7közlap, 2003. július-december (5. évfolyam, 27-49. szám)
2003-07-01 / 28. (27.) szám
27KÓZLAP Dönteés előtt - döntés utáni kórházi térítési díjak A Szent Pantaleon Kórház 2000. óta szünetelő ápolási osztályát kulcsi telephelyén júliusban újraindítja. A kórház vezetői a hatályos jogszabályok alapján kérik a közgyűléstől térítési díj megállapítását, amely javaslatuk szerint az első napon 5200, a további napokon 1300, emelt komfortfokozatú ellátás esetében 2000 forint naponta. Egyes kiskorú gyerekek szülei igénylik, hogy a kórház biztosítson helyet számukra a kórház gyermekosztályán, ami kisebb átalakításokat követően lehetővé válik. Az ehhez a szolgáltatáshoz kapcsolódó javasolt térítési díj a helybiztosítás első napján 1500 forint, további napokon napi 1000 forint. Utóbbi díjak az étkezést nem biztosítják. A javasolt díjakat a közgyűlésnek kell jóváhagynia. Kritikus helyzet a Vasvári iskolában Az iskola falain repedések, a folyosón 5-6 centis süllyedés, a födémgerendákon repedés, a csempék lepattogtak a mosdókban, a gondnoki lakásnak nincs ép válaszfala, a Vasvári emlékfal megbillent. A rongálódások valószínűsíthető oka, hogy az év első hónapjaiban eltört egy ivóvíz-nyomóvezeték, és napokon keresztül többszáz köbméter víz jutott az épület alá. A hibát elhárították, az épületkárosodás késleltetetten jelentkezett. Statikus tervező vizsgálta meg a károsodott iskolaépület állapotát, majd a DVG Rt. elkészítette az iskola helyreállítási munkáinak költségbecslését. Eszerint a helyreállításhoz 93,6 millió forintra van szükség. Ugyanakkor a város költségvetésében nincs fedezet ekkora rendkívüli kiadás finanszírozására. A közgyűlésnek most abban kell döntenie: folyamodik-e a Területfejlesztési Tanácshoz vis major támogatási igényért, hogy az iskola helyreállítható legyen. Autómentes Városháza tér Gyakorlatilag az egész város lakosságát érintő javaslatról dönt a közgyűlés a Vasmű út Dózsa és Kossuth utcák közé eső szakaszának elfogadásával. A testület elé kerülő koncepcionális javaslat elfogadása esetén kezdődhet meg a kiviteli tervek elkészíttetése, s azok elkészülte után kerülhet sor a tényleges változtatásokra. A koncepció lényeges elemei (összhangban a Városháza tér jóváhagyott rendezési tervével) az alábbi: A távolsági autóbuszok megállói átkerülnek a Kossuth Lajos utca déli oldalára. A helyi autóbuszok megállói foglalják el a távolsági autóbuszok mai megállóját a mai Orex bolt előtt. A Csillagház előtt új gyalogátkelőhely létesül. Forgalomirányító lámpa teszi biztonságosabbá a Vasmű út-Kossuth Lajos utca kereszteződését és forgalomirányító lámpa szabályozza a Csillagház előtti gyalogátkelőhelyet is. A Vasy út-Dózsa György út kereszteződése 3 ágú lesz, a Dózsa György útról a gépjárművek csak jobbra és balra kanyarodhatnak, egyenesen nem haladhatnak tovább. A Városháza tér gyalogos zóna lesz. A kerékpárút az Erkel kert felől egyenesen vezet tovább a Kortárs Művészeti Intézet előtt és a Kistérségi EU és Idegenforgalmi Iroda (volt IBUSZ) előtt vezet át a Kis-Vasmű útra. A Kis Vasmű út Városházi téri vége zsákutca lesz, a múzeum épülete mellett kialakítandó 16 parkolóhellyel. 2003. július 1 HÉTKÖZNAPOK Mindössze három, ám annál lelkesebb csapat készülődött hetek óta Adonyban a már hagyományosnak mondható kétnapos játékra, a tortatúrára. Őket csak az öttagú szervezőcsapat előzte meg, akik már hónapok óta azon törték a fejüket, hogy minél tréfásabb, képtelenebb, ötletesebb, esetenként pajzán feladatokat találjanak ki a Tortahorda, a Túracsapat és a Fekete Vonat tagjai számára. Az idei játék fő motívuma az emberiség történetének feldolgozása volt. Mint minden évben, a csapatok most is hat-,van-nyolcvan főből álltak: barátok, munkatársak, családok, gyerekek, szülők, nagyszülők - mindenkire szükség volt. A táborhelyek az adonyi Kastélykertben - teljes felszereléssel - már hajnalban elkészültek. Az idő ahhoz is kedvezett, hogy az éjszakát kint töltsék a sátrakban. A játékok között sok volt a sport, az erőpróba: a péntek délután mindjárt vízhordással és kamionhúzással kezdődött. Közben a szellem sem pihent: a rádióból ismert Ki nyer ma? műsorhoz hasonlóan kellett számot adniuk a csapatoknak műveltségükről, majd különböző fotókon és kérdéseken törhették a fejüket. A szombat felvonulással kezdődött: az előre kiadott feladat szerint elöl a kőkorszaki járgányt hajtották, majd az egyiptomi múmiától a magyar huszáron és Napóleonon keresztül a kisasszonyokig mindenféle „népséget” megmutattak a fantáziagazdag játékosok. A sort mintegy elrettentő példaként - a klónok zárták. A gyerekek akiknek éppen nem volt szerepük a feladatokban - mesejátékkal, célbalövéssel, táncversennyel, fagyizással vagy palacsintázással múlathatták az időt. Az ebéd után látványos színpadi sziesztázás következett, majd az adonyi kommandó elfoglalta a sportpályát. Közben megalkották az ijesztőbbnél ijesztőbb rémségeket, de volt, akinek falevélbe kellett öltöznie. Hacsek és Sajó is a színpadra lépett - természetesen a csapattagok vállalták át ezt a szerepet is. Csak a zsűri - akik egyébként egy budapesti együttes tagjai , és teljesen pártatlanok ~ — a megmondhatója, létezik-e jobb rizspálinka, mint a tortatúrások által már három hete érlelt japán nemzeti itóka. A receptet természetesen nekünk sem árulták el. Az esti programok között volt pop(ó)bemutató, a Tortahorda pedig a Három őr a háremőr c. darabbal szórakoztatta a közönséget. A cél jóval túlmutat a közös játékon: itt az emberek közelebbi kapcsolatba kerülnek egymással, egészen új oldalukról ismerhetik meg egymást, s a kialakult csapatszellem a mindennapokra is hatással van. A szervezők mindenképpen meg akarják tartani az adonyiaknak ezt a lehetőséget, ám jövőre már egészen új dolgokat terveznek. D.B. Tor(ta)túra negyedszer — Az emberiség története — Napfény, ping-pong, foci, origami - uszoda! — Élet a napközis táborban — „Apa, ugye, holnap is megyünk?”, kérdezte ötödikbe lépő kislányom késő délután, amikor beesett az ajtón két testvérével. Ez még nem lett volna meglepő, az viszont annál inkább, hogy az örökmozgónak titulált „kis csibész” gyors vacsora után már az ágyat kereste, „Nagyon fáradt vagyok” jeligével. Már csak ez is elég lett volna ahhoz, hogy felkeressük a Fabó Éva Sportuszodában a napközis tábort, de a sok meglepetés csak ez után következett! A „művészbejárón” alkalmi felirat: Frissen mázolva. Óvakodunk befelé fotós kollegámmal, amikor finoman utánunk szólnak: nem Valójában a napközis tábor diákjai használják a főbejáratot. Itt közlekedik mind a kétszázötven gyermek. A turnus két hétből áll, de a jövő héten már közel kétszázkilencven fővel megyünk tovább - sorolja Hargitai Antalné Katika, a tábor vezetője. - Minden csoportban legalább két nevelő foglalkozik gyerekekkel. Egyikük nagy tapasztalaté, a gyakorlott pedagógus, a másikuk fiatal főiskolás, vagy éppen pályakezdő. Az utóbbiakhoz jobban vonzódnak a kicsik, velük könnyebben mennek úszni, focizni, ping-pongozni. A tapasztaltabb korosztály viszont a kézművességet gyöngyfűzést, tésztaragasztást, (origamit, rajzot, papírvirág és illatpárna készítést) favorizálja. - Jó itt - mosolyog fülig kifestve egy kislány. - Otthon nincs senki, itt meg egész nap játszunk. - Azért „komolyabb” tevékenység is zajlik - mosolyodik el Vincze Erzsébet, a helyettes vezető. - A gyerekek minden nap közel másfél órát gyakorolhatják az angol nyelvet dallal, játékkal, igencsak olcsón. Ma