8 Órai Ujság, 1921. január (7. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-15 / 11. szám

Szombat, 1921 január 15. OmaSi Fejérmegye és Székesfehérvár visszaköveteli Károlyi Józsefet Küldöttség a miniszter­elnöknél és a b­el­ügym­inisztern éh ■ Andrássy megegyezett Szmrecsányiékkal. A legitimitás hivei nem engedik a szélsőségeit által kisajátítani programmjukat — Saját tudósitónktól. — Saját tudósitónktól, —*/ Ismeretes, hogy Székesfehérvár de­cember 16-án­ tartott kör®-ülésén Károlyi­­József gróf, Székesfehérvár város és­ Fejémidgye főispánja, hatá­rozottan Károly király kivinek val­lotta ménái'- 't nyilatkozata miatt több oldalról érte támadás a főispánt, aki emiatt benyújtotta lemondását a kor­mánynak. Fejér megye és Székesfehérvár tör­vényhatósági bizottságai állást foglal­tak Károlyi József gróf főispánsága mellett s hozott határozatuknak meg­felelően ma délben népes küldöttség kereste fel Teleki Pál gróf miniszter­­elnököt és Ferdinándy Gyu­la belügy­minisztert, hogy a két törvényhatóság határozatb­ól értesítse őket. A mintegy száztagú küldöttség ma délelőtt fé­izenkét órakor elsősorban Ferdinándy Gyula belügyminiszternél jelent, meg. A küldöttség vezetői közt voltak: Batthyány Lajos gróf, Batthyány Gyula gróf, Széchenyi Vik­tor gróf, Zichy János gróf, Zichy Ala­dár gróf, Havranek József alispán, Za­varos Aladár polgármester, ifjabb Esterházy László herceg, Hír György nemzetgyűlési képviselő és még sokan a város és a vármegye társadalmibb . A küldöttség megérkezése előtt kézbe­sítették Apponyi Albert gróf levelét, amelyben ő, mint a város díszpolgára kimenti magát, hogy távol lévén az országból, nem lehet a deputációban testileg, lelkileg azonban vele van és a legmesszebbmenő módon tárnokba a küldöttség kérését. Székesfehérvár város és Fejér vár­megye közönségének nevében Mátray Rudolf cisztercita főgimnáziumi igaz­gató mondott beszédet.­­ — Az Árpádok városából jövünk, — mondta — amelynek történelmi miliője és a királyok korából való hagyománya formálták ki a mi lel­künk mentalitását. Ez ihlette meg szeretett főispánunk lelkét akkor is, amikor a királyhűség szentségét hangoztatta olyankor, amikor nyi­latkozatáért halálos fenyegetés volt a jutalma. Akkor is hangoztatta, amikor talán ez a nyilatkozat a politikai opportunitás határait túl­lépte. Mi nem politikából jöttünk ide, hanem azért, hogy hitvallást tegyünk arról, hogy mi főispánunk szeretett személyéhez ragaszkodunk. Azért­ vagyunk itt, hogy arra kérjük Isnerméltóságodat, hogy a vármegye és a város élén hagyja meg a mi szeretteti főispánunkat, mert az ő igazságossága felébresztette vala­mennyiünk tiszteletét, korrekt ke­resztény nemzeti felfogása feléb­resztette valamennyiünk­ csodálatát és elismerését. Az új Magyarország még nem valósag, még csak cél, csak iráni­. A területben ép, erköl­csökben onegújhodott Magyarországot nem a felbontó, köveket lazító in­terpellációk, hanem kiváló derék emberek fogják újból felépíteni. Mivel pedig mi úgy vagyunk meg­győződve, hogy a mi főispánunk félteme makulátlan, mély tisztelettel ■kérjük, újra Nagyméltóságodat, hagyja m­­eg őt városunk és várme­gyénk élén. Mátrív beszélst több ízben szikí­­totta félbe a küldöttség tagjainak he­­vslése és lelkes éljenzése. A beszéd után átnyújtották a belügyminiszter­nek a törvényhatóságok közös ha­tározatát, mire Ferdinándy Gyula belügyminiszter a következőképpen válaszolt: — Természetesnek tartom, hogy Székesfehérvár és Fejér vármegye kö­­zönsége ilyen lelkes tanúbizonyságot tesz arról a ragaszkodásról és szere­k­ről, amely a vármegye és város kö­zönségét főispánjához fűzi. Természe­tesnek tartom, mert mm­iden alkalmam volt a főispán úrt mint embert, mint politikust, mint k köztisztviselőt, mint a kormány, bizalmi emberét megismerni, mindenütt "a nemesen