8 Órai Ujság, 1937. május (23. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-25 / 116. szám

A nagy esztendő A magyar katolikus hívek ritka, nagy, a lelkeket mélységesen át­járó ünnepre készülnek. Egy esz­tendő múlva annak az emlékére, hogy Szent István, első királyunk, k­ilencszáz esztendővel ezelőtt adta át lelkét az örökkévalóságnak, a világ katolikusai Budapestre gyűl­nek össze és egyesülnek az oltári szentségben. A harmincnyolcadik euch­arisztik­us világkon­gresszust jövőre Budapesten rendezik. Nagy­­dicsőség ez kis hazánk számára, amelyet a régi, boldog és hatalmas­­Magyarország sem ért meg, külföl­diek megszámlálhatatlan ezrei özönlenek Budapestre a hit balzsa­máért, erősödnek itt meg lélekben és közben megpillantják a magyar eget, megismerkednek a magyar nép örömeivel és fájdalmaival. De tekintsünk el ennek az ünnepnek nagy nemzetközi jelentőségétől és gondoljunk arra, amit István ki­rály évfordulója számunkra jelent.­­Jól mondja Hóman Bálint, hogy­­ez a jubileum valláskülönbség nél­kül minden magyar ember ünnepe. •Legyen ez az esztendő a nemzeti önismeret, az önmagunkba merülés éve, nemzeti hagyományaink és történelmi küldetésünk átélése és m­egizmosodása. Eszméljünk rá ebben az esztendőben, hogy mit je­lent magyarnak lenni, hány évszáz szad kohójában edzett lelkiséget, m­ilyen nemes és kifinomodott gon­dolkodást. Eszméljünk rá, hogy Szent István a kereszténység felvé­telével és a római kereszténység­­választásával örök időkre meg­pecsételte Magyarország sorsát, örök időkre irányt szabott fejlődé­sünknek. Az út, amelyre ez a nem­zet első nagy királyának a vezérle­tével lépett, nyugat felé vezet, a Szellemi és lelki szabadság, a füg­­­getlen egyéniség életformájába, amely csak Istenben és a Krisztus­ban olvad fel, de a földi társada­lomban megőrzi határozott körvo­nalú, büszke személyiségét. Ezt a nemzetet súlyos, tragikus megpró­báltatások érték, a pogányok ellen­­védelmezte Európát és e harcban nem egyszer kimerült, úgy, hogy nem tudott lépést tartani a Nyu­gattal, lelki és szellemi erőforrásai kiapadtak, de a szentistváni gondo­­dolat a hanyatlás legborúsabb al­konyán is átragyogott. A jövő esz­tendőben Európa szíve Magyar­­országon fog dobogni, a Nyugat gé­­nusza innen fog szertesugározni, a keresztény áhitat itt fog összponto­sulni, miközben vannak országok, ahol üldözik a vallást és annak papjait. Készüljünk fel lélekben erre az ünnepre, bizonyuljunk mél­tóknak e nagy dicsőséghez! FŐSZERKESZTŐ: BETHLEN ANDRÁS Ítéletidő a csobánkai völgyben A margitligeti pap mentés közben vízbefülig zsibb apáca eltűnt A tegnapi viharkatasztrófa szörnyű pusztításai Budapesten és Pest környékén Pomnáz, május 24. (A 8 Órai Újság tudósítása) A szentendrei országúton robo­gunk a pilisi hegység felé, hogy megszemléljük azt a hatalmas pusz­títást, amelyet a tegnapi vihar a Pi­lisi hegység és a Duna mentén oko­zott. Az útmenti fák kopaszak, az országúton métervastagon fekszik a ragadós iszap. Az országút két olda­lán víztócsák csillognak a májusi napfényben, apró baromfiak hullája szegélyezi a kimosott vetéseket. De­rékban kettétört fák, lesodort háztető fekszik az út árkában, a távolban a Helyiérdekű Vasút töltésén hatalmas lyuk tátong. Tegnap délután 3 órakor szakadt rá a Pilisi hegységre az a hatalmas esőzés, amely Pilisszentkereszt fe­lől érkezett, az úgynevezett „Szur­dokából, amely a budapesti turisták kedvenc kirándulóhelye. Három és