8 Órai Ujság, 1934. június (20. évfolyam, 122-145. szám)

1934-06-01 / 122. szám

k*14 JÚ­NTOS ! Egy feltaláló-betörő juttatta rendőrkézre Schuller ékszerészt Tizenegytagú társaságot fogott el a mátyásföldi rendőrség (Saját tudósítónktól.) A mátyás­földi kapitányságon ma fejezték be a­ nyomozást a leleplezett gangszter- hársiság­ ügyében. Valósággal ame­rikai ízű bűnügyi regény bontako­­­­zott ki a rendőrség előtt. A nyomo­zás megállapításai igen érdekesek. Néhány héttel ezelőtt bizalmas úton figyelmeztették a mátyásföldi rendőrséget, hogy a sashalmi fő­jegyzői lakás és a mátyásföldi bank körül gyanús emberek ólál­kodnak, akik alighanem betörésre készülnek.­­A rendőrség nyomozni kezdett és megtudta, hogy három hónappal ezelőtt kiszabadult a fegyházból egy régi, híres betörő, Sós Gyula, aki Mátyásföldön telepedett meg. Arra gondoltak, hogy talán Sós készül betörésekre. Detektívek ál­lítottak be hozzá és házkutatást tartottak lakásában. Betörőszer­szá­mokat és páncélszekrények, kifosz­tására való villanyfúrót találtak rusta. Sóst , előállították és vallatóra fogták. A betörő leleplező vallomást tett. Elmondotta, hogy van egy isme­rőse, Laendler Károly ügynök, aki különben Lendvay Károly néven zeneszerző is, kis zenedarabokat és verseket szokott írni. Iár Laender Károly egy napon fel­keresett engem, — mondotta Sós — és üzletet ajánlott. Azt mondotta, hogy biztosítási csalást kell elkö­vetni és az én feladatom az lesz, hogy társaimmal együtt törjek be Schuler Vilmos ékszerész Rákóczi­­úti üzletébe , az ékszerész tudtá­val. Az ékszerész, mint mondotta, 1 596 pengőt és különböző éksze­reket tett a páncélszekrénybe, ezeket vigyük el, az 500 pengőt meg­tarthatjuk, az ékszereket pedig ad­­juk át Laendlernek, aki majd azo­kat visszaadja Schullernek. Azt is közölte velem, hogy az ékszerüzlet 15.090 pengőre van biztosítva. Sós elmondotta, hogy társaival együtt ráállt az üzletre. El is men­tek, hogy végrehajtsák a betörést. Behatoltak az üzlet felett lévő üres lakásba és ki akarták bontani a pad­lót, hogy az így tört nyíláson ke­resztül másszanak le az ékszerbolt­­ba. A padló azonban betonból volt kiöntve, hiába erőlködtek tehát, nem tudtak áttörni és kénytelenek voltak zsákmány nélkül távozni. Később másik üzletük akadt. Meg­ismerkedtek Ábrahám Ignáccal, a Vámház­ körúti Üvegértékesítő R.-T. irodaaltisztjével, aki elhozta nekik az üzleti kulcsokat. Ők azután be­mentek az üzletbe, megfúrták a páncélszekrényt és 2900 pengőt elvittek. Sós megnevezte társait is, akik ré­szint a betörésekben segédkeztek, részint pedig úgy voltak segítsé­gére, hogy elmentek kikémlelni a terepet, vagy legalább is tudtak üzelmeikről. Sós Gyula vallomása után egy­másután kerültek rendőrkézre a tár­saság tagjai. Elfogták Laendler Ká­rolyt, Varga Balázs lakatost, Deli András napszámost, Takács Ferenc szabót, Szabó József lakatost, Ábra­­hám Ignácot, Wiederman Lajos munkást, majd elfogták Schuller Vilmost is, azonkívül előállították Campbell Károly zenészt Campbell Károly előkelő angol családból szárma­zik, azonban elszegényedett és most a Népszállóban lakik. Tegnap elfog­ták a társaság utolsó tagját is, Pe­reces Ferenc napszámost. Ezzel ösz­­szesen 11 ember került a rendőrség kezére. Sós Gyula terhelő vallomásával szemben Schuller Vilmos és Laend­ler Károly a leghatározottabban tagadnak. Azt mondják, hogy Sós hazudik s csak a fantáziájában