AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 21. évfolyam (1979)
1979 / 1-2. sz. - TAKÁCS LAJOS: Az írtásszerződések jelentősége és szerepének változása
TAKÁCS LAJOS AZ IRTÁSSZERZŐDÉSEK JELENTŐSÉGE ÉS SZEREPÉNEK VÁLTOZÁSA Annak a folyamatnak, amely végül is az fásoknak teljes földesúri ellenőrzését, majd elvételét jelentette, igen fontos mozzamatakém kell tekintenünk az irtásszerződések megjelenését és következetes alkalmazását, si szerződésnek rögzítették ugyanis a földesúri jogokat, feltételeket, amelyeket az irtásra vállalkozó jobbágynak tiszteletben kellett tartania. Ugyanakkor a földesúri feltételek keretein belül sok olyan mozzanatra is utalnak, amelyek ma pótolhatatlan adatokat jelentenek az irtásokat ténylegesen végző jobbágyok, zsellérek életének, munkájának megértéséhez. Igazi jelentőségük akkor domborodik ki, amikor tömegesen jelentkeznek, tehát a XVIII. század első felében. Tömeges feltűnésük egyúttal jelzése is annak a fordulatnak, amely az irtásföldek ügyében bekövetkezett, és amely végül is a te1vesiri igények határozott érvényesülését juttatta kifejezésre. Az irtásföldek sorsának változását történészeink kutatásai már eddig ,s igen sak megrajzolták. Amint e kérdés egyik legkorábbi és legalaposabb kutatója, sebó I Istvtán egyik alapvető munkájában megjegyezte : „arról is csak elég későn, az erdők fogyásakor kezdünk értesülni, hogy az irtáshoz földesúri engedélyt kellett kérni". Amint ,a könyv későbbi lapjain megállapította : „Eleinte arra sem volt szükség, hogy a jobbágy engedélyt kérjen földesurától a földesúri földön valamely terület kiirtásához és termőfölddé való átalakításához". Mint írta, „csak a XVII., még inkább a XVIII. században kezdik arra kötelezni a jobbágyot, hogy irtás előtt kérje ki a földesúr vagy a tisztje hozzájáruláséi Addig volt föld bőven, örültek neki, ha a jobbágy addig hasznavehetetlen földet szorgalmával és munkájával bevont a földesúrnak is hasznot hajtó termelés körébe." De az erdők csökkenésén és a lakosság szaporodásán kívül más, közvetlenebb oka is volt a földesúri ellenőrzés szigorodásának. „Az is megfigyelhető — olvashatjuk tovább -, hogy a földesúrnak az irtásföldhöz jobbágyaival szemben való joga csak fokozatosan erősödött a XVIII. században akkor, amikor a hirtelen nagy bőség után ismét jelentkezni kezdő földszűke összetalálkozott a földesúr nagyobb földszükségletével, a földesúri termelő üzem növekedő igényével." A fenti tényezők eredményeképpen, mintegy azok megfogalmazott jeleként jöttek létre az irtásszerződések is, amelyek az újabb irtás feltételeit rögzítették. Érdemes a Szabó István: A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. Bp. 1947. 21. Az irtásföld birtoklási formáira újabb, kitűnő összefoglalás: Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1787-1849 (Értekezések a tört. tud. köréből 41.) 39-51. 2Szabó István: i. m. 1947, 42. Vö. még e témakörben: Soós Imre: Az úrbéri birtokrendezés eredményei Sopron megyében. Sopron 1941. Varga János: A telektulajdon a feudalizmus utolsó századában. Történeti Szemle 1964 (VII), 378-88. Agrártörténeti Szemle