8 Órai Ujság, 1940. május (26. évfolyam, 98-122. szám)

1940-05-01 / 98. szám

Szüllő erélyes fele a szlovákiai magyar­­ellenes túlkap Botrányos tüntetések voltak­ Ny­itrán és Pozsonyb­an A felsőház mai ülésén nagy érdek­­­­lőd­és mellett szólalt fel napirend előtt Szüllő Géza felsőházi tag, a szlovákiai almagyarság volt vezetője. A Szlová­kiában élő magyar kisebbségek sérel­meit tette szóvá és felszólalását végig­hallgatta gróf Csáky István kinüfiy­­mdiniszter is. Szüllő Géza szólott arról, hogy Ma­gyarország mindig igyekezett a jó szomszédi viszonyt fentartani az ön­álló szlovák állammal, azonban látnia kellett, hogy ez a törekvés egyoldalú. A tapintatnak nem szabad egyoldalú­­nak lenni, ez megköveteli a kétoldalú­­súgot, mert az egyoldalú tapintat gyávaság­nak, vagy meghuny­ászkod­ásnak is magyarázható. Arról szólott ezután, hogy a helyes kormányzáshoz kultúra, a kultúrához­­ pedig idő kell. — Sajnos, akik m­a vezetik Szlo­­­­venszkó politikáját, sokkal fiata­labbak, semhogy elegendő idejük lett volna ezt a kultúrát ilyen rö­vid idő alatt elsajátítaniuk, ami azonban nem zárta ki azt, hogy a politikának azokat az irányait el ne sajátították volna, amelyek az ártó szándékot és az ellenlábas tönkretételét célozzák. Hogy mennyire elmérgesedett a helyzet Szolvákiában és milyen sérel­mek érik a magyar kisebbségeket, arra példákat, eseteket sorolt fel ez­után a felsőház feszült érdeklődése közben Szüllő Géza. Április 25-én, öt nappal ezelőtt, Nyit­­rán Hlinka-párti gyűlés­­ volt. Itt Koscc Imre előadást­­ tartott a magyarországi szlovákok helyzetéről. Olyan szörnyű hamis dolgokat mondott, hogy nem akarja megismételni. A gyűlés után a gyűlésen részt vett tanítók, tanárok és a kirendelt ifjúság a nyitrai városháza elé vonult, ahol a Hlinka-gárda pa­rancsnoka, dr. Turcek Rudolf, az er­kélyről tartott beszédében nagy taps között jelentette ki, hogy „aki Nyitrán és Szlovenszkóban magyarul beszél, annak ki kell tépni a nyelvét, aki magyarul be­szél a szlovák köztársaságban, abba bele kell fojtani a szót.“ Ugyanekkor Pozsonyban a magyar követség elé felvonult egy nagy tömeg, egyetemi hallgatók, iparossegédek stb. és a rendőrség lábhoztett fegyverének felügyelete mellett sértő és tüntető ki­áltások mellett (Nagy zaj a felsőház minden oldalán­) Szólott azután Szüllő a röpcédulák­ról, amelyben szlovák tulajdonnak hirdetik a Vác—Miskolc és Szolnokig terjedő magyar területeket és elérkezett­nek tartják az időt arra, hogy ezt fegyverrel vegyék el. A machináció tovább terjedt, a protektorok hatalmában bízva, veszélyes kártyajátszmába kezde­nek a szlovákok, amelyben az egyik rész azt játssza meg, hogy lehetőleg megrontsák álhírekkel Magyarország és Németország kö­zött az összhangot, a jó viszonyt, hogy ebből a szlovákok hasznot húzzanak, míg a másik rész abban mesterkedik, hogy a német pro­­tektorral szöges ellentétben álló államcsoporttal keressen megegye­zést. A szlovák hivatalos sajtótevékeny­ségéről is beszélt ezutá­n Szüllő Géza. Ez a sajtó követeli, hogy az ott lévő magyar nemzetiségű, de szlovák állampolgárokat bocsássák el. Ennek az a következménye, hogy szinte kiutálják a németté vált iparvállalatokból a magyar nem­zetiségű állampolgárokat. Beszéde végén Szül­lő Géza arról szólott, hogy amikor Szlovákiával véglegesíteni kell a gazdasági szerző­déseket, amelyeknek hasznát elsősor­ban a szlovák állam látja, éljen a ma­gyar kormány a kezében lévő hata­lommal és értesse meg a szlovákok­kal, hogy a magyarellenes megnyilvá­nulások nemcsak az ott élő magyar kisebbségek, vagy az it élő magyar­ság belü­gye, hanem elsőrangú nem­zetközi kérdés. Zajos tapssal és helyesléssell fogad­ták Szüllő Géza beszédét. Budapest, József-krt 41. Világmárkás The Champion és Royal Star kerékpárokat előnyös fizetési