7közlap, 2003. július-december (5. évfolyam, 27-49. szám)

2003-07-01 / 28. (27.) szám

2­7KÓZLAP Dönteés előtt - döntés utáni kórházi térítési díjak A Szent Pantaleon Kórház 2000. óta szünetelő ápolási osztá­lyát kulcsi telephelyén júliusban újraindítja. A kórház vezetői a ha­tályos jogszabályok alapján kérik a közgyűléstől térítési díj megállapí­tását, amely javaslatuk szerint az első napon 5200, a további napo­kon 1300, emelt komfortfokozatú ellátás esetében 2000 forint napon­ta. Egyes kiskorú gyerekek szülei igénylik, hogy a kórház biztosítson helyet számukra a kórház gyer­mekosztályán, ami kisebb átalakí­tásokat követően lehetővé válik. Az ehhez a szolgáltatáshoz kapcso­lódó javasolt térítési díj a helybiz­tosítás első napján 1500 forint, to­vábbi napokon napi 1000 forint. Utóbbi díjak az étkezést nem bizto­sítják. A javasolt díjakat a közgyű­lésnek kell jóváhagynia. Kritikus helyzet a Vasvári iskolában Az iskola falain repedések, a fo­lyosón 5-6 centis süllyedés, a fö­démgerendákon repedés, a csempék lepattogtak a mosdókban, a gondno­ki lakásnak nincs ép válaszfala, a Vasvári emlékfal megbillent. A ron­gálódások valószínűsíthető oka, hogy az év első hónapjaiban eltört egy ivóvíz-nyomóvezeték, és napo­kon keresztül többszáz köbméter víz jutott az épület alá. A hibát elhá­rították, az épületkárosodás késlel­tetetten jelentkezett. Statikus terve­ző vizsgálta meg a károsodott isko­laépület állapotát, majd a DVG Rt. elkészítette az iskola helyreállítási munkáinak költségbecslését. Esze­rint a helyreállításhoz 93,6 millió forintra van szükség. Ugyanakkor a város költségvetésében nincs fede­zet ekkora rendkívüli kiadás finan­szírozására. A közgyűlésnek most abban kell döntenie: folyamodik-e a Területfejlesztési Tanácshoz vis ma­jor támogatási igényért, hogy az is­kola helyreállítható legyen. Autómentes Városháza tér Gyakorlatilag az egész város lakosságát érintő javaslatról dönt a közgyűlés a Vasmű út Dózsa és Kossuth utcák közé eső szakaszá­nak elfogadásával. A testület elé kerülő koncepcionális javaslat el­fogadása esetén kezdődhet meg a kiviteli tervek elkészíttetése, s azok elkészülte után kerülhet sor a tény­leges változtatásokra. A koncepció lényeges elemei (összhangban a Városháza tér jóvá­hagyott rendezési tervével) az aláb­bi: A távolsági autóbuszok megál­lói átkerülnek a Kossuth Lajos utca déli oldalára. A helyi autóbuszok megállói foglalják el a távolsági autóbuszok mai megállóját a mai Orex bolt előtt. A Csillagház előtt új gyalogátkelőhely létesül. Forga­lomirányító lámpa teszi biztonsá­gosabbá a Vasmű út-Kossuth Lajos utca kereszteződését és forgalom­­irányító lámpa szabályozza a Csil­lagház előtti gyalogátkelőhelyet is. A Vasy út-Dózsa György út keresz­teződése 3 ágú lesz, a Dózsa György útról a gépjárművek csak jobbra és balra kanyarodhatnak, egyenesen nem haladhatnak to­vább. A Városháza tér gyalogos zóna lesz. A kerékpárút az Erkel kert felől egyenesen vezet tovább a Kortárs Művészeti Intézet előtt és a Kistérségi EU és Idegenforgalmi Iroda (volt IBUSZ) előtt vezet át a Kis-Vasmű útra. A Kis Vasmű út Városházi téri vége zsákutca lesz, a múzeum épülete mellett kialakítan­dó 16 parkolóhellyel. 2003. július 1 HÉTKÖZNAPOK Mindössze három, ám annál lelkesebb csapat készülődött hetek óta Adonyban a már hagyományosnak mondható kétnapos játékra, a tortatúrára. Őket csak az öttagú szervezőcsapat előzte meg, akik már hónapok óta azon törték a fejüket, hogy minél tréfásabb, képtelenebb, ötletesebb, esetenként pajzán feladatokat találjanak ki a Tortahorda, a Túracsapat és a Fekete Vonat tagjai számára. Az idei játék fő motívuma az emberiség történetének feldolgozása volt. Mint minden évben, a csapatok most is hat-,­van-nyolcvan főből álltak: barátok, munka­társak, családok, gyerekek, szülők, nagy­szülők - mindenkire szükség volt. A tábor­helyek az adonyi Kastélykertben - teljes felszereléssel - már hajnalban elkészültek. Az idő ahhoz is kedvezett, hogy az éjszakát kint töltsék a sátrakban. A játékok között sok volt a sport, az erőpróba: a péntek délután mindjárt vízhor­dással és kamionhúzással kezdődött. Köz­ben a szellem sem pihent: a rádióból ismert Ki nyer ma? műsorhoz hasonlóan kellett számot adniuk a csapatoknak műveltségük­ről, majd különböző fotókon és kérdéseken törhették a fejüket. A szombat felvonulás­sal kezdődött: az előre kiadott feladat sze­rint elöl a kőkorszaki járgányt hajtották, majd az egyiptomi múmiától a magyar hu­száron és Napóleonon keresztül a kisas­­­szonyokig mindenféle „népséget” megmu­tattak a fantáziagazdag játékosok. A sort­­ mintegy elrettentő példaként - a klónok zárták. A gyerekek akiknek éppen nem­­ volt szerepük a fel­adatokban - mesejá­tékkal, célbalövéssel, táncversennyel, fagyi­zással vagy palacsin­­tázással múlathatták az időt. Az ebéd után látványos színpadi sziesztázás követke­zett, majd az adonyi kommandó elfoglalta a sportpályát. Közben megalkották az ijesz­tőbbnél ijesztőbb rémségeket, de volt, akinek falevélbe kel­lett öltöznie. Hacsek és Sajó is a színpadra lépett - természetesen a csapattagok vállal­ták át ezt a szerepet is. Csak a zsűri - akik­­ egyébként egy buda­­­­pesti együttes tagjai , és teljesen pártatlanok ~ — a megmondhatója, létezik-e jobb rizspá­linka, mint a tortatúrások által már három hete érlelt japán nemzeti itóka. A receptet természetesen nekünk sem árulták el. Az esti programok között volt pop(ó)bemu­­tató, a Tortahorda pedig a Három őr a há­remőr c. darabbal szórakoztatta a közönsé­get. A cél jóval túlmutat a közös játékon: itt az emberek közelebbi kapcsolatba kerül­nek egymással, egészen új oldalukról is­merhetik meg egymást, s a kialakult csa­patszellem a mindennapokra is hatással van. A szervezők mindenképpen meg akar­ják tartani az adonyiaknak ezt a lehetősé­get, ám jövőre már egészen új dolgokat ter­veznek. D.B. Tor(ta)túra negyedszer — Az emberiség története — Napfény, ping-pong, foci, origami - uszoda! — Élet a napközis táborban — „Apa, ugye, holnap is megyünk?”, kérdezte ötödikbe lépő kislányom késő délután, amikor beesett az ajtón két testvérével. Ez még nem lett volna meglepő, az viszont annál inkább, hogy az örökmozgónak titulált „kis csibész” gyors vacsora után már az ágyat kereste, „Nagyon fáradt vagyok” jeligével. Már csak ez is elég lett volna ahhoz, hogy felkeressük a Fabó Éva Sportuszodában a napközis tábort, de a sok meglepetés csak ez után következett! A „művészbejárón” alkalmi felirat: Frissen mázolva. Óvakodunk befelé fotós kol­legámmal, amikor finoman utánunk szól­nak: nem­­ Valójában a napközis tábor diákjai használják a főbejáratot. Itt közlekedik mind a kétszázötven gyermek. A turnus két hétből áll, de a jövő héten már közel kétszázkilencven fővel megyünk tovább - sorolja Hargitai Antalné Katika, a tábor vezetője. - Minden csoportban legalább két nevelő foglalkozik gyerekekkel. Egyikük nagy tapasztalaté, a gyakorlott pedagógus, a másikuk fiatal főiskolás, vagy éppen pályakezdő. Az utóbbiakhoz jobban vonzódnak a kicsik, velük könnyebben mennek úszni, focizni, ping-pongozni. A tapasztaltabb korosztály viszont a kézművességet gyöngyfűzést, tésztaragasztást, (origamit, rajzot, papírvirág és illatpárna készítést) favori­zálja. - Jó itt - mosolyog fülig kifestve egy kislány. - Otthon nincs senki, itt meg egész nap játszunk. - Azért „komolyabb” tevékenység is zajlik - mosolyodik el Vincze Erzsébet, a helyettes vezető. - A gyerekek minden nap közel másfél órát gyakorolhatják az angol nyelvet dallal, játékkal, igencsak olcsón. Ma