8 Órai Ujság, 1938. június (24. évfolyam, 118-140. szám)

1938-06-01 / 118. szám

1938 JÚNIUS­­, SZERDA ÓMimjstG Valóságalap vagy kiserélyesedet! szellemi Kríszis Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Az utóbbi hónapokban lázban tar­totta az országot az úgynevezett hungarista mozgalom. Hírek terjed­tek el, hogy ez a mozgalom százezres tömegeket hódított meg és hívei be­férkőztek a legbefolyásosabb körök­be. Volt idő, amikor némelyek már azt hitték, a hungaristák átveszik a hatalmat. Biztosat azonban a ma­gamfajta visszavonult és békesze­rető ember, aki irtózik a politikai szervezkedéstől, nem tudhatott meg róla. Most azonban adatok vannak a kezemben, amelyek segítségével legalább is néhány következtetést­­vonhatunk le a mozgalom jellegére nézve. Ha igaz az a mondás, hogy a stílus maga az ember, akkor egyet­­mást megtudhatunk a Szálasi—Szé­chenyivel jelzett cikkekből, amelye­ket a mozgalom vezetői írtak a hun­garisták hivatalos lapjába. Én­ figyelmesen elolvastam ezeket a cikkeket és meglepő eredményekre­­jutottam. Az első az, hogy ezek a ve­zérek, akik a magyar faj érdekében akarják forradalmasítani az orszá­got, magyar nyelven bár, de kétség­telenül németül írnak. Keserves, fű­­részporízű prózájuknak üteme, ideg­zete germán. Az állítmányt kivétel nélkül minden esetben a mérföldnyi hosszú mondat végére teszik, az em­bernek először ki kell tapogatni az ujjával, hogy nekigyürkőzhessen a mondat megértésének. Tobzódnak a germanizmusokban és a németes szó­­, összetételekben. Ilyen szavakat hasz­nálnak derűre-borura: ,,honképes“, „talajgyökeres“, ,,valóságalap“, „nem­­zetgazdálkodás“, „nemzettudatos“, ,,szóci ál­n­acionálé“, „népérték“, „világ­­vagyon“, „nemzetszédítés“. Egyik­­másik összetett szavuknak, amilyen a „rendszerátültetés“ az olvasásakor kificamodik az ember szeme. Ennél nehézkesebb, idegenszerűbb, nyaka­­tekertebb és különcködőbb nyelven még soha nem hódítottak tömegeket. A demagógiának erkölcsi szempont­ból sok mindent lehet a szemére vetni, de azt az egyet meg kell hagy­ni, hogy általában kereken kimondja, amit gondol, magyarán beszél. A hungarista mozgalom kivétel. . . nemcsak magyarán nem beszél, de magyarul sem. A töm­egmozgatásnak egészen sa­játságos, eddig soha és sehol nem tapasztalt példájával állunk szemben: olyan mozgalommal, amely ahelyett, hogy kikürtölte volna, a ködös és zavaros kifejezésmód vékája alá rej­tette célkitűzéseit. Az embernek le­esik az álla, hogy emberek tömegei vérben forgó szemekkel az öklüket rázzák ilyen mondatoknak az olva­sása után: ,,A hangsúly a valóságalapon van. Ennek a felismerése, a fel­ismerésből fakadó következteté­sek, tanulságok határozzák meg azoknak a feladatköröknek meg­állapítását és végrehajtását, me­lyek új országépítésünk beállítá­­sához szükségesek és az érintett terület civilizált állami és népi rendjének egységét erkölcsi, szel­lemi és anyagi vonatkozásaiban egyaránt törvényesítik, biztosít­ják és megvédik.