8 Órai Ujság, 1928. május (14. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-13 / 109. szám

I * Poisson T­hal. Copyright by Genius, Budapest. Közeledik! Hagyjanak magamra a lelkemmel, gyónlátóm­mal és asszo­nyaimmal! Meghatottan távoztak és a Madeleine­­templom lelkésze maradt a haldokló mel­lett, aki még né­hány pillanatig beszélge­tett vele. Amikor a lelkész távozni készült, Mme de Pompadournak még volt annyi ereje, hogy mosolyogva mondja: — Egy pillanatig még, tisztelendő úr . .. Együtt fogunk elmenni! Fél­ hétkor eltávozott a szörnyű ismeret­lenbe, amely azonban nem ijesztette meg. Negyvenegyéves korában halt meg, ki­elégítve, de nem boldogan, mert, ha a sors meg is adott neki mindent, amit kívánt, azt is megtanulta, hogy ez a ,,minden" nagyon kicsiny dolog. Aznap este XV. Lajos lemondatta a nyil­vános udvari vacsorát. Dufort de Cheveney gróf, aki ugyanaz­nap este meglátogatta a kastélyban lakó Mme de Praslint, könnyek között találta a hercegnőt. — Még mindig nagyon meg vagyok hatva — mondotta Mme de Praslin — s ha egy félórával előbb jön, osztotta volna meghatottságomat. Egy órával ezelőtt tud­tam meg, hogy Mme de Pompadour meg­halt. Nem volt barátnőm, de panaszra sem volt okom ellene. Láttam, hogy két ember hordágyat visz. Amikor közelebb értek (az ablakaim alatt mentek el), azt is láttam, ho­gy asszonyi test van rajta, mert olyan vékony lepedővel volt le­bontva, hogy a holttest élesen lerajzoló­dott rajta keresztül. Érdeklődtem s meg­tudtam, hogy annak a szegény asszonynak a holtteste volt. Lakására szállították, mert a fennálló szigorú rendelkezés sze­rint, hullának nem szabad a kastélyban maradnia. A márkinő kérte végrendeletében, hogy leánya, Alexandrine mellé temessék el, a Vendőme-téren, a kapucinusok templomá­ban. A gyászmenet este hat órakor hagyta el Versaillest, rettenetes vihar közepette. Hat óraikor XV. Lajos komornyikjával, Champlost-szal, egyedül volt­ az intim ka­binetben, amelynek ablakai éppen a fa­sorra nyíltak. Király bezáratta a kabiné ajtaját és Champlost karjára támasz­kodva, kiment az erkélyre. Csendesen nézte az elvonuló gyász­mene­tet s szemével követte, amíg el nem tűnt a messzi fák között a ben­ló sötétségben. Az eső csapdosta fedetlen fejét, ruhá­ja át­ázott. De a király semmit sem érzett, csak a fájdalmát. Amikor nem látott már semmi egyebet, csak a vihart és az éjszakát. XV. Lajos visszament a kabinetb­e. Két nehéz csepp gördült­ végig az arcán és Champlost hal­lotta, amint maga elé mormolta: — Ez volt minden végtisztesség, amit adhattam neki. XIV. A kapucinusok kriptájában, ahová Mme de Pompadour élve akarja eltemettetni magát, ha XV. Lajos valamikor elhagyná —­­,a la Trémoille-ök csontjai csodálkoz­tak azon", — amint egy kortárs kegyet­lenül mondta, — „hogy egy Poisson* szálkáit" teszik róla melléjük. A prédikátor pedig, akit nagy zavarba ej­tett szerepe, a következő halotti beszédet mondotta: „Át­veszem egy méltóságos és hatalmas hölgy, Mme de Pompadour, a király főudvarmes­­ternőjének a tetemét. Az erények iskolájá­ban élt ő, mert a királyné mintaképe a jóságnak, kegyességnek, szerénységnek és türelmességnek . .