focibajnokság volt, amiben érdekes módon a lányok is részt vettek. Jövő héten moziba megyünk. Szóval, zajlik az élet. De ne csak itt beszélgessünk a folyosón, jöj­jenek, nézzenek körül! Valósággal mellbevág a napsütés ereje, amikor kilépünk a zárt térből. Az uszoda hátsó részén, a kismedencében, félig árnyékban hűsöl néhány tucat nebuló. Mellettük­ közöttük a párhónapos csöpp­séget „úsztató” anyukától a lubickoló nagykamaszig mindenki megfordul. Mégsem érzem zsúfoltnak a „kacsaúsz­tatót”. A fák alatt viszont szorgos tevékenység zajlik: az egyik padnál éppen papírvirágot hajtogatnak, a másikon nagy buzgalom­mal békát rajzolnak. Keresem a saját csemetéimet, amikor az ismerős pedagógus elmosolyodik. - A nagylánya éppen a mosdóban van, mert fülig poros lett, ugyanis a csapa­tával megnyerte a focibaj­nokságot. Elmentek zuhanyozni. A kisebbik lánya meg a fia a középső medencében, a két fiatal kollega felügyelete alatt tanul úszni. A leány már egészen jól tudja a hátúszás elemeit! Büszkén feszítenek, de a fotós tovább vonszol. A röplabdapálya mellett már javában osztozkodnak a gyerekek, hogy ki melyik csapatban játszik majd. Mellettük a homokban egy magányos fiúcska éppen alagutat épít. - Nem, nem küldtek el - pillant föl, de figyelmét továbbra is az építkezésnek szen­teli. - Most jobb itt egyedül. Mindjárt jön Vivi, s akkor már ketten építjük a királynő palotáját... Elnézem elégedett mosolyát, ahogy a kislány nevét kiejti. A szemét nem látom, mégis érzékelem, hogyan csilloghat. Mennyi idős lehet ez a srác? talán hatodikos? Nem lehet elég korán elkez­deni.... A másik oldalon zárt csoportban na­gyobb csapat, csuromvíz gyermek érkezik. A tanárnő sürgeti őket.­­Nem késtünk el, de picivel többet voltunk úszni, mint gondoltam. A lányok­nak gyors hajszárítás, aztán mindenki átöltözik, mert megyünk a Fészek étterem­be ebédelni. Megtudjuk, hogy reggel tízóraizni, dél­ben ebédelni járnak át. Az uzsonnát a táborban kapják meg. Gyermekeim jutnak az eszembe: az öt nap alatt egyszer sem jöt­tek haza éhesen. Amikor ezt megemlítem, elfelhősödik Vincze Erzsébet homloka: - Sokan nem veszik figyelembe, hogy a gyermekeket nem reggelizni visszük. Ez tízórai! Ha otthon nem eszik a kisdiák sem­mit, akkor nem érzi jól magát egész nap. A szülő csak az étkezést fizeti, emellett napi negyven forintot ad kulturális hozzájárulás címén. -Akkor ki fedezi a nyersanyagkölt­ségeket, az egyéb kiadásokat? - Hát kiadás, az van bőven - gondol­kodik hangosan a táborvezető, Kati néni, miután megvigasztalta és elengedte a kislányt, aki panaszra jött, mert kiesett a ping-pong versenyből. - Pályázatokat írunk már januártól, azokból időnként csur­­ran-cseppen valami... az önkormányzat állja a nevelők és a technikai személyzet fizetését... a kulturális bizottság, az oktatási titkárság és a polgármesteri hivatal egyéb szervei is besegítenek... a városi vállalkozóktól is kedvezményesen tudunk vásárolni, ha még marad egy kevés pénzünk... az uszodával is jó a kapcso­latunk, bármit kértünk idáig tőlük, azonnal tel­jesítették. Megtudjuk, hogy az általános iskolákban is vár­ják a gyerekeket reggel, s onnan különjárati autóbusszal hozzák be őket az uszodába.­­ Bármikor jelent­kezhetnek, csak az a kérésünk, hogy ha valamiért kimarad a kis­diák (ne adj' Isten, beteg lesz, vagy valamiért otthon marad), reggel telefonáljanak be, hogy tudjunk róla, ne várjuk hiába a csemetét. A 25/413-024 telefonszámon állandóan elérhetőek vagyunk. A diákokat a különjárati (táboros) busz délután négykor szállítja vissza, gyakor­latilag az összes általános iskolát érintve. Ha valakiért a szülő jön, természetesen hamarabb is elmehet. De hát kinek van szíve megtörni a vidám hancúrozást? Inkább én is hoztam volna egy fürdőruhát... Gong

Next