gondolkozó ha­­zafit láttam benne. Ha visszatekintek arra az időre, amelyben mindazt­, ami jogrend, ami jogintézmény, hagyo­mány és tradíció, tönkretettek és szét­zúztak és amikor mindenki már csak reménykedett várjon akad-e ember, a­ki szembeszáll a rendbontó és felfor­gató elemekkel, akkor Székesfehérvár és Fejér vármegye, főispánja volt az, a­ki felemelte tiltakozó szavát. Székes­­fehérvár és Fejér vármegye közönsége volt az, amely a maga alkotmá­­ny­­­védő hivatását a legszebben, a legne­mesebben és a legbátrabban képvi­selte. Természetesen azonban tekin­tetbe kell venni azt, hogy a mai kor­mány helyzete rendkívül nehéz, mert az események kih­etnek mindenféle törvényes intézkedésen.­­ Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy én a magam részéről teljes erőmmel rajta leszek, hogy en­nél a kérdésnél az ellentéteket sikerül­jön áthidalnunk. Magam is nagyon jól ismerem minden vonatkozásban ezt a függetlenségi gondolkodású fajmagyar főispánt és nagyon jól tudom, hogy mily szoros kötelékek csatolják a vár­megye és város közönségét főispánjá­hoz, és jól tudom, hogy ezeket a köte­lékeket meglazítani a más nehéz viszo­nyok között veszedelmes játék. Rajtam leszek, hogy a konatány előtt, amely ebben a kérdésben dönteni fog, tolmá­csoljam azokat a meleg érzelmeket, amelyeket kifejezésre juttatni méltóz­­tattak. Azt a reményemet fejezem ki, hogy talán sikerülni fog úgy megol­dani a kérdést, hogy a vármegye kö­zönségének kívánsága teljesíthető le­gyen. A küldöttség tagjai a belügyminisz­ter válaszát tetszéssel fogadták és ez­után a miniszterelnökhöz mentek át. Matta Árpád fejér megyei földbirto­kos tolmácsolta a küldöttség kívánsá­gát Teleki Pál gróf miniszterelnök ■előtt. Kiemelte azt, hogy a határoza­tot önként, minden felszólítás, minden korteskedés nélkül hozták a törvény­­hatóságok. Majd Károlyi József gróf hazafias működését méltatta és ismer­tette azt, hogy mi adott okot az állá­sából való elmozdításra. — Károlyi József g­róf — mondotta a szónok — mint lemondott főispán az ő egyéni nézetének adott kifejezést, ezért azonban nem lehet et súlyosan felelősségre vonni■ Ugyanezt megtette egyik miniszter is a miniszteri szék­ből és még többen a pártkőrökből. Teleki Pál gróf válaszában ismer­tette azokat a körülményeket, amelyek Károlyi József gróf felmentéséhez ve­zettek Szerencsétlen véletlennek össze­találkozása okozta, hogy idáig jutott a dolog. — A kormány előzetesen határozott kijelentést tett arra nézve, hogy a ki­rálykérdést teljesen ki kell kapcsolni és ezzel a kérdéssel senkinek nem szabad foglalkozni. A képviselőket nem befolyásolhatom — mondotta a miniszterelnök — azonban befolyásol­nom kell és befolyásolni is tudom saját tisztviselőinket. .A belügyminisz­térium egyébként bizalmas rendeletet adott ki már hetekkel ezelőtt, hogy igyekezzenek a főispán urak az egész tisztviselői kart távol toltani a király­­kérdésben való mindennemű mozga­lomtól. Ezt a rendeletét a főispán úr szerencsétlen véletlen folyton nem kapta meg. Ez azonban természetesen nem lehetett direktíva a kormány előtt a vele szemben, követendő eljár. A kivált keresztényszociálista kép­viselők, akik Szmrecsérnyi György és Beniczky Ödön vetítése alatt a­­ ellen­zéki párt létesítésén fáradoznak, amint beavatott forrásból értesülünk érintkezést kerestek és találtak Andrássy Gyula gróffal, akit az alakítandó új csoport élére akarnak megnyerni. Az új alakulás elő­készítői szerint Andrássy hajlandó erre az együttműködésre, sőt egy ellen­őrizhetetlen hírforrás szerint az erre vonatkozó megegyezés állítólag már létre is jött Semre­­csányiék és Andrássyék között. Politikai körökben, de különösen a kormányzópárt vezetői között, egyre növekvő csodálkozással fogadják eze­ket a híreket és nem értik, hogy a folyton konszolidációt