feltételekkel, alkatrészeket minden kerék­párhoz rendkívül olcsó árban. Láng lakit és Fia Árjegyzék ingyen. Alapítva 1969 Csáky külügyminiszter: Türelmesek vagyunk v­ele fin­tjnii mi a kötelességünk! Gróf Csáky István külügyminiszter a felsőház feszült érdeklődése közben válaszolt Szüllő felszólalására. — Magyarország volt az első állam, — mondotta, — amely elismerte az újonnan megalakult szlovák köztársa­ságot 1938-ban. A rákövetkező hónapok folyamán megkíséreltük, hogy a békü­­­lékenység politikáját folytassuk és szlovák szomszédunkkal helyreállítsuk azt a testvéri viszonyt, amelyben a két nemzet évszázadokon keresztül élt. Nem tagadom, hogy sok keserű pillanatot okozott a magyar kormánynak és talán még több csalódást a magyar nemzet­nek, hogy a baráti jobb, melyet a szlovákok felé nyújtottunk, nem talált megfelelő fogadtatásra, sőt a szlovákság egyes, igaz, hogy cse­kély rétegei, a magyarság közeledését először gyanakvással fogadták, később egyenesen rosszakartú rágalmakkal igyekeztek lehetetlenné tenni. Tavaly a gazdasági tárgyalások megindítása, amelynek sikere talán erős megrázkódtatásoktól óvta volna meg a fiatal szlovák államot, újólag bizonyítékul szolgálhatott volna arra,­­ ha ugyan egyes körök megengedték volna, — hogy a magyarság maga­tartását a szlovákság minden népré­tege megismerje, — hogy a magyar kormány a legnagyobb nyugalommal csak arra törekszik, hogy elfogadható szomszédi viszonyt teremtsen Szlová­kiával. A magyar kormány többízben kifejezésre juttatta az országgyűlés színe előtt, hogy a béke és nyugalom kedvéért sok minden felett szemet­­húny és hajlandó a türelmet a végle­tekig gyakorolni, hiszen m­i nem egyes mai vezetők hibáit, tévedéseit, taktikázást nézzük, ha­nem a két baráti nemzet jövőjét. (Zajos helyeslés a felsőház minden ol­dalán.)­­ Nem egy adatról tudomásom van azok közül, amiket Szüllő Géza őnagy­­méltósága felhozott és arra kérem, méltóztassék elhinni, hogy a kormány ’ nem elégedett meg az­zal, hogy tényeket vagy tetteket egyszerűen tudomásul vesz. Ebben az igen veszélyes külpolitikai helyzetben azonban, amelyben egész r­u­can AG 1 Európa és talán Ázsia sínylődik, ket­tőzött óvatosságra és önuralomra van szükség. (Helyeslés.) Ennek érdekében méltóztassanak megengedni, hogy a magyar-szlovák viszony jelenlegi stá­diumában részletes és teljesen beható taglalásától jelenleg eltekintsek.­­ Mint régi európai nemzet, tudjuk, hogy mi a kötelességünk földrészünk eme sarkában, de annak is tudatában vagyunk, hogy van egy felső határ, amelyen a pohár megtelik és akkor esetleg olyan intrikáka­t és okvetetlenkedések­et is megfelelő mó­don utasítunk vissza, amelyek mellett egyelőre csak vállvonogatva me­gyünk el. — Türelmünk határa ott ér véget, ahol a Szlovákiában lakó magyar­ság jogait az emberi élethez és va­gyonához, továbbá a magyar alatt­való szlovákiai vagyonát és jogait nem tartják csorbíttatlanul tiszte­letben. — Ne igyekezzenek ellenünk fél, vagy egészen hivatalos szlovák­­ személyek a német­­ birodalmat, Szlovákia Protektorát, állandóan kijátszani, mert mi teljesen meg­­­bízunk a magyar—német barátság szilárdságában és azokban a té­nyezőkben, amelyeken ez a barát­ság felépült.­­ TUDÓSÍTÁS FOLYTATÁSA a 8. OLDALON — A derék- és hátfájás azon esetei, amelyek a bélműködés elégtelenségére vezetendők­ vissza, a természetes „Ferenc József“ keserűvíz használata által — reggel ehgyom­o­va egy po­hárral bevéve rendszerint hamaro­san megszűnnek. Kérdezze meg orvo­sát! nyolcat, mégis 45 liter motalkót kap a Olajfék, kiváló rugózás, szilánk­­mentes üvegezés-GUMI FELÁR NINCS) Ára változatlanul: p 3690.­A Nemzetközi Vásár alatt bemutatja : FORD MOTOR R. T. V., Kossuth Lajos­ tér 18 Telefon: 111—980. KAHN A. és TSAI VI., Andrássy­ út 10. Telefon: 113—619.

Next