28-as Ujság, 1921 (4. évfolyam, 1-23. szám)
1921-01-07 / 1. szám
288-AS ÚJSÁG HÉTRŐL-HÉTRE. — Várunk, asszonyom. Mert a várakozás asszonynak a sorsa, férfinek az erénye. Kétségbe azonban nem esünk. Nem első eset, hogy a Fertő melletti réteket osztrák bakák lába tapossa. Taposta Rákóczy idejében is a sok lompos labanc... Taposták a Windischgrätz cserepárai is... Mégis elinrkultak mindig és ha jött az uj tavasz, bokrétás virágba szökött mindig a magyar szabadság fája, asszonyom. Keserű dió lesz még az osztráknak Nyugatmagyarország. No, de hagyjuk ezt a szomorú témát, asszonyom, inkább azt mondja meg, látta-e Wess minisztert? Meg Pekár Gyulát ? — Láttam. Látnom kellett, hiszen annyit cipelték szegényeket egész nap ide oda, hogy mindig az utcán voltak. Na, hát kivasalták Vassból a művésztelepet a festők ? — A művésztelep sorsa biztosítva van, asszonyom. Abban a pillanatban, mikor megalakult a Szanatórium r.-t., a művésztelep sorsa is biztosítva volt, mert az csak természetes, hogy helyet kell nekik találni valahol. A népkerti Vigadót azért szeretnék a festőművészek, mert a Népkertben sokkal könnyebben hozzá lehet modellekhez jutni, mint másutt. No meg aztán, ha jön a csodaszép május, mennyi csendélethez, mennyi zsánerképhez, mennyi idillhez találnának itt témát. Micsoda esti hangulatokat Miskolci, 1921. január 8. — Csókolom a kezét, nagyságos asszonyom és engedje meg, hogy egy pillanatra sablonos legyek és boldog uj évet kívánjak magának. — Köszönöm, kedves barátom, de azt hiszem, maga sem hiszi komolyan, hogy az újév boldogabb legyen, mint az elődje. Mindig rosszabb jön és ami elmúlt, többé vissza nem jő, kedves barátom. Nagyon elégikus hangulatban vagyok, de látja, mint magyar asszonynak, igazán zokon esik Nyugatmagyarország sorsa. Mi, asszonyok, különben is lírikusabb kedélyűek vagyunk, mint maguk és kétségbeesetten látjuk, mikor az, ami a legkedvesebb, évről évre kisebb... Mind jobban elfogy... Minduntalan elvesznek belőle valamit. És így van most az ország testével is. Mintha az operációs asztalon feküdne szegény Csonka-Magyarország és hol itt, hol ott nyesnék le egy-egy testrészét az önző, kapzsi szomszédok. Hová lett a sok szép háborús ábránd, amikor mi, asszonyok, gyönyörködve néztük a diadalmas, erőtől duzzadó Hungáriát és szentül meg voltunk győződve, hogy évről-évre nagyobb lesz és íme, éppen az ellenkezőjét látjuk. Mondja már, maguk férfiak, mit szólnak ehhez ? HAÁSZ JÓZSEF FO»z»p, os«mig« boP is likőrök' Kivi, fia, tsasflismélyok. Kuglon bonbonok.