fél óra hosszat tartott az orkán, óriási károkat okozva Csobánka és Pomáz községben, valamint Szent­endre megyei városban. Az összes hegyipatakok, különösen a „Dere“ oly mértékben megduzzadt, hogy az azelőtt 40—59 centiméter széles és 10 centiméter mély erek 12 méter ma­gas víztömegeket zúdítottak le a védtelen falvakra, nyomtala­nul sodortak el helyükről a­ hullámok. A csobánkai községházái­nál, ahol a patak medre derékszög­ben­ fordul, 50—60 éves ős fákat té­pett ki gyökerestől a víz, nekizúdít­­va őket az országútnak, ahol a for­­galom teljesen megakadt. Természe­­ tesen az országúton nem maradt ép­ségben egy telefonpózna, és villany­pózna sem, a földön fekszenek a hu­zalok, a telefonösszeköttetés megsza­kadt. Megszakadt a telefonösszeköttetés — Hogy a Szurdokban mennyi utast, mennyi turistát ért utól a fer­­geteg, — mondja az egyik őrszemnek állított csendőr, — nem lehet még megállapítani, mert az összes telefon­vonalak elszakadtak és az utak a Szurdok felé és a hegység felé járha­tatlanok. A hegyipatakok közül a Dere- és a Nagykovácsi-patak, amely­­ Szent­endre felé folyik, okozta a legna­gyobb károkat. Leszakad a híd, két turistát elsodor a patak — Rengeteg turista járt tegnap a hegyekben, — mondja egy tetőtől­­talpig sáros és piszkos vadőr, aki most érkezett le a hegyekből, ahol egész éjszaka mentek.­­ Rengeteg turistát a szabadban ért az égiháború, hogy ezek közül mennyi veszett el és mennyien találtak menedéket a hegy­ség kiálló szikláin, nem tudjuk. Egy négy turistából álló társaság a nagy menekülésben elérte Cso­bánka határát, de amikor át akartak kelni a patak hídján, a vad áradat éppen abban a pillanatban vitte el a hidat, amikor a turisták rajta áll­tak. Két turista az utolsó pillanat­ban a híd pillérjeibe kapaszkodott, ezek megmenekültek, kettő azonban nyomtalanul eltűnt,­­ az ár a Duna felé sodorta őket. A megduzzadt víz­tömeg feltartózhatatlanu­l zúdult alá Csobánka községre. Elpusztul a csobánkai cigány­telep Az első házak, amelyek áldozatul estek a pusztító vízáradatnak, a ci­gánytelep házai voltak,, amelyeket ARA FILLER ■fisra|*r& JjS«w^« JEy ^HHKim kws<0 I' -'^r^sa ^ «*p7 wlfea|& ^S^j^cSÁ • XXIII. 'ÉVFOLYAM 116. SZÁM ,­­ALAPÍTOTTA: NADÁKYI EMIL TELEFONSZAMAINK: SZERKESZTŐSÉG . .»**.«► *1-153-60 KIADÓHIVATAL . . . . . . . . *1-272-30 UTAZÁSI IRODA . .. .. » . . 1-289-81 FIÓKKIADÓHIVAT­AL.........................1-199­92 BUDAPEST, 1937 MÁJUS 25 KEDD Leborotválta az orkán a háztetőket A község szélén egy háznak sincs teteje, a szélvihar és a szélviharban örvénylő fák valósággal leborotvál­­ták a házakat. A zsendülő friss veté­sek fölött mindenütt iszap fekszik, a vetésből­­nem maradt semmi, az egész környék úgy néz ki, mintha ekék, szántottak volna végig a földeken. A községi kúttól pár száz méterre egy nyolcmázsás betongyűrű fekszik, a szélvihar sodorta pehely módjára el az egész felépítménnyel a helyéről. — Olyan borzalmas volt a vihar, — mondja az egyik szemtanú, —­ hogy kilométerekre hallottuk a mo­rajlását s a sziklák gördülése a fa­luba hallatszott. A csobánkai völgyben, amely más­kor kedvenc kirándulóhelye a buda­pesti turistáknak és ahol több buda­pesti családnak is van nyári villája, mindent elpusztított a vihar. A fergeteg, amely a villasorra zúdult, tönkre verte többek kö­zött Varga Zoltánnak, a híres műkertésznek a villáját és orszá­gos hírű sziklakertjét, amely­nek még külföldről is csodájái jártak.

Next