így, elég elmtés mó­don, a kapucinus felhasználta ezt a külö­nös alkalmat, hogy panegryként zengjen Leczinska Máriáról. Azonban a párisiak, akiket a halál sem békített meg, máris gúnyos sírfeliratot gyártanak. Versaillesban a gyászszertartást követő napon nem esett többé szó a márkinőről. Az udvari gépezet működése egy pillanatra sem állott meg. A király látszólagos közönye pedig máris felébresztette azoknak a szép höl­gyeknek nagyravágyását, akik a márkinő örökségébe akartak lépni. Olyan hamarosan felejtett XV. Lajos? Néhány nappal a márkinő halála előtt, április 9-én, ezt írja vejének, Fülöp in­­fánsnak: „...Nyugtalanságom nem csök­ken. Megvallom, kevés reményem van arra, hogy teljesen felépüljön és nagyon leélek tőle, hogy talán már hamarosan vége lesz. Közel húszéves ismeretség és megbízható barátság!... Dehát Isten aka­ratától függ minden és bele kell törődni mindenbe, amit ő jónak lát." És április 16-án: „Előző levelemből sejtheted, hogy­ miért nem válaszoltam máig leveleidre. Minden nyugtalanságom megszűnt, a leg­szomorúbb módon. Könnyű lesz kitalál­nod, hogyan..." Ez a diszkrét panasz titkos érzékenységre, őszinte fájdalomra utal, amit kevesen láttak meg a király fagyos álarca alatt s aminek csak Cham­­plost látta megható megnyilatkozását, amikor XV. Lajos fedetlen fővel, köny­­nyező szemekkel néz a tovatűnő gyászme­net után . .. De, ha képes volt is a király a fájda­­­­lomra, képtelen volt arra,, hogy sokáig szenvedjen miatta — és du Barry hajnala kezd derengeni Versailles árnyékos udva­raiban, alacsony félemeletén . . . * Most már az utókoré Jeanne-Antoinette Poisson, amely nem lesz elnéző vele szemé t­ben. A XVIII. század memoárírói sok sze-­­­mélyes bosszúságnak hódoltak be és írá­­­­saikból ki kell emelni az udvari mende­­s mondákkal összevegyített igazságot. Sem Maurepas, sem Richelieu, sem d‘Argenson gróf nem tudott hű képet festeni a ké­­t gyencnőről. A szerelemben bár elvakult, még van valami megértő megsejtés; a gyű­­­­lölet azonban vakon született. A gyűlölet­­ lehetetlenné teszi a megértést.­­ Hogy ennek a legendaszövögető gyűlö­letnek megvannak a maga mélységes és komoly okai, hogy a márkinő gyakran vétkezett gyengeségből, hiúságból, nagyra­vágyóiból, hogy sok pénzébe került a kincstárnak és áldatlan módon befolyá­solta a királyi páli­lkát, ezért kárhoztatni kell s ebben igazat kel adni ellenségeinek.­­ De arra is kell gondolnunk, hogy legszigo­­rúbb bírálói sem voltak önzetlenek és nem lehettek igazságosak. És nem furcsa-e, ha látjuk, hogy egy Richelieu vállalkozik az erkölcsi bíró lisztjére, akit Mme Poisson megsértett? . . . Utánuk is indulva, néhány modern his­torikus, — élükön a kedves és nagy Mi­­cheletvel — befeketítették a márkinő ké­pét. Nem láttak egyebet benne a ,,kurti­zánnál" és a „piócánál". Michelet nem tétovázik a becsületes Luynes herceg mér­­­­sékelt, igazságos ítélete és d'Argenson gróf erőitek!! vádaskodása között. Elfogadja s felhasználja­ a versaillesi titkos orgiákról és a parc aux cerfsi szadisztikus kicsa­­j­pongásokról szóló meséket. Mindem, meg- s tagad a márki­nőtől szépséget, jóságot, íz­­l­­ést, sül még azt a finom bájor­ságot is, amely megmagyarázza rendkívüli és kosz- s szantartó érvényesülését.­­ Ez azért van, mert a nép szemével nézte Mme de Pom­padourt és, mert Rousseau­­nak igazságtalanságig szenvedélyes utóda egy tömegben rossznak lát mindent, ami a régi arisztokratikus Franciaországgal összefügg. Nem érti meg Pompadour jel­lemét, épp olyan kevéssé, mint egy Bou­­chet-festmény báját. A jó, amit Mme de Pompadour tett, a katonai akadémia ala­pítása, a sévresi kézműipar­­megteremtése, az a bátorítás, amiben a művészeket, az írókat — még a legszabadabb szelleműe­ket is — az Enciklopédia szerzőit részesí­tette, mindez nem számít a Parc aux Cerfs és a Crécyre, Benevuere