s­zü­letett meg az egész mese. Annál ha­tározottabban beszél azonban Sós. Még azt is megmondja, hogy hova a­kartak betörni. Terepszemlét tar­tottak Gyöngyösön, Aszódon, Abonyban, ki akarták fosztani az angyalföldi tébolyda pénztárát, Mészáros János érseki hely­nök la­kását és a budapesti orthodox zsidó hitközség irodáját. A betörésekből szerzett pénz egy részét találmányok értékesítésére akarta fordítani. Olyan találmányai voltak ugyanis, amelyeknek a be­törők nagy hasznát vehették volna. Az egyik hangtompító a villanyfúrókra, a másik egy különleges vegyiössze­­tételű por, amelyet rá kell hinteni a páncélszekrényre, azután izzó­vasat kell végig húzni a poron, mely így izzásba jön és kimarja a pán­célszekrény falát, tehát nincs szük­­ség villanyfúróra. Sós Gyulát és tíz társát a rend­őrség az eddigi adatok alapján előzetes letartóztatásba helyezte és átadta a pesti királyi ügyészség­nek. Rövidesen a vizsgálóbíró elé kerülnek és majd az dönt további sorsukról. A kormány jóváhagyta a szentendrei koronauradalom földjének megvételét (Saját tudósítónktól.) A főváros­nak a vízművek kibővítése céljából szüksége van mintegy tíz holdnyi földterületre a szentendrei korona­­urad­alomból s ezért annak megvá­sárlása iránt tárgyalásokat indí­tott A koronauradalom ugyan ál­lami tulajdon, azonban az ország mindenkori uralkodóját vadászati jog illeti meg azon a­­terü­leten s ebből az okból­­ illetékes tényezők hallani sem akartak arról, hogy a földterület megcsonkításával, a ko­rona jogait csak egy szemernyivel is csorbítsák. Hosszas tárgyalások után végre „eredményre" vezettek a tárgyalá­sok, amennyiben a kormány jóvá­hagyta a megyétekre vonatkozó szerződés-tervezetet. Eszerint az uradalom 860 holdnyi területét hol­danként ezer pengőért kapná meg a főváros és tekintettel arra, hogy a vízművek kibővítéséhez csak tíz holdnyi területre van szükség, na­gyon kétséges, hogy a főváros köz­gyűlése a megvételre vonatkozó szerződést jóváhagyja-e. ­ Mit játszott a zenekar az Arizona-bárban? Cseh himnusz, vagy legionista induló-fox (Saját tudósítónktól.) A főkapi­tány minden nap napiparancsot ad ki. Ebben a napiparancsban intézke­dik arról, hogy az egyes színházak­ban, mozikban és mulatókban me­lyik rendőrtiszt teljesít ügyeleti szolgálatot A csütörtök reggel ki­adott napiparancsban az Arizona mulató rovatában nem rendőrtiszt neve szerepel, hanem ez a szó volt beleírva: „Zárva". A főkapitányi napiparancs e meg­jegyzésének a híre rövidesen szétfu­tott Budapest éjszakai világában, amelyet már úgyis élénken foglal­koztatott az Arizona-bár ügye Min­denki azt hitte, hogy az Arizona mu­latót bezárták. Hogy ez a hír elter­jedt annak az oka egy affér, amely körül pünkösd óta zajlik Budapest éjszakai élete Olyan hírek terjedtek el ugyanis, hogy pünkösd vasárnap­ján éjszaka Esterházy János gróf egy lengyel gróffal betért az Arizo­nába és hangosan méltatlankodott mert Rozsnyay Sándor zeneszerző, az Arizona tulajdonosa, állítólag a cseh himnuszt zongo­rázta és a zenekar kísérte őt A hírek alap­ján a rendőrség vizsgálatott indított ebben az ügyben, mert különösnek tartották, hogy egy budapesti mula­tóban a cseh nemzeti himnuszt játssza a zenekar. Rozsnyay Sán­dor, mikor megkérdezték, a leghatá­rozottabban tagadta, hogy az Arizo­nában a cseh himnuszt játszották. Azt mondotta: a kérdéses alkalom­mal a Maruska című régi foxtrottot játszotta. Esterházy gróf