8 Órai Ujság, 1938. január (24. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
2 következik-e be, vagy csak fokozatosan egy-két választás után, az attól függ, hogy milyen lesz a közhangulat az első választásnál. Ha sikerül a kormánynak arra az időre nyugodt közhangulatot biztosítani úgypolitikai, mint gazdasági és szociális téren, akkor az említett hatás az első választásnál még csak csekélyebb mértékben fog jelentkezni, annyival inkább, mintán az első választáskor azok a faktorok, amelyek a jobb- és baloldali szélsőségek irányában és javára törekszenek az eredményt befolyásolni, az új választási metódusokat, az új technikáját a választásnak elsősében próbálván ki, arra még nem lesznek színeúgy beszervezve, sem begyakorolva, mint egy későbbi időpontban. De azért már ennél a választásnál is rendkívül sok fog függni a tömegek akkori pillanatnyi közhangulatától, hiszen tudjuk, hogy népünk hangulatokra milyen nagy mértékben reagál. CRsmis&Si 1938 JANUÁR 1. SZOMBAT Védőgátak az árvíz ,ellen Melyek volnának a törvényhozás gyors és káros mértékű radikalizálódásának ellenszerei a) magában a reformtörvényben, b) sürgősen végrehajtandó gazdasági és szociális intézkedések tekintetében. Ez a mérséklő és kiegyenlítő hatás várható-e bizonyos mértékben az új felsőházi törvénytől, továbbá a lajstromos megyei képviselőválasztásoktól? — Karácsonykor közzétett cikkemben rámutattam, — válaszolt gróf Bethlen István, —hogy az említett súlyos következmények komoly ellenszere főleg az volna, ha gondoskodás történne arról, hogy a politikailag egyáltalán teljesen iskolázatlan és a gazdasági életben a konszolidáltabb helyzetet nélkülöző rétegek ne juthassanak be abszolút többséggel a választók tömegeibe, mert ezek a rétegek azok, amelyek a felelőtlen demagógiának ma még kész prédát, semmiféle politikai szervezettséggel nem bírnak, jött- mint agitátorok által könnyen felizgathatok és minden tetszetős, de lényegileg az emberi természet alacsony ösztöneire apelláló célkitűzésnek hű csatlósaivá szegődhetitek. — Kimutattam arra is, hogy ez a cél akára pluralitás valamely módszerével, akár úgy, hogy ezek a rétegek egyelőre és átmenetileg közvetett választójoggal ruháztassanak fel, elérhetők. Kétségtelennek tartom, hogy enyhítheti a helyzetet, ha megfelelő gazdasági és szociális intézkedésekkel a kormány arra törekszik, hogy a proletártömegek, különösen a mezőgazdasági munkásság sanyarú helyzetét javítsa. Ennek a törekvésnek, sajnos, korlátokat állít azonban az ország gyenge pénzügyi helyzete, amelyet ezért felborítani nem szabad. De tisztában kell lennünk azzal is, hogy nincs az a szociális reform, vagy az a gazdasági segítség, amelyre a demagógia rögtön reá ne licitálna, úgy, hogy ez önmagában még nem oldja meg a kérdést, annyival kevésbbé, mert hiszen a mai világgazdasági helyzetben nem állanak a kormánynak rendelkezésére olyan eszközök, amelyekkel a mezőgazdasági munkásság helyzetét egy varázsütésre teljesen kielégítővé tenni képes lenne. Szociális és gazdasági intézkedések kelthetnek pillanatnyilag kedvezőbb hangulatokat, — és ez is már nagy nyereségnek volna tekinthető, — de ez egyáltalán nem teszi feleslegessé, hogy magába, a választójogi reformba építtessenek be olyan védőgátak, amelyek a fenyegető árvizet a folyó medrében megtartják és lefolyását abban biztosítják. A lajstromos szavazás bevezetésétől nem a fent említett veszélyek ellen várok védelmet, hanem csakis abban a tekintetben látok benne előnyt, hogy a szervezett pártok ez után a pártjukbbo® tartozó jobb jelölteket kandidálhatják és neon lesznek kénytelenek az ország szempontjaiból kevésbbé értékes jelöltekkel felvenni a vidéken a harcot, csak azért, mert ezek a korteskedés terén nagyobb tökélyre vitték, mint amazok. A felsőház egyenjogúsítása kívánatos volt, de a történelem azt bizonyítja, hogy a felsőházak állásfoglalása lehetett halasztó hatályú át nem gondolt reformokkal szemben, de népmozgalmakkal szemben többé-kevésbbé tehetetlenek voltak. Én nem hiszem, hogy nálunk más tapasztalatokra juthatnánk. Mikorra reméli excellenciád a választójogi reform képviselőházi letárgyalását? — A tavasz folyamán. Választás: 1940-ben A reform törvényerőre emelkedése után úgy a politikai célszerűség, mint morális politikai okok nem teszik-e kívánatossá hogy a mostani Házat mielőbb feloszlassák és új képviselőház üljön össze? Egyesek szerint ugyanis erkölcsileg kifogásolható volna, hogy az a parlament, mely a reform megalkotásával elismerte annak a választójogi rendszernek a tarthatatlanságát, melynek alapján létrejött, esetleg további másfél-két évig még együtt maradjon. Politikailag nem kívánatos kitenni az országot az ily hosszú ideig tartó választási készülődésnek és agitációnak, miközben a parlament is alig lesz már kapható komoly munkára, mert hiszen a képviselőket is elsősorban a® elkövetkező választás fogja foglalkoztatni. A választásokra továbbra is kívánatosnak tartja-e kegyelmes uram a polgári pártok összefogását? Melyik időpontban kellene Eddig tart gróf Bethlen István nyilatkozata. Termékeny szempontjai, komoly reálpolitikai megfontolásai és az ismeretlen lehetőségekkel — A Házat nem lehet a választójogi reform elfogadása után azonnal feloszlatni. — Miután előrelátható, hogy a törvény magát, a választójogosultságot is új kritériumoktól fogja függővé tenni, egészen új választólistákat kell majd összeállítani; ezeknek előkészítése, összeállítása, a fellebbezési idők bevárása, a közigazgatási bíróság döntése stb. legalább másfél évet vesz majd igénybe. De új kerületi beosztásra is szükség van; ez körültekintő előkészítést és megvitatást igényel. Mindezen okoknál fogva alig hiszem, hogy a Házat a ciklus lejárta előtt, tehát 1940 előtt fel lehetne oszlatni, annak létrejönnie és milyen formák közt kellene megnyilatkoznia? a i t jm by @ * - r l Elérkezett az idő... — Ma is azon a nézeten vagyok, hogy úgy a választójogi reform érdekében, de különösen az első választások nyugodt lefolytatása érdekében is szükség van a polgári pártok szoros összefogására. Ennek az előkészítésére és keresztülvitelére is időre van szükség. Azt hiszem azonban, hogy az idő elérkezett arra, hogy a kormányelnök úr az erre irányuló tárgyalásokat megindítsa. Hogy ez milyen formában vihető keresztül: pártfúziók, koncentráció, vagy pártszövetség, esetleg koalíció, vagy egyszerű választási kartel útján, az nemcsak a kitűzött céltól, hanem attól függ elsősorban, hogy maguk a pártok mire kaphatók. Ezt csak a velük való tárgyalás tisztázhatná. Hiszem és bízom benne, hogy erre is sor kerül, szemben való tiszteletreméltó, hazafias aggodalmai bizonyára nem fognak célt téveszteni így.