8 Órai Ujság, 1938. április (24. évfolyam, 70-92. szám)
1938-04-09 / 76. szám
XXIV. évfolyam Főszerkesztő: Bethlen András Alapította :~Nadányi Emil 76. szám Mi van a 600 milliós vagyonadó-javaslatban émmimmás Reményi- Sebnél lett elmondta expozéját Hogyan született meg a zsidójavaslat Részletes tudósítás a Nép izgalmas üléséről —A 8 Órai Újság tudósítása — A Nép Esterházy utcai párthelyiségében tegnap délután hat óra tájban még semmi sem mutatta, hogy mi készül. A képviselők lassan, szinte egyenként szivárogtak be a párt nagy tanácstermébe és érdeklődéssel várták ugyan a beígért kormánytájékoztatást a költségvetésről és a beruházási javaslatról, még nagyobb érdeklődéssel az úgynevezett zsidóbizottság szintén esedékes jelentését, arról azonban, ami egy órával később valóban megtörtént és amiből igazán országra, sőt világraszóló szenzáció keletkezett, alig néhányan tudtak és azok is mélyen hallgattak. Negyedhétkor izgalom futott át a szobákon, ahol még csoportokra oszolva beszélgettek a képviselők. Híre ment annak, hogy a zsidó származású képviselőket Tasnádi-Nagy András, a Nép elnöke felszólította arra, hogy saját elhatározásukból lépjenek ki a pártból, mert gróf Károlyi Viktor olyan indítványt akart tenni, hogy ha ezek a képviselők önként ki nem lépnek, a párt zárja ki őket tagjai sorából. A következő négy képviselő nevét emlegették: Fellner Pál, Höllischer Károly, Mándy Sándor és Létay Ernő. Ezek közül a képviselők közül még egyik sem volt a pártban, amikor újabb hír terjedt el, hogy a négy képviselőn kívül még 17 más képviselő eltanácsolásáról is szó lehet, olyanokról, akiknek családjában, legközelebbi rokonságában zsidók vannak. A párt tagjai nem akarták elhinni, hogy ez a felszólítás tényleg megtörtént, amikor megjelent az értekezleten Létay Ernő. Nyomban körülvették és Létay megerősítette a hírt, hogy tényleg bizalmas felszólítást kapott a kilépésre. Kijelentette azonban, hogy esze ágában sincs kilépni a Nép ből. Semmi okot nem lát fennforogni arra, hogy otthagyja azt a pártot, amelynek, mint hivatalos jelölt vitte győzelemre programját kerületében. Reá nézve, mondotta képviselőtársainak Létay, ebben a kérdésben csak választói és a Nép plénuma lehetnek az irányadó. Ha a párt plénuma kizárná őt, levonja, természetesen, a következményeket, de nem hiszi, hogy akadjon a pártban olyan többség, amely erre kapható volna. — Tessék azoknak, akik akarják, megtenni az indítványt, — mondotta, — én megvárom, én nem kullogok, nekem sem szégyelnivalóm, sem titkolnivalóm nincs. Végigküzdöttem a világháborút, keresztény vagyok, de egyébként sem egyénileg, hanem politikailag fogom fel ezt az egész dolgot, főzési munkálatokat, a posta- és telefonhálózat jobb kiépítését és még sok más közhasznú beruházást fognak a rendelkezésre álló összegekből végrehajtani. A pénzügyminisztert nyugodtan hallgatták, de nagy izgalom futott végig a széksorokon, amikor Darányi Kálmán miniszterelnök rövid beszédben bejelentette, hogy a zsidókérdés rendezésére vonatkozóan Mikecz Ödön igazságügyminiszter javaslatot tesz a pártinak. Hangos ,„halljuk, halljuk“ és rövid taps fogadta a miniszterelnök bejelentését. Egyórás késéssel bevonul a kormány Amíg ez a beszélgetés folyt, lassanként teljes számban megérkeztek a képviselők és a főispánok és a most már izgalmas, várakozással teli levegőben a legkülönbözőbb kombinációk és hírek kaptak szárnyra, főleg amikor a kitűzött időre még a kormány egyetlen tagja sem jelent meg a pártban. Elmúlt félóra, háromnegyedóra, a kormány tagjai közül még mindig nem volt ott senki, míg végre majdnem egyórás késéssel, negyed nyolc után bevonult a kormány a nagytanácsterembe, ahol taps, de a figyelők előtt feltűnően bizonytalan taps fogadta. A tapsot a jobboldali viharsarok kezdte, ők is fejezték be, a többiek kényszeredett udvariasságból tapsoltak, "nehogy feltűnjön hallgatag magatartásuk. Megkezdődött a pártértekezlet. Először Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter ismertette az egymilliárdos kölcsön- és beruházási adó javaslatait. Hangoztatta, hogy a költségvetést a Házban fogja megindokolni és az értekezlet előtt nem akarja elmondani előre expozéját, hiszen negyvennyolc órán belül úgyis kimerítően tájékoztatást ad a Házban. Ami a beruházásokat illeti, kifejtette a pénzügyminiszter, hogy katonai beruházásokat, útépítést, ön- Ülve , állva Pillanatok alatt teljesen elnémul az egész terem és mindenki csendben várja Mikecz Ödön felszólalását. A pénzügyminiszter előzőleg az elnöki asztalnál ülve adta elő tájékoztatását, Mikecz igazságügyminiszter azonban, hogy ezzel is kiemelje javaslatának jelentőségét, állva adta meg a tájékoztatást. A zsidójavaslat Amikor az igazságügyminiszter javaslatának pontjait olvasta, fokról-foma emelkedik az izgalom és viharos taps és helyeslések között számol be a zsidókérdés rendezésére vonatkozó javaslatának egyes intézkedéséről. A képviselők legnagyobb része helyesel, de vannak olyanok is, akik aggódva néznek körül, különösen akkor, amikor előterjesztés közben egyes túlzó közbekiáltások hangzanak el. — Ez kevés, többet akarunk! — kiáltották egyes szélsőjobboldaliak, akiknek főleg az nem tetszett, hogy nem tekintik zsidónak azokat, akik 1919 augusztus 1-ig keresztelkedtek ki. Eredetileg, mint ahogy később kiderült, a 13-as bizottság 1867-ig akart visszamenni, később megelégedtek 1879-el, azután elmentek 1914-ig és végül a kormány döntött az 1919-es terminus mellett. Ha ugyanis az első, második, vagy akár harmadik terminust fogadták volna el, akkor igen sok kellemetlen helyzet keletkezett volna. Az igazságügyminiszter nagy hévvel terjesztette elő javaslatait és ügyet sem vetett a túlzó közbekiáltásokra. Általában meg lehetett állapítani, hogy a képviselők legnagyobb része fellélegzéssel fogadta azt az intézkedést, hogy 80:20 százalékos aránynak megfelelő kiigazításokat öt év alatt, sőt bizonyos esetekben