és az Elyséere fordított milliók miatt. Még a Go­ncourtok is, akik több megér­téssel vannak Mme de Pompadour mű­vészi tulajdonságai iránt, még ők is a pamfletisták behatása alatt állanak. A „csúnya lelket­", az „érzéketlen szívet" látták meg d‘Argenson gróf emlékiratain keresztül, akinek meg voltak a maga okai a rosszmájúságra. M. de Nolh­ac szép könyve: Madame de Pompadour et Louis XV., végre igazi képet nyújtott nekünk a márkinőről, a­mely kétségtelenül hozzá fog járulni a hazug vagy torzító vonások helyesbítéséhez. Voltaire, aki szégyenletes módon di­csérte, utóbb pedig szégyenletes módon sértegette Mme de Pom­padourt, meghódolt előtte, a­mikor meghalt, Diderot pedig ekként ír: „Mi maradt utána? A versaillesi szerző­dés, amely addig fog tartani, amíg tart­hat, Bovchardon Ámorja, amit örökké fog. h­aik csodálni, néhány faragott kő, ami bámulatba ejti majd a régészeket, egy csinos kis festmény Vanlootól, amit néha megnéz majd valaki — és egy marék hamu . .. Sokkal több maradt utána: remekmű­vek, amelyek múzeumainkat diszítik s amik számosabbak lennének, ha a forra­dalmi őrület tiszteletben tartja Bellevuct, Crécyt, l‘Ermitaget, amelyek eltűntek, mint annyi más csodája a régi Francia­­országnak. Megmaradt utána a katonai akadémia, Sévres, mely maga külön di­szn­ó sílus és a harmadik rendből szár­­mazó párisi asszony bájos képe, aki el­ször lép be a történelembe — és egészen közel ül le — balra — a trónhoz. „Gyen­géd anyagból formált szobrocska a már­vány- és bronzszobrok között" — amint egy kortársa megjegyzi: Mme de Pompa­don­­, jó tulajdonságaival, hibáival egyike a XVI. század legérdekesebb megnyilat­kozásainak. Vannak még fanatikus el­lenei, de mindig lesznek szerelmesei is . . . „Az ő bájossága mindig az erősebb." (Vége.) vasárnap 10. OLDAL ÓMi újsÁG Mdie — A­dinsry mlOAllomíi*­kiMKolektfllAna. Állandó panasz hallatszik a rádióamatőrök köré­ben azok részéről, akik külföldi állomások műsora iránt érdeklődnek, hogy meglevő készülékeikkel gyakran nem bírják az új nagy adóállomást ki­küszöbölni. A rádióipar ennek a kellemetlenségnek az úgynevezett hullámoszürők bevezetésével vetett véget. A közkedvelt ,.Arcolette 3“ körzetvevő be­mutatása alkalmával lehetett ezt igen szépen meg­állapítani, mikor a készülék elé az ugyancsak Telefunkan által készített hullámseprő volt kap­csolva. Ezen alkalommal még azokat az állomá­sokat is zavartalanul és fáradság nélkül lehetett venni,a­melyek a nagy adó közvetlen szomszédsá­gában voltak. A hullámcszűrő a nagy adóállomás hullámhosszára igen nagy ellenállást adott, míg az összes többi hullámhosszak akadálytalanul keresz­tül mehettek rajta. Meg­­kell még jegyezni, hogy amennyiben a hullámszűrőt csak a helyi adó ki­küszöbölésére akarjuk felhasználni, úgy azt csu­pán egyetlen alkalommal kell annak hullámhosszára beállítani és ezen a beállításon többé változtatni nem kell. — Ír/Jetnifgingvobhu­rt«. ...Audion** rádió és elektrotechnikai cikkek kereskednie­ (VI., Nagy­mező­ utca 31.) üzletét megnagyobbította, mely alka­lommal árait lényegesen leszá­llította. Rádiósok figyelmét, felhívjuk, hogy nevezett rádió-cég ki­égett csöveket becserél a kitünően bevált Supra­­mövekre. _____ A szombati, vasárnapi és hétfői rádióműsor Szombat, május 12. Budapest (557.5). 