AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 1. évfolyam (1957)
1958 / 3-4. sz. - KÖZLEMÉNYEK - HOFER TAMÁS: Jobbágy hagyatéki leltárak és becsük a keszthelyi Festetics uradalomból (1785–1840)
- 289 -bás felszerelése csupán járulékos lenne a gazdasági szerszámok, pincefelszerelés mellett. Sok esetben nehéz meghatározni, hogy a szőlőbeli hajlék és istálló állandó, vagy csak ideiglenes, a szőlőmunkáktól függő használatra készült-e, (Pl. Щ/Ь„ ХЩ.). Újszerű adattal szolgál néhány olyan leltár, amely a szőlőbeli épületeknek a szőlőmunkán túlmenő jelentős gazdasági funkciójáról tanúskodik. Cseh Jánosné tomaji szőlőjében például - bár állandó kintlakásra utaló lakásberendezés nincs említve - a szőlőmunkához szükséges eszközök mellett ott találjuk az állatállományt (két ökör, két tehén, egy borjú), a szekeret, igát, e két boronát, kaszákat (négy darab), sarlókat (négy darab), törekrostát stb. (XIV. 1846-ból). Ennek a szőlőnek az épületei a következők voltak: »kis Szoba, Pintze, Présház, benne lévő Préssel és hozzá kapcsolt fészer forma Pajtával, még is különös egy istállóval, Pajtával.» A szőlőhöz kaszáló és szántóföld is tartozott Ez a szőlőbirtok nem állhatott egyedül jószágtartó szerepével. A tomaji hegyen Tóth Pálné szőlőjében 1811-ben a következő épületek álltak : »Puszta Pajta, egy présház pintzével együtt, sövén és állítás falakkal, rázott szalma födellel, melyben is többnyire Marhák és S.V. Sertyések állottak.» (Lakóhelységről nincs említés)10. Még korábban Banicz Pál cserszegi szőlőjénél találtak ökröt, lovat, szekeret, hidast a disznókkal, malacokkal — bútort azonban semmit, illetve csak egy szekrényt 21 Özvegy Nagy Józsefné Magyar Katalin hagyatékában Rezin (1831) összehasonlíthatjuk a háznál és a szőlőben elhelyezett fölszerelést. Ez esetben a két tehén a háznál volt leltárba véve, de a jegyzék a szőlőnél említ istállót, ott volt a vasas borona, rézsla, igák, szórólapát stb. is. (X/a.b.). Néha ugyan használaton kívüli lomként is kerülhettek szerszámok a szőlőbe, mint egy meszesgyöröki zsellérnél, akinél a szétszedett szekér értékes vasatt kerekei a háznál voltak, hitványabb alkatrészei pedig a szőlőnél. Azonban ez esetben sem lehet véletlen, hogy a kasza, csép, cséphadarófúró stb. szintén a szőlőben állt (XI, 1834-ből). Néhol talán kint tartották gabonáshordókban a különlegesen biztonságosra épített pincében a gabonát is, legalább is erre mutathat a szőlőkben leltárba vett gabonáshordó állomány (IX. Zalaszántó 1830, XI. Meszesgyörök 1834). Vajon ezek az esetek a gazdasági berendezések későbbi teljes kiköltözésének előfutárai voltak? Vajon cselédek, vagy árendások dolgoztak ezekben a szőlőkben? Vagy talán a már egyszer említett déldunántúli megosztott településmód párhuzamaival van dolgunk ? E kérdésekre további elemzés adhat majd megnyugtató választ. Némely hagyatéki ügyben közvetlen adatokat találunk a kiköltözésre. Igen jellemző például, hogy egy cserszegtomaji szőlőbecsülten őstől maradott jószágnak minősítik a pincét, présházat és szerzeménynek tehát ujabb keletűnek a szobát, kályhát, kam-23 fát, 1837-ben egy egregyi hagyatéki ügyben irják : »Marha a mely volt azt is ell vitte véle Tisli Pall apjok a midőn az Hegyben vette Lakasát» - Ferenc fiának csak a puszta ház maradt a faluban.24. Ugyan ebben az évben egy vanyarci folyamodványban is azt olvassuk, hogy az apa »a szőlőhegyben jobb szeretett lakni«. Azokat a pillanatokat láthatjuk ezekben az adatokban, azmikor az ideiglenesen használt szőlőbeli hajlék állandó lakóhellyé alakult. A Lakóházak szobájában, zsellér és jobbágy házakban egyaránt úgynevezett »sarkos beren-26dezést» találunk. " Tanúskodik erről az asztal és a hozzátartozó sarokpad szinte valamennyi leltárban ismétlődő együttese. Néhol úgy tűnik, hogy az asztalt három oldalról vette körül a pad. (VIL IX. - Ez a megoldás nem volt ismeretlen a Nyugat-Dunántúlon sem). Az adatok értelmezésénél nehézséget jelent az ingadozó szóhasználat: nem mindig tudjuk határozottan eldönteni, hogy támlás padról, vagy egyes székről van-e szó. Régen ugyanis a szék fogalmába beletartoztak a padok, »hosszú székek», sőt másfajta állványok is (a keszthelyi leltárakból találkozunk például disznóbontó székkel, dagasztószékkel, vagyis teknőállvánnyal stb.27) A leltárakban az asztalok mellett említett »karszékek», sok esetben kétségtelenül padot jelentettek. Például »Divó fából egy betsületes asztal mellette két felül fenyőfa deszkákból tsináltatott karszékek meg festve» (VI)„ A »pad» szó általában hitványabb támla nélküli alkalmatosságokat jelentett a most idézett hagyatékban pél- 19.