszország, Kis-Jugoszlávia és Törökország erőteljes nyomásának. Románia egyetlen útja Magyarországon keresztül vezet a Nyugat felé, és előnyben részesítheti a „nyugati" együttműködést egy keleti konfliktussal szemben. A kis Szlovákia természetes partnere lenne Magyarország, ha Csehország felé nincs kiútja. Itt mindegyik kapcsolatban Magyarország az erősebb gazdasági fél.11 A meglepetés-forgatókönyv („Nagy-Magyarország" szcenárió) valószínűsége mindkét változatban igen kevés. Nem valószínű, hogy akár Szerbia, akár Románia, akár Szlovákia belemenjen egy önkéntes határmódosításba vagy a területi autonómia elismerésébe. Ugyanakkor az előbbi Magyarország egyik legnagyobb tragédiája lenne. Ha bármelyik területet örökölnénk, azok mindegyike gazdaságilag, kulturálisan fejletlenebb, ugyanakkor nemzetiségileg színezettebb a mai magyar területeknél. A következő években tovább fog növekedni a gazdasági távolság Magyarország és a környező országok magyarlakta területei között, így Magyarország gazdasági csődöket és nemzetiségi viszályokat örökölne. Hasonlóképpen rosszul járna bármely ország, ha 17 SZÉP ÚJ VILÁG