“ Mikor az olvasó a „valóságalapnál“ tart, még csak helyeslően bólogat, de mikor eljut az ,,országépítés beállítá­sához“, már nem bír a lelkesedésé­vel. Ha pedig ezt olvassa: „A legna­gyobb világvagyon a honképes és talajgyökeres emberiség“, — akkor már valóságos révületben követi ve­zéreit. Vannak Szálasi—Széchenyi szöve­gében mondatok, amelyeknek hosz­­szas fejtörés után ki lehet deríteni az értelmét. Például igen érdekesen fejezik ki azt, hogy valaki nem ke­res pénzt: „Munkájának, hasznos és erköl­csös tehetségének, alkotószellemé­nek hiányzik az az erőforrása, melynek segélyével megélhetésé­nek ellenértékét (a megélhetés el­lenértéke?) megkapja.“ Rendkívül érdekesen és újszerűen határozzák meg a nemzetet. Mi a nemzet? „Az a valóságtest, amely min­dent a leghasznosabban, leggaz­daságosabban és legbiztosabban tud kiteljesíteni.“ Előfordul azonban, hogy a két­ mély gondolkodó nem mond semmit. Mi a nemzeti szocializmus? „Nacionalista rend a szocializ­musban.“ És mi a szociálnacionálé? „Szocialista rend a nacionaliz­musban.“ Ezek a meghatározások eszünkbe jut­tatják ősüket, a vakparádés vakpará­­dé­t. Vannak viszont mennydörgő pá­tosszal előadott sejtelmes kijelenté­seik, amelyeknek az igazságát senki sem vonja kétségbe, viszont ez az igazság annyira nyilvánvaló, hogy senkinek sem jut eszébe szóvá tenni: „Szociális érzéke annak van, aki elismeri, hogy a nemzet minden egyes tagjának meg­van a joga ahhoz, hogy a nemzetgazdálkodás részese legyen.“ Ez más szóval annyit jelent, hogy mindenkinek joga van dolgozni és pénzt keresni. Vannak azután mon­dataik, amelyeken a legiskolázottabb nyelvész sem tud eligazodni. Például a következő: „A szociálnacionálé felfogásában az egyedüli érték a honképes, ta­lajgyökeres, népi közösségben ha­zát valló ember kiegyensúlyozott erkölcsében, szellemében és jelle­mében.“ Ez a mondat sem utolsó: „Csak a népérték megbecsülése tudja a nagy problémát megol­dani, amely nem egyéb, mint az em­beriségnek népekben nemzetivé és szocialistává tudatosult közös­ségeinek és magának a hont aka­ró, talajt követelő embernek — a legnagyobb és legállandóbb világ­vagyonnak — az anyagi oldalon kifekélyesedett erkölcsi és szel­lemi krízise.“ Ez már beszéd! — harsogják a tö­megek és készek vérüket ontani azo­kért az emberekért, akik ezt a mon­datot megálmodták, kigondolták és papírra vetették. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Csüg­gedten végzem soraimat. Kormányt kellett buktatni, külön törvényeket és rendeleteket kellett hozni, hogy el­fojtsanak egy mozgalmat, amelynek a vezérei ilyen nyelven köztik a szán­­dékáikat. Az iskolában azt tanultam, hogy a stílus első követelménye a vi­lágosság. Visszakérem a tandíjat. A tömegek szívét, úgy látszik, csak ide­genből fordított, érthetetlen nyelven és olyan állításokkal lehet megmoz­gatni, amelyeknek vagy nincs értel­mük, vagy, ha van, nincs mit megn­érteni rajtuk. Tisztelettel Prof. Honképes Talajgyökér ! ! Újabb érdekes tanúvallomás a Szálasi-bűnpörben Befejezték a pótbizon­yítást — A 8 Órai Újság tudósítása — Szálasi Ferenc nyugalmazott őrna­gyot a büntetőtörvényszék néhány hónappal ezelőtt lázadásra való szö­vetkezés vétségéért 10 hónapi állam­fogházra ítélte. A tábla a bizonyítás kiegészítését rendelte