8 Órai Ujság, 1925. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
I bhhbbshe^v ni n . ''10,11 h"in MS sejtjük, ^hgetrgh:ci BnggH/ '.i zordon sziklahegy: ifi ‘ ^MMoly éri az eget. Vagy zöldévi mezőre. napfény integet. Csak téltjük a nagy erdő. Mint nyálH. messze szét 1 ■ N azt tesszük, mint a gyér in- ||W Szobája ha setét. Retteg bár a homálytól M V szive nagyot dobog:H Magért hogy bátoríts...■ Vidám nótába fog. Feleki Sándor. K A Hl tim£ nézte ni... ! írta Lanspépih Géza. I Didergető, bús téli ködben — nemcsak fizikailag, huj, lelkileg is! — fordul reánk az ujesztendő: 1925. Jókaiszületésének századik évfordulója. Ikertestvére a magyar dicsőségben és halhatatlanságban, Petőfi után, az ő emlékét idézzük kegyeleten ünnepórákon ebben az esztendőben. Ragyogó magyar telkének fényét, izzó magyar szívének melegét idéznünk nemcsak kegyeletes, hálás kötelesség, de édes gyönyörűség is nekünk, bús bizonytalanságban didergő magyaroknak. Mind a kettő — fény és melegség — fejedelmi pazar bőséggel árad műveiből. Jókai, az író, lelkének fénye, szivének melege ott ragyog, ott izzik könyveinek minden lapján, minden betűjében. Az alábbi vonások inkább az embert jellemzik. Olyan valaki jegyezte fel ezeket, aki nagybn közel állt Jókaihoz, az emberhez sak^^mint valangjelemzően mondta róla jongva^^^^BFt • y szivéven^^^B Jókai égPHft./ep,őtestvérének: Vali Ferencné — Eszternek egyetlen leánya: Peti Józsefné — Vali Mária volt ez a gyengédszivft és fenkült lelkű úrinő, aki édesanyjától örökölte s mind a sírig állhatatosan megőrizte — akkor is, mikor minden más rokona elhidegedett tőle — a nagy költő bátyja iránt érzett forró, rajongó szeretetét. Róla irta Jókai: „Ha írnék valaha regényt, melynek hősnője a gyermeki, a hitvesi, a rokoni szeretet mintaképe, a nemes önfeláldozás, a szigorú erkölcs, a végtelen türelem, a szenvedésekben való állhatatosság tökéletes alakja, akkor csak az ő élettörténetét kellene híven megírnom. Csak azért habozok vele, mert ő nem szereti, ha beszélnek róla“. Mikor Mikszáth megírta Jókai életrajzát (1910-ben), többek között a már akkor hetvenedik életévében járó, de még mindig friss szellemű úrasszonynak is megküldte művének kefelevonatát azzal a kéréssel, hogy tegye meg rá észrevételeit. Alkalmam volt annak idején e jegyzetekbe beletekinteni s mindjárt megkapott, a nagy irodalmi tájékozottság mellett, az a rajongó szeretet, ami belőlük sugárzott. Feljegyzéseim között találom a következő, úgy vélem, irodalomtörténeti érdekességgel is biró megjegyzéseket. Mikszáth egy helyi (II. k. 1. fejezet) azt írja, hogy báró Kemény Zsigmond, a „Pesti Napló" akkori (1856) szerkesztője teljesen szabad kezet hagyott a lap hasábjain Salamon Ferencnek és Gyulai Pálnak s azok egy pár cikkben éles kritikát eresztenek meg Jókai regényei ellen mitsé törődve azzal, hogy éppen e regények képezik a Pesti Napló vonzerejét" Hozzáteszi, hogy a kritikusokat nem a Jókai iránti gyűlölet bevetette, „hanem a rendkívüli sikerek és a lapok ömlengő dicsériádái ingerelték őket ellenmondásra". Petimé szerető szíve azonban, különösen Salamon Ferenc részéről „izzó gyűlöletet" lát itt, melynek oda — mint mondja — A gránátosné" esetéből származik. Salamon ugyanis egy „La grenadiére" címl új francia irodalmi termékről közölt ismertetést s a címet, mely gránátalmaerdőt jelent — a gránátosnőnek fordította. Ezt a furcsa tévedést „leiterjakab" ot, s a nyomán támadt helytelen kritikát Jókai lapja, az „Üstökös" kifigurázta s ezt nem tudta Salamon Ferenc Jókainak soha megbocsátani. Az üstökössel függ össze, az életrajz szerint, Jókai párbaja is Bulyovszky Gyulával. Bulyovszkyné Szilágyi Lilla szinművésznőről e szerint egy német lap azt