2000, 2006 (18. évfolyam) szeptember
LENGYEL LÁSZLÓ: Merre tovább jobboldal?: levélféle jobboldali barátaimhoz
Lengyel László Merre tovább jobboldal? LEVÉLFÉLE JOBBOLDALI BARÁTOMHOZ Jobboldali barátaim mozgolódni kezdtek a választási vereség hatására. Önvizsgálatot tartanak, szembenéznek azzal, mit rontottak el az elmúlt évtizedben, és mit tettek helyesen. Gondolkodni kezdtek Orbán Viktor szerepén és felelősségén, saját Orbánhoz fűződő viszonyukon. Beszélni és írni próbálnak, maguknak és másoknak. Tiszta szívből örülök ennek a mozgolódásnak, mert a politikailag erős és megkérdőjelezhetetlen jobboldalnak legalább annyira szüksége van a belső vitákra, ütközésekre, európai formálódásra, mint a baloldalnak. Az alapító és formáló Antall-hatás, és az új jobboldali hont alapító Orbán-befolyás felülvizsgálatra szorul. Nem az én feladatom, hogy e felülvizsgálatot elvégezzem, s különösen nem, hogy kéretlenül tanácsokat adjak, mindössze elmondhatom a véleményemet. De álljunk meg egy percre. Miféle jobboldali barátok? Hogyan lehetnek a magamfajta ördögi, liberális értelmiséginek, aki mindenféle bíráló könyveket és cikkeket ír a jobboldalról, sőt, magáról a szent és sérthetetlen Orbán Viktorról, jobboldali barátaim, kapcsolataim?Csak nem beszélgettem továbbra is az évtizedek óta ismert Fidesz vezetőkkel, vagy jobboldali holdudvari értelmiségiekkel politikáról. Lehetetlen. Akkor se ők, se én nem tudjuk az illemet. Böcsületes, jó magyar ember nem áll szóba efféle izékkel, komenista, liberális, zsidóbérenc senkiháziakkal, még akkor se, ha évtizedekig együtt tanultak, dolgoztak, barátkoztak. Neked tényleg vannak jobboldali barátaid? - kérdik tőlem szemrehányóan. Hát, bizony vannak. „Magyarországon, igazában, társadalmi és politikai értelemben mindig csak kétféle ember élt: a liberális, és aztán aki nem volt az" - írja Márai a Föld, föld!-ben. A liberális, legyen jobb- vagy baloldali, netán semmilyen oldali, szociális vagy konzervatív, előbb vagy utóbb a személyes és a közösségi szabadság mellett, az öntudatos párbeszédet, a racionális vitát kell, hogy válassza. Ezért örvendek a polgári liberálisok, a liberál-konzervatívok írásainak és szólásainak: az európai Magyarország politikai váltógazdaságának ígéretét látom bennük. Illeszkedő vagy kiváló gazdaságpolitika !A reform az „a meggyőződés, hogy a nemzet feladatát csak úgy oldhatja meg, ha a nyugati civilizációhoz ragaszkodik, s mint múltjában, úgy a jövőben is a civilizációnak bajnoka lesz." Eötvös József: Emlékbeszéd Szalay László fölött (1865) De tekintsünk a dologra magára. A gazdaságpolitikai elemzéseddel, jobbboldali barátom, nem csoda, nem értek egyet. De alig hiszem, hogy ez az alkalom és a tér, hogy az 1990 óta követett gazdaságpolitikákat megvitassuk. Maradjunk annyiban, hogy rögzítem: az én felfogásomban az 1991-es liberális, mikrogazdasági átalakító Kupa-program, majd az 1995-ös makrogazdasági konszolidáló Bokros-csomag, a liberalizáció és a privatizáció, a világgazdasághoz és Európához való illeszkedés helyesek voltak. Ellenben az 1993— 94-es választási költekező, majd 1994-95-ös, nyolc hónapos késlekedést okozó, Horn-féle kisember-programok, akár a 2001 után követett, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány nem fenntartható 2000 - 3