el. Dr. Bérczy Géza törvényszéki bíró május köze­pén ki is hallgatott az ügyben né­hány tanút és ma folytatta a tanú­kihallgatásokat. Szálasin és védőjén kívül ma is igen sok zöldinges, fe­­ketenyakkendős fiatalember jelent meg, akik érdeklődéssel hallgatták vitéz Csia, Sándor szentendrei lakos­nak, a mára beidézett tanúnak a val­lomását. A bíró megkérdezte tőle, igaz-e az, hogy az úgynevezett „moz­galmi harci utasítás“ nem volt végleges szövegezésű és azt egy felülbíráló bizottságnak kellett át­javítani. Vitéz Csia Sá­n­­dor erre a következőket mondotta: — Az utasítás valóban nem volt végleges szövegezésű. Szálasi kért egy alkalommal engem meg, hogy dr. Kiss Károly lakására menjek. Szálasi itt átadta a szóbanforgó utasítást és felkért, hogy Kiss Ká­rollyal együtt nézzük át és dolgoz­zuk azt át. Mi a munkát megkezd­tük, de nem fejezhettük be, mert közben történt a pártfeloszlatás. Csak hallomásból tudom, hogy a harci utasítás állítólag Oláh Árpád munkája volt. Ez az utasítás nyom­tatásban nem jelent meg és azt nem is terjesztette senki. — A megjelent röplapokon kívül volt-e más módja a szervezkedésnek és milyen eszközöket kívánt alkal­mazni Szálasi a pártprogram meg­valósításánál? — kérdezte ezután a bíró. — Én 1933 óta ismerem Szálasit, de soha közöttünk nem volt szó, hogy törvénytelen, erőszakos eszközökkel kellene a programot megvalósítani. Semmiféle titkos szervezkedés a párt érdekében nem történt. — Hát akkor hogyan került mégis az a sok röpirat forgalomba, amely az erőszakot hirdette? — Hiszen egyidőben a rendőrség úgyszólván nap-nap után foglalt le ilyen röpiratokat. Ki terjeszti eze­ket? — Erről nem tudok, — válaszolta vitéz Csia. — Ezzel kapcsolatban azonban szükségesnek tartom elmon­dani a következőiket: A legutóbbi időben egy ajánlott levelet kézbesí­tettek részemre, amelyben utasítás volt, hogy én bizonyos fegyvereket ellenőrizzek. Az utasítás alá egy Sz. betű volt írva. Nem tudom, hogy ez a névtelen levél kitől ered. Én azon­ban azonnal elvittem a rendőrségre Bártfay főtanácsos úrhoz és egy fel­jelentés kíséretében előadtam ezt a dolgot. Bérczy bíró ezután a tanú elé tárta Oláh Árpádnak a legutóbbi alkalom­mal tett vallomását. Ezzel kapcsolat­ban vitéz Csia kijelentette, hogy Oláh vallomása nem felel meg a va­lóságnak, soha erőszakos eszközök alkalmazásáról szó nem volt és az sem igaz, hogy ő vidékre pénzt kül­dött volna egyeseknek a központból. Általában a pénzügyekhez neki sem­mi köze nem volt. Szálasi Ferenc most felállott a vádlottak padjáról és ezeket mon­dotta: Én vezettem a pénztári könyvet, a tanú úrnak e tekintetben semmi­féle szerepe nem volt. Vitéz Csia ezután elmondotta, hogy Oláh Árpádot a pártból kizárták. Bérczy bíró,­­— miután megeskette a tanút vallomására, — megállapította, hogy vitéz Petneházy Antalt és Szak­­váry Emilt felettes hatósága nem oldotta fel a hivatalos titoktartás kötelezettsége alól, ezért őket ebben az ügyben nem le­het tanúképpen kihallgatni. Az ira­tok most visszakerülnek a tábla Leitner-tanácsához és az dönt most már érdemlegesen az ügyben. a­reen. 3 *0*1 a fogkő cikk­'ige

Next