írta, hogy a művésznő az ősmagyar horogszegi Szilágyi-családból származik, ame az Üstökös azt a csípős megjegyzést tette, hogy nem annyira a horogszegi Szilágyi-családból, mint inkább csak Horogszegre való. Ezért hívta Bulyovszky párbajra Jókait, a szerkesztőt. Petiné szerint ezt a párbajt Jókainé Laborfalvy Róza „idéztette elő" azért, mert leánya (II. Róza) halálakor egy Bulyovszky által kiadott gyászhírben sértést látott. E szerint Jókai nem mint szerkesztő, hanem mint férj vívta légyen ezt a párbajt, melyben csak kis karcolás esett. „Különben is érzékeny volt és hiú" — mondja máshelyt az életrajzíró. Ez utóbbi ellen különös hévvel tiltakozik a nagyasszony. Szerinte Jókaiból teljesen hiányzott a hiúság. Éppen a túlságos szerénység volt a hibája s az a szertelen altruismus, hogy ősohasem akart senkinek rossz érzést okozni". Ezt magának az életrajzírónak egy későbbi jellemzése is igazolja, mikor azt írja,''hogy társaságokban „szívesen engedte át a főhangot másoknak". Ez is azt bizonyítja — mondja, — hogy éppel nem vobhin; sohasem igyekezett mások rovásaira^revényrsülni. És mikor ez a neki, úgy láss/^B különösen fájdalmas jelző újra fölbuk^B. a politikával kapcsolatban („inkálBr'^uság volt nála, mint hivatás" — mond**’ óéletrajzt), szinte felindulva jegyzi meg Lftit megint a hiúság!". „Szüksége volt a politikának Jókai higgadt, becsületes, önzetlen közreműködésére, azért nem vonult tőle vissza, sőt igyekezett a saját jó lelke szerint irányítani". Jókai társasági és családi modorát s viselkedését jellemzik a következő érdekes megjegyzéseik is: „Egy szikrányi pese sem volt viselkedésében, modora a legbensőbb családi körben is olyan volt, mely a legcsekélyebb pongyolaságot is nélkülözte". Az a bizonyos „semmiről való könnyed locsogás" hiányzott ugyan nála, de családi ebédjein is élénk és szellemes társalgással tudta fűszerezni az ebédet. A közönséges összejöveteleket, baráti társaságokat egyidőben, mikor felesége (Laborfalvy Róza) hosszasabban betegeskedett, azért nem kívánta s azért nem járt ő sem társaságba, mert tudta, hogy feleségét feszélyezi, ha az ő házukhoz vendégek jönnek. De mikor a gyengélkedő művésznő Füreden üdült s épen Petinél kérte meg, hogy távolléte alatt viselje gondját Móric bátyjának, szívesen hívta ki magához a svábhegyi villába néhány kedvesebb emberét. Különösen gyakori vendég volt ott Tisza Kál m• Ab :-j‘írt " ■ 2 hogy miért nem vettem fel az érintkezést előbb a kis-antánt országaival (jóllehet, emiatt a parlamentijén többen megtámadtak) és miként jutottam el ahhoz az elvi megállapodáshoz, hogy a Népszövetség fogja a kölcsön iránt előterjesztett kérelmünket elbírálás tárgyává tenni. Mindezekről bővebben és kimerítőbben nyilatkoztam már részben a nemzetgyűlésen történt felszólalásaim alkalmával, részben pedig akkor, amidőn a sajtó képviselői számára tartott értekezleten ismertettem a kölcsönakció egyes fázisait. Szólottam azokról az okokról is, amelyek a Népszövetség döntését 1924. év elejéig kitolták s közlék elsorban a reparációs kommissiónál felmerült nehézségekről is, amelyek lényegesen hozzájárultak a döntés elhalasztásához. Hosszú fáradozás után azonban végre sikerült az összes illetékes tényezőket felvilágosítanunk és meggyőznünk arról, hogy Magyarország gazdasági és pénzügyi újjáépítésének kérdése egész Európa konszolidációjának is kérdése. Létrejött tehát Cienfben az a megegyezés, amely tartalmazza azokat a gazdasági és politikai természetű megállapodásokat, amelyek Magyarország nemzetközi helyzetét egyszerre megváltoztatták. Nem a nemzet hátrányára, hanem előnyére változtatták meg, nem így lett volna, akkor valószínűleg nem kényszerültünk volna két esztendeig tartó