A DUNÁNÁL - 2002. FEBRUÁR (1. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM)
Jókai Mór: Az arany ember (részlet)
dolog bizonyos, s a spekulánsok még ez évben megkapják az egész nyereséget. Hisz az állam fizeti, annak pedig mi adjuk a pénzt, tehát tulajdonképpen csak a magunk pénzét vesszük vissza. Tímár pedig ezúttal is ravaszkodott. Ez egy kimért csapás volt tőle Brazovics Athanáz úr fejére. Tímár azt is tudta, amit Athanáz úr elmulasztott Kacsuka úrtól megkérdezni. Mert az mind igaz volt, hogy a kormány a komáromi várerődítést nagy mérvben szándékozik kiterjeszteni, s ahhoz még ez évben hozzáfognak. Csak az volt a nagy kérdés, hogy hol kezdik el. Mert az harmincévi munka! Tímár nagyon gonoszul tréfálta fel a versenytársait. Azok ugyan meg fogják átkozni. Timár odahívatta magához Fabula Jánost. - János! - mondta neki - kend öreg legény már, meg van törve a sok fáradságtól, nem jó volna-e valami pihenésre gondolni? A város most árverezted a Vág-Duna melletti régi marhalegelőt. Menjen oda kend, és vegye meg az egészet. - Hahó! nagyuram! - szólt rekedt nevetéssel Fabula János. Hiszen puszta föld az, nem terem azon más, mint széki fű, herbaté; én pedig azt a patikában nem árulom, aztán meg iszonyú darab föld az, sok ezer forint kell ahhoz. Ne csak ne okoskodjék kend, hanem tegye azt, amit én mondok. Menjen oda. Itt van kétezer forint bánatpénz; ezt tegye le az árverésnél, aztán ígérjen rá, míg rajta nem marad; de senkinek másnak azt a darab földet át ne engedje; amennyiért rajta hagyják, annyiért tartsa meg. Az egész erődítési terv a komáromi vár körül igaz és való volt. Az udvari haditanács elhatározá e várnak nagyszerű táborhellyé átalakítását. S e célból kimerítő tervek készültek, amik magukban foglalák a monostori fellegvár építését, s azt a hosszú erődvonalat, mely a Vág-Dunát a győri Duna-ággal összekötendő volt, amit most Nádor-vonalnak hívnak, s melynek homlokzata a monostori körönd ágyúival összeműködve, az egész várat és várost egy erődített gyűrűbe foglalná bele. A munka bevégzése harminc-negyven évi időre lett kiszámítva. A költség ugyanannyi millióra. A terv létesítése minden bizonnyal el lett már határozva az összes kormánytanácsban. Erre föltétlenül lehetett már számítani. Csak egy esély forgott fenn, amit a Hofkammernek adott a szájába valami besúgó. Az, hogy ha nem egyszerre fognak hozzá az erődítés minden szakaszához, akkor fölösleges lesz egyszerre kisajátítani a tervbe eső valamennyi telket. Elég lesz egyelőre a két Duna-ág közötti Nádor-vonal számára szükséges helyek kisajátítása, a monostori kisajátítás maradhat még húsz esztendeig is. Csakhogy az azérek, akik az új erődítéseknek a neszét vették, éppen a monostori homokdombra vették minden iparkodásukat, a két Duna közötti térre nem gondolt senki; ott egy roppant területet, melyet a város árvereztetett, Fabula János uram vehetett meg húszezer forintért. Mármost ha a monostori kisajátítás elmarad, akkor majd csak húsz év múlva kerül rá sor, s ez idő alatt a semmi hasznot nem hajtó szőlőkbe vert pénzük a spekulálóknak másfélszer föleszi magát kárba veszett kamatokban. Ezt a tréfát szerezte meg Timár versenytársainak s azok között a legdühösebbnek, Brazovics Athanáznak, mert amint ő a monostori telkeket megvette, azonnal elkezdett minden eszközt megmozgatni, hogy a bécsi kormányban érvényre ne jusson a Hofkriegsrathnak az a szándéka, hogy az erődítési tervet egyszerre minden ponton megkezdjék, így állt ez az ügy három nappal Athalie menyegzőjének határnapja előtt. A menyasszonyköntös Csak ketten hiányzottak még: Timéa és Brazovics úr. Timéát senki sem sürgette, utána nem kérdezősködtek, de annál nyugtalanabbul várta mindenki Brazovics urat. Azt mondták, hogy a várba kocsizott a kormányzóhoz, még korán reggel, s türelmetlenül várták visszatértét. Még a menyasszony is többször az ablakhoz lépett, kitekinteni, ha nem jön-e még a hintó atyjával? Csak a vőlegény nem látszott nyugtalannak. De hová is lehetett Brazovics úr? Tegnap este igen jó kedve volt. Együtt mulatott barátaival, s minden ismerősét megbízta a lakodalomra; még késő este bezörgetett Kacsuka úr ablakán, azt kiáltotta be neki az üve- A DUNÁNÁL 15 2002. február