2000, 2011 (23. évfolyam) december
Az agitátor kézikönyve (I. rész)
dalmi-politikai hatalmi bázis kiépülését az előző évek és hónapok élményei után meg lehet akadályozni. Álljunk meg egy percre. A hatalom konszolidációjának egyik alternatívája lehetett a társadalom passzív ellenállása. Egy, a társadalmi csoportok közös érdekein és értékein, közös érzeményein alapuló egységes társadalomnak egy idegen hatalommal vagy annak képviselőivel, helytartóival szembeni passzív ellenállása tartós lehet. Ám a magyar társadalom egyáltalán nem volt egységes, sok tekintetben a polgárháború határára sodródott, így a megszállással szembeni egységes nemzeti érzelmet nem lehetett felidézni, mert voltak erős társadalmi csoportok, amelyek úgy vélték, hogy a külső intervenció volt az egyetlen lehetőség a helyzet megoldására, vagy legalábbis elfogadták ezt a lehetőséget. Másrészt, a passzív ellenállás meghirdetésekor, hogy vajon mire, milyen eredményre számíthattak a passzív ellenállásban részt vevők? Tömeglélektanilag talán érthető a várakozás, de más oldalról 1957 tavaszán már mindenkinek meg kellett magától kérdezni, hogy meddig és miért tartson ki, mi ennek az ellenállásnak a végcélja. Az intézmények és anyagi tartalékok nélküli társadalomnak várakoznia kellett volna - mire? A szovjet csapatok kivonulására? A kommunista rendszer bukására? A passzív ellenállás nem volt „életszerű". 1849 után a birtokos nemesség visszavonulhatott birtokaira, de hová vonulhatott a kizárólag állami munkahelyeken dolgozó városi lakosság, és az állami felvásárlástól függő, hatóságoknak kiszolgáltatott parasztság? (Az 1981. december 13-i lengyel szükségállapot kimondása után részben-egészben megmaradtak egy ellenállás intézményei, mindenekelőtt a katolikus egyház, a szamizdat sajtó, az illegális Szolidaritás, mégis az ellenállás rövidesen kihunyt. A gazdasági válságnak és Gorbacsovnak kellett eljönnie, hogy megváltozott feltételek között a Szolidaritás újra megszervezze a lengyel társadalmat.) Márciusban már láthattuk, hogy ez nem sikerülhet, s az MDP helyén, „mint hullából a köröm" (idézet Fekete Hungaricusából) kinő az MSZMP. Az „öreg komcsik", akik az illegalitás vagy 1945 óta egész lelkükkel és egzisztenciájukkal kötődtek ehhez a párthoz, igen kevés kivétellel egyszerűen nem tudtak kimaradni. Kiderült, hogy ehhez a végső szakításhoz Újhelyi Szilárd vagy Széll Jenő szellemi és erkölcsi erejére volna szükség. Közismert tény, hogy a forradalmi napokban elhangzott néhány antiszemita megnyilatkozás, és az erősödő jobboldali hangvétel sokakban kiváltotta az ÖV ALATT Az agitátor kézikönyve I. rész A KORMÁNY INTÉZKEDÉSEI A LAKOSSÁG HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁRA Részlet Kádár János elvtárs 1957. májusi országgyűlési beszámolójából Kormányunk határozott célkitűzése, hogy kijavítja az elmúlt években előfordult hibákat. Az előző hónapokban számos réteget érintő bérrendelést hajtottunk végre. Rendeztük a bányászati munkások bérét, az állami iparban a munkások és kisegítő dolgozók bérét. E rendezés nyomán az érintett dolgozók az idén 1 milliárd 200 millió forinttal többet keresnek, mint azelőtt. Az építőipari munkások és kisegítők bérének rendezése, valamint az idénypótlék 560 millió forintot, a közlekedés dolgozóinak bérrendezése 265 millió forintot, a kereskedelmi dolgozók fizetésének rendezése 246 millió forintot jelent. Megjavítottuk az ipar és az építőipar műszaki dolgozóinak kereseti lehetőségét, ennek bérkihatása 1957-ben 240 millió forint. Az oktatásügyi intézmények nevelőinek és egyéb alkalmazottainak bérrendezése ez év végéig 180 millió forintot jelent. Valamelyes bérjavítás vált lehetségessé a mezőgazdaság területén és néhány más dolgozó kategóriánál is. Mindezek a rendelkezések egy évre számítva, hozzávetőleg 4 milliárd 300 millió forinttal növelték a bérből és fizetésből élő dolgozók jövedelmét. A mezőgazdasági lakosságot érintő számos intézkedés is történt. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete megszüntette a mezőgazdasági termények és termékek kötelező beadását. A parasztság jövedelme a beadás megszüntetésével több milliárd forinttal emelkedett, illetve emelkedik. Tör- Az agitátor kézikönyve. Kossuth Könyvkiadó, 1958. 26 Gt 2000