harcot vívni az eredményért. Már a szanálási javaslatok parlamenti tárgyalásai alkalmával kijelentettem, hogy a külföldi kölcsön várható eredményei által kialakulandó helyzet minden tekintetben haladást és fejlődést fog teremteni azokkal a jogi, politikai és gazdasági adottságokkal szemben, amelyeket Magyarország részére a trianoni szerződés megállapított. Ugyanazok a hatalmak, amelyek a trianoni béke feltételeit aláírták, most olyan megállapodásokat fogadtak el, amelyek az ország életfejlődésének lehetőségeit foglalják magukban. Politikai ellenfeleim azonban ezt nem voltak hajlandók elismerni. ,M. M.m.-bn verik el. Nekem nemcsak ott kint kellett komoly és megerőltető küzdelmet folytatnom a nemzet életérdekeiért, hanem itthon is. A mi törekvéseink megítélésénél a tisztán politikai vagy személyi momentumokon felül kizárólag partikuláris és érdekképviselői szempontok is irányadók volt,dt-K-es társadalmi osztályok gyjezték ki helyeslésüket vagy rosszulásukat a szanálási programul intézkedései felett, s ehhez járult még az, hogy bizonyos oldalról mindent elkövettek, hogy ügyünket, mely egyúttal az ország ügye is volt, elgáncsolják és a külföld előtt diszkreditálják. Két front ellen kellett harcolnom: kifelé azok ellen, akiknek Magyarország végső összeomlása s a gazdasági megsemmisülés nyomán járó politikai felfordulás meglehetősen kedvükre való lett volna, befelé azok ellen, akik a pártszenvedély elfogultságában igyekeztek vállalkozásunkat lehetetlenné tenni. Főleg két szempontból tették kritika tárgyává a kormány akcióját. Mindenekelőtt azt igyekeztek bebizonyítani, hogy a genfi megállapítások a nemzet szuverenitásának teljes feláldozását jelentik s általában a külföldi kölcsönért Magyarország függetlenségét kell ellenértékűl cserébe lekötni. Íme a kölcsönnek már több mint félesztendeje birtokában van az ország, a népszövetségi főbiztos ugyanennyi ideje működik itt s várjon felmerült-e már ezen idő alatt egyetlen olyan momentum is, amely csak távolról is alkalmas lett volna arra, hogy Magyarország állami és politikai függetlensége tekintetében kétségeket támasszon? Ki érezte vájjon e fél esztendő alatt, hogy ez az ország más idegen hatalmak alárendeltje, vájjon akadt-e olyan állampolgár, aki úgy találta volna, hogy a szanálási akció miatt korlátozva van szabad emberi és polgári jogainak kiélésében? Igenis, úgy a kölcsön biztosítása, mint a jóvátételi kérdés kedvező megoldása a teljes belső konszolidáció és ezáltal a nemzeti szuverenitás kétségtelen erősödésének lehetőségét nyújtja, mert ez az egész pénzügyi és gazdasági reformakció van hivatva lehetővé tenni a nemzet legjava erőinek gyarapodását. Mellettünk áll a tények lecáfolhatatlan tanuságtétel. A Genfben aláírt s az összes érdekelt a mentek által ratifikált politikai MTSkönyv egyenesen garantálja Magyar^Bóg állami szuverenitását s ezzel T nem^Jolset azzal argumentálni, Bo^; vannak hypothézisek, amelyek méws az ellenkezőjét bizonyítják. ( Ilyen jóhiszemű hypotézis volt az is, hogy a külföldi kölcsön nemhogy eszköze és szilárd bázisa volna a rekonstrukciós folyamat megindításának, hanem felenesen az ország pénzügyi és gazasági katasztrófáját fogja előidézni A kormányozható pesszimizmusnak csodálatos szintjátékában volt alkalmunk gyönyörködnünk. Egyesek odáig mentek, hogy gyűléseken és a sajtóban hirdették a „kormány árulását", amelyért majd vállalnia kell a felelősséget a nemzet és a történelem ítélőszéke előtt. Vállaljuk is emelt fővel, nyugodt lelkiismerettel. Bűneink valóban nagyok. Megszabadítottuk az országot a jóvátétel keserű gondjaitól 20 esztendőre, stabilizáltuk a magyar koronát, amely a lejtőn lefelé való haladtában ijesztő gyorsasággal