felkelt a helyéről és megkérdezte őt, miért játsza a cseh himnuszt. Erre ő meg­magyarázta, hogy ez nem a cseh himnusz, hanem egy régi foxtrott Esterházy gróf azzal zárta le a beszélgetést, hogy szerinte a cseh legionaristák erre a muzsikára szok­tak masírozni. Rozsnyay azt hitte, hogy az ügy ezzel befejeződött, később azonban olyan hírek terjedtek el, hogy a lo­kálban botrány volt, sőt a MEF­ ‡ A KISZÉLÕ ÉTTEREMKÖVÉÍJÉZSAfl › Sz»AíÍI$,gyula éBek®,› Sesír«km­%1 II*, Marcibányi-tér 0* — Tel. 805-99. - e ín fS autóbusz végállomásától 1 ____________________* pere. 4*es villamos Széna-tért­ől | pere. I SZOMBAT 3. OLDAL HOSz hazafias ifjúsága is állást akar foglalni ebben az ügyben. A­ rendőrségen kihallgatások foly­tak és­­ az ügy az engedélyügyi osztály elé került, amely arról szokott dönteni, ad-e, vagy nem ad a rendőrség mulatók számára nyitvatartási engedélyt. Mialatt az elnöki osztályon és az en­gedélyosztályon folyt a vizsgálat, megjelent a főkapitányi napipa­­rancsban, hogy az Arizona zárva van. Kiderült azonban, hogy ez való­színűen csak adminisztrációs téve­dés: a mulatók bizonyos időközök­ben úgynevezett licencdíjat fizetnek. Rozsnyay Sándor a szokottnál vala­mivel később fizette be ezt a díjat és így történt, hogy a napiparancsban úgy kezelték az Arizonát, mintha nem fizette volna be a licencet és ezért zárva marad. Később azonban a tévedés kiderült és az Arizona csütörtökön este ter­mészetesen nyitva volt. Rozsnyay Sándor, különben ma megjelent a rendőrségei) és újabb adatokkal igyekezett alá­támasztani a maga igazát. Elsősorban is közölte, hogy a MEFHOSz egyik vezetője kijelen­tette, hogy az egyesület ezzel az üggyel egyáltalában nem foglalko­zik és nincs is szándékában állást foglalni. Így Produkált ezenkívül egy levelet, amelyet Esterházy János gróftól ka­pott A gróf a levélben a többi között a következőket írja: — A kérdéses alkalommal én valóban kifogásoltam egy Rozsnyay úr által ját­szott darabot, de az nem a cseh himnusz volt, hanem a légionista induló, amelyre Rozsnyay úr állítása szerint már húsz éve táncolnak. A magam részéről jóin­dulatú elintézést kérek, mert botrány nem volt. ■ . v Esterházy grófnak ez a levele ma délben Ferenczy Tibor főkapitány elé került. A rendőrségen most még újabb tanukat hallgatnak ki és az­után rövidesen kimondják az utolsó szót az Arizona-afférben. Kettős szerelmi dráma Szekszárdon (Saját tudósítónktól.) Tegnap este a járókelők az utcán eszméletlen állapotban találtak egy fiatal nőt, Bagó Istvánnét, akit férje marólúg­gal öntött le. Bagó pár perccel­ előbb követte el merényletét és még a hely­szín közelében tartózkodott, amikor a rendőrök elfogták. Mikor Bagó észrevette, hogy a rendőrök, üldö­zőbe veszik, kiitta a nála lévő maró­lúgos üveg tartalmát. Mindkettőjü­ket súlyos állapotban szállították a szekszárdi Horthy Miklós-kórházba. A nyomozás megállapította, hogy Bagóné már régebben különváltan élt férjétől, aki állandóan a kocsmát bújta, ivott és kártyázott s a házas­felek között nagyon sok volt a civó­­dás, amely végül is különválásra vezetett. Bagó, aki még mindig sze­rette a feleségét, tegnap megleste az asszonyt s könyörgött neki, , hogy térjen vissza hozzá. Mikor , látta, hogy könyörgése hiábavaló, maró­lúggal öntötte le az asszonyt, aki jajveszékelve esett össze az utcán. A férfi menekülni próbált, de a rend­őrök a járókelők segítségével el­fogták.

Next