8 Órai Ujság, 1935. február (21. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-14 / 37. szám
1935 FEBRUÁR 14 Hilálsáperáfícán, resszkeive a bírái elöli a Vámos csás irafíl£€ásmé párt tárgyalásim Hallgatják Masszegénylányo M 'Mask Juamjái (Saját tudósítónktól.) Február hónap a nagy bűnügyek hónapja a büntető törvényszéken. A budapesti törvényszék nagy esküdtszéki termében most folyik a három szabadság téri bankrablónak a bűnügye, ugyanakkor pedig a kis esküdtszéki termmben is nagy tárgyalást kezd meg Patay István, a törvényszék másodelnöke. Akik nem tudtak bekerülni a bankrablók tárgyalására, azok most mind itt szoronganak a másik esküdtszéki terem előszobájában, ahol rendőrök tartják fenn a rendet. Nagy az érdeklődés Horváth Sándor állástalan kereskedősegéd, a szegény leányok Don Juanjának a bűnügye iránt. Itt vannak az alvilág ismert figurái, akik mind hallani akarják Horváth Sándornak bűnügyét- akit ma von felelősségre dr. Patay István, a törvényszék másodelnökének büntetőtanácsa Fél 10 órakor nyitotta meg Patay elnök a tárgyalást. Számbavette a megjelenteket és zárt tárgyaláson döntött Bary ügyész indítványa fölött, a zárt tárgyalást illetőleg. A néhány perces tanácskozás után újból megnyitotta a nyilvános tárgyalást Patay másodelnök és kihirdette, hogy a törvényszék Horváth Sándor kihallgatása és több tanú kihallgatásának időtartamára zárt tárgyalást rendelt el. A hatalmas tömeg, amely zsúfolásig megtöltötte az esküdtszéki termet, kivonult a tárgyalásról, de készenlétbe helyezkedett a folyosón, várva újra a nyilvános tárgyalás elrendelését. Tizenegy óra tájban nyitotta meg újra a nyilvános tárgyalást Patay másodelnök. A nyilvános tárgyaláson elsőnek dr. vitéz Szilágyi László rendőrtanácsost hallgatták ki, akitől Patay elnök a helyszínre vonatkozóan tett fel kérdéseket. A második tanú dr. Haraszthy Vince rendőrfogalmazó volt. A rendőrtanácsos válaszában kijelentette, hogy az asszony a jobb kezében kulcsot szorongatott. A következő tanú dr. Fábiáni Adolf rendőrorvos volt, aki elmondta, hogyan találták meg az asszonyt és milyen sérüléseket talált a meggyilkolt asszonyon. Dr. Kisfaludy Ervin detektívfelügyelő szintén a helyszínre vonatkozólag tesz vallomást. A következő tanú Schrantz Ferenc vendéglős, elmondotta, hogy ismeri a vádlottat, szokott hozzá bejárni és egy-két kisfröccsöt szokott inni naponta. Részegen még nem látta a vádlottat. Elmondta, hogy Horváth november 2-án este 7 óra felé jött be a vedéglőjébe, két-három kis fröccsöt ivott egész este és három másik vendégével együtt snaplizott. Közben egészen nyugodtan viselkedett. Gyors egymásutánban hallgatta ki ezután az elnök a hátralévő tanukat. A vádlott fejét kezébe hajtva il a vádlottak padján és csak egyszer pattan fel ingerülten, amikor az egyik tanú szerint Horváth panaszkodott, hogy nincs még 25 pengőe sem, hogy a lakbérét kifizesse. — Hazugság! — kiabálta szinte magánkívül, mire az elnök erélyesen rendreutasította. Érdekes vallomást tett annak a Vilmos császár úti háznak a házimestermője, ahol Horváth lakott. A gyilkosság után a kémlelőnyíláson kinézve, látta, hogy Horváth véres arcát törölgeti zsebkendőjével. Mikor megkérdezte tőle, hogy mitől véres az arca, azt válaszolta, hogy leesett a villamosról és megütötte magát. Dr. Szász Zoltán ügyvéd, akinél Horváth albérletben lakott, elmondotta tanúvallomásában, hogy Horváth maga újságolta neki a trafikosnő meggyilkolását. Ezzel kapcsolatban Horváth elmesélte, hogy egyszer kellemetlensége volt a trafikosnővel, mert az asszony egy tízpengősből viszaadva, egy hamis kétpengőst is adott s ezt a hamis pénzdarabot nem akarta később kicserélni. Dr. Szász Zoltánná, aki férjéhez hasonlóan mondotta el a Horváthtal való beszélgetést, vallomása során kijelentette, hogy Horváth pontos, szolid, rendes, ideális albérlő volt. Az elnök ezután szünetet rendelt el: gróf Zichy Géza és Bartalis István. Amióta a Kisfaludy-Társaság fennáll, — tehát közel száz éve, •— senkinek sem jutott eszébe szemrehányást tenni azért, hogy