hirdető Andrássy Gyula gróf miképpen szövetkezhetik a nemzetgyűlés szélső elemeiből összetoborzott csoporttal Az a beállítás, mint hogyha az uj párt a legitimisták tömörülését jelen­tené, s ezeknek élére állna Andrássy, semmi esetre sem állhat meg, mert hi­szen a legitimitás híveinek igen nagy tá­bora egyáltalában nem rokonszen­vezik a szélsőséges elveket hirdető csoporttal, másrészt nem And­­rássyban látja a maga elveinek ve­zérét, amelyért ennek az elvnek igen jelenté­keny képviselői már nyíltan harcol­tak fölfogásuk mellett akkor, amidőn Andrássy e kérdésben még nem vallott szint. Kétségtelen , a 8 Órai Újság a leg­utóbbi időben több ízben ki is fejtette ezt a felfogást, — hogy az ország m­ű nehéz viszonyai között olyan értékes, régi politikai egyéniséget, mint And­rásig, igenis, be kell kapcsolni az aktív politikába, — tekintet nélkül a múl­takra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Andrássy lenne az az alkalmas egyéniség, aki ma az ország legérté­kesebb elemeinek összefogására és ve­zetésére megfelelő lenne. Nemcsak az ő különleges személyi helyzete és ösz­­szeköttetései nehezítik ezt, hanem első­sorban az, hogy az ő politikai egyéni­sége nem alkalmas ma egy ilyen ala­kulás létesítésére. Amennyire alkalmas volna egy ilyen új irányú reálpolitik­a inaugurálására Apponyi Albert gróf, Zichy János gróf­, vagy Bethlen István gróf, annyira nem felelne meg, a politikai körök felfogásának és érzésének, hogy Andrássy mint premier jelenjék meg. Természetes a­z, hogy­. egy esetleges nagy kabinetben Andrássyank 13 megfelelő hely jutna — elsősorban külügyek élén — ennek is előfeltétele azonban, hogy Andrássy ne kövesse el újra a múltban a már egyszer megtett hi­bát, hogy bizonyos politikai cé­lokért, szélső elemekkel, hozzá nem való és a legkülönbözőbb ol­dalakról összeverődött társaság­gal csináljon közös politikát. A legitimitás elvének vallói minden esetre élénken tiltakoznak az ellen, hogy az ő lobogójukat egy kis poli­tikai csoport kisajátítsa és pedig éppen egy olyan szélső alakulás,­ amely az elvnek nemcsak, hogy nem használ­hat, sőt azt határozottan kompromit­­tálhatja. \ rásra nézve, annál kevésbbé, mert en­­gemet szoros barátság fűz hozzá. Azért, mert ha máskép jártam volna el vele szemben, felmerülhetett volna az a gyanú, hogy barát áll a barát mögött. A miniszterelnök hangoztatja ezután annak a fontosságát, hogy ma több nemzeti és kevesebb párteletét kell élni a magyar kezelésben és a pártkör­­ökben egyaránt. " A miniszterelnök beszédét a követ­kező szavakkal fejezte be: — A szóbimforgó kérdést pedig a legkomolyabb k°nszidcráció tár­gyává fogjuk tenni, addig azonban, amíg minisztertársaimmal erről nem beszéltem, nyilatkozni nem akarok. A küldöttség tagjai beszéde végez­tével lelkesen megéljenezték a minisz­­trelnökört. w Trockij békét akar. Kopenhága, jan. 14 (A Bud. Tud. távirata.) Pétervárott mondott beszédében Trockij kijelentette, hogy Szovjetorosz­­ország helyzete nagyon komoly. Szov­­jet-Oro­szország a múlt esztendővel "s­zehasonlítva, szegényebb lett. Ec­­törekszik még nagyobb engedme­­árán is. Oroszország nem képes természetes kincseit kiaknázni és Ja­pán hódítási szándékai elől megóvni, nyugtalanságot kelt a kaukázusi hely­zet is. A munka előmozdítása érdeké­ben a szovjet hadsereg egy részét mun­­káshadsereggé alakítja át, mert külön­ben lehetetlen a gazdasági életet hely­reállítani. BHaan Has Bini Bin­ Bsi Rai Botrány a cseh parlamentben Bécs, jan. 14. A Neues Wiener Journal jelenti Prágából. A képviselőház mai­ ülésén dr. Smeral kommunista vezér beszéde közben élénk jelenetekre került a sor.­­ Kreibisch és Bechune képviselők ösz­­szetűztek , végül már pofonokkal kezdtek érvelni. A köpülállók is szétvá-­­ lasztották őket, mire dr. Smeral foly­tatta beszédét. "

Next