focibajnokság volt, amiben érdekes módon a lányok is részt vettek. Jövő héten moziba megyünk. Szóval, zajlik az élet. De ne csak itt beszélgessünk a folyosón, jöjjenek, nézzenek körül! Valósággal mellbevág a napsütés ereje, amikor kilépünk a zárt térből. Az uszoda hátsó részén, a kismedencében, félig árnyékban hűsöl néhány tucat nebuló. Mellettük közöttük a párhónapos csöppséget „úsztató” anyukától a lubickoló nagykamaszig mindenki megfordul. Mégsem érzem zsúfoltnak a „kacsaúsztatót”. A fák alatt viszont szorgos tevékenység zajlik: az egyik padnál éppen papírvirágot hajtogatnak, a másikon nagy buzgalommal békát rajzolnak. Keresem a saját csemetéimet, amikor az ismerős pedagógus elmosolyodik. - A nagylánya éppen a mosdóban van, mert fülig poros lett, ugyanis a csapatával megnyerte a focibajnokságot. Elmentek zuhanyozni. A kisebbik lánya meg a fia a középső medencében, a két fiatal kollega felügyelete alatt tanul úszni. A leány már egészen jól tudja a hátúszás elemeit! Büszkén feszítenek, de a fotós tovább vonszol. A röplabdapálya mellett már javában osztozkodnak a gyerekek, hogy ki melyik csapatban játszik majd. Mellettük a homokban egy magányos fiúcska éppen alagutat épít. - Nem, nem küldtek el - pillant föl, de figyelmét továbbra is az építkezésnek szenteli. - Most jobb itt egyedül. Mindjárt jön Vivi, s akkor már ketten építjük a királynő palotáját... Elnézem elégedett mosolyát, ahogy a kislány nevét kiejti. A szemét nem látom, mégis érzékelem, hogyan csilloghat. Mennyi idős lehet ez a srác? talán hatodikos? Nem lehet elég korán elkezdeni.... A másik oldalon zárt csoportban nagyobb csapat, csuromvíz gyermek érkezik. A tanárnő sürgeti őket.Nem késtünk el, de picivel többet voltunk úszni, mint gondoltam. A lányoknak gyors hajszárítás, aztán mindenki átöltözik, mert megyünk a Fészek étterembe ebédelni. Megtudjuk, hogy reggel tízóraizni, délben ebédelni járnak át. Az uzsonnát a táborban kapják meg. Gyermekeim jutnak az eszembe: az öt nap alatt egyszer sem jöttek haza éhesen. Amikor ezt megemlítem, elfelhősödik Vincze Erzsébet homloka: - Sokan nem veszik figyelembe, hogy a gyermekeket nem reggelizni visszük. Ez tízórai! Ha otthon nem eszik a kisdiák semmit, akkor nem érzi jól magát egész nap. A szülő csak az étkezést fizeti, emellett napi negyven forintot ad kulturális hozzájárulás címén. -Akkor ki fedezi a nyersanyagköltségeket, az egyéb kiadásokat? - Hát kiadás, az van bőven - gondolkodik hangosan a táborvezető, Kati néni, miután megvigasztalta és elengedte a kislányt, aki panaszra jött, mert kiesett a ping-pong versenyből. - Pályázatokat írunk már januártól, azokból időnként csurran-cseppen valami... az önkormányzat állja a nevelők és a technikai személyzet fizetését... a kulturális bizottság, az oktatási titkárság és a polgármesteri hivatal egyéb szervei is besegítenek... a városi vállalkozóktól is kedvezményesen tudunk vásárolni, ha még marad egy kevés pénzünk... az uszodával is jó a kapcsolatunk, bármit kértünk idáig tőlük, azonnal teljesítették. Megtudjuk, hogy az általános iskolákban is várják a gyerekeket reggel, s onnan különjárati autóbusszal hozzák be őket az uszodába. Bármikor jelentkezhetnek, csak az a kérésünk, hogy ha valamiért kimarad a kisdiák (ne adj' Isten, beteg lesz, vagy valamiért otthon marad), reggel telefonáljanak be, hogy tudjunk róla, ne várjuk hiába a csemetét. A 25/413-024 telefonszámon állandóan elérhetőek vagyunk. A diákokat a különjárati (táboros) busz délután négykor szállítja vissza, gyakorlatilag az összes általános iskolát érintve. Ha valakiért a szülő jön, természetesen hamarabb is elmehet. De hát kinek van szíve megtörni a vidám hancúrozást? Inkább én is hoztam volna egy fürdőruhát... Gong