2000, 2003 (15.évfolyam) április

PARTI NAGY LAJOS: Petőfi Barguzinban

PETŐFI BARGUZINBAN Sej, Barguzinban régen tép medve, régen tép farkas. Megáll a világ rút masinája, egy régi farkas, koponyakörzőt, ásót pakol ki, s a földbe döfi, egy jó pár verszta sugarú körben ébredj, Petőfi! Lakosok jönnek, itt van a tévé, feszt bólogatnak, lenyilatkozzák, nevezett hősök, naná, itt laknak, keszeg teremtés, izgága kissé, pravda, hogy is nem a tejbegyűjtő az élettársa, mindenki ismer. Amúgy törekvő, van szoba-konyha, benn van a villany, erre az élet sokáig zordon, aztán elillan, magyar poéta nem él degecre, sőt rabmadára, mégis befizet Zaporozsecre, bármi az ára. Állásra nézve alkalmi gondnok kis marzoléjban, hol maradványa csinos gúlában s vitrinben ott van. Van néha morgás, téves a csontváz, mert nincs rajta­mente. Látogatóktól egy kissé ez is el-elrettentő. Sejhaj, elnézi ámbitorkáján, merre a század, egyfelől komcsin, másfelől nácin rá-rávágad. Nyomasztja őt rém az alkony muszka, gyors nyargalásra, világszabadság jegyes puliszka és jegyes kvásza. Pöszög szájában szerce pipája, parazsa lángol, vajh merre lehet szegény hazája, akire gondol? Bár Barguzinban nem tivornócska kocsma és művház, nagy indulatra kis mellkasában hamar felszikráz. Sejhaj, a pumpon felszökik nála, és akkor jajjal, szalad előle muzsik és múzsa lobogó hajjal, zörög markában, attakírozván, vodkás flakonja, három nap s éjjel familijának nincs nyugalomja. Rogyina málya, múlatja ríván, bús, abaposztó, tépje a tigris rossz halmnád szét, tépje a prosztó, ágyban­párnád üsse a dárd­­át, kardra, pirogra, mind aki téged jobtvaju máma, az ég lerogyja! Ám negyednapra csíhatsk a ingó kedélye helyre, s bicikli tolva Lenin ultcán mén munkahelyre, kis keszeg ember, konkrétan asszony, lejár a sírba, itt nyugszok tíztől tizenöt hóig vasárnap zárva.

Next