kezdett gördülni a teljes megsemmisülés felé, biztos alapot szilárdítottunk az egész gazdasági és pénzügyi élet alá, megalapítottuk a Nemzeti Bankot s kiemeltük az államot az infláció posványos ingoványából. Mindezek nyomán megszilárdult a belső rend, tetemes előhaladást tett a politikai és társadalmi konszolidáció,s Magyarország külpolitikai tekintélye az egész vonalon helyreállt. A Népszövetségbe történt egyhangú felvételünk bizonyítéka ennek. A közvélemény és az ország ítélt már ebben a perben, ítélt akkor, amikor a társadalom és a magángazdaság egyelőre még súlyos nehézségekkel küzdenek s amikor tisztán áll mindenki előtt, hogy a teljes gyógyulás, a végső kibontakozás elérkeztéig ma bizonyos időnek el kell telnie. Annál értékesebb számunkra ez az ítélet. A kishitűeknek pedig — ilyenek mindig és mindenütt akadnak, — azt üzenem évfordulóra: elit és bizalom nélkül nemcsak az államok egyetemes, de az egyes ember szubjektív életét sem lehet vezetni és Csütörtök, 1925 fanuuár 1.- t irányítani. Bízni kell a munka, kitanulás és igazság győzedelmes erejében. A rapid, a kápráztató eredmények nem maradandók. Csodákat se várjon senki. Ez az egész akció és annak eredményei a külföldi kölcsön, a stabil valuta, a nemzeti bank, az arany költségvetés csak alapjait adják meg a gazdasági rekonstrukciónak és a lehetőséget arra, hogy azon a lejtőn, amelyen eddig csúsztunk, megálljunk , és ezt is csak akkor, hogyha áthatja az egész közvéleményt az a tudat, hogy csak komoly áldozatkészséggel és csak fokozott munkával fogunk tudni boldogulni. A kormány természetszerűleg továbbra is meg fogja tenni mindazt, ami a termelés fellendítése, a munkai lehetőségek megteremtése, a szociális bajok orvoslása tekintetében a kormányzat részéről megteendő, egyszóval mindazt, ami az állam feladata. Szükséges azonban, hogy a közönség a maga részéről is megtegyen mindent, ami a közös cél elérésére szükséges, lássa be, hogy a vesztett háború és az "ezt követő forradalmak gazdasági és társadalmi bajait a kormányzat egyedül orvosolni képtelen, ne helyezkedjék arra az álláspontra, hogy egyedül az állam és a kormányzat tüntesse el ezeket a bajokat, hanem emelje kötelességévé azt a szent feladatot, amely a jelenleg élő generációt, a jövő generációt és az ország megmentése érdekében kötelezi: önfeláldozó munkát, takarékosságot és a köz iránti áldozatkészséget követel mindenkitől az ország. m Az antant jegyzéke a Kölni zóna kiüritésének elhalasztásáért Németországra hárítja a felelősséget. Feltűnően rövid ez előzetes jegyzék. — Németország komoly és nyílt mulasztását állapítják meg a szövetségesen. London, dec. 31. ) A bakit "9'etegra fitt diplomáciai tudósítója szerint a német kormányhoz a katonai elenőrzés és a kölni kiürítés tekintetében intézendő jegyzék előzetes szövegét tegnap Londonban a külügy- és hadügyminisztériumban mérlegelték. A tervezett jegyzék feltűnően rövid. Ebből arra lehet következtetni, hogy azt a javaslatot, amely szerint a jegyzékhez listát csaolnak, amely az ellenőrző bizottság időszaki jelentésén alapul, és bizonyos pontokat állít fel, amelyek szerint Németország leszerelési kötelezettségeinek nem felelt meg, — véglegesen föladták. Ma már távolról sem annyira valószínű, mint még a szelet. Átszőtt, hogy az előzetess végleges alapjában a szövetségese, a meggyőződését fogja kifejeze látni, hogy a TM Németország komoly és nyílt mulasztást követett el, minthogy a bizottság végleges jelentésnek beérkezéséig és mérlegeléséig sem brit sem az olasz kormány nem hajlandó arra hogy magát elhamarkodottan egy ilyen nyilatkozat következményeire kötelezze. A jegyzék ennek folytán talán csak annak a gondolatnak a kifejtésére fog