2000, 2010 (22. évfolyam) május
KEMÉNY MÁRIA: Lónyay utca 17
dalmi különbségek („És a paraszt meg az úr-csemetének hogyha beszart, hát / Csöpp hátsóját jó puha ronggyal kell kitörölni... Hisz rossznak születünk mind, nincs itt semmi különbség. / Pompás ágy: ez várja az újdonsült nemes úrfit, / Míg a paraszt gyerekének megfelelő a sötét zug, / Vagy bepelenkázzák s kiteszik: van jó puha gyékény; / Ám gondold meg: még ott gazdagságuk ugyan mi?... Lám csak, az úr épp megszületik, pöffeszkedik immár / Pór nép közt: a hideg vizén úszik eképp a szalonna / Zsírja, s az árva paraszt zsíroska kalapja leröppen, / Hogyha az úr ordít, s a kemence hideg fala mellé / Bújnak némán, hajlongnak nagy alázatosan mind. / Ám ha az Isten eképp kijelölte helyünk: nosza, járjon / Félelmes-tarajos hercegként fennen az egyik, / Másik, gázolván a latyakban, hordja a trágyát."). Ez a brutálisan goromba leírás is mennyivel élesebb hangon szól, mint az a nagy nemzetközi sikert aratott jópofa, eufemizmusokban gazdag szatíra, mely az árnyékszéki ürítkezésnek írta volt le antropológiailag egyenlősítő tendenciáit (az osztrák Blumauer nem szellemtelen, bölcs és pajkos versének magyarországi sikerét mutatja, hogy Csokonai lefordította és Földi János még filológiailag is értekezett róla...8). S mindezt a sok durvaságot és szörnyűséget mégis beragyogja valami homéroszi derű és emelkedett humor: nem a szatíra kegyetlensége szól itt, nem is a társadalmi lázítás kiáltványa - mintha a szerző mindezt így tekintené természetesnek, mintha mindez így képviselné az isten végtelen gondviselő kegyelmét. S talán épp ebben rejlik genuin kelet-európaisága. S ez az, amiért hála illeti Bojtár Endrét, hogy kiemelte e művet (s persze még annyi mást is) az ismeretlenségből; nyersfordításával lehetővé tette gazdag és szellemes magyarítását - adná isten, hogy egykori hősi gesztusa széleskörű recepcióra is találhatna! JEGYZETEK 1. Kristianas Donelaitis: Évszakok. Ford. Tandori Dezső, utószó Bojtár Endre. Európa, 1970. (A szerzőélt: 1714-1780; a művet írta: 1765-1775; megjelent 1818, német fordítással együtt.) 2. Csak illusztrációként: e műfajból ma már csak Haydn hatalmas oratóriuma (1801) nevezhető élőnek. 3. Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz• Festő versezet Kleist német munkáiból. In uő: Minden munkája. (S. a. r. Vargha Balázs) Szépirodalmi, 1973.1. 1034-1081. 7. Csokonai Vitéz Mihály: Lillához. A Kleist rapszódiái közül. Id. kiadás I. 1082-1087. 8. Csokonai Vitéz Mihály: Oda az árnyékszékhez. (1800) Alois Blumauer (1755-1798): An den Leibstuhl c. versének fordítása. In: id. kiadás 1. 1027-1029. Földi János levelét (1800. júl. 6.) Id. Csokonai Vitéz Mihály Levelezése. S. a. r. Debreczeni Attila. Akadémiai, 1999. 101-106. Kemény Mária Lónyay utca 17 1 Ebben a házban megmaradtak az üvegablakok, a szecessziós mintájú maratott üvegek és a ragyogó színű festett üveg Mária-kép is a lépcsőházban. Amikor ott jártam, egy fiatalasszony tollseprűvel szedte le a pókhálókat a folyosókról és 4. Nagyváthy János: A szorgalmatos mezei gazda- A Magyarországban gyakoroltatni szokott gazdaságnak rendjén keresztül. Pest, 1791. Két kötet. 5. Paraszti majorság. Fordította Vanierből Baróti Szabó Dávid. Második kiadás, megjobbítva. Kassán, Landerer, 1794. 6. Kis János: A falusi élet. Delille franczia munkája után versekben szabadon fordítva. Soprony és Pozsony, 1825. 2000 . 7