4.15: Dr. Kubinyiné Mész­­lányi Ilona előadása: Családvédelem. — 4.45: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés, mozik műsora. — 5: Bünker Norbert felol­vasása: Amerikai zeneviszonyok és amerikai hangversenyek. — 5.30: A Magyar Országos Cserkész Szövetség előadása. — 6.15: A m. kir. 1. budapesti honvédzenekar hangverse­nye az Angolparkból. — 7.30: Sporteredmé­­nyek — 7.45: A hangjátékpályázat jutalma­zott 3 egyfelvonásosának előadása — 9.30: Pontos időjelzés, hírek. Utána: a Britannia­nagy szálló, étterméből Perics Jenő és cigány­zenekarának hangversenye. : UHEHO Anódpótlók lámpa kísér­lóivig, és e­gyen­­irenyitók minden célra varta akkumulátorok I giil I CB MCiJMC!/ VT, Kerenc-tér­­ I iflULLmn m­crmlm Telefon: ler.z 149 oa Vasárnap, május 13. Budapest (557.5). 9: Újsághírek, kozmetika. — 10: Róm.­kai, egyházi zene és szentbeszéd az egyetemtéri templomból. — 11.15: Evangé­likus istentisztelet a bécsi kapu­téri templomból — 12.30: Orosz matiné. — 3.30: Fáy Andor: A gazdi teendői juhnyírásztás a többtermelés szolgálatában. — 4.45: Pontos időjelzés, idő­járás jelentés. — 5: Gyermekelőadás a Stúdió­ból Kincses László: Hófehérke. — 6.30: Han­­gay Sándor „Jegenyék zúgása" és „Regős cin­kek Erdélyországból" c. műveiből olvas fel Harsányi Gizi. — 6.50: Részletes sporteredmé­nyek. — 7: Molnár János felolvasása: A posta­­kísérleti állomás beszámolója a lakihegyi adóra vonatkozó eddigi megfigyelések eredmé­nyéről. — 7.30- Kísérleti operettátvitel a Vá­rosi Színházból: Gyurkovics fiúk. — 10.15: Olcsón és megbizhatóan i-Sak Reich Miklós üzletét a vásároihat! Tájékoztató A,aki Müller-Yah­o miniwrttt'be .............................. P 2 40 „ . hangszórócső .............................. „ 3'40 1 lámpás erősitőkés­zülék, transzformátoros , 8*80 1 lámpás T. R. T vevőkészülék ........................ 20*— Budapest, VI., Vilmos császár-út 45 szám (Nagymező-utca sorok) Te­lfon 141-72 és 272-67 1928 MÁJUS IS 1 Pontos időjelzés, a sport- és lóversenyeredmé­nyek ismételt bemondása. — Utána: Az Emke , kávéházból Karina Simi és cigányzenekarának hangversenye. Bécs (517.2). 10.30: Orgonahangverseny.­­— K­: Szimfonikus hangverseny. — 4: Délutáni hangverseny. — 7: Kamarazene. — 8.05: Charles Lecoq „Mamsell Angol" c. operettjé­nek közvetítése. Berlin (483.9). 5: Délutáni hangverseny. —1­8.30: Esti hangverseny. — 10.30: Tánczene. Üzletünket megnagyobbítottuk A Nyugaton kitűnően bevált Supracsövek bevezetése céljából, bármely kiégett csövet becserélünk Supra­­csőre Miniwatt csövek cseredíja....... P 2.50 Hangszóró-csövek cseredíja . P 3.50 AUDION VI, Nagymező­n tea 81 sz. Telefon: 118—75 Hétfő, május 14. Budapest (557.5). 4: Balázs Sándor felolva­sása: Arany „Toldi szerelme". — 4.45: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásjelentés, mozik műsora. — 5: Nagyváradi Bura Sándor és cigányzenekarának hangversenye. — 6.20: Takács Sándor, a képviselőház főkönyvtárosá­nak felolvasása: Főúri utazások a régi jó világban. — 7: Mit üzen a rádió? — 8.10: Német nyelvoktatás. — 8.50: A m. kir. Opera­ház tagjaiból alakult kamarazenekar hangver­senye. Olasz operaest. — 10.25: Pontos idő­jelzés, hírek. — 10.45: Pertis Jenő és cigány­­zenekarának hangversenye. Hiért iiftMiMM Ar. minőség és 25 éves tapasztalat .V­ezeti azokat! ElÉHHMvel Hangszórók Hullámszűrők Transzformátorok TelefonloM Telefunken-gyártmányok mindért­­ komoly szakítzletben kaphatókI­­ Ji Mim Bécs (517.2). 4. Délutáni hangverseny. —­8.30: A wieni szimfonikus zenekar hangver­senye. Berlin (483.9). 5: Hegedűduett. — 9: Dalok és énekek. — 9.30: Régi és modern tánczene. Róma (447.8). 5.30: Hangverseny. — 8.45: Szórakoztató zene. 'Vangseam J3ARIUMCSCT

Next