a társaság nem fogadta magába Liszt Ferencet, Erkel Ferencet, Munkácsyt, Benczúrt, Szinyeyt, vagy a most is élők közül Hubayt, Dolmányt, Zalát. Hogy most váratlanul és meglepetésszerűen, hogy ne mondjam: megrohanásszerűen, kissé elsietett buzgalommal Bartók Béla és Kodály Zoltán nevei kerültek a jelöltek közé, annak magyarázata az, hogy ajánlójuk főképp arra, az íróinak is jellemezhető tevékenységükre utalt, amelyet a népdalgyűjtés terén kifejtenek és amely talán remélni engedné, hogy a Kisfaludy-Társaságnak régebbi félbeszakadt népdalgyűjtési akciója az ő segítségükkel újra megindíttastsék. — A Kisfaludy Társaság tagjai közt nincs senki, aki Bartók és Kodály mesterek művészi és zeneszerzői jelentősége és hírneve előtt tisztelettel meg ne hajolnék. Azonban a folklorisztikus érveléssel szemben felmerült az az aggály, hogy a társaságnak egyelőre pénze nincs a régebbi gyűjtés folytatására és, hogy most két költői hely üresedvén meg, a Sajó Sándor és Móra Ferenc halála által, ezek a helyek ismét költőkkel volnának betöltendők, annál inkább, mert a társaság költőtagjai között vannak többen, akik székfoglalójuk óta a társaságban magában semmi tevékenységet sem fejtenek ki. Bár a társaságnak nagy többsége ezen a nézeten volt, a decemberi havi ülésben, amely az alapszabályok szerint hivatva volt dönteni afelett, hogy hány hely töltessék be és hány íróval és hány költővel, egy véletlenül összeverődött többség azt határozta, hogy mindkét helyre író választandó, így azoknak, akik költőket kívántak választani, módjuk sem volt jelölteket állítani és talán érthető, ho£y azok a választási aktus iránt , nem érdeklődtek. Zilahy Lajos barátom egy cikkében a fáradtság jelét látja a történtekben és bizalmatlansággal a régi irodalmi és művészeti társaságok iránt, néhány bizonytalan jövőnek elébe menő új kis folyóirat megindulásában talál .rengeteg vigasztalást és reményt. — Megvallom, azt hiszem, hogy ez csak olyan zsurnalisztikai kiszólás, amely mindig számíthat tapsokra, de amelyet talán maga Zilahy sem vett egészen komolyan. Nem tudom, miért volna csak az új folyóiratok megindulása biztató és miért volna elcsüggesztő az, hogy az a társaság, amely az első babért nyújtotta Aranynak és Madáchnak, most is, századik évéhez közeledve, híven ápolja hagyományait és mindig nagy és szép közönséget tud magához vonzani; legutóbbi vasárnapi ünnepi közgyűlése is valóban nem a „múmiák“ gyülekezetének benyomását tette. ÓmtmfáBt CSÜTÖRTÖK 1.?# OLDAL 3122 Miéirt !sem került bekBra is Kodály Zoltán a Kisfaludy Társaságba! Berzeviczy Miken nyilatkozata a 8 Órai Újságnak A Kisfaludy Társaság legutóbbi tag választó gyűlésének eseményei nagy hullámokat vertek irodalmi és művészeti körökben. Tudvalevőleg a két megüresedett tagsági helyre Bartók Bélát és Kodály Zoltánt, a magyar zenekultúra két nemzetközileg is elismert képviselőjét ajánlották, de Bartók és Kodály megválasztását lehetetlenné tette az, hogy három tag távolmaradt az ülésről. Ezzel kapcsolatban heveshangú támadó cikkek jelentek meg a Kisfaludy Társaság ellen. A hangos polémia hátterére nézve most kérdést intéztünk Berzeviczy Alberthez, az Akadémia és a Kisfaludy Társaság nagynevű elnökéhez, aki munkatársunknak a következőket mondotta: — A Kisfaludy Társaság legutóbbi tagválasztó gyűlésén történtek, természetesen, megint alkalmat szolgáltattak arra, hogy azok, akiknek örömük telik a Kisfaludy Társaság és az Akadémia leszólásában, a sajtóban ezt az esetet meglehetősen gyűlöletes hangon tegyék szóvá. Maga ez a következetes leszólás nem indítana válaszra, mert úgy tapasztalom, hogy a közönségre, a közvéleményre úgy sincsen nagy hatása, hanem felvilágosítani szeretném a közlemények által tévútra vezetett közönséget arra nézve, hogy tulajdonképpen mi történt és miről van szó. — A Kisfaludy Társaság tudvalevőleg nem művészeti, hanem kizárólag irodalmi társaság, amelybe egyes zeneművészek, vagy zeneszerzők a múltban csak úgy jutottak be, ha egyúttal írók, vagy költők is voltak; ilyen volt például M