8 Órai Ujság, 1930. április (16. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-09 / 81. szám

SZERDA 2* OLDAL ÓMiussió 1930 ÁPRILIS 9 hanem, hogy szociálpolitikai és közegészség­­ügyi feladatokat teljesítve, mint. .egy nagy energiaközpont kisugározza az egész Alföl­dön a valódi demokrácia szellemét, egyben, mint a menekülő kolozsvári egyetem­ hajléka, az integritásnak valódi őre legyen. Kérdi a minisztert, hogy fogja előteremteni az esz­közöket arra, h­ogy az egyetem csonkasága megszűnjék és a megkezdett mű dicsőséges befejezést nyerjen. A megfordított Széchenyi Istvánok " Áttérve az Akadémia kérdésére, felveti az eszmét, nem volna-e szükség egy törvény­novellára, amely fő elvként kimondaná, hogy a segélyeim mértékére nézve nemcsak az állam, hanem az Akadémia helyzete is irány­­adó. Az államnak jogot kellene adni arra, vizs­gálja meg, hogy az Akadémia helyesen sáfárkodik-e a neki juttatott vagyonnal, nem áldoz-e indokolatlanul magas összegeket olyat­ szerzők műveinek kiadására, akik va­gyoni helyzetüknél és társadalmi állásuknál ■fogva hivatva volnának arra, hogy ezt a ter­het leemeljék az Akadémia válláról. Ma, ami­kor megfordított Széchenyi Istvánok perrel támadják az Akadémiát a nekik tudo­mányos célokra juttatott vagyon vissza-­­­adására, egy, Akadémiáért minden áldozatot meg kell­­hozni. Az, állam atá is tekintélyes áldozatot hoz, de viszont az áldozat zsinórmértéke és előfeltétele az legyen, hogy ne csak az állam, de az Akadémia helyzete is irányadó legyen az áldozatok megszavazásánál. A népiskolai programot folytatását sürgeti nemcsak azért, mert ez az igazi népies poli­tika, amelyet az egész nemzet lelkesedése kí­sér, hanem mert új nevelési és oktatási metó­dusok keletkeztek és a világ haladása bennün­k Hajós Kálmán helyesli a kultusztárca költ­ségvetésének leszállítását, sajnálja azonban, hogy a megtakarítást legnagyobbrészt a nép­­neveléssel kapcsolatban viszik keresztül, ho­lott az analfabetizmus leküzdése nemzeti és gazdasági sz­empontbóól a legfontosabb állami­­feladat. Helytelennek tartja, hogy a feleke­zeti iskolák tanítóittak fizetése búzaalapon van ■megállapítva. Az a tanító, akinek családja­­van, már mind megszökött, mert nem tudja családját eltartani, az­ pedig,­­akinek nincs családja, éhbérért dolgozik. Felveti a kérdést, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemen miért nincs tanszéke a nemzetközi jognak­­ ■Ma ez az egyetlen élő jog, amelyre a jogász­­közönségnek nagy szüksége van. Farkas Elemér rámutat arra, hogy ez az erős és nem mindig objektív kritika, amely a­­közvélemény egy részében a kultusztárca költ­ségvetését kíséri, azt eredményezte, hogy az a felfogás kezd lábrakapni, mintha a gazdasági baja­ikba­n­­agy része voln­a a kultusztárca, költekezénének. Hipokrízis ez, amely népünket még nagyobb sötétségbe akarja taszítani és el akarja venni a kulturális fejlődés lehetőségét. M­arschall Ferenc hangsúlyozza, hogy a kultúra fejlesztéséről nem lehet lemondani, mint ahogy nem szabad lemaradni a gazdasági világversenyben sem. A kultúra fejlesztésének azonban van egy határa: a gazdasági élet teherbíróképes­sége. Egészséges, kulturális al­kot­­ások­aa csakis egészséges gazdasági atmosz­férában lehet teremteni. Semmiesetre sem sza­­bad a n­épok­tatás terén takarékosk­ adni. Kevesli a községi népiskolák támoga­tására felvett összeget, mert máris mutatkozik az iskolafenntartó köz­­iségek eladósodása. Kívánatosnak tartja, hogy a polgári iskolák bizonyos csoportjának meg­szüntetésére vonatkozó rendelet revízió alá vé­hessék, mert a háború után bekövetkezett visszaesése a születéseknek hatásaiban éppen­­most jelentkezik. Nem érti a polgári iskolák­­­­al szemben megnyilvánult animozitást, mert éppen a polgári iskolákat végzett tantul­óknál van meg a kilát­ás arra, hogy visszatérnek szil- Szünidei leányüdülőtelep mindenféle sportágazattal, kívánatra nyelvoktatással, bécsi államilag vizsgá­zott tanárnők részéről, Unterach am Altersee, sabkMMuui (Interurbán telefon: 39.) saját birtokon, közvetlenül a tó partján, saját fü­rdőintézettel, csónakokkal, stb. A leglelkiismeretesebb, szeretetteljes fel­ügyelet, naponta ötszöri, kitűnő, bőséges étkezés. Carola von Kastaly Bécsi Leány­nevelőintézet, Továbbképző-, Nyelv- és Zeneiskolája. Felvilágosításokat ad és prospektusokat készséggel küld 1930 július hó elsejéig az igazgatóság. Bécs, Vil­., Langegasse Mr. 65. (Interurbán telefon: A. 27—­4—22.) ket is haladásra ösztönöz. Röviden ismerteti a Mussolini által felkarolt Montessol­i-rendszer lényegét és a költségvetést elfogadja. Heck­ Lajos: A színházról és zeneművészet­ről évről-évre megújuló költségvetési viták semmit sem változtatnak az állam­i színházak politikáján. A miniszter mindent megígér, de bizalmi emberei semmit sem teljesítenek. A Nemzeti Színháznál már megkövesedett az a meddő rendszer, amely örökké a gazdasági viszonyokra hivatkozva olcsó kassza­sikerekre pályázik a magasabbrendű művészi célok mellőzésvel. Innen van az, hogy selejtes da­rabok ötvenezer kerülnek előadásra az or­szág első s­zínpadán­. Részes ebben a hibában a minisztérium is, amely mindig csak az anyagi eredményt tartja szem előtt. Lebe­csülést a" közönségnek, ám azt tételezik fel róla, hogy csak selejtes programul esetén tölti meg a színházat. Kérdezhetnék, szük­sége van-e ennek a közönségnek hetenkint kétszer a Túlbuzgó fiatalemberre, a Válás után-ra, vagy a felújításra tervbe vett Lili operettre. A Nemzeti Színház művészi együt­tese olyan zárt te­tü­let, amelybe csak ütése­dés­­ esetén lehet bejutni. Ez okozta annak­idején, hogy kiváló tehetségeket nem vettek fel. Bírálja ezután a Kamara Színházat, majd az Operaház ellen intéz éles támadást. Kifogásolja, hogy Bartók nem került még az Operaház színpadára. Beszélt az együttesről és végül azt kívánja, hogy merészebb kere­tek közt, céltudatos programmal, határozott stílusban történjék az­ Operaház vezetése. A kultuszminiszter mindig azt hangoztatja, hogy nem akarja, hogy a magyar gazda a gép alá kerüljön. Mert a búza problémája ma­­nagyrészt a gép problémája is. A kultúrpoli­tika most már nem egy miniszter hivatása, hanem a magyar intelligencia reálpolitiká­já­­nak történelmi kifejezésmódja. A képzőmű­vészeti kérdésnél helyteleníti, hogy ennek a­ ro­vatnak a dotációját 500.000 pengőről 400.000 pengőre csökkentették. A mi művészi kultú­ránk ma már nemzeti vagyon, mely figyelmet­­követel fent és lent egyaránt. Nemcsak ipari munkanélküliek vannak ebben az országban. A művészet nyomora és munkanélkü­lisége is óriási. Művészeink is tudnának 200 munkanélkülit a Szabadság-térre állítani, hogy tüntessenek a kenyérért. Nem akarja a művészetet az ipar­ral szembeállítani, de kérdi, hogy melyik klasszisnak a munkája bír több maradandó értékkel a nemzet szempontjából? Szóvá teszi a súlyos helyzetben lévő kántortanítók ügyét, kéri, hogy a föld- és terményjárandósággal fizetett tanítóknak és kántortanítóknak rövid időn belül megfelelő segítséget adjanak e­leik foglalkozásához a gazdasági életbe, öröm­mel látja, hogy a miniszter diákjóléti célokra nagy gondot fordít. Kívánatosnak tartaná emellett még azt is, hogy az utódállamok ifjúsága minél kedve­zőbb feltételek mellett végezhesse itt tanulmányait. Kívánatosnak tartja továbbá, hogy min­den egyetemnek a helyi viszonyoknak meg­felelő speciális kutatási feladata legyen. Szóváteszi, hogy a budapesti egyetemen nincs vám- és kereskedelempolitikai tanszék. Kállai­ Tibor is sajnálatosnak tart a kul­­túrkiadásokban beállott minden akadályt, de szükségesnek­ tartja, hogy az adott anyagi helyzet keretei közt igyekezzünk berendez­kedni. Mai szemmel nézve iskoláinkban sok feleslegesnek mondható dolgot tanítanak, mert ma a szakképzésre helyezik a súlyt. A társadalmi hivatás betöltéséhez, amellett, hogy szakembereket kívánunk nevelni, szük­séges, hogy a szociális tudományok, a politi­kai és közgazdasági tudományok kerüljenek az előtérbe, de a természettudományokat is ki kell domborítani. Báró Perényi Zsigmond nagy aggodalom­énál látja, hogy a miniszternek csak 500.000­­pengő áll rendelkezésére népiskolák és tanítói lakások építésének céljaira. Igaz, hogy az analfabetizmus csökkenőben van, de még messze vagyunk ebben a tekintetben a nyu­gati államoktól. A n­agy­obb s­­zabás­ú építkezése­ket indokolttá teszi az elemi iskolák túlzsúfolt­sága. Valóságos életkérdés, hogy az állampol­gárok legalább az elemiiskolai műveltséggel legyenek felvértezve. Központi tejcsarnok Tejfel 2/16 literes palackokban Asztali tűról­ ,kg mos csomagokban A néptanítóknak fogjuk köszönni, ha a béke szörnyű következményeitől meg tudjuk védeni a helyzetet. Erdélyi Aladár szerint a sokgyermekes családapák részére különösen nagy terhet je­lent, hogy minden évben új tankönyvet kell isko­lás gyermekeik részére vásárolni. Kéri a minisztert, gondoskodjék arról, hogy az egyetemi nyomda továbbra is altruiszhi­­s szek­rmben­ működjék. Körülbelül 111.000 pengő az az összeg, amelynek segítségével mó­djunkban áll évenkint 400 kisgazda és mező­­gludasatt­ munkás gyermekének átképzésére.­­Az állam hozzájárulása itt 80.000 pengő, mert a telket és a felszerelést a város adta. A gaz­dasági irányú továbbképző népiskolák a leg­jobb irányban működnek 10—311 hold terüle­ten olyan keretek közt, amelyek a gyermek fogalmait, nem haladják túl. CSzik­ József: Az egyetemek fejlesztése dol­gában az egész pénzügyi bizottság a kultusz­miniszter mögött áll. Azok a vádak, amelyeket ezzel kapcsolatban hallottunk, nem helytállóak. Ami azt illeti, hogy a külföldi kollégiumok be­rendezése fényűző lenne, ez­ nem felel meg a valóságnak, sőt a valóság az, hogy bizonyos Rakovszky Iván rámutatott arra, hogy már a legműveltebb körökben is hangoztat­ják, hogy kultúrára túl sokat költ­ünk és a takarékosságot elsősorban a kultúrán kell kezdeni. Az ország jövendőjét csak kultúrával lehet fölépíteni, és ezért csak mértékkel szabad takarékoskodni. Nálunk eddig azt hitték, hogy a kultusztárca eleget tesz kötelezettségeinek, ha a tanítási in­tézeteket szaporítja. A kultuszminiszter azon­ban nagy súlyt helyez az erkölcsi nevelésre, a művészetekre és a testnevelésre is és ezért az oktatáson kívüli kulturális célokra mintegy tíz százalékát fordítják a kultusztárca költség­­vetésének, ami nem mondható luxusnak. Szak­embereket kell nevelnünk és a középfokú, ok­tatás terén minél több iskolát átalakítani szak­irányú iskolává. Kéri a kultuszminisztert, hogy a felszabaduló összegekkel régi intézményeket támogasson, a magyar kultúra ősi várait, mert lehetetlen, hogy a Szépművészeti Akadémia épületei majdnem roskadozó állapotban van­nak. Az Operaházat is jobban kellene támo­gatni, hogy itthon tarthassunk olyan kiváló éne­keseket, mint Pataky Kálmán és Németh Mária. Gondoskodni kell kiváló énekoktatók­­ról is. Ha az Operaház más színházakban olcsóbb előadásokat rendez, ez jövedelmező vállalkozás lesz. Rakovszky végül rámutatott a testnevelés fontos szerepére és kérte a mi­nisztert, hogy a stadion felépítését, amely jövedel­mező intézet volna, tegye lehetővé, ha másként nem megy, kölcsön segít­ségével. Tini Béla aggodalommal látja, hogy a szellemi proletariátus évről-évre emelke­dik. Az egyetemi hallgatóság kontingensét le kellene szállítani. Nem tartja helyesnek, hogy a numerus clausus mellett a jeles tanulmányi előmene­­teleleket mind felveszik az egyetemeken. Ez gyakorlatilag rossz, következményekkel jár­hat. A felvételnél nemcsak erkölcsi és nem­zetvédelmi szempontokat kellene tekintetbe venni, hanem a jellemet, vagy valamely tárgy iránti különös tehetséget. Megadná a tanári karnak azt a jogot, hogy az érettségi bizonyít­ványra rávezethessenek ilyen vonatkozású megjegyzéseket. Az egyetemen a kisebségi jo­got, akár a nemzetközi jog keretén belül, akár külön katedrán tanítani kellene. Temesváry Imre kifogásolja, hogy a Páz­mány Péter­ tudományegyetem pénzügyi, jogi tanszéke üresen áll. Kéri a kultuszminisztert, tegyen lépéseket ennek betöltésére. A gazda­sági tanintézetek és földművesiskolák foko­zottabb fejlesztését sürgeti, majd szóbahozza a tanfelügyelői kar helyzetét és azt ajánlja, hogy a tanfelügyelőktől egyetemi végzettsé­get kívánjanak. Görgey István az ipari szakoktatás és első­sorban a tanoncoktariás kérdéseit fejtegette és részletesen rámutat arra, hogy az 1922. évi­törvény intencióival ellentétben mindössze 14 városban van saját épü­letük a tanonciskoláknak és mindössze 23 olyan tanítójuk van, akinek ez a főfoglalkozásuk. Tanoncoktatásunk úgy az iskolák, mint a tanulók­ tekintetében ma körülbelül ott tart, mint annak idején Nagymagyarország, azonban ahol 1914-ben egymillió korona állott rendel­kezésre, ott ma csak 372.000 pengő van elő­irányozva. Felveti ezután a tanoncotthonok problémáját. Hibáztatja, hogy nem ott létesí­tettek tanoncotthonokat, ahol erre a leg­nagyobb szükség lett volna. Kéri a kultusz­minisztert, hogy a jövőben erre legyen figye­lemmel. Várnai Dániel nyomatékosan sürgeti, hogy a kultuszminiszter­­végre nyújtsa be a nypUp C C I MÉPOPERA m KÁVÉH­ÁZBAN H TÓTH PITYU 11 muzsikál jjjk­aj KARDOSGÉZA M É N E K E I, • ., ; i w C ijr tekintetben még hiányos a berendezésük. Tá­jékoztatást kér a minisztertől a doktori rím rendezésére vonatkozó terveiről. A budavh­ Ai és szegedi egyetemeken meg kellene szüntetni az osztrák jog tanszékét. Felhívja a­ miniszter figyelmét arra, hogy a német kintnek,kapcsolatok ápolásának rend­kívül nagy fontossága von politikailag és gazdaságilag, osztályos népoktatásról szóló törvényjavaslatot. Két-háromszázezer pengő segítséget kér a rá­kospalotai fiú és leímny polgári iskola építésé­nek befejezéséhez. Woolff Károly: A nyolc­osztályú elemi nép­iskola nem pénzügyi, hanem pedagógiai kér­dés. A pedagógusok nem tudják, hogy a hete­dik és nyolcadik osztályban mit adjanak elő. Az a baj, hogy a gyermekek hat év alatt nem tanulnak meg jól írni és olvasni. . A főkegyúri jog kérdésében szükségesnek tartaná, hogy a miniszter tárgyalásokat vegyen fel a Vati­kánnal, nehogy a gyakorlat következtében a jogok elvesszenek és szeretné, ha a főkegyúri jog a kultuszminisztérium szempontjából is rendeztetnék. Azt tartaná helyesnek, ha az általános műveltség lenne az alap c.­ ebből induljon ki a szakoktatás is. Kálnoké Bedő Sándor: A nyolcosztályú elemi iskola bevezetés pénzügyileg lehetet­len. Kevesli a műemlékek fenntartására beál­lított 50.000 pengőt. Bíró Pál a felekezeti népoktatás mellett tör lándzsát. Fontosnak tartaná, ha a 6—14 éves gyer­mekek nevelése egyöntetűvé válnék. Igen sok vidéki körzetben a nyolc­osztályú elemi is­kola felállítása helyesebb, mint a polgári is­kolák forszírozása. Szükségesnek tartja a minősítési törvény megváltoztatását, mert ez a rákfenéje az egész közéletnek. A bizottság délután 5 órakor folytatja a kultusztárca költségvetésének tárgyalását. Szörnyű sáska járvány Egyiptomban London, április 8. A Daily Telegraph jelenti Kairóból. Az egyiptomi sáskaveszedelem olyan óriási ará­nyokat ötlött, hogy ilyen méretű sáskajárás még sohasem fordult elő. A kormány 50­ 000 font sterlinget szavazott meg a sáskajárás le­küzdésére, bevezette azonkívül a munkakény­­szert, amelyet ezelőtt negyven évvel megszün­tettek. A sáskák nemcsak Egyisztomban, ha­nem Palesztinában és Transzjordániában is pusztítanak. (MTI.) Személyazonossága igazolására a postán válthat igazoló jegyet. VIKINGEK II K In r. U El­ej­étől-végig E természetes színű­ hangos Metro-film csütörtöktől: Ki DÉCS8 Éhbérért dolgoznak a búzafizetésű tanítók Jobban kell támogatni a községi népiskolákat